Felbontás: 8 megapixel (3264x2448) LCD kijelző: 2,5", 215 250 pixel Memóriakártya: CF Type I, II, Microdrive, xD Picture Card Energiaellátás: lítium-ion (1500 mAh) Aktuális bruttó kisker. ára: kb. 150 000 Ft (csak váz)

Az Olympus négyharmad szabványát erősítő, sorrendben a második belépőszintű, digitális tükörreflexes (DSLR) gépére régóta kíváncsi voltam, így örömmel lecsaptam rá, holott nem számít már új darabnak. A bejelentés 2005 szeptemberében történt, és az E-500 specifikációi miatt nagy érdeklődés előzte meg megjelenését. Szó se róla, az Olympus remekül vette a konkurencia által felállított akadályt, sőt néhány pontban le is körözte vetélytársait, de pár apró tervezési és egyéb érdekesség ennél a készüléknél is becsúszott. Az Olympus nagyon komolyan gondolja a négyharmad szabvány népszerűsítését, és erre az E-500 rá is tesz egy jókora lapáttal. Lássuk, mit tud a masina!

Külső kialakítás

Az E-500 külalakjára igazán nem lehet egy rossz szót se mondani. A gép formája nem hordoz semmi kivetnivalót, minden a helyén, mindent ott találunk, ahol egy jól megtervezett DSLR gépen keresnénk. A vetélytársaitól csak apró eltérésekben különbözik, így pl. ugyanott találjuk a bekapcsoló gombot és a funkcióválasztó tárcsát, ahol azt a Canon EOS 350D-nél láthattuk. Még a tárcsa mérete és anyaga is szinte ugyanaz mint az említett gépnél, de ennek forgatása valahogy határozottabb, pöpecebb, akárcsak a bekapcsoló gombé. A markolat viszont az egyik legjobban sikerült darab, de a 350D-nél sokkal kényelmesebb, nagyobb, jobb, ráadásul gumiborítással is ellátták.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A kontroll tárcsa használata is kielégítő, tekerése semmi nehézséget nem jelent, jó helyen van. Manuális módban a záridő állítását végzi, míg a rekeszértéket az exponáló gomb mögött található expozíció korrekció gomb lenyomásával (és a tárcsa forgatásával) változtathatjuk, de ez a menüben akár felcserélhető. A hátlapon található hatalmas LCD kijelző meggyőzően hat, használhatósága megkérdőjelezhetetlen. Az exponáló gomb billentése nekem kicsit túl finom volt, nem ártott volna egy határozottabb fókuszkapcsoló, mert sokszor túl könnyen átbillent az ujjam rajta mikor még nem akartam exponálni. Egyetlen egy dolgot nem találtam a gépen (sem az objektíven), mégpedig az AF/MF kapcsolót - ezt a gépen a menüben kapcsolhatjuk. Bravó Olympus, így kell szép és kényelmes DSLR-vázat készíteni a miniatürizálás jegyében.

Kezelőszervek

A menüvezérlő gombok billentése határozott és nagyon jó helyen vannak. A többi fontos kapcsoló a már megszokott helyen, a képernyő bal szélén foglal helyet, illetve találunk még egy "drive mode" kapcsolót a menüvezérlő gombok felett és két kapcsolót a kontroll tárcsa mögött. Ezek közül az egyik szabadon programozható, míg a másikkal az AF pontok kiválasztását végezhetjük, amiből hármat találunk a gépen. Az AEL/AFL kapcsoló is elérhető helyen van a kereső mellett. Egy kicsit komplikált a gép kezelése, ugyanis az OK gombra egy helyi menü jön elő, amivel az összes fontos paramétert gyorsan és remekül beállíthatjuk.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A főmenüben viszont a műveletek változtatására a jobbra mutató nyíl szolgál, míg az OK gombbal kell a változtatást elmenteni, majd újbóli megnyomására nem lépünk be újra az adott funkcióhoz, hanem ekkor kilép a menüből a rendszer. Amíg nem szokjuk meg ezt a fura kezelést, addig sok bosszúságot okozhat. A gép bekapcsolása kb. 2 másodpercet vesz igénybe a cég egyedülálló Supersonic wave filter (ultrahangos CCD-pormentesítés) technológiája miatt, ami minden bekapcsoláskor pormentesíti a képérzékelőt.

Keresők, kijelzők

Kénytelen vagyok pár szót szólni a gép elég gyatra optikai keresőjéről. Egy penta tükrös optikai keresőről van szó, ami sajnos tipikus "fény az alagút végén" típusú, és nem is túl fényerős példány! Annyira kicsi és sötét, hogy manuális fókuszálást használva ember legyen a talpán, aki viszonylag gyorsan képes beállítani a helyes élességet. Az expozícióra vonatkozó adatok a kép jobb oldalán találhatók, ezzel nincs semmi gond.

Az LCD kijelző viszont az egyik legjobb darab, amivel eddig DSLR gépnél találkoztam. Nagy, jó felbontású, fényerős, és nem találtam olyan pontot, ahonnan ránézve ne láttam volna helyes képet. Az Olympus Hyper Crystal kijelzője bizony az eddigi csúcs, bár minden gép kijelzője ilyen lenne, egyszerűen tökéletes. Sajnos kis állapotkijelző kijelzőt nem találunk a gépen. Az adatok megjelenítését a nagy LCD kijelzőn láthatjuk, igaz ezzel a megoldással több energiát használ a gép (viszont így volt hely a nagy LCD kijelzőnek).

Áramellátás

A géphez egy igen komoly kapacitású, 1500 mAh-s akkumulátort mellékel a gyártó, ami több száz fotó elkészítésére elegendő naftával látja azt el. A teszt alatt nem merült le, pedig igénybe volt véve rendesen.

Menürendszer

Az E-500 menüje nélkülöz minden csicsát, nekem kicsit puritánnak is tűnt. A menü működése gyors, késleltetést nem érzékeltem. A kezelési nehézségekről már volt szó, viszont arról nem, hogy milyen sok szolgáltatást nyújt a menü, sajnos a cikkben nincs is hely az összeset ismertetni. Lehetőség van akár a fájlok nevét, a tárcsák működését módosítani, vagy akár a tömörítés mértékét négy különböző értékben megadni. A menüvezérlő gombokkal állíthatjuk a fehéregyensúlyt, az autófókusz működését, az érzékenységet (ISO) illetve a fénymérés módját. Az OK gomb megnyomásával pedig szinte minden fontos adatot gyorsan változtathatunk, akár a képfelbontást, akár a vaku fényerejét, sőt még azt is, hogy melyik kártyát használja a gép (CF vagy XD).

Beállítások, üzemmódok

Az ISO érzékenységet ISO100-tól kezdődően emelhetjük, és használhatunk ún. ISO boost funkciót is, így a legnagyobb használható érzékenység az ISO1600 lesz. Az érzékenység változtatására nem csupán az értékek duplázásával van lehetőség, hanem 1/3 EV lépésben is lehetséges. A legrövidebb záridő 1/4000 másodperc lehet, a leghosszabb záridő természetesen a B (amíg a gombot nyomom) záridő. A fehéregyensúly hangolására hat előre tárolt értéket kapunk (ebből három fénycsőre vonatkozik). Nagy segítség, hogy lehetőségünk van a kelvinenkénti beállításra is, illetve természetesen saját WB-t is definiálhatunk.

A fénymérés digitális ESP, középre súlyozott átlagoló és spot (körülbelül a teljes kép 2%-a), csúcsfény- és árnyékalapú spot fénymérés módon történhet, azaz ezzel ismét nagyot koppint az Olympus a versenytársak gépeire. Az autófókusz is több módban képes működni: választhatunk egyszeri AF, folyamatos AF, manuális élességállítás, egyszeri AF+MF, illetve folyamatos AF+MF módok közül. Egyesek keveslik a három AF pontot, de szerintem bőven elég ennyi is, a legtöbben úgyis csak a középső pontot használják. Érdekes módon az E-500 igen nagy méretű fájlokat készít. Alacsony érzékenységen és legjobb minőségnél sem sikerült 4 MB-nál kisebb méretű fájlokat készítenem, ami azért igen jelentős méret (pl. az EOS 350D akár feleekkora, 2 MB-os fájlokat is készít legjobb minőségben).


Nagylátószögű és tele állásban készített fotók
Optika

A géphez egy Zuiko Digital 14-45mm 1:3,5 - 5,6 típusú alapobjektívet mellékel a gyártó. Ez a gyújtótávolság 35 mm-es kisfilmes szabványra átszámítva 28-90 mm-nek megfelelő gyújtótávolságú objektív képét vetíti a keresőbe és háromszoros zoomátfogást biztosít. A legközelebbi fókuszpont 0,38 méterre lehet, így makrofényképezésre nem túl ajánlott ez az objektív. Az optika képminősége - kitobjektívhez képest - kiemelkedő, a Canon kitobjektívjeit pl. magasról übereli (de a Nikon D50 kitobjektívjét is) köszönhetően a lencséken levő többrétegű tükröződésmentesítő bevonatnak, ami minimálisra csökkenti a tükröződést. A manuális fókuszállást egy végtelenül forgatható fókuszgyűrűvel végezhetjük, ami kissé nehézkessé teszi a műveletet, viszont egy testreszabható beállítással az autófókuszt átkapcsolás nélkül, bármikor felülbírálhatjuk.


1. F5,6; 2. F10; 3. F22; 4. F5,6
Érzékelő, zajszint

Az Olympus négyharmad szabványú masináinak CCD-je kétszer kisebb a 35 mm-es kisfilmnél, tehát az objektívek esetében kétszeres crop factorral kell számolnunk. Azt kell mondjam, hogy a gép ISO1600-as zajszintje meghökkentően jó! Az érzékenységet ISO800-ig nyugodtan növelhetjük, az alatt pedig szinte nincs változás az érzékenységek zajszintjét tekintve.


1. Makrofotó; 2. Téli fotótéma; 3. Tesztfotó ISO100-on; 4. Tesztfotó ISO1600-on
Vaku

A gép vakujára és a vakukezelésre nem lehet panasz. Elég magasra nyílik, és a 13-as kulcsszámnak köszönhetően igen erőset is villan. A vaku működhet automatikus módban, vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantás vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantással, a második redőnyre szinkronizált villantással vagy derítő villantással. Fényerejét +/- 2 FÉ tartományban, 1, 1/2 vagy 1/3 FÉ-lépésenként változtathatjuk. Lehetőség van teljesen manuális TTL vakuvezérlésre is.


1. Vaku nélkül; 2. Vakuval; 3. Nagylátószögű éjszakai felvétel 4. Tele állásban készített éjszakai felvétel
Sorozatfelvétel

Sorozatban 2,5 kép/másodperces sebességre képes, de ezzel kapcsolatban egy kis üröm kerül az örömbe, aminek okát nem nagyon értettem. Tudniillik ha bekapcsoljuk a gép zajszűrő funkcióját, a sorozatfelvételi módot letiltja. Zajszűrésre általában 1 másodperc feletti záridőknél lehet szükség. Ez ugyebár úgy működik, hogy a gép az expozíció után ugyanazon záridővel készít egy újabb képet, de ezúttal zárt rekesszel (tehát a kép tényleges elkészülte kétszer tovább tart). Az így született sötét kép zajszintjét a szoftver egyszerűen kivonja az előzőleg készített képből (a zárt rekeszes képet nem metni el).

A probléma ott van, hogy ha sorozatfelvételi módban fotózunk csak a legritkább esetekben tesszük ezt 1 másodpercnél hosszabb záridővel, így a gép feleslegesen tiltja le ezt a funkciót. A megoldás: csak a hosszabb expozícióval készült fotók előtt kapcsoljuk be a zajszűrést, majd utána kapcsoljuk is ki, mert kellemetlenül érinthet, ha fontos, megismételhetetlen szituációkban találjuk a gépen letiltva a sorozatfelvételt.

Összegzés, személyes benyomások

Összességében vegyesek az érzelmeim az E-500 tesztje után. A helye vitathatatlan a piacon, talán az egyik legjobb ár/érték arányú gép. Én még a belépőszintű tükörreflexesek dobogójára is felszavaznám, ha lenne ilyen verseny. A váz igényes, kényelmes és szép kialakítása, az érzékelő remek képességei, a szoftver sokrétűsége, de még a kitobjektív minősége is megerősít ebben. Sajnos az egyik leginkább kifogásolható negatívuma sokat ront az összképen, ez pedig a sötét és apró méretű optikai kereső, ami egy tükörreflexes gépnek pont a lényegét szorítja hátrányba.

Az egyéb apró tervezési furcsaságok van akit zavarnak, van akit nem, így nem nevezném komoly negatívumoknak őket, hiszen ezeket feledteti az E-500 rengeteg jó tulajdonsága. Aki olcsó digitális tükörreflexes vázat keres, annak bátran ajánlhatom, hiszen a Zuiko Digital által egyre gazdagodó és jó minőségű objektívparkból gazdagon felszerelhető a gép (nem beszélve a rengeteg új Sigma objektívről, amik direkt az Olympus szabványhoz lettek készítve), és tényleg remek minőségű, zajmentes fotókat lehet a segítségével készíteni. Csak az fránya kereső...

Előnyök, hátrányok

+ remek váz, markolat + jó képminőség, alacsony zaj + tökéletes LCD + rengeteg funkció

- Kis és sötét kereső - sorozatfelvételnél zajszűrés gondok - nehezen szokható kezelés

A fényképezőgépet a Olympus Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.