Dojcsák Dániel
Tűzijáték fotós iskola
Újra itt az Államalapítás ünnepe, amelyet több településen is tűzijátékkal ünnepelnek. A kivonuló nép szereti az eseményeket megörökíteni, de aki a képeken lévő nagy feketeségen túl másra is szeretne emlékezni, annak íme 10+1 szempont a tűzijáték-fotózáshoz.
Tűzijátékot fotózni alapjában véve nem is nehéz feladat, amennyiben néhány szabályt betart a fotós. A szűk keresztmetszetet inkább a felszerelés okozza, így sajnos a kompakt/ultra-kompakt alapmodellekkel rendelkező lelkes fotósokat ki kell ábrándítani már az elején: azokkal a gépekkel, amik apró objektívjükkel alig eresztenek be fényt rövid záridő mellett, és azokkal, amikkel nem lehet manuálisan állítani a rekesz- és záridő-értékeket, egyáltalán nem lesz sikeres a vadászat. Mára viszont nem túl drága kategória egy alapabb digitális tükörreflexes szett, amivel komoly meglepetést okozhat önmagának is bárki. Augusztus 20. előtt néhány nappal még nem késő felkészülni a megmérettetésre.
1. Használjunk állványt
Mielőtt bárminemű technikai ömlengésbe mennénk át, az első szabály, hogy a kép ne kézből, ne a Citadella falára szorítva készüljön, ugyanis ez a legalább 1 másodperces záridők mellett biztosan életlen, bemozdult képekhez vezet, függetlenül a beállítások helyességétől és a gép minőségétől. A legjobb megoldás, ha a fotós rendelkezik egy háromlábú állvánnyal, amivel stabilan elhelyezheti a gépet a talajon. A képet előre érdemes megkomponálni és a gépet rögzíteni a kívánt pozícióban.
Aki valamilyen oknál fogva mégis ultrakompakt géppel szeretne próbálkozni, annak is érdemes megfontolnia egy állvány használatát. Alig párezer forintos áron bármely fotós üzletben kapható asztali állvány, ami ezeket a pici gépeket teljesen stabilan képes megtartani. Alternatív megoldásként pedig akár apró babzsákot is lehet használni, amivel a tartófelület egyenetlensége is megoldódik, illetve a fényképezés szöge is "beállítható".
2. Távkioldás
Szintén a bemozdulással kapcsolatos probléma. Hiába fixáltuk a gépet egy állványra, ha a gomb megnyomásakor illetve felengedésekor megmozdítja a fotós az egész konstrukciót akkor a kép első fél másodperce alatt minimális, de a fényes objektumok fotózásakor annál feltűnőbb bemozdulás lesz látható a képeken. Ennek elkerülésére két módszer is adódik. Az első - ami a legtöbb gépben elérhető funkció, legyen az kicsi vagy nagy - a két másodperces időzítés. Ez még nem túl hosszú idő ahhoz hogy a megfelelő pillanatot elkaphassuk, de ennyi idő alatt el lehet engedni a gépet, sőt annak van ideje a helyére billennie bármilyen erős nyomás ellenére.
Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ez 2 másodperc előre legyen beleszámolva a képbe. Ha már "fütyül" a leghangosabb rakéta, akkor nyugodtan lehet nyomni a gombot, nem szabad megvárni ezzel a robbanást, mert a legszebb pillanatok maradhatnak le. A másik - ennél jobb megoldás - a távirányító használata. A picit is komolyabb gépekhez jár már infrás távirányító, amivel a gomb lenyomásával egy időben kezdődhet az exponálás.
3. Komponálás
Az egyik legnehezebb feladat a tűzijáték fényképezésénél a kép megkomponálása. Mivel alapjában véve sötét van, ezért a keresővel eleve nehéz kiválasztani a megfelelő keretet a képhez, ráadásul előre nem lehet tudni, hogy éppen mi következik, mekkora lesz a robbanás és pontosan milyen magasra lövik az épp következő rakétákat. Itt a leghasznosabb dolog a jó megérzés, persze van néhány trükk, amivel erre rá lehet játszani.
A jó képekhez érdemes felmérni előre a terepet, kiválasztani egy jó "lest". Mindenképp előre meg kell vizsgálni, hogy mi lesz az előtérben, mi lesz a háttérben. A hosszú záridővel készült képeken a városi fények is bőven jól láthatóak lesznek. Aki kicsit szorgalmasabb, akár utána is érdeklődhet, hogy idén éppen honnan fogják fellőni a rakétákat és milyen attrakciókra lehet számítani, milyen magasságra, mekkora átmérőkre, stb. A kép tervezésekor előre érdemes kipróbálni pár jó beállítást és a kereső helyett az eget kémlelni tudva azt, hogy éppen melyik rész van lefedve az objektív által. A digitális gépek előnye, hogy a próbálkozások száma szinte végtelen, érdemes élni a lehetőséggel.
A jó tűzijátékfotón nemcsak maguk a fényvirágok látszanak, hanem a környezet is. Egy széles látószögű lencsével itt Budapesten is gyönyörű képeket lehet csinálni, amiben benne van 1-2 Duna híd, a Parlament vagy épp a másik oldalról lőve a vár. Ehhez mindenképp egy magasabb helyre van szükség, legyen az háztető, hegytető vagy bármi, illetve az állványt is érdemes még világosban beállítani a legjobb szögekhez. Azt is érdemes előre kipróbálni, hogy az adott helyen az álló vagy fekvő képek lesznek ideálisabbak. Élesben már nem éri meg ezzel próbálkozni. Hosszú a műsor, de annyira nem.
4. Fókusztávolság
A legnehezebb feladat tűzijáték fotózáskor, hogy a gép az ég megfelelő részére legyen beállítva a megfelelő időpontban. Ez főként akkor kihívás, ha nagyobb fókusztávolsággal, szűkebb kivágásokkal próbálkozik valaki. Nagyrészt érdemes nagylátószöggel próbálkozni, mert az jobban kiszámítható, nagy felbontás esetén onnan ki lehet vágni még bizonyos részeket. Aki rá szeretne menni egy-egy effektre szűken, annak a tapasztalat mellett sok szerencsére is szüksége lesz, illetve opcionálisan egy jó zoom lencsére. Ezek közül a jól sikerült képek látványosak és színekben gazdagok lesznek, de az utólagos kivágás eredménye sem marad el sokkal.
5. Rekeszérték
Viszonylag általános kérdésnek számít, hogy vajon milyen rekeszértékkel érdemes az égi show-t fényképezni. Sokakban az a tévhit él, hogy minél gyorsabb beállítás mellett készülhetnek jó képek, amihez túl tág rekeszértéket (f/3.5) adnak meg. A valóság viszont az, hogy a tűzijáték világító részei nagyon fényesek, így egy közepes vagy nagyon szűk rekesznyitás sokkal működőképesebb. A tapasztaltabbak szerint ennek valahol f/8 és f/16 között érdemes lennie. 6. Záridő
A rekeszérték mellett a másik fontos beállítás a záridő. Mivel a tűzijáték fényes és mozog, ezért a legszebb képek úgy készülhetnek, ha ezt a mozgást a képen belül sikerül végig követni. A legjobb megoldás ehhez a "bulb" mód, ahol az exponálás addig folytatódik, amíg a gombot lenyomva tartjuk, így nem kell előre eldönteni, megtippelni, hogy a következő rakéta vajon mekkorát robban és meddig tart az effekt. Ehhez természetesen a kézi kioldás teljesen felejtős, csakis távirányítóval érdemes próbálkozni. Az ideális záridő egyébként maximum néhány másodperc, de legalább 1-1,5 másodperc között van, persze lehet próbálkozni extrémebb értékekkel is. Az bizonyos, hogy a fix előre beállítottnál nagyobb szabadságot ad a B-záridő (bulb).
Ugyanakkor szintén tévhit, hogy mivel sötét van, ezért jó sokáig legyen nyitva a rekesz és akkor igazán király képek születnek. Ez nem így van. Igaz hogy a háttér sötét, de ahogy a fókusznál is említettük, a fotózandó téma viszont nagyon világos, ezért könnyen előfordulhat, hogy túlexponált lesz a kép, esetleg kiéghet néhány helyen. Itt is igaz, hogy a kevesebb néha több. Érdemes próbálkozni különböző beállításokkal és kihasználni a digitális technika adta előnyöket, az azonnali visszanézés és korlátlan képkészítés lehetőségét.
7. ISO
Ezen az értéken nincs túl sok minden magyaráznivaló. Annak ellenére, hogy sötét (bár tudjuk, hogy igazából világos) van, nem szabad magas ISO értékeket használni, mivel az állványra helyezett és hosszabb záridőre paraméterezett exponálás elegendő fényt fog adni a kis fényérzékenységhez is. Cserében viszont nem lesz zajos a kép, így tehát mindenki bátran állítsa fixen ISO 100-ra a gépét. Automatán nem érdemes hagyni, mert attól függően, hogy a fényméréskor egy fényes rakétát vagy egy sötétebb részt kap el, valószínűleg ISO 50 vagy ISO 400/800-ra állítja önmagát a gép.
8. Vaku
A kis kompaktok tulajai nem szoktak általában tisztában lenni azzal, hogy mire való a vaku és milyen korlátai vannak. Sokszor mosolygok nyáresti bulikon, mikor a kompakt géppel a kezében 6 méterről fotózza valaki a társaságot vakuval, és érzésre 1/60-as záridővel. Valószínűleg nem értik hogy miért lesz a kép egy fekete téglalap. A tűzijáték fotózásnál a helyzet kissé hasonló. Aki manuális beállításokkal fotóz, annak igazából észrevétlen lesz a képén a vaku, használata csak az akkumulátort meríti le gyorsabban. Az automata viszont a vaku miatt mindenképp rövid záridőket erőltetne. A vaku ráadásul bevilágíthatja az arra szálló füstöt vagy az apró porszemcséket, nyárfa virágokat vagy bármilyen apró részecskét, ami nem tesz jót a kép minőségének.
Talán akkor lehet haszna, ha valaki a kicsit giccses, de emléknek mindenképp maradandó "előtérben valamelyik szerettünk, háttérben pedig a tűzijáték" kombinációt használja. Ilyenkor egy szinkronvakuval érdemes próbálkozni, de az eredmény nagyon mű lesz. Inkább kapcsolja ki mindenki a vakut, az a biztos.
9. Manuális vs. automata mód
A legjobb eredmények természetesen a teljesen manuális rekeszérték, záridő és fókusz beállítás mellett születnek. A fényképezőgépek számára a legnagyobb kihívást az automata fókuszálás adja kevés fény mellett. Ilyenkor a gép képes másodpercekig elszuttyogni mire talál magának egy elfogadható értéket, ami többnyire hibás lesz. A megoldás inkább egy manuális beállítás az elején, kitapasztalva, hogy az adott helyről mi a működőképes. Ehhez az egész este folyamán nem valószínű, hogy hozzá kell bármikor is nyúlni, főleg kis rekeszértéket választva, ami növeli a mélységélesség határait is. A gép automatikájára ilyen extrém körülmények között nem érdemes bízni semmit. Még akkor sem, ha a fotós tapasztalatlan, hiszen a többszöri próbálkozás nem szégyen, sőt hasznos. Hasznosabb, mint az auto-mód elfuserált képei felett sírdogálni otthon augusztus 21-én.
10. Kísérletezés és nyomon követés
Éppen ehhez kapcsolódik az utolsó jó tanács. A komoly felkészülés után sem árt az első képek után alaposan végignézni az eredményeket, és amennyiben csalódást okoz, még van lehetőség állítgatni tovább. Az igazán megszállottak készülhetnek egy kis Sancho Panzával, aki egy notebook és pót-memóriakártya kombinációval folyamatosan nagy képernyőn értékeli a fotós munkáját. A segéd alkalmazása azért is lehet célravezető, mert ha a fotós ellenőrzi az eredményeket minden kép után, akkor gyakorlatilag lemarad a show háromnegyed részéről. Ha segéd nincs, akkor persze alkalomadtán érdemes belepillantani az eredményekbe, amire tökéletes alkalmat adnak a tűzijáték programokon belüli rövid szünetek. Nem fotós trükk, de érdemes megtudni, hogy milyen zenei aláfestés lesz a program alatt, és azt előre megismerve lehet tudni, hogy mikor jön vajon a szünet.
A kalandor fotós pedig a klasszikus képek mellett kísérletezhet mindenféle extra dolgokkal. Az tény, hogy gyönyörű fotókat lehet csinálni pusztán az égre szegezett objektívvel is, de ezek unalmasak és közhelyesek lesznek, mert másik 1500 ember is megcsinálta ugyanazokat a képeket. Az izgalom ott kezdődik, ha beleszőjük a körülöttünk álló embereket, sziluetteket, fákat, épületeket, víztükröt, felhőt, füstöt vagy egy teljes városképet. Nem tilos semmi, a kísérletezésből akár absztrakt megoldások, akár festői fotók kerekednek, baj nem lehet belőle.
+1., Extra tippek
Figyeljük a szélirányt! Aki biztosra akar menni, az előre tájékozódik a várható szélről, és olyan helyre telepszik le, amerről fúj a szél. Ideális sorrend: fotós, tűzijáték, füst. Bármilyen más kombináció necces. Ugyanezzel kapcsolatban, nem árt, ha a rakéta-sorozatok első elemeire már készen áll a fotós, mert a füst még ha másfelé is száll, rontja a kép élességét, tisztaságát, ezért érdemes mindig az első robbanásokra gyúrni.
Aki nem szeretne bajlódni a fókuszálással, annak érdemesebb kicsit nagyobb lencséket felszerelnie és kicsit hátrébb húzódnia. Ilyenkor elegendő a fókuszt végtelenre állítani és el is lehet felejteni ezt a beállítást egészen addig, amíg nem akar az illető művészibb képeket. Vicces és egyben gyönyörű effekt, ha a gépet végtelen záridőre állítva egy fekete kartonpapírt tartunk a lencse elé, és minden robbanáskor elvéve azt, egy képen több robbanás látszik majd anélkül, hogy kiégne a kép. Ehhez persze az állvány és a távirányító alap.
Tűzijátékot fotózni alapjában véve nem is nehéz feladat, amennyiben néhány szabályt betart a fotós. A szűk keresztmetszetet inkább a felszerelés okozza, így sajnos a kompakt/ultra-kompakt alapmodellekkel rendelkező lelkes fotósokat ki kell ábrándítani már az elején: azokkal a gépekkel, amik apró objektívjükkel alig eresztenek be fényt rövid záridő mellett, és azokkal, amikkel nem lehet manuálisan állítani a rekesz- és záridő-értékeket, egyáltalán nem lesz sikeres a vadászat. Mára viszont nem túl drága kategória egy alapabb digitális tükörreflexes szett, amivel komoly meglepetést okozhat önmagának is bárki. Augusztus 20. előtt néhány nappal még nem késő felkészülni a megmérettetésre.
1. Használjunk állványt
Mielőtt bárminemű technikai ömlengésbe mennénk át, az első szabály, hogy a kép ne kézből, ne a Citadella falára szorítva készüljön, ugyanis ez a legalább 1 másodperces záridők mellett biztosan életlen, bemozdult képekhez vezet, függetlenül a beállítások helyességétől és a gép minőségétől. A legjobb megoldás, ha a fotós rendelkezik egy háromlábú állvánnyal, amivel stabilan elhelyezheti a gépet a talajon. A képet előre érdemes megkomponálni és a gépet rögzíteni a kívánt pozícióban.
Aki valamilyen oknál fogva mégis ultrakompakt géppel szeretne próbálkozni, annak is érdemes megfontolnia egy állvány használatát. Alig párezer forintos áron bármely fotós üzletben kapható asztali állvány, ami ezeket a pici gépeket teljesen stabilan képes megtartani. Alternatív megoldásként pedig akár apró babzsákot is lehet használni, amivel a tartófelület egyenetlensége is megoldódik, illetve a fényképezés szöge is "beállítható".
2. Távkioldás
Szintén a bemozdulással kapcsolatos probléma. Hiába fixáltuk a gépet egy állványra, ha a gomb megnyomásakor illetve felengedésekor megmozdítja a fotós az egész konstrukciót akkor a kép első fél másodperce alatt minimális, de a fényes objektumok fotózásakor annál feltűnőbb bemozdulás lesz látható a képeken. Ennek elkerülésére két módszer is adódik. Az első - ami a legtöbb gépben elérhető funkció, legyen az kicsi vagy nagy - a két másodperces időzítés. Ez még nem túl hosszú idő ahhoz hogy a megfelelő pillanatot elkaphassuk, de ennyi idő alatt el lehet engedni a gépet, sőt annak van ideje a helyére billennie bármilyen erős nyomás ellenére.
Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ez 2 másodperc előre legyen beleszámolva a képbe. Ha már "fütyül" a leghangosabb rakéta, akkor nyugodtan lehet nyomni a gombot, nem szabad megvárni ezzel a robbanást, mert a legszebb pillanatok maradhatnak le. A másik - ennél jobb megoldás - a távirányító használata. A picit is komolyabb gépekhez jár már infrás távirányító, amivel a gomb lenyomásával egy időben kezdődhet az exponálás.
3. Komponálás
Az egyik legnehezebb feladat a tűzijáték fényképezésénél a kép megkomponálása. Mivel alapjában véve sötét van, ezért a keresővel eleve nehéz kiválasztani a megfelelő keretet a képhez, ráadásul előre nem lehet tudni, hogy éppen mi következik, mekkora lesz a robbanás és pontosan milyen magasra lövik az épp következő rakétákat. Itt a leghasznosabb dolog a jó megérzés, persze van néhány trükk, amivel erre rá lehet játszani.
A jó képekhez érdemes felmérni előre a terepet, kiválasztani egy jó "lest". Mindenképp előre meg kell vizsgálni, hogy mi lesz az előtérben, mi lesz a háttérben. A hosszú záridővel készült képeken a városi fények is bőven jól láthatóak lesznek. Aki kicsit szorgalmasabb, akár utána is érdeklődhet, hogy idén éppen honnan fogják fellőni a rakétákat és milyen attrakciókra lehet számítani, milyen magasságra, mekkora átmérőkre, stb. A kép tervezésekor előre érdemes kipróbálni pár jó beállítást és a kereső helyett az eget kémlelni tudva azt, hogy éppen melyik rész van lefedve az objektív által. A digitális gépek előnye, hogy a próbálkozások száma szinte végtelen, érdemes élni a lehetőséggel.
A jó tűzijátékfotón nemcsak maguk a fényvirágok látszanak, hanem a környezet is. Egy széles látószögű lencsével itt Budapesten is gyönyörű képeket lehet csinálni, amiben benne van 1-2 Duna híd, a Parlament vagy épp a másik oldalról lőve a vár. Ehhez mindenképp egy magasabb helyre van szükség, legyen az háztető, hegytető vagy bármi, illetve az állványt is érdemes még világosban beállítani a legjobb szögekhez. Azt is érdemes előre kipróbálni, hogy az adott helyen az álló vagy fekvő képek lesznek ideálisabbak. Élesben már nem éri meg ezzel próbálkozni. Hosszú a műsor, de annyira nem.
4. Fókusztávolság
A legnehezebb feladat tűzijáték fotózáskor, hogy a gép az ég megfelelő részére legyen beállítva a megfelelő időpontban. Ez főként akkor kihívás, ha nagyobb fókusztávolsággal, szűkebb kivágásokkal próbálkozik valaki. Nagyrészt érdemes nagylátószöggel próbálkozni, mert az jobban kiszámítható, nagy felbontás esetén onnan ki lehet vágni még bizonyos részeket. Aki rá szeretne menni egy-egy effektre szűken, annak a tapasztalat mellett sok szerencsére is szüksége lesz, illetve opcionálisan egy jó zoom lencsére. Ezek közül a jól sikerült képek látványosak és színekben gazdagok lesznek, de az utólagos kivágás eredménye sem marad el sokkal.
5. Rekeszérték
Viszonylag általános kérdésnek számít, hogy vajon milyen rekeszértékkel érdemes az égi show-t fényképezni. Sokakban az a tévhit él, hogy minél gyorsabb beállítás mellett készülhetnek jó képek, amihez túl tág rekeszértéket (f/3.5) adnak meg. A valóság viszont az, hogy a tűzijáték világító részei nagyon fényesek, így egy közepes vagy nagyon szűk rekesznyitás sokkal működőképesebb. A tapasztaltabbak szerint ennek valahol f/8 és f/16 között érdemes lennie. 6. Záridő
A rekeszérték mellett a másik fontos beállítás a záridő. Mivel a tűzijáték fényes és mozog, ezért a legszebb képek úgy készülhetnek, ha ezt a mozgást a képen belül sikerül végig követni. A legjobb megoldás ehhez a "bulb" mód, ahol az exponálás addig folytatódik, amíg a gombot lenyomva tartjuk, így nem kell előre eldönteni, megtippelni, hogy a következő rakéta vajon mekkorát robban és meddig tart az effekt. Ehhez természetesen a kézi kioldás teljesen felejtős, csakis távirányítóval érdemes próbálkozni. Az ideális záridő egyébként maximum néhány másodperc, de legalább 1-1,5 másodperc között van, persze lehet próbálkozni extrémebb értékekkel is. Az bizonyos, hogy a fix előre beállítottnál nagyobb szabadságot ad a B-záridő (bulb).
Ugyanakkor szintén tévhit, hogy mivel sötét van, ezért jó sokáig legyen nyitva a rekesz és akkor igazán király képek születnek. Ez nem így van. Igaz hogy a háttér sötét, de ahogy a fókusznál is említettük, a fotózandó téma viszont nagyon világos, ezért könnyen előfordulhat, hogy túlexponált lesz a kép, esetleg kiéghet néhány helyen. Itt is igaz, hogy a kevesebb néha több. Érdemes próbálkozni különböző beállításokkal és kihasználni a digitális technika adta előnyöket, az azonnali visszanézés és korlátlan képkészítés lehetőségét.
7. ISO
Ezen az értéken nincs túl sok minden magyaráznivaló. Annak ellenére, hogy sötét (bár tudjuk, hogy igazából világos) van, nem szabad magas ISO értékeket használni, mivel az állványra helyezett és hosszabb záridőre paraméterezett exponálás elegendő fényt fog adni a kis fényérzékenységhez is. Cserében viszont nem lesz zajos a kép, így tehát mindenki bátran állítsa fixen ISO 100-ra a gépét. Automatán nem érdemes hagyni, mert attól függően, hogy a fényméréskor egy fényes rakétát vagy egy sötétebb részt kap el, valószínűleg ISO 50 vagy ISO 400/800-ra állítja önmagát a gép.
8. Vaku
A kis kompaktok tulajai nem szoktak általában tisztában lenni azzal, hogy mire való a vaku és milyen korlátai vannak. Sokszor mosolygok nyáresti bulikon, mikor a kompakt géppel a kezében 6 méterről fotózza valaki a társaságot vakuval, és érzésre 1/60-as záridővel. Valószínűleg nem értik hogy miért lesz a kép egy fekete téglalap. A tűzijáték fotózásnál a helyzet kissé hasonló. Aki manuális beállításokkal fotóz, annak igazából észrevétlen lesz a képén a vaku, használata csak az akkumulátort meríti le gyorsabban. Az automata viszont a vaku miatt mindenképp rövid záridőket erőltetne. A vaku ráadásul bevilágíthatja az arra szálló füstöt vagy az apró porszemcséket, nyárfa virágokat vagy bármilyen apró részecskét, ami nem tesz jót a kép minőségének.
Talán akkor lehet haszna, ha valaki a kicsit giccses, de emléknek mindenképp maradandó "előtérben valamelyik szerettünk, háttérben pedig a tűzijáték" kombinációt használja. Ilyenkor egy szinkronvakuval érdemes próbálkozni, de az eredmény nagyon mű lesz. Inkább kapcsolja ki mindenki a vakut, az a biztos.
9. Manuális vs. automata mód
A legjobb eredmények természetesen a teljesen manuális rekeszérték, záridő és fókusz beállítás mellett születnek. A fényképezőgépek számára a legnagyobb kihívást az automata fókuszálás adja kevés fény mellett. Ilyenkor a gép képes másodpercekig elszuttyogni mire talál magának egy elfogadható értéket, ami többnyire hibás lesz. A megoldás inkább egy manuális beállítás az elején, kitapasztalva, hogy az adott helyről mi a működőképes. Ehhez az egész este folyamán nem valószínű, hogy hozzá kell bármikor is nyúlni, főleg kis rekeszértéket választva, ami növeli a mélységélesség határait is. A gép automatikájára ilyen extrém körülmények között nem érdemes bízni semmit. Még akkor sem, ha a fotós tapasztalatlan, hiszen a többszöri próbálkozás nem szégyen, sőt hasznos. Hasznosabb, mint az auto-mód elfuserált képei felett sírdogálni otthon augusztus 21-én.
10. Kísérletezés és nyomon követés
Éppen ehhez kapcsolódik az utolsó jó tanács. A komoly felkészülés után sem árt az első képek után alaposan végignézni az eredményeket, és amennyiben csalódást okoz, még van lehetőség állítgatni tovább. Az igazán megszállottak készülhetnek egy kis Sancho Panzával, aki egy notebook és pót-memóriakártya kombinációval folyamatosan nagy képernyőn értékeli a fotós munkáját. A segéd alkalmazása azért is lehet célravezető, mert ha a fotós ellenőrzi az eredményeket minden kép után, akkor gyakorlatilag lemarad a show háromnegyed részéről. Ha segéd nincs, akkor persze alkalomadtán érdemes belepillantani az eredményekbe, amire tökéletes alkalmat adnak a tűzijáték programokon belüli rövid szünetek. Nem fotós trükk, de érdemes megtudni, hogy milyen zenei aláfestés lesz a program alatt, és azt előre megismerve lehet tudni, hogy mikor jön vajon a szünet.
A kalandor fotós pedig a klasszikus képek mellett kísérletezhet mindenféle extra dolgokkal. Az tény, hogy gyönyörű fotókat lehet csinálni pusztán az égre szegezett objektívvel is, de ezek unalmasak és közhelyesek lesznek, mert másik 1500 ember is megcsinálta ugyanazokat a képeket. Az izgalom ott kezdődik, ha beleszőjük a körülöttünk álló embereket, sziluetteket, fákat, épületeket, víztükröt, felhőt, füstöt vagy egy teljes városképet. Nem tilos semmi, a kísérletezésből akár absztrakt megoldások, akár festői fotók kerekednek, baj nem lehet belőle.
+1., Extra tippek
Figyeljük a szélirányt! Aki biztosra akar menni, az előre tájékozódik a várható szélről, és olyan helyre telepszik le, amerről fúj a szél. Ideális sorrend: fotós, tűzijáték, füst. Bármilyen más kombináció necces. Ugyanezzel kapcsolatban, nem árt, ha a rakéta-sorozatok első elemeire már készen áll a fotós, mert a füst még ha másfelé is száll, rontja a kép élességét, tisztaságát, ezért érdemes mindig az első robbanásokra gyúrni.
Aki nem szeretne bajlódni a fókuszálással, annak érdemesebb kicsit nagyobb lencséket felszerelnie és kicsit hátrébb húzódnia. Ilyenkor elegendő a fókuszt végtelenre állítani és el is lehet felejteni ezt a beállítást egészen addig, amíg nem akar az illető művészibb képeket. Vicces és egyben gyönyörű effekt, ha a gépet végtelen záridőre állítva egy fekete kartonpapírt tartunk a lencse elé, és minden robbanáskor elvéve azt, egy képen több robbanás látszik majd anélkül, hogy kiégne a kép. Ehhez persze az állvány és a távirányító alap.
