Egy előadásra készülve rövid látogatást tettem a Gartner Group honlapján, hogy példákat keressek a "felhajtási ciklus"-hoz (népies nevén: "hype cycle"). Találtam is egyet, ami a friss ("emerging") technológiák állapotát mutatja 2005-ben. És mit látok rajta? Hát azt, hogy a vállalati blogolás a "kiábrándulás hullámvölgyébe" tart, azaz lefelé megy, bele a szakadékba. Ezek szerint nemrég a "túlzott várakozások csúcsán" volt, vagyis többet vártak tőle, mint amire képes; ez aztán szépen kiderül, és akkor jön az illúziók elvesztése.

A társaság, amely éppen lefelé tart a Gartner-görbén, egyébként nem rossz: itt vannak például közvetlenül a vállalati blogok mellett a wikik, kicsivel mögöttük az RSS, előttük pedig a "webes szolgáltatásokra épülő üzleti modellek". A "desktop search" éppen most indul lefelé, de mivel 2005-ös görbéről van szó, feltételezhetjük, hogy a "P2P VoIP" is átbukott már a tetőn. Szóval nem kell félni, nem vagyunk egyedül, ráadásul másokkal is megtörtént már ilyesmi. Lent is szép az élet.

Ráadásul aki lent van, annak idővel felfelé vezet az útja. A "kiábrándulás völgye" után ugyanis a görbén a "megvilágosodás emelkedője" következik, amikor kiderül, hogy az új technológia vagy alkalmazás éppenséggel nem fogja megváltani a világot, de néhány feladatot egész jól meg lehet oldani vele, ha okosan használják ott, ahol éppen szükség van rá. Szóval tartsuk a frontot, hagyjuk, hogy hulljon a férgese, tanuljunk, gyűjtsük a tapasztalatokat, és akkor végül feljuthatunk - ahogy Gartnerék mondják - a "termelékenység fennsíkjára", ahol minden a helyére kerül, a maga módján hasznossá válik, már ami eljut egyáltalán idáig.

Hogy a művelt műfajnál maradjunk: vajon mit jelent majd a vállalati blogok esetében a "termelékenység fennsíkja"? A hasznosítás szempontjából két dolgot említenék itt meg. A blog alapvetően sajátos kommunikációs eszköz. Ha okosan használják, akkor egyrészt segítséget adhat a külvilággal (vevőkkel, befektetőkkel, sajtóval, mozgalmakkal stb.) való párbeszédhez, ami egyre fontosabb. Nézzük csak meg: a világ (jobb helyeken) egyre tisztábban akarja látni, mi is történik tulajdonképpen a vállalatoknál, például mennyit fizetnek a vezetőiknek és miért, vagy milyen politikai pártokat támogatnak. Az internetes világban a hírek gyorsan terjednek, a rossz hírek pláne, éppen ezért célszerű aktívnak és kezdeményezőnek lenni a kommunikációban, amihez praktikus eszköz lehet a blog. A jó blog, persze, ami hiteles, nem csöpög a reklámtól és nem nézi gyengeelméjűnek az olvasóját.

A másik terület, ahol a blog mint kommunikációs eszköz hasznos lehet, a vállalati tudásmenedzsment. Azért legyünk itt is óvatosak, elvégre a "megvilágosodás lejtője" a célunk, vagyis ne kergessünk illúziókat. A tudásmenedzsmentnek két vonulata, vagy ha úgy tetszik, irányzata van: az egyik a technikai, a másik az emberi. Az első azt mondja: vegyünk szofvereket és gépeket, vagyis gondoskodjunk azokról a technikai eszközökről, amelyek a tudás megszerzéséhez, tárolásához, megosztásához stb. kellenek, aztán kérjünk meg mindnkit, hogy használja őket. A másik üzenete: hassunk az emberek lelkére, motiváljuk őket, hogy megosszák másokkal a tapasztalataikat, tanuljanak, élénk szakmai közösségi életet éljenek. Ha mindezekhez néhány ügyes technikai eszköz is rendelkezésre áll, annál jobb, de az emberi hozzáállás és aktivitás az első, a technika szolgálóleány.

A tudásmenedzsment szempontjából a blogok jövője attól függ, hogy a felhasználóik, akik akarnak velük valamit e téren csinálni, miként viszonyulnak ehhez a két irányzathoz. A magam részéről elsősorban az utóbbira figyelnék.