Berta Sándor
25 éves a számítógépes vírus
Negyed évszázaddal ezelőtt készítette el egy fiatalember a világ első számítógépes kártevőjét, amelynek egyedüli célja barátainak megijesztése volt.
1982-ben az akkor 15 éves amerikai diák, Rich Skrenta úgy döntött, hogy megvicceli ismerőseit, ezért írt egy programot, amely hajlékonylemezek segítségével önmagát terjesztette az Apple II rendszereken. Skrenta célja az volt, hogy megtréfálja a barátait, akik állandóan új játékok miatt nyaggatták. Az Elk Cloner - amely a szakemberek szerint az első bootszektorvírus volt - miután betöltődött, megjelenített a képernyőn egy verset. Semmilyen kárt nem okozott és nem nyúlt bele a szoftverekbe sem.
Mások kétségeiket fejezik ki a jubileummal kapcsolatban, mivel az ARPANET-en már a '70-es évek elején megjelent a Creeper, de senki nem vitatja az Elk személyi számítógépes elsőségét. "Már azelőtt is voltak vírusokra vagy férgekre hasonlító magatartású alkalmazások, amelyeket eredetileg azért írtak, hogy például szétoszthassák a hálózati nyomtatók javításait és frissítéseit" - mondta Candid Wüest, a Symantec szakértője.
A vírusszoftverek készítésének elméleti kezdetei egészen Neumann Jánosig és 1949-ig nyúlnak vissza. Neumann János állította fel ugyanis azt a tézist, miszerint egy számítógépes program képes lehet önmaga reprodukálására. Ezt először a Darwin nevű játék mutatta meg, amelyet a Bell Labs mérnökei fejlesztettek ki. A játékban két program küzdött egymással egy rendszer ellenőrzésének megszerzéséért és megpróbálták felülírni magukat. Egyik regényében John Brunner író is előre jelezte a számítógépes hálózatokban terjedő internetes vírusok veszélyét.
Az első vírus MS-DOS alatt 1986-ban bukkant fel. Két pakisztáni testvér a Brainnek nevezett programot használta szoftverük másolásvédelmeként. A Brain átírta az adathordozók jelét (c)Brainre és szöveget fűzött a bootszektor fájlba. A program körüli botrány több más vírust is megihletett, jött a Lehigh, a Jerusalem, a Cascade és a Miami. Ezek a vírusok a floppykkal, a programok mellett megbújva terjedtek, azonban akkoriban még mégsem lettek annyira széles körben ismertek.
"Amint a példa mutatja, az első vírusok még gyakorlatilag teljesen ártalmatlanok voltak, készítőik kihívásnak érezték megalkotásukat. A programozókat az hajtotta, hogy ők legyenek az elsők, akik képesek egy rendszer ellenőrzésének megszerzésére vagy hogy ők írhassák meg az első széles körben elterjedő kártevőt" - hangsúlyozta Candid Wüest.
Ahogy egyre inkább törekedtek különböző források a vírusok felfedezésére és irtására, a programozók is ötletesebben álcázták vírusaikat, amelyek sokszor teljesen alakot tudtak váltani, hogy elkerüljék a lebukást. 1992-ben a Michelangelo vírus volt az első amely a médiában is nagy vihart kavart, azonban mégsem ment végbe olyan pusztítás, mint amit előre jeleztek. A kilencvenes évek közepén, ahogy egyre inkább terjedni kezdett a Windows operációs rendszer, a vírusok többsége is azt vette már célba. A legnagyobb robbanás az úgynevezett makrovírusok területén volt, ugyanis a Microsoft szövegszerkesztője, a Word ezeknek ideális melegágyat biztosított. Ezek a vírusok sokkal jobban terjedtek, mint a programvírusok, hiszen az ember sokkal több dokumentummal dolgozik, mint szoftverrel.
Aztán az 1990-es évek végén megjelent Melissa, amely letarolta a világot: a vírus a makrovírusi tevékenységet emailben való terjedéssel fűszerezte meg, aminek során belenyúlt az érintett Microsoft Outlook címtárába, majd a benne foglalt emailcímekre szét is küldözgette magát. A Melissa "sikere" javarészt az internet robbanásszerű terjedésének is köszönhető, mivel akkoriban egyre több PC csatlakozott az internetre. Ezt 2000 májusában követte a Loveletter, amely már világszerte milliárdos károkat okozott.
2000 óta már az összes ismert vírus az internetet használja ki a terjedésre, és nem telt el hónap úgy, hogy ne hallatott volna magáról valamilyen mutáns program. Az első vírus, amely a felhasználók hozzájárulása nélkül terjedt el, a SQL-Slammer volt 2003 januárjában, amely a Microsoft SQL Server hibáit használta ki és amely alig fél óra után már 75 000 áldozattal büszkélkedhetett. Közben a világ is megváltozott, és a bűnözők is felismerték az internetben rejlő lehetőségeket.
2002 környékén döbbentek rá a vírusírók, hogy nemcsak presztízskérdésből lehet kártevőket készíteni, hanem haszonszerzés, zsarolás vagy éppen információszerzés céljából is. A szakember szerint a jövőben már az okostelefonok és a PDA-k sem mentesülhetnek a vírusoktól, trójai férgektől és kémprogramoktól. A mobil készülékek rohamos elterjedése maga után vonja a mobil kártevők elterjedését is.
Az Elk Cloner létrehozója ma már nem büszke 25 évvel ezelőtti tettére. Azóta volt a Sun, a Netscape és az AOL munkatársa is és megalapította a Topix nevű cégét, mely lokális hírekkel szolgálja ki az olvasókat, köztük a CNN portáljának látogatóit. "Alig tudom elhinni, hogy fejlesztettem kalandjátékokat, operációs rendszert az Apple II számára, és mégis mindenki az első vírus miatt emlékezik meg rólam" - kommentálta a híreket Rich Skrenta.
1982-ben az akkor 15 éves amerikai diák, Rich Skrenta úgy döntött, hogy megvicceli ismerőseit, ezért írt egy programot, amely hajlékonylemezek segítségével önmagát terjesztette az Apple II rendszereken. Skrenta célja az volt, hogy megtréfálja a barátait, akik állandóan új játékok miatt nyaggatták. Az Elk Cloner - amely a szakemberek szerint az első bootszektorvírus volt - miután betöltődött, megjelenített a képernyőn egy verset. Semmilyen kárt nem okozott és nem nyúlt bele a szoftverekbe sem.Mások kétségeiket fejezik ki a jubileummal kapcsolatban, mivel az ARPANET-en már a '70-es évek elején megjelent a Creeper, de senki nem vitatja az Elk személyi számítógépes elsőségét. "Már azelőtt is voltak vírusokra vagy férgekre hasonlító magatartású alkalmazások, amelyeket eredetileg azért írtak, hogy például szétoszthassák a hálózati nyomtatók javításait és frissítéseit" - mondta Candid Wüest, a Symantec szakértője.
A vírusszoftverek készítésének elméleti kezdetei egészen Neumann Jánosig és 1949-ig nyúlnak vissza. Neumann János állította fel ugyanis azt a tézist, miszerint egy számítógépes program képes lehet önmaga reprodukálására. Ezt először a Darwin nevű játék mutatta meg, amelyet a Bell Labs mérnökei fejlesztettek ki. A játékban két program küzdött egymással egy rendszer ellenőrzésének megszerzéséért és megpróbálták felülírni magukat. Egyik regényében John Brunner író is előre jelezte a számítógépes hálózatokban terjedő internetes vírusok veszélyét.
 Apple II |
"Amint a példa mutatja, az első vírusok még gyakorlatilag teljesen ártalmatlanok voltak, készítőik kihívásnak érezték megalkotásukat. A programozókat az hajtotta, hogy ők legyenek az elsők, akik képesek egy rendszer ellenőrzésének megszerzésére vagy hogy ők írhassák meg az első széles körben elterjedő kártevőt" - hangsúlyozta Candid Wüest.
Ahogy egyre inkább törekedtek különböző források a vírusok felfedezésére és irtására, a programozók is ötletesebben álcázták vírusaikat, amelyek sokszor teljesen alakot tudtak váltani, hogy elkerüljék a lebukást. 1992-ben a Michelangelo vírus volt az első amely a médiában is nagy vihart kavart, azonban mégsem ment végbe olyan pusztítás, mint amit előre jeleztek. A kilencvenes évek közepén, ahogy egyre inkább terjedni kezdett a Windows operációs rendszer, a vírusok többsége is azt vette már célba. A legnagyobb robbanás az úgynevezett makrovírusok területén volt, ugyanis a Microsoft szövegszerkesztője, a Word ezeknek ideális melegágyat biztosított. Ezek a vírusok sokkal jobban terjedtek, mint a programvírusok, hiszen az ember sokkal több dokumentummal dolgozik, mint szoftverrel.
Aztán az 1990-es évek végén megjelent Melissa, amely letarolta a világot: a vírus a makrovírusi tevékenységet emailben való terjedéssel fűszerezte meg, aminek során belenyúlt az érintett Microsoft Outlook címtárába, majd a benne foglalt emailcímekre szét is küldözgette magát. A Melissa "sikere" javarészt az internet robbanásszerű terjedésének is köszönhető, mivel akkoriban egyre több PC csatlakozott az internetre. Ezt 2000 májusában követte a Loveletter, amely már világszerte milliárdos károkat okozott.
2000 óta már az összes ismert vírus az internetet használja ki a terjedésre, és nem telt el hónap úgy, hogy ne hallatott volna magáról valamilyen mutáns program. Az első vírus, amely a felhasználók hozzájárulása nélkül terjedt el, a SQL-Slammer volt 2003 januárjában, amely a Microsoft SQL Server hibáit használta ki és amely alig fél óra után már 75 000 áldozattal büszkélkedhetett. Közben a világ is megváltozott, és a bűnözők is felismerték az internetben rejlő lehetőségeket.
2002 környékén döbbentek rá a vírusírók, hogy nemcsak presztízskérdésből lehet kártevőket készíteni, hanem haszonszerzés, zsarolás vagy éppen információszerzés céljából is. A szakember szerint a jövőben már az okostelefonok és a PDA-k sem mentesülhetnek a vírusoktól, trójai férgektől és kémprogramoktól. A mobil készülékek rohamos elterjedése maga után vonja a mobil kártevők elterjedését is.
Az Elk Cloner létrehozója ma már nem büszke 25 évvel ezelőtti tettére. Azóta volt a Sun, a Netscape és az AOL munkatársa is és megalapította a Topix nevű cégét, mely lokális hírekkel szolgálja ki az olvasókat, köztük a CNN portáljának látogatóit. "Alig tudom elhinni, hogy fejlesztettem kalandjátékokat, operációs rendszert az Apple II számára, és mégis mindenki az első vírus miatt emlékezik meg rólam" - kommentálta a híreket Rich Skrenta.
