Felbontás: 7,5 megapixel (3136x2352) LCD kijelző: 2,5", 215 250 pixel Memóriakártya: CF Type I, II, Microdrive, xD Picture Card Energiaellátás: lítium-ion (1500 mAh) Aktuális bruttó kisker. ára: kb. 210 000 Ft (csak váz)

A világ első, előnézeti képpel bíró DSLR vázát az Olympus alkotta meg az E-330 személyében, és ezzel számos díj és egyéb elismerés várományosa lett. A szakma érdeklődéssel figyelte az új jövevényt, és sokan - természetesen a komolyabb fotósok - csak legyintettek az új funkcióra. A kevésbé hozzáértők örömmel olvasták a specifikációkat, és az Olympus vetélytársainak hasonló megoldásait jövendölték. Az igazságra még várni kell, egyelőre kérdés, hogy mennyire tudja magához és a négyharmad szabványhoz édesgetni a vásárlókat a cég. Persze egy dolog már most biztos: a megoldás működik, használható, és adódhat olyan helyzet, mikor egy vérprofi is szívesen bámulná az LCD kijelzőt a kereső helyett.

Külső kialakítás

A vázon könnyen felismerhetők az előd E-300 stílusjegyei, de jóval kerekebb, áramvonalasabb lett az új gép váza, arról nem is beszélve, hogy a méretei is kisebbnek tűnnek. Pedig az igazság az, hogy csak széltében lett rövidebb a váz, magassága és hossza nagyobb az E-300-énál. Fogása nagyon kellemes. A markolat gumival van borítva, ami nagyon hálás dolog, ha a nyári melegben megizzad a tenyér. Az egész váz anyaga igényes, aki nem tudja hogy műanyagból van, könnyen fémből készültnek vélheti. A gép súlya is kevesebb lett egy pár grammal, ez a méretcsökkenéssel jár. A hátlapon található kihajtható LCD kijelző eléggé kiáll a vázból, de kihajtása kicsit körülményesre sikeredett. A felette található kereső miatt először ugyanis mindenképen lefelé kell kihajtanunk, csak utána hajthatjuk felfelé, ez pedig kissé nehézkessé teszi a használatát.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A fémből készült kontrolltárcsa nagyon jól sikerült, kezelése kicsit nagyobb erőt igényel a vetélytársak megoldásánál, de nagyon korrektül kattan be a helyére. Az alatta található bekapcsoló kar is nagyon kellemesen rögzül és nagyon kézre áll. A kártyanyílás ajtaja kissé könnyen nyílik, ezt el lehetett volna látni valamilyen biztonsági retesszel. Az exponáló gomb jó helyen van, de billentése nekem túl könnyű volt, nem találtam határozott pontot az AF aktiválásakor, és ujjunknak túl rövid utat kell megtennie az exponáláshoz, ami sok véletlen exponálást eredményezhet.

Egy apró zárt találunk a keresőtől jobbra. Ezzel a zárral lezárhatjuk a keresőt, amikor az LCD kijelző segítségével komponálunk. Erre azért van szükség, mert ha az arcunkkal nem takarjuk el a keresőt fotózás közben, az itt beszűrődő fény befolyásolhatja a fénymérést és/vagy a fókuszálást. Külsőre semmi rosszat nem lehet a gépről mondani, minden a helyén, a felhasznált anyagok nem keltenek olcsó hatást. A gép kezelése és fogása nem esett áldozatul a miniatürizálási mániának.

Kezelőszervek

Az E-330 kezelőszervei kifejezetten jól sikerültek, kiérdemli a legjobban kezelhető Olympus DSLR címet. A menüvezérlő gombok helyzete és billentése nagyon jó, akárcsak az LCD-től balra található kezelőgomboké. A vázból kellőképp kiállnak, lenyomásukhoz kicsit nagyobb erő szükséges, mint a vetélytársak kezelőszerveinél, de véleményem szerint ebben a kategóriában ez nem jelent hátrányt. A legtöbb fontos kapcsoló könnyen elérhető a hüvelykujjunkkal. A kontrolltárcsa is könnyen használható, bármikor könnyen elérjük, és tekerése is könnyű.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Másodlagos üzemmódját az exponáló gomb mögött található, mutatóujjunkkal lenyomott kapcsolóval aktiválhatjuk, ami szintén kényelemes helyre került. Egyedül a kereső mellett található live view kapcsoló került messzire, kezeléséhez mindenképpen két kézben kell a masinát tartani. A menüvezérlő kapcsolók igényes fém keretet kaptak, méretük és billentésük pedig szintén kielégítő. Kezelés tekintetében tehát remekül teljesít az E-330.

Keresők, kijelzők

Az E-330-as vázába porrotükrös keresőt épített a gyártó. Ennek egyik előnye kis mérete, hátránya pedig hogy sötét és kis keresőképet ad, 95%-os látómezővel. Az E-500-nál látott keresőnél egy hajszálnyival nagyobb, de így sem egy túl használható darab. Az expozícióra vonatkozó adatok a kép jobb oldalán találhatók, akárcsak az elődöknél. Az LCD kijelzőnél már szerencsére rózsásabb a helyzet, lévén ugyanolyan fényerős és jó felbontású példányt szereltek a gépbe, mint az E-500 esetében láthattuk. 2,5"-os méretű, 215 250 pixel felbontású, ráadásul különösen éles, illetve szélső nézőpontból is remekül használható. Lefelé kb. 45 fokos szögig, felfelé 90 fokig dönthető. Kis állapotkijelző LCD-t nem találunk a vázon, hely már nem maradt neki. Funkcióját a nagy LCD kijelző veszi át, ami nagyobb energia-felvétellel jár.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Sajnos a gép gyenge keresőképe az egyik legnagyobb hátránya, ezt szerencsére orvosolja a nagy LCD-n látható élőkép. A forradalmi újítást az Olympus dupla CCD-s rendszerrel oldotta meg. Ha live view módban használjuk az LCD-t, annak képét egy másodlagos szenzor közvetíti az LCD kijelzőhöz, remek frissítési rátával. Sajnos kevés fényben az érzékelő hamar elfárad és rengeteg zajt varázsol a képre, ami természetesen a fotón nem fog látszani, csupán a komponáláskor zavaró (teljesen sötétben azonnal fekete-fehérre kapcsol), így használata csak világosban kielégítő.

A dolog egyik legnagyobb előnye, hogy a másodlagos CCD-nek köszönhetően a kép az expozíció ideje alatt is látható, mivel a félrecsapódó tükör nem takarja azt el. A live view opciónak kétféle üzemmódja van. "A" módban a szokásos, kompaktoknál megszokott üzemmódot használhatjuk 92%-os látómezővel, míg "B" módban a tükör felcsapódik, az optikai kereső és az autofókusz nem használható, viszont így 100%-os keresőképet kapunk, és 10x-es mértékben digitálisan belenagyíthatunk a képbe. Ez természetesen leginkább makrofotózásnál lesz segítségünkre.

Áramellátás

A géphez egy igen komoly kapacitású, 1500 mAh-s akkumulátort mellékel a gyártó, ami több száz fotó elkészítésére elegendő energiával látja el, de természetesen ez nagyban függ attól, mennyit használjuk live view módban az LCD-t.

Menürendszer

Az E-330 menüje - akárcsak az elődöké - nélkülöz minden csicsát; nekem kicsit puritánnak is tűnt. Kezelése viszont könnyű és gyorsan végezhető. Rengeteg funkcióval látták el ezt a gépet is, akárcsak az elődöket. Sajnos egy ilyen ismertetőben képtelenség a teljes menüt ismertetni. A fontosabb beállításokat a szokásos módon, a menüvezérlő gombokkal végezhetjük (érzékenység, WB, autófókusz, fénymérés), egyéb funkciókat pedig a menü segítségével állíthatjuk be megfelelő gyorsasággal. Az OK gomb megnyomására hívhatjuk elő az állapotjelző képernyőt, itt láthatjuk a fényképezőgép beállításait. Két verziót is használhatunk; az egyik csak az alapadatokat mutatja, a másik viszont egy sokkal részletesebb adatokat tartalmazó képernyőt hív elő.

Beállítások, üzemmódok

Az ISO érzékenységet ISO100-tól kezdődően emelhetjük, és használhatunk ún. ISO boost funkciót is, így a legnagyobb használható érzékenység az ISO1600 lesz. Az érzékenység változtatására nem csupán az értékek duplázásával van lehetőség, hanem 1/3 EV lépésben is lehetséges. A legrövidebb záridő 1/4000 másodperc lehet, a leghosszabb záridő természetesen a B (amíg a gombot nyomom) záridő.

A fehéregyensúly hangolására hét előre eltárolt értéket kapunk (ebből három fénycsőre vonatkozik), de nagy segítség, hogy lehetőségünk van a kelvinenkénti beállításra is, illetve természetesen egy saját WB-t is definiálhatunk. Lehetőségünk van WB bracketing funkció használatára, illetve +/- 7 lépésben finomhangolhatjuk a fehéregyensúlyt a piros-kék, illetve a zöld-magenta színtartományban. A képeket Adobe RGB és sRGB színsémával is menthetjük. Képeink készítésére RAW, illetve RAW+JPEG formátumot is használhatunk.

A fénymérés digitális ESP, középre súlyozott átlagoló és spot (körülbelül a teljes kép 2%-a), csúcsfény- és árnyékalapú spot fényméréssel történhet. Az autofókusz is több módban képes működni, választhatunk egyszeri AF, folyamatos AF, manuális élességállítás, egyszeri AF+MF, illetve folyamatos AF+MF mód közül. Egyesek keveslik a három AF-pontot, de szerintem bőven elég ennyi is, a legtöbben úgyis csak a középső pontot használják.

A szokásos P, A, S, M módon kívül találunk a módtárcsán portré, táj, makró, sport és éjszakai portré módokat, és természetesen ahogy azt az Olympustól megszokhattuk, további 15 témamódot találunk a scene menüben, ezzel a kezdő fotósoknak nagy segítséget nyújt a cég. Remek dolog a menüben a naptár funkció, így egy hosszabb nyaralás alatt is nyomon követhetjük, hogy mely napokon melyik fotót készítettük.


Nagylátószögű és tele állásban készített fotók
Optika

A géphez egy Zuiko Digital 14-45 mm, 1:3,5 - 5,6 típusú alapobjektívet mellékel a gyártó. Ez az objektív kisfilmes értékre átszámolva egy 28-90 mm-nek megfelelő objektív képét vetíti a keresőbe, és háromszoros zoomátfogást biztosít. A legközelebbi fókuszpont 0,38 méterre lehet, így makrofényképezésre nem túl ajánlott ez az objektív. Az optika képminősége - kitobjektívhez képest - kiemelkedő, a Canon kitobjektívjeit magasról übereli (de a Nikon D50 kitobjektívjét is) a lencséken levő többrétegű tükröződésmentesítő bevonatnak köszönhetően, ami minimálisra csökkenti a tükröződést.

A manuális fókuszállást egy végtelenül forgatható fókuszgyűrűvel végezhetjük, ami kissé nehézkessé teszi a műveletet, viszont egy testreszabható beállítással az autofókuszt átkapcsolás nélkül bármikor felülbírálhatjuk. Az objektív meglepően kevéssé érzékeny a kontrasztos felületeknél jelentkező kromatikus aberrációra, és a sarkokban sem sokkal lágyabb a képe, mint középtájt.


1. Éjszakai kép; 2. Éjszakai kép tele állásban; 3. Vaku nélküli beltéri felvétel; 4. Vakus beltéri felvétel
Érzékelő, zajszint

Furcsa mód az Olympus egy ugyanakkora méretű CCD-t szerelt a gépbe, mint az E-300 és az E-500 esetében láthattuk, felbontása mégis kisebb, mint az említett gépekének, csupán 7,5 millió hasznos képpont felel a képalkotásért. Az érzékelő képminősége viszont jobb, mint azt a korábbi modelleknél tapasztaltuk. Az érzékenység még ISO800-nál is alig zavaró, lényegében ugyanolyan zajszintű, mint az EOS 350D, ám valamivel kevesebb részlet látszik rajtuk. Magas érzékenységnél is remekül használható, de nyilván csak indokolt esetekben használjuk ezt az érzékenységet.


1-2. Makrofelvételek; 3. Részletesség; 4. Zajteszt
Vaku

A gép vakujára és a vakukezelésre nem lehet panasz. Elég magasra nyílik és a 13-as kulcsszámnak köszönhetően igen erőset is villan. A vaku működhet automatikus módban, vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantás vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantással, a második redőnyre szinkronizált villantással vagy derítő villantással. Fényerejét +/- 2 FÉ tartományban, 1, 1/2 vagy 1/3 FÉ lépésenként változtathatjuk. Lehetőség van teljesen manuális TTL vakuvezérlésre is. Amennyiben rendszervakut csatlakoztatunk a géphez, lehetőségünk van a beépített vakut is használni, mivel az nem a vakupapucs alatt kapott helyet.

Összegzés, személyes benyomások

Az E-330 egy jó gép. Képminősége és szolgáltatásai révén a komolyabb belépőszintű DSLR vázak táborát erősíti. A tendencia azt mutatja, hogy a négyharmad szabvány egyre több elkötelezett hívet állít maga mögé, és ezt ez a gép csak erősíteni fogja. Elég csak a nemrég bejelentett Sigma négyharmad objektíveket, vagy a Panasonic szintén négyharmad szabványon alapuló, első DSLR gépét említeni, hogy lássuk: az Olympus vonat egyre gyorsabban dübörög.

A live view egy olyan funkció, amely sok helyzetben segítségül szolgálhat a komolyabb fotósoknak is. Használata természetesen nem kötelező, a lehetőség adva van a normális fényképezéshez is. Sajnos minden jóban van valami rossz, és ezt ebben a helyzetben a gyenge kereső meríti ki. Reméljük, hogy a cég meghallgatja a felhasználók imáit, és a jövőben javít ezen a fronton is. Javítani lehetne még a live view funkcióért felelős CCD minőségén is, hiszen kevés fénynél ez a funkció erősen a használhatatlan felé konvergál. Azok a leendő fotósok, akik eddig egy E-500 vagy E-300 megvételén gondolkoztak, azok nyugodtan gyűjtsenek még egy keveset, és inkább ezt a vázat válasszák. Nem fogják megbánni.

Az alábbiakban Horvátországban készített, feldolgozott, megvágott és 800 pixel szélesre kicsinyített felvételek láthatók.




Horvátországi felvételek
Előnyök, hátrányok

+ remek váz, markolat + jó képminőség, alacsony zaj + tökéletes LCD + rengeteg funkció + Live view mód

- kis és sötét kereső - sötétben gyenge live view funkció

A fényképezőgépet a Olympus Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.