MTI
Megsemmisítették a hírközlési törvény több rendelkezését
Az Alkotmánybíróság (AB) keddi nyilvános ülésén megsemmisítette az elektronikus hírközlésről szóló törvény egyes, a távközlési létesítmények magánterületen történő elhelyezésével kapcsolatos rendelkezéseit.
Közel kétszáz indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól az 1992-ben hozott és 1999-ben módosított távközlési törvény, valamint a 2003-ban született elektronikus hírközlésről szóló törvény több szakaszának - alkotmányellenesség - miatti - megsemmisítését. Az AB - Bihari Mihály elnök által kedden kihirdetett határozatában - az elektronikus hírközlésről szóló törvény 95. paragrafusának 1-3. bekezdéseit, valamint a 96. paragrafus 2. bekezdését semmisítette meg, a másik törvény egyes részeinek megsemmisítésére tett indítványokat viszont elutasította.
Az indítványozók - zömében civil szervezetek - problémája az volt, hogy a távközlési cégek a közérdekre hivatkozva szolgalmat jegyeztetnek be magántulajdonban lévő ingatlanokra, sőt nem egyszer kisajátítást is kezdeményeznek e célból. Kimondatlanul, a kezdeményezőket a mobil telefonokhoz elengedhetetlen antenna tornyok késztették az indítványaik megtételére, mivel véleményük szerint egy távközlési szolgáltató nem közérdeket, hanem magánérdeket képvisel.
A hírközlési törvény a távközlési építmények elhelyezésénél első helyre sorolja az állami ingatlanokat, majd a meglévő hasonló célú épületek további hasznosítását jelöli meg. Ezek hiányában következnek az önkormányzati és a magántulajdonban lévő ingatlanok.
A magántulajdonban lévő ingatlanokon létesített építmények szükségképpen korlátozzák a tulajdonos jogait. A korlátozás mértékéről elsősorban a távközlési cég és a tulajdonos állapodik meg, kellő kártalanítás mellett. Ha a megállapodás elmarad, akkor a hírközlési hatóság közérdekből korlátozhatja a tulajdonos jogait. Ez végső soron a kisajátításig is elmehet, de szolgalmi - vagy más használati - jogot is bejegyeztethet az ingatlanra a hatóság. Ezeket a szabályokat semmisítette meg az AB első helyen. Az indoklásban elhangzott, hogy a törvény nem határozza meg a konkrét ingatlanok tekintetében alkalmazandó tulajdonjogi korlátozás feltételeit, túl nagy teret ad a hírközlési hatóság mérlegelésének, a távközlési létesítmények magánterületen történő elhelyezésekor.
A második, immár megsemmisített szabály lehetővé tette, hogy a szomszédokat a távközlési létesítmény a "legkisebb mértékben zavarja". A zavarás miatt azonban nem lehet - birtokháborítás miatt - jogorvoslatot kérniük az érintetteknek. A távközlési szolgáltatáshoz való jogot - mint közérdeket - egyébként az AB elismerte. A megsemmisítés a határozat Magyar Közlönyben történő megjelenésétől hatályos.
Holló András alkotmánybíró különvéleményében - amelyhez Bragyova András is csatlakozott - egyebek mellett felvetette, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést is megállapíthatott volna a testület, a vitatott szabályok megsemmisítése helyett. Paczolay Péter alkotmánybíró különvéleménye szerint a vitatott szabályok sem korlátozták alkotmányellenesen a magántulajdont.
Közel kétszáz indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól az 1992-ben hozott és 1999-ben módosított távközlési törvény, valamint a 2003-ban született elektronikus hírközlésről szóló törvény több szakaszának - alkotmányellenesség - miatti - megsemmisítését. Az AB - Bihari Mihály elnök által kedden kihirdetett határozatában - az elektronikus hírközlésről szóló törvény 95. paragrafusának 1-3. bekezdéseit, valamint a 96. paragrafus 2. bekezdését semmisítette meg, a másik törvény egyes részeinek megsemmisítésére tett indítványokat viszont elutasította.
Az indítványozók - zömében civil szervezetek - problémája az volt, hogy a távközlési cégek a közérdekre hivatkozva szolgalmat jegyeztetnek be magántulajdonban lévő ingatlanokra, sőt nem egyszer kisajátítást is kezdeményeznek e célból. Kimondatlanul, a kezdeményezőket a mobil telefonokhoz elengedhetetlen antenna tornyok késztették az indítványaik megtételére, mivel véleményük szerint egy távközlési szolgáltató nem közérdeket, hanem magánérdeket képvisel.
A hírközlési törvény a távközlési építmények elhelyezésénél első helyre sorolja az állami ingatlanokat, majd a meglévő hasonló célú épületek további hasznosítását jelöli meg. Ezek hiányában következnek az önkormányzati és a magántulajdonban lévő ingatlanok.
A magántulajdonban lévő ingatlanokon létesített építmények szükségképpen korlátozzák a tulajdonos jogait. A korlátozás mértékéről elsősorban a távközlési cég és a tulajdonos állapodik meg, kellő kártalanítás mellett. Ha a megállapodás elmarad, akkor a hírközlési hatóság közérdekből korlátozhatja a tulajdonos jogait. Ez végső soron a kisajátításig is elmehet, de szolgalmi - vagy más használati - jogot is bejegyeztethet az ingatlanra a hatóság. Ezeket a szabályokat semmisítette meg az AB első helyen. Az indoklásban elhangzott, hogy a törvény nem határozza meg a konkrét ingatlanok tekintetében alkalmazandó tulajdonjogi korlátozás feltételeit, túl nagy teret ad a hírközlési hatóság mérlegelésének, a távközlési létesítmények magánterületen történő elhelyezésekor.
A második, immár megsemmisített szabály lehetővé tette, hogy a szomszédokat a távközlési létesítmény a "legkisebb mértékben zavarja". A zavarás miatt azonban nem lehet - birtokháborítás miatt - jogorvoslatot kérniük az érintetteknek. A távközlési szolgáltatáshoz való jogot - mint közérdeket - egyébként az AB elismerte. A megsemmisítés a határozat Magyar Közlönyben történő megjelenésétől hatályos.
Holló András alkotmánybíró különvéleményében - amelyhez Bragyova András is csatlakozott - egyebek mellett felvetette, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést is megállapíthatott volna a testület, a vitatott szabályok megsemmisítése helyett. Paczolay Péter alkotmánybíró különvéleménye szerint a vitatott szabályok sem korlátozták alkotmányellenesen a magántulajdont.