Bőgel György
Ér 1,65 milliárd dollárt a YouTube?
A Google 1,65 milliárd dollárért megvette a YouTube-ot. Megvette, hát megvette. De miért pont 1,65 milliárdért?
Paul Ormerod könyvében - ami a kíváncsiságot felcsigázó "Why Most Things fail?" címet viseli - van egy rész, amiben a szerző leírja, hogy abban a kellemes völgyben, ahol lakik, egy szép birtok közepén van egy nagy udvarház, amit nemrég, a pletykák szerint kilenc millió fontért megvásárolt valaki. Ki volt az a valaki? Madonna, az elnyűhetetlen popsztár.
Vajon miért pont kilenc millióért kelt el ez a ház? - teszi fel a kérdést Ormerod. Miért nem nyolcért, hétért, vagy tízért, tizenkettőért? Vajon Madonnán kívül volt rá érdeklődő? És hogy született meg ez az ár? Talán a vevők összegyűltek valahol és licitáltak rá, úgy, ahogy arany reneszánsz sótartókért szoktak? Segít a kérdés megválaszolásában a közgazdaságtudomány? Van itt keresleti meg kínálati görbe, metszik azok egymást valahol? Van itt pénzáramlás, amit diszkontálni lehetne? És egyáltalán: szüksége van Madonnának pont itt egy ekkora házra?
A ház kilencmillióért kelt el. Hogy miért pont ennyiért? Csak! - vonja le a következtetést Ormerod, és a vonatkozó rész végére még egy idézetet is beszúr Vernon Smith, a neves Nobel-díjas és lófarkas kísérleti közgazdász ünnepi beszédéből, aki valami olyasmit mond, hogy nem sokat tudunk arról, hogyan is működnek valójában a piacok.
Google és YouTube. Megvette, hát megvette. 1,65 millióért, hát annyiért. Ez az ár a jelek szerint elég volt ahhoz, hogy másokat elriasszon az ügylettől. Van miből kifizetni, hiszen a Google piaci értéke úgy 130 milliárd lehet. Az árfolyama egy ideje gyakorlatilag stagnál, a korábbi optimista jóslatok ellenére nem tudta átlépni az 500-as álomhatárt. Az ár/nyereség hányados most éppen hatvan fölött van. Ha valakinek van kedve és számológépe, elmorfondírozhat azon, hogy mennyi nyereséget kell hoznia a YouTube befektetésnek ahhoz, hogy ez az 1,65 milliárd megtérüljön. Fogja hozni? Talán igen, talán nem. Tartani tudja a Google ezt a gyanús hatvan fölötti P/E hányadost? Talán igen, talán nem.
Mit is vett tulajdonképpen a Google? Vett egy forgalmas áruházat, amiben a felhalmozott árukészletnek igazából nincs se gazdája se ára, sok közte a gyanús eredetű, vagy mondjuk ki nyíltan, lopott holmi (Tessék megnézni, mi jön be például arra a keresőszóra, hogy "Madonna"!), de ez az áruház forgalmas helyen van, rengetegen járnak ide, hoznak-visznek, nézelődnek, a nézésnek pedig értéke van, mert aki néz, annak az orra elé oda lehet rakni valamit, leginkább reklámot, és mint tudjuk, a Google lényegében reklámból él, az "eyeball business"-ben ügyködik. Kedvelt hely marad a YouTube? Meg lehet egyezni a sok innen-onnan összeszedett cucc eredeti tulajdonosával? Ki tudja. Próbálnak egyezkedni. Kísérleteznek. Belelőnek a ködbe. Hinni kell. "...Most things fail" - mondja Ormerod. Sok minden tönkremegy. De nem minden.
De ha már elmélkedünk, van itt egy másik érdekes kérdés is. Tudjuk, látjuk, hogy a Web 2.0-ás világ önmeghatározási problémával küzd. Mi az, hogy Web 2.0? Az egyszerűség kedvéért fogadjunk el két tulajdonságot követelményként. Először is ebbe a táborba sorolhatók azok az alkalmazások, amelyek valamilyen webes szolgáltatásként használhatók, másodszor pedig valamilyen kollektív teljesítményként, csoportos munkaként jelennek meg.
Az első tulajdonság értelmezésével nincs különösebb gond. De mi van a másodikkal? Mi az, hogy kollektív munka, kollektív teljesítmény? A Wikipedia mondjuk kollektív teljesítmény, még ha talán nem is annyira kollektív, mint sokan gondolják. De mi a kollektív teljesítmény a YouTube ban? Ha felmegyek rá és elkerülöm a lopott holmit, egy csomó egyéni teljesítményt látok, amit egy program különböző logikák mentén szépen egymás mellé rak, mint ahogy a képeket rendezik egy galériában. A logika a YouTube terméke, a sok videó pedig az egyének és mikrokollektívák munkájánk gyümölcse.
A Nemzeti Galéria kollektív teljesítmény lenne? Bizonyos értelemben biztos az, más értelemben viszont egyáltalán nem. Melyik értelmezés a fontosabb? Mit tekintünk igazából alkotásnak, úgy értem értékteremtő alkotásnak? Web 2.0-ás produkció a YouTube? Mi benne a kollektív teljesítmény, hol jelenik meg benne a tömegek közös kreativitása és intelligenciája? Lehet, hogy ez is hit kérdése.
Paul Ormerod könyvében - ami a kíváncsiságot felcsigázó "Why Most Things fail?" címet viseli - van egy rész, amiben a szerző leírja, hogy abban a kellemes völgyben, ahol lakik, egy szép birtok közepén van egy nagy udvarház, amit nemrég, a pletykák szerint kilenc millió fontért megvásárolt valaki. Ki volt az a valaki? Madonna, az elnyűhetetlen popsztár.
Vajon miért pont kilenc millióért kelt el ez a ház? - teszi fel a kérdést Ormerod. Miért nem nyolcért, hétért, vagy tízért, tizenkettőért? Vajon Madonnán kívül volt rá érdeklődő? És hogy született meg ez az ár? Talán a vevők összegyűltek valahol és licitáltak rá, úgy, ahogy arany reneszánsz sótartókért szoktak? Segít a kérdés megválaszolásában a közgazdaságtudomány? Van itt keresleti meg kínálati görbe, metszik azok egymást valahol? Van itt pénzáramlás, amit diszkontálni lehetne? És egyáltalán: szüksége van Madonnának pont itt egy ekkora házra?
A ház kilencmillióért kelt el. Hogy miért pont ennyiért? Csak! - vonja le a következtetést Ormerod, és a vonatkozó rész végére még egy idézetet is beszúr Vernon Smith, a neves Nobel-díjas és lófarkas kísérleti közgazdász ünnepi beszédéből, aki valami olyasmit mond, hogy nem sokat tudunk arról, hogyan is működnek valójában a piacok.
Google és YouTube. Megvette, hát megvette. 1,65 millióért, hát annyiért. Ez az ár a jelek szerint elég volt ahhoz, hogy másokat elriasszon az ügylettől. Van miből kifizetni, hiszen a Google piaci értéke úgy 130 milliárd lehet. Az árfolyama egy ideje gyakorlatilag stagnál, a korábbi optimista jóslatok ellenére nem tudta átlépni az 500-as álomhatárt. Az ár/nyereség hányados most éppen hatvan fölött van. Ha valakinek van kedve és számológépe, elmorfondírozhat azon, hogy mennyi nyereséget kell hoznia a YouTube befektetésnek ahhoz, hogy ez az 1,65 milliárd megtérüljön. Fogja hozni? Talán igen, talán nem. Tartani tudja a Google ezt a gyanús hatvan fölötti P/E hányadost? Talán igen, talán nem.
Mit is vett tulajdonképpen a Google? Vett egy forgalmas áruházat, amiben a felhalmozott árukészletnek igazából nincs se gazdája se ára, sok közte a gyanús eredetű, vagy mondjuk ki nyíltan, lopott holmi (Tessék megnézni, mi jön be például arra a keresőszóra, hogy "Madonna"!), de ez az áruház forgalmas helyen van, rengetegen járnak ide, hoznak-visznek, nézelődnek, a nézésnek pedig értéke van, mert aki néz, annak az orra elé oda lehet rakni valamit, leginkább reklámot, és mint tudjuk, a Google lényegében reklámból él, az "eyeball business"-ben ügyködik. Kedvelt hely marad a YouTube? Meg lehet egyezni a sok innen-onnan összeszedett cucc eredeti tulajdonosával? Ki tudja. Próbálnak egyezkedni. Kísérleteznek. Belelőnek a ködbe. Hinni kell. "...Most things fail" - mondja Ormerod. Sok minden tönkremegy. De nem minden.
De ha már elmélkedünk, van itt egy másik érdekes kérdés is. Tudjuk, látjuk, hogy a Web 2.0-ás világ önmeghatározási problémával küzd. Mi az, hogy Web 2.0? Az egyszerűség kedvéért fogadjunk el két tulajdonságot követelményként. Először is ebbe a táborba sorolhatók azok az alkalmazások, amelyek valamilyen webes szolgáltatásként használhatók, másodszor pedig valamilyen kollektív teljesítményként, csoportos munkaként jelennek meg.
Az első tulajdonság értelmezésével nincs különösebb gond. De mi van a másodikkal? Mi az, hogy kollektív munka, kollektív teljesítmény? A Wikipedia mondjuk kollektív teljesítmény, még ha talán nem is annyira kollektív, mint sokan gondolják. De mi a kollektív teljesítmény a YouTube ban? Ha felmegyek rá és elkerülöm a lopott holmit, egy csomó egyéni teljesítményt látok, amit egy program különböző logikák mentén szépen egymás mellé rak, mint ahogy a képeket rendezik egy galériában. A logika a YouTube terméke, a sok videó pedig az egyének és mikrokollektívák munkájánk gyümölcse.
A Nemzeti Galéria kollektív teljesítmény lenne? Bizonyos értelemben biztos az, más értelemben viszont egyáltalán nem. Melyik értelmezés a fontosabb? Mit tekintünk igazából alkotásnak, úgy értem értékteremtő alkotásnak? Web 2.0-ás produkció a YouTube? Mi benne a kollektív teljesítmény, hol jelenik meg benne a tömegek közös kreativitása és intelligenciája? Lehet, hogy ez is hit kérdése.