Napi Online
Öngyógyító számítógépek
Négy évvel azután, hogy megszületett az önmagukat javítani képes számítógépek ötlete, megjelentek az első ilyen feladatot végző szoftverek.
Tíz évvel ezelőtt, az internetes technológiák terjedésének kezdetén, illetve a hagyományos informatikai megoldások egyre bonyolultabbá válásának idején gondolt arra az IBM egyik kutatója, Paul Horn, hogy valamit tenni kell, mielőtt mindez áttekinthetetlenné válik a halandó emberek számára. Ötlete egyszerű volt: olyan új komputerekkel, hálózatokkal, adattárolási rendszerekkel kell előállni, amelyek a biológiai szervezetekhez hasonlóan képesek saját maguk belső egyensúlyának fenntartására.
Automatikus idegrendszerekre van szükség, amelyek - hasonlóan az állati szervezet ideghálózatához - képesek levezényelni a rájuk bízott rendszer alkalmazkodását a környezeti vagy belső változásokhoz. Ahogy az immunrendszer reagál például a vírusfertőzésekre, ugyanígy kell válaszolnia a jövő komputereinek az őket ért elektronikus támadásokra - idézte fel a 2001-es elképzeléseket a Business Week.
Kezdetben csak néhány, az önszabályozás fogalomkörébe tartozó megoldás lesz elérhető a felhasználóknak. A Microsoft például új operációs rendszerébe integrál egy olyan okos programot, amely érzékeli, ha a számítógép merevlemeze elromlani készül, ezt jelzi a felhasználóknak, akik gyorsan elmenthetik arról az ott őrzött anyagaikat. Több kisebb vállalkozás is jelentkezett olyan szoftverrel, amely megakadályozza, hogy a hálózatokra újonnan rákötött PC-k vagy laptopok megfertőzzék azokat: mielőtt a kapcsolat létrejönne átkutatják a "jövevényt", lepucolják róla a vírusokat és egyéb károkozókat, illetve telepítik az új gépekre a felhasználó biztonsági politikájának megfelelő eljárásokat végrehajtó programokat.
Az IBM-nél Horn száz kutatót összefogó csoportot hozott létre víziója megvalósítására, amely összesen 475 automatikusan működő önvédelmi technológiát hozott létre. Ezeket a kék rózsás cég 75 szoftver- és hardvertermékébe integrálták. Az egyik legérdekesebb technológia neve eFuse, amely érzékeli a komputerchipekben jelentkező problémákat, és automatikusan kikapcsolja a hibás tranzisztorokat. Egy további okos megoldás újraindítja az áramkimaradás miatt leállt rendszereket, egy másik pedig - hasonlóan a közlekedési balesetek helyszínéről a forgalmat elterelő rendőrökhöz - eltereli a számítógépen folyó műveleteket hardvereke szűk keresztmetszeteitől, az úgynevezett üvegnyakaktól.
Power5 mag egy biztosíték mellett
A Cisco Systems olyan hálózati termékekkel állt elő, amelyek figyelik a hálókon folyó forgalmat, és igyekeznek megtalálni az adatcsomagok éppen leghatékonyabb továbbításának útjait. Az adatközpontokban egyes helyeken alkalmaznak olyan szoftvereket, amelyek érzékelik, hogy melyik gép mennyire leterhelt, és el tudják terelni a feladatokat a több kapacitással rendelkező komputerek felé.
Az EMC adattárolási specialista Smarts nevű szoftvere a komplex informatikai hálózatok számos adatát figyeli az esetleges bajok okainak gyors megtalálásáért. Néhány hónapja például az európai telefonhálózatot üzemeltető Colt Telecom Group rendszere lelassult. A Smarts segítségével kiderítették, hogy a baj oka egyetlen madridi adatkapcsoló, sőt azt is megtudták, hogy pusztán a nyári hőség miatti túlmelegedésről van szó.
Az automatizálás következő lépése lesz a hibakiderítés összekapcsolása az önjavítással. Egyelőre kevés ilyen termék létezik - az egyik az IBM említett programja, amely lekapcsolja a processzorok hibás tranzisztorait. Ebbe a körbe tartozik ugyanakkor a Hewlett-Packard laborjaiban fejlesztett virus throtle nevű technológia, amely rendszeresen átnézi a számítástechnikai rendszereket, s ha károkozót talált az egyik berendezésben, azt gyorsan lekapcsolja, hogy ne fertőzze meg a hálózatot.
Egyes szakértők, például a bolognai egyetem komputertudósa, Ozalp Babaolu, úgy vélik, túl bonyolult feladat olyan számítógépeket konstruálni, amelyek átfogó módon képesek önmaguk gyógyítására. Azt azonban elképzelhetőnek tartja, hogy a gépek tanuljanak egymástól, ha kapcsolatba kerülnek, sajátos módon lemásolva ezzel a természet alaptörvényének számító alkalmazkodási képességet. Abban egyetértés mutatkozik, hogy még ez is nagyon távoli lehetőség.
Az önmenedzselő számítógépek nem utolsósorban versenyelőnyt is hozhatnak gyártóiknak az évi 800 milliárd dollár értékű vállalati informatikai piacon. Miközben a gépek ára folyamatosan csökken, és ezzel együtt egyre vékonyabb a rajtuk elérhető árrés, az ilyen pluszképességekkel felvértezett masinákat drágábban is el lehet adni.
Tíz évvel ezelőtt, az internetes technológiák terjedésének kezdetén, illetve a hagyományos informatikai megoldások egyre bonyolultabbá válásának idején gondolt arra az IBM egyik kutatója, Paul Horn, hogy valamit tenni kell, mielőtt mindez áttekinthetetlenné válik a halandó emberek számára. Ötlete egyszerű volt: olyan új komputerekkel, hálózatokkal, adattárolási rendszerekkel kell előállni, amelyek a biológiai szervezetekhez hasonlóan képesek saját maguk belső egyensúlyának fenntartására.
Automatikus idegrendszerekre van szükség, amelyek - hasonlóan az állati szervezet ideghálózatához - képesek levezényelni a rájuk bízott rendszer alkalmazkodását a környezeti vagy belső változásokhoz. Ahogy az immunrendszer reagál például a vírusfertőzésekre, ugyanígy kell válaszolnia a jövő komputereinek az őket ért elektronikus támadásokra - idézte fel a 2001-es elképzeléseket a Business Week.
Kezdetben csak néhány, az önszabályozás fogalomkörébe tartozó megoldás lesz elérhető a felhasználóknak. A Microsoft például új operációs rendszerébe integrál egy olyan okos programot, amely érzékeli, ha a számítógép merevlemeze elromlani készül, ezt jelzi a felhasználóknak, akik gyorsan elmenthetik arról az ott őrzött anyagaikat. Több kisebb vállalkozás is jelentkezett olyan szoftverrel, amely megakadályozza, hogy a hálózatokra újonnan rákötött PC-k vagy laptopok megfertőzzék azokat: mielőtt a kapcsolat létrejönne átkutatják a "jövevényt", lepucolják róla a vírusokat és egyéb károkozókat, illetve telepítik az új gépekre a felhasználó biztonsági politikájának megfelelő eljárásokat végrehajtó programokat.
Az IBM-nél Horn száz kutatót összefogó csoportot hozott létre víziója megvalósítására, amely összesen 475 automatikusan működő önvédelmi technológiát hozott létre. Ezeket a kék rózsás cég 75 szoftver- és hardvertermékébe integrálták. Az egyik legérdekesebb technológia neve eFuse, amely érzékeli a komputerchipekben jelentkező problémákat, és automatikusan kikapcsolja a hibás tranzisztorokat. Egy további okos megoldás újraindítja az áramkimaradás miatt leállt rendszereket, egy másik pedig - hasonlóan a közlekedési balesetek helyszínéről a forgalmat elterelő rendőrökhöz - eltereli a számítógépen folyó műveleteket hardvereke szűk keresztmetszeteitől, az úgynevezett üvegnyakaktól.
Power5 mag egy biztosíték mellett
A Cisco Systems olyan hálózati termékekkel állt elő, amelyek figyelik a hálókon folyó forgalmat, és igyekeznek megtalálni az adatcsomagok éppen leghatékonyabb továbbításának útjait. Az adatközpontokban egyes helyeken alkalmaznak olyan szoftvereket, amelyek érzékelik, hogy melyik gép mennyire leterhelt, és el tudják terelni a feladatokat a több kapacitással rendelkező komputerek felé.
Az EMC adattárolási specialista Smarts nevű szoftvere a komplex informatikai hálózatok számos adatát figyeli az esetleges bajok okainak gyors megtalálásáért. Néhány hónapja például az európai telefonhálózatot üzemeltető Colt Telecom Group rendszere lelassult. A Smarts segítségével kiderítették, hogy a baj oka egyetlen madridi adatkapcsoló, sőt azt is megtudták, hogy pusztán a nyári hőség miatti túlmelegedésről van szó.
Az automatizálás következő lépése lesz a hibakiderítés összekapcsolása az önjavítással. Egyelőre kevés ilyen termék létezik - az egyik az IBM említett programja, amely lekapcsolja a processzorok hibás tranzisztorait. Ebbe a körbe tartozik ugyanakkor a Hewlett-Packard laborjaiban fejlesztett virus throtle nevű technológia, amely rendszeresen átnézi a számítástechnikai rendszereket, s ha károkozót talált az egyik berendezésben, azt gyorsan lekapcsolja, hogy ne fertőzze meg a hálózatot.
Egyes szakértők, például a bolognai egyetem komputertudósa, Ozalp Babaolu, úgy vélik, túl bonyolult feladat olyan számítógépeket konstruálni, amelyek átfogó módon képesek önmaguk gyógyítására. Azt azonban elképzelhetőnek tartja, hogy a gépek tanuljanak egymástól, ha kapcsolatba kerülnek, sajátos módon lemásolva ezzel a természet alaptörvényének számító alkalmazkodási képességet. Abban egyetértés mutatkozik, hogy még ez is nagyon távoli lehetőség.
Az önmenedzselő számítógépek nem utolsósorban versenyelőnyt is hozhatnak gyártóiknak az évi 800 milliárd dollár értékű vállalati informatikai piacon. Miközben a gépek ára folyamatosan csökken, és ezzel együtt egyre vékonyabb a rajtuk elérhető árrés, az ilyen pluszképességekkel felvértezett masinákat drágábban is el lehet adni.