Bőgel György
Miért olvassunk blogokat?
Az emberi tudás nagy része elvész, hiszen újságcikkeket csak kevesen írnak, előadásokat csak kevesen tartanak.
Mi a közös dr. Kevin Pho-ban és William Blightban? Nem sok. Dr. Pho praktizáló orvos az USA egyik városában. Komoly ember, a neve és a fényképe alapján ítélve ázsiai származású lehet. William Blight tőzsgyökeres angol, aki sajnos már nem él. Híres ember: ő volt a Bounty kapitánya, a hajóé, ahol fellázadtak a matrózok, amint azt több filmben is megtekinhettük. A két embert sok év és sok tengeri mérföld választja el egymástól. Mégis van bennük valami közös: mindketten naplót írtak: logot iletve blogot. Egyikük sem képzett író, egyikük sem egy Turgenyev, de írtak, illetve írnak.
Blight kapitánynak ez munkaköri kötelessége volt, amit a jelek szerint élvezettel és a tőle elvárható alapossággal teljesített. A napló, amit írt, hajónapló, hivatalos dokumentum. Szerencsére ránk maradt és sokat tanulhatunk belőle, például azt, mi történhet, ha a legénységet túlságosan hosszú pórázra eresztjük Tahitin, ahol fölöttébb csábosak a nők, vagy nyilvánosan megkorbácsoltatunk valakit egy kisebb vétségért, eltúlozva a dolgot, mivel éppen példát akarunk statuálni. A jó hajónapló, a log pontos dokumentuma annak, hogy a hajó merre járt, milyen események történtek a fedélzetén, miket tapasztalt a kapitány. A jó hajónapló ismeretek és esettanulmányok gyűjteménye. Tanulságos olvasmány minden jövendőbeli kapitánynak és másoknak is persze.
Dr. Pho-nak hivatalosan nem kell naplót írnia, mégis ezt teszi. Orvosként bizonyára elfoglalt ember, akinek mégis szinte minden nap van néhány perce arra, hogy pár sort feljegyezzen a számítógépébe, ő ugyanis már nem logot, hanem blogot ír, webes naplót, amibe bárki belekukkanthat ingyen és bérmentve.
Ír, néha részletesebben, máskor csak úgy kutyafuttában, vagy csak bemásol valamit, ami a szeme elé került és azt akarja, hogy más is lássa. És miről ír? Hát természetesen a szakmájáról. Arról, hogy merre járt, milyen események történtek a rendelőben, miket tapasztalt. Szóval pont azt teszi, mint Blight kapitány, csak persze más tárgykörben és más technikai eszközökkel. Naplója szakmai tapasztalatok, információk, esetek gyűjteménye. Tanulságos olvasmány más orvosoknak, betegeknek, mindenkinek, aki érdeklődik az egészségügy iránt.
De miért beszélek itt én pont Blight kapitányról és dr. Pho-ról? Azért, mert mindketten példaképként szolgálhatnak a blogírók számára. Egy nagy vitorlás kapitányának lenni, vacogni a Horn-foknál, kenyérfa-csemetékkel ide-oda hajózni, körülnézni Tahitiban érdekes és izgalmas dolog. Orvosnak lenni, különböző betegekkel és betegségekkel találkozni, életeket menteni, szakmai cikkekkel, információkkal bíbelődni, hasznosságukat, értéküket, igazságtartalmukat mérlegelni nem kevésbé. Blight kapitány és dr. Pho bizonyára rengeteget tanultak munka közben. Log, illetve blog nélkül ez a tudás elveszett volna. És a világon rengeteg érdekes ember, érdekes munka van, rengeteg értékes tapasztalat gyűlik össze. Olyan tapasztalat, ami föld-, illetve forgácsszagú, ami közvetlenül a gyakorlatból, a világgal való találkozásból ered.
E tudás nagy része elvész, hiszen újságcikkeket csak kevesen írnak, előadásokat csak kevesen tartanak. A logok és a blogok segíthetnek abban, hogy valamennyi mégis megmaradjon belőle, rögzítődjön, hozzáférhetővé váljon. Naplót úgy érdemes írni, ahogy azt Blight kapitány tette, illetve dr. Pho teszi. Blog-viszonylatban számomra nem az a döntő kérdés, hogy a burjánzó blogok meg tudják-e szorongatni a hagyományos nyomtatott sajtót, hanem az, hogy mi menthető meg, mi menthető át a gyakorlat közben szerzett tudásból és tapasztalatból. Ezért érdekelnek a blogok, ezért olvasok blogokat.
Mi a közös dr. Kevin Pho-ban és William Blightban? Nem sok. Dr. Pho praktizáló orvos az USA egyik városában. Komoly ember, a neve és a fényképe alapján ítélve ázsiai származású lehet. William Blight tőzsgyökeres angol, aki sajnos már nem él. Híres ember: ő volt a Bounty kapitánya, a hajóé, ahol fellázadtak a matrózok, amint azt több filmben is megtekinhettük. A két embert sok év és sok tengeri mérföld választja el egymástól. Mégis van bennük valami közös: mindketten naplót írtak: logot iletve blogot. Egyikük sem képzett író, egyikük sem egy Turgenyev, de írtak, illetve írnak.
Blight kapitánynak ez munkaköri kötelessége volt, amit a jelek szerint élvezettel és a tőle elvárható alapossággal teljesített. A napló, amit írt, hajónapló, hivatalos dokumentum. Szerencsére ránk maradt és sokat tanulhatunk belőle, például azt, mi történhet, ha a legénységet túlságosan hosszú pórázra eresztjük Tahitin, ahol fölöttébb csábosak a nők, vagy nyilvánosan megkorbácsoltatunk valakit egy kisebb vétségért, eltúlozva a dolgot, mivel éppen példát akarunk statuálni. A jó hajónapló, a log pontos dokumentuma annak, hogy a hajó merre járt, milyen események történtek a fedélzetén, miket tapasztalt a kapitány. A jó hajónapló ismeretek és esettanulmányok gyűjteménye. Tanulságos olvasmány minden jövendőbeli kapitánynak és másoknak is persze.
Dr. Pho-nak hivatalosan nem kell naplót írnia, mégis ezt teszi. Orvosként bizonyára elfoglalt ember, akinek mégis szinte minden nap van néhány perce arra, hogy pár sort feljegyezzen a számítógépébe, ő ugyanis már nem logot, hanem blogot ír, webes naplót, amibe bárki belekukkanthat ingyen és bérmentve.
Ír, néha részletesebben, máskor csak úgy kutyafuttában, vagy csak bemásol valamit, ami a szeme elé került és azt akarja, hogy más is lássa. És miről ír? Hát természetesen a szakmájáról. Arról, hogy merre járt, milyen események történtek a rendelőben, miket tapasztalt. Szóval pont azt teszi, mint Blight kapitány, csak persze más tárgykörben és más technikai eszközökkel. Naplója szakmai tapasztalatok, információk, esetek gyűjteménye. Tanulságos olvasmány más orvosoknak, betegeknek, mindenkinek, aki érdeklődik az egészségügy iránt.
De miért beszélek itt én pont Blight kapitányról és dr. Pho-ról? Azért, mert mindketten példaképként szolgálhatnak a blogírók számára. Egy nagy vitorlás kapitányának lenni, vacogni a Horn-foknál, kenyérfa-csemetékkel ide-oda hajózni, körülnézni Tahitiban érdekes és izgalmas dolog. Orvosnak lenni, különböző betegekkel és betegségekkel találkozni, életeket menteni, szakmai cikkekkel, információkkal bíbelődni, hasznosságukat, értéküket, igazságtartalmukat mérlegelni nem kevésbé. Blight kapitány és dr. Pho bizonyára rengeteget tanultak munka közben. Log, illetve blog nélkül ez a tudás elveszett volna. És a világon rengeteg érdekes ember, érdekes munka van, rengeteg értékes tapasztalat gyűlik össze. Olyan tapasztalat, ami föld-, illetve forgácsszagú, ami közvetlenül a gyakorlatból, a világgal való találkozásból ered.
E tudás nagy része elvész, hiszen újságcikkeket csak kevesen írnak, előadásokat csak kevesen tartanak. A logok és a blogok segíthetnek abban, hogy valamennyi mégis megmaradjon belőle, rögzítődjön, hozzáférhetővé váljon. Naplót úgy érdemes írni, ahogy azt Blight kapitány tette, illetve dr. Pho teszi. Blog-viszonylatban számomra nem az a döntő kérdés, hogy a burjánzó blogok meg tudják-e szorongatni a hagyományos nyomtatott sajtót, hanem az, hogy mi menthető meg, mi menthető át a gyakorlat közben szerzett tudásból és tapasztalatból. Ezért érdekelnek a blogok, ezért olvasok blogokat.