Gyurkity Péter
A kibertérben sebezhető Amerika
Évek óta tart az internet ellenőrzéséről, az információáramlás korlátozásáról szóló vita, itt pedig több, a felhasználók ellenérzését kiváltó döntés is született az elmúlt időszakban. Egy friss amerikai jelentés arra világít rá, hogy az USA ellen immár nemcsak magán-, illetve vállalati szinten zajlik a kiberkémkedés, hanem egyes országok nemzetpolitikájának szerves részt képezik ezen manőverek, ami egyrészt hatalmas veszteséget jelent a világ csendőrének, hosszú távon pedig meg is kérdőjelezheti annak vezető szerepét. Az anyagban meg is nevezik a főbűnösöket, akik természetesen tagadnak, a végkövetkeztetés azonban változatlan, eszerint pedig minden korábbinál nagyobb figyelmet (és összegeket) kell fordítani a védekezésre. Az internetre csatlakozó eszközök száma növekszik, a hackerek jelentősége nő, így nem lesz könnyű dolguk.
A kémelhárítás által elkészített éves jelentés idei kiadásában főleg erről, vagyis a más országok által megvalósított fenyegetésről olvashatunk, amely fenyegetés ezúttal a kibertérben jelentkezik. A témával kapcsolatos híreket követők számára nyilván nem jelent meglepetést, hogy az egyes államok itt fokozzák erőfeszítéseiket, hiszen az internet terjedése órási, korábban nem igazán jelenlévő lehetőségeket kínál az ügyesebbek számára. Ezért is tekintik immár több kormányzatban kiemelt fontosságúnak a kiberkémkedést, amelyet - legalábbis az amerikai vád szerint - állami szintre emeltek, hogy ezzel erősítsék saját, a világban elfoglalt pozíciójukat.
Több alkalommal láthattunk már jóslatokat a harmadik világháborúról, amely éppen itt, a kibertérben robbanna ki és zajlana le, a jelentésben azonban nem háborús veszélyre, hanem a kémkedésre és annak valószínű következményeire hívják fel az illetékesek figyelmét. Logikus lépés a tevékenység áthelyezése erre a területre, hiszen ezzel óriási mennyiségű pénzt spórolhatnak meg: az ügynököknek többé nem kell jelen lenniük az adott helyszínen, egy-egy információmorzsát avagy technológiát pedig nem szükséges fizikai adathordozón kicsempészni és eljuttatni a célállomáshoz, hiszen az internet szinte univerzális jelenlétének köszönhetően mindezt másodpercek alatt lebonyolíthatják, anélkül, hogy elhagynák a kényelmes fotelt.
Az amerikai fél éppen itt, az interneten bizonyult sebezhetőnek az utóbbi években, amint azt a jelentés is kiemeli. Ma már olyan mennyiségben találhatók bizalmas és titkos anyagok az interneten, amely önmagában logikus lépéssé teszi a támadások erejének és gyakoriságának fokozását, ez pedig az elkövetkező években még hangsúlyosabb elemmé válik. A dokumentum a Cisco előrejelzését veszi példaként, amelyben kiemelik, hogy míg ma több mint 10 milliárd különböző eszköz csatlakozik a világhálóra, addig ez a szám 2020-ra elérheti majd az 50 milliárdot is - gyakorlatilag mindenki mindig online lesz, kitéve ezzel magát az említett veszélynek. Ráadásul az elkövetők kilétének felderítése is megnehezül, hiszen ezt különböző trükkökkel (proxy szerverek és egyéb megoldások révén) is el tudják fedni.
Az ipari kémkedés mellett a szakértők szerint egyre nagyobb gyakorisággal van jelen az állami szinten lebonyolított lopkodás, amely elsősorban a vadonatúj, katonai és polgári területen alkalmazott technológiák eltulajdonítására irányul. Ebben leginkább Kína és Oroszország lehet a bűnös, legalábbis az amerikaiak véleménye szerint, akik elsősorban azt kifogásolják, hogy míg vállalati szinten a kémkedés náluk is a mindennapok része, ők ezt nem tették nemzeti politikájuk szerves elemévé. A titkos adatok és információk kikerülése súlyosan érinti a nemzetbiztonságot, a sikeres akciók pedig egyaránt gyengíthetik az ország nemzetközi helyzetét, a hadsereg pozícióját, valamint a gazdaság állapotát - ez elfogadhatatlan az illetékesek számára.
A megnevezettek persze tagadnak, sőt ellentámadásba mennek át, ahogy azt a kínai válasz is mutatja. A kínai külügyminisztérium szóvivője amatőrnek és felelőtlennek minősítette a vádaskodást, kiemelve, hogy konkrét bizonyítékok nélkül kockázatos másokra mutogatni, hiszen ezzel csak még jobban kiélezik a nemzetközi helyzetet. Azt az amerikaiak is elismerik, hogy nincsenek pontos adataik, hiszen bár egyes vállalatok több alkalommal is kínai területről érkező támadásokat detektáltak, ezen belül már nem tudták meghatározni, hogy kik és milyen módszerrel követték el az akciókat. Egyelőre tehát - legalábbis a nyilvánosságra hozott adatok alapján - csak a vádaskodásra futja, ez pedig érdekes módon a gyengébb szereplő pozíciójába löki az USA-t, hiszen a magabiztos, erőfölénnyel rendelkező államok nem szoktak ilyen hangerővel panaszkodni.
Az természetesen teljességgel nyilvánvaló, hogy a fenti két ország mindent megtesz a modern technológiák beszerzéséért, hiszen mindig is (Oroszország megalakulása óta, Kína nagyjából a középkor végétől) ezen a területen voltak hátrányban a nyugattal szemben. A miért és a hogyan megérne egy hosszabb történelemórát (elég csak Kína elzárkózására gondolni, amellyel óriási lehetőséget szalasztottak el az akkori uralkodók), az viszont biztos, hogy most kettőzött erővel igyekeznek behozni a lemaradást. A nemzetközi helyzet valóban fokozódik, az USA tavaly már a háború lehetőségét is felvette, egyelőre azonban maradnak a konferenciáknál, mint amilyen a londoni is volt az elmúlt napokban. Itt a kiberbűnözés nemzetközi szabályainak megalkotását vetették fel, amelynek révén csoportokat, de akár egész országokat is a vádlottak padjára küldhetnének - lehetőleg nem korlátozva az internet nyújtotta szabadságot.
Az egyik ilyen csoport az Anonymous, amelynek tevékenysége sokak szemében szálka. Jelentőségüket jól mutatja, hogy egykori szóvivőjük az Amazonnal kötött zsíros szerződést könyvének kiadásáról, miközben éppen az Amazon volt egyik támadásuk célpontja, miután a cég eltávolította szervereiről a Wikileaks oldalát. A jól megszervezett támadások célkeresztjében olyan további óriások szerepeltek, mint a Visa, a PayPal, de az ő nevükhöz kötődik a Sony hálózatának lekapcsolása is, amely tavasszal nem kis visszhangot váltott ki. Legutóbb egyébként pedofil oldalak elleni hadjáratban vettek részt, majd pedig - egyik tagjuk állítólagos elrablását követően - a mexikói Zeta drogkartellel kerültek összetűzésbe, akik érdekes módon szabadon engedték az illetőt, azután, hogy az Anonymous 75 tagjuk leleplezésével fenyegette meg a bandát.
Ezen társulások viszonylagos gyengeségét mutatja azonban a belső viszályok gyakorisága, amely alól az Anonymous sem jelent kivételt. Először pletykaként terjedt a hír, miszerint november 5-én megbénítanák a Facebook oldalát, majd nem sokkal később kiderült, hogy kacsáról van szó, ami egy csoporton belüli összetűzés eredménye. Az egyik tag ugyanis valóban előállt az ötlettel, ezt azonban a többiek elvetették, az önérzetében sértett kezdeményező pedig tovább folytatta manővereit, amire válaszul a csoport nyilvánosságra hozta valós kilétét. A nagy és hangzatos akciók mellett tehát gyerekes szappanoperákból sincs hiány, ez azonban csak tovább nehezíti a másik oldal munkáját, hiszen még bonyolultabb lesz a felderítés és az elhárítás.
Utóbbiak azonban nem alszanak, mi több, sort kerítettek az első közös USA - EU kibervédelmi gyakorlatra, amelyben egy elsősorban európai szervek elleni támadást szimuláltak, külön kiemelve a két fél közötti együttműködést, a kommunikációs csatornák hatékony lezárását, valamint a további hasonló akciók elleni védelem fokozását - amerikai és európai fejlesztéseket egyaránt felhasználva. A tengerentúli illetékesek (Department of Homeland Security) nemcsak Európával, de latin-amerikai, ausztrál, kanadai, valamint japán és dél-koreai partnerekkel is szeretnének szorosabban együttműködni, amitől a védekezési képesség további javulását remélik - a szemben álló oldaltól is függ, hogy mindez mire lesz elég a jövőben.
A kémelhárítás által elkészített éves jelentés idei kiadásában főleg erről, vagyis a más országok által megvalósított fenyegetésről olvashatunk, amely fenyegetés ezúttal a kibertérben jelentkezik. A témával kapcsolatos híreket követők számára nyilván nem jelent meglepetést, hogy az egyes államok itt fokozzák erőfeszítéseiket, hiszen az internet terjedése órási, korábban nem igazán jelenlévő lehetőségeket kínál az ügyesebbek számára. Ezért is tekintik immár több kormányzatban kiemelt fontosságúnak a kiberkémkedést, amelyet - legalábbis az amerikai vád szerint - állami szintre emeltek, hogy ezzel erősítsék saját, a világban elfoglalt pozíciójukat.
Több alkalommal láthattunk már jóslatokat a harmadik világháborúról, amely éppen itt, a kibertérben robbanna ki és zajlana le, a jelentésben azonban nem háborús veszélyre, hanem a kémkedésre és annak valószínű következményeire hívják fel az illetékesek figyelmét. Logikus lépés a tevékenység áthelyezése erre a területre, hiszen ezzel óriási mennyiségű pénzt spórolhatnak meg: az ügynököknek többé nem kell jelen lenniük az adott helyszínen, egy-egy információmorzsát avagy technológiát pedig nem szükséges fizikai adathordozón kicsempészni és eljuttatni a célállomáshoz, hiszen az internet szinte univerzális jelenlétének köszönhetően mindezt másodpercek alatt lebonyolíthatják, anélkül, hogy elhagynák a kényelmes fotelt.
Az amerikai fél éppen itt, az interneten bizonyult sebezhetőnek az utóbbi években, amint azt a jelentés is kiemeli. Ma már olyan mennyiségben találhatók bizalmas és titkos anyagok az interneten, amely önmagában logikus lépéssé teszi a támadások erejének és gyakoriságának fokozását, ez pedig az elkövetkező években még hangsúlyosabb elemmé válik. A dokumentum a Cisco előrejelzését veszi példaként, amelyben kiemelik, hogy míg ma több mint 10 milliárd különböző eszköz csatlakozik a világhálóra, addig ez a szám 2020-ra elérheti majd az 50 milliárdot is - gyakorlatilag mindenki mindig online lesz, kitéve ezzel magát az említett veszélynek. Ráadásul az elkövetők kilétének felderítése is megnehezül, hiszen ezt különböző trükkökkel (proxy szerverek és egyéb megoldások révén) is el tudják fedni.
Az ipari kémkedés mellett a szakértők szerint egyre nagyobb gyakorisággal van jelen az állami szinten lebonyolított lopkodás, amely elsősorban a vadonatúj, katonai és polgári területen alkalmazott technológiák eltulajdonítására irányul. Ebben leginkább Kína és Oroszország lehet a bűnös, legalábbis az amerikaiak véleménye szerint, akik elsősorban azt kifogásolják, hogy míg vállalati szinten a kémkedés náluk is a mindennapok része, ők ezt nem tették nemzeti politikájuk szerves elemévé. A titkos adatok és információk kikerülése súlyosan érinti a nemzetbiztonságot, a sikeres akciók pedig egyaránt gyengíthetik az ország nemzetközi helyzetét, a hadsereg pozícióját, valamint a gazdaság állapotát - ez elfogadhatatlan az illetékesek számára.
A megnevezettek persze tagadnak, sőt ellentámadásba mennek át, ahogy azt a kínai válasz is mutatja. A kínai külügyminisztérium szóvivője amatőrnek és felelőtlennek minősítette a vádaskodást, kiemelve, hogy konkrét bizonyítékok nélkül kockázatos másokra mutogatni, hiszen ezzel csak még jobban kiélezik a nemzetközi helyzetet. Azt az amerikaiak is elismerik, hogy nincsenek pontos adataik, hiszen bár egyes vállalatok több alkalommal is kínai területről érkező támadásokat detektáltak, ezen belül már nem tudták meghatározni, hogy kik és milyen módszerrel követték el az akciókat. Egyelőre tehát - legalábbis a nyilvánosságra hozott adatok alapján - csak a vádaskodásra futja, ez pedig érdekes módon a gyengébb szereplő pozíciójába löki az USA-t, hiszen a magabiztos, erőfölénnyel rendelkező államok nem szoktak ilyen hangerővel panaszkodni.
Az természetesen teljességgel nyilvánvaló, hogy a fenti két ország mindent megtesz a modern technológiák beszerzéséért, hiszen mindig is (Oroszország megalakulása óta, Kína nagyjából a középkor végétől) ezen a területen voltak hátrányban a nyugattal szemben. A miért és a hogyan megérne egy hosszabb történelemórát (elég csak Kína elzárkózására gondolni, amellyel óriási lehetőséget szalasztottak el az akkori uralkodók), az viszont biztos, hogy most kettőzött erővel igyekeznek behozni a lemaradást. A nemzetközi helyzet valóban fokozódik, az USA tavaly már a háború lehetőségét is felvette, egyelőre azonban maradnak a konferenciáknál, mint amilyen a londoni is volt az elmúlt napokban. Itt a kiberbűnözés nemzetközi szabályainak megalkotását vetették fel, amelynek révén csoportokat, de akár egész országokat is a vádlottak padjára küldhetnének - lehetőleg nem korlátozva az internet nyújtotta szabadságot.
Az egyik ilyen csoport az Anonymous, amelynek tevékenysége sokak szemében szálka. Jelentőségüket jól mutatja, hogy egykori szóvivőjük az Amazonnal kötött zsíros szerződést könyvének kiadásáról, miközben éppen az Amazon volt egyik támadásuk célpontja, miután a cég eltávolította szervereiről a Wikileaks oldalát. A jól megszervezett támadások célkeresztjében olyan további óriások szerepeltek, mint a Visa, a PayPal, de az ő nevükhöz kötődik a Sony hálózatának lekapcsolása is, amely tavasszal nem kis visszhangot váltott ki. Legutóbb egyébként pedofil oldalak elleni hadjáratban vettek részt, majd pedig - egyik tagjuk állítólagos elrablását követően - a mexikói Zeta drogkartellel kerültek összetűzésbe, akik érdekes módon szabadon engedték az illetőt, azután, hogy az Anonymous 75 tagjuk leleplezésével fenyegette meg a bandát.
Ezen társulások viszonylagos gyengeségét mutatja azonban a belső viszályok gyakorisága, amely alól az Anonymous sem jelent kivételt. Először pletykaként terjedt a hír, miszerint november 5-én megbénítanák a Facebook oldalát, majd nem sokkal később kiderült, hogy kacsáról van szó, ami egy csoporton belüli összetűzés eredménye. Az egyik tag ugyanis valóban előállt az ötlettel, ezt azonban a többiek elvetették, az önérzetében sértett kezdeményező pedig tovább folytatta manővereit, amire válaszul a csoport nyilvánosságra hozta valós kilétét. A nagy és hangzatos akciók mellett tehát gyerekes szappanoperákból sincs hiány, ez azonban csak tovább nehezíti a másik oldal munkáját, hiszen még bonyolultabb lesz a felderítés és az elhárítás.
Utóbbiak azonban nem alszanak, mi több, sort kerítettek az első közös USA - EU kibervédelmi gyakorlatra, amelyben egy elsősorban európai szervek elleni támadást szimuláltak, külön kiemelve a két fél közötti együttműködést, a kommunikációs csatornák hatékony lezárását, valamint a további hasonló akciók elleni védelem fokozását - amerikai és európai fejlesztéseket egyaránt felhasználva. A tengerentúli illetékesek (Department of Homeland Security) nemcsak Európával, de latin-amerikai, ausztrál, kanadai, valamint japán és dél-koreai partnerekkel is szeretnének szorosabban együttműködni, amitől a védekezési képesség további javulását remélik - a szemben álló oldaltól is függ, hogy mindez mire lesz elég a jövőben.