Gábor Zoltán
Hogyan fotózzunk - Természetfotózás I.
Azok a digitális fotósok, akiknek az élet lehetőséget adott egy komolyabb kompakt fényképezőgép, netán DSLR-gép beszerzésére, előbb-utóbb ki szeretnék próbálni magukat - és gépüket - a természet lágy ölén, fenyvesek, vízesések és rovarok társaságában. Lássuk, mire kell ilyenkor odafigyelni, milyen szabályokat illik betartani!
- I. rész - | - II. rész -
Alapszabályok
A jó természetfotós ügyel a környezetére, óvja azt és igyekszik olyan állapotban hagyni, amilyenben találta. Nem rongálja, nem igazítja, vagy módosítja a környezetet egy fotó kedvéért. A jó természetfotós a természetet fotózza a maga naturális mivoltában, nem kíván beleavatkozni, átalakítani, megrongálni azt. Nem célom az etikáról papolni, ezt megtette helyettem már sok kiváló természetfotós, csupán az alapelvet fontosnak tartottam megjegyezni.
Mivel a természetfotózásnak rengeteg válfaja létezik, nem lehet tuti, joker beállításokat javasolni. Más beállítások vonatkoznak egy sűrű kora hajnali erdőben való fotózásra, és más beállításokat kell használni makro fotózáshoz, a rovarvilág megörökítéséhez. Mégis, pár tanácsot tudnék adni, amivel a kezdők, fotózással ismerkedők bátrabban vágnak neki a természetnek, legyenek akármilyen fényképezőgép birtokában is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Elsősorban a fényképezőgépről ejtenék pár szót. Téves az az elképzelés, hogy egy kis felbontású (pl. 3 megapixeles), háromszoros optikai zoommal bíró géppel nem érdemes útnak indulni. Ez csak a most kialakult, technológiahajhász világ próbálja nekünk beadni, de ne higgük el! Igenis egy egyszerű, kis tudású géppel is be lehet menni a természetbe és értékelhető, nem ritkán kifejezetten remek természetfotók születhetnek hozzáértő, elhivatott kezek alatt.
Aki a gépére fogja, hogy képei rosszak, gyengék, hibásak, az legtöbbször téved. A fotókat az ember készíti, a gép csak eszköz. Elődeink a mostani gépek tudásánál jóval gyengébb masinákkal járták a természetet és készítettek remek fotókat. Tehát aki nem tud komoly felbontással és optikával bíró gépet szerezni, netán várja azt a pillanatot, hogy megszerezze áhított gépét és csak azután veti bele magát a természetbe, az is induljon útnak a meglevő felszerelésével. Aki a technikától teszi függővé a természetfotós elképzeléseit, abból nem lesz jó természetfotós, természetjáró.
Beállítások
Gépünket töltsük fel jól, és vigyünk feltöltött pótakkumulátorokat is, szükség lesz rájuk (pláne télen, mikor kb. fele annyi idő alatt lemerülnek). A nyári időszakban felkészülhetünk jó sok fényre, ergo a képzaj csökkentése végett a legalacsonyabb ISO-beállítást válasszuk. Hangsúlyozom, ez a beállítás vadállatok fotózásához nem javasolt! A WB-t használhatjuk automata módban, de nyugodtan kiválaszthatjuk a NAPFÉNY fehéregyensúlyt is. Borús időben nyilván kevesebb a fény és a FELHŐS fehéregyensúlyt érdemes használni, de ilyenkor ne reménykedjük túl érdekes felvétel elkészítésében, mert érdekes fények nincsenek, minden szürke, sötét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Ha tehetjük, fotózzunk időautomatika (Av, A) vagy manuális (M) módban, hiszen a természetfotózásnál a záridőnél jóval fontosabb a helyes rekeszérték kiválasztása. Amennyiben elég a fény, gépünk úgyis helyes záridőt rendel majd a kiválasztott rekeszértékhez. Tájfotóknál nyugodtan rekeszeljük le az objektívet, mivel nagyobb mélységélességre lesz szükségünk. Ehhez persze több fény kell, így ha szükséges, emeljük az érzékenységet a még használható szintig (kompaktoknál ezt ISO200-nál, DLSR-nél ISO800/ISO1600-nál érjük el). A fénymérés és a fókuszállás többnyire mindegy, kezdők nyugodtan használják a mátrix fénymérést, haladók pedig manuális módban exponáljanak. Tájképeknél a fókuszállást végezhetjük manuálisan: egyszerűen tekerjük el a fókuszt a végtelenig.
Makrofotózásnál a helyes mélységélesség beállítása és a pontos élesség a legfontosabb. Mivel a makroobjektívek általában nagyon kis mélységélességűek, ezért fontos az objektív lerekeszelése, hogy témánknak ne csak egy pár milliméteres része legyen éles. Ezért ajánlott olyan f8-as vagy nagyobb rekeszérték beállítása, de ez téma és objektív függő. A kompakt gépeknél a mélységélesség sokkal nagyobb mint a cserélhető objektíveknél, így nem kötelező a lerekeszelésük, viszont ezek az objektívek is élesebb képet vetítenek a CCD-re közepes rekeszértéknél (ami általában olyan f5 körül van). A megfelelő fényerő is fontos, így ha tehetjük, állítsuk kicsit magasabbra az érzékenységet lerövidítve ezzel gépünk expozíciós idejét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
A vadfotózás, madárfotózás már komolyabb technikát és még komolyabb elhivatottságot, türelmet igényel. Az ilyen témákhoz minimum 300 mm-es teleobjektív ajánlott, de minél nagyobb a gyújtótávolságunk, annál jobb helyzetben vagyunk. Az érzékenységet ilyenkor minimum ISO200-as értéken, de inkább felette érdemes használni, mert a vadállatok gyorsan mozognak, és fotóink könnyen bemozdulhatnak (persze az esetek nagy részében ez nemis akkora probléma). Az állvány kötelező kellék egy ilyen fényképezésnél, ami minél stabilabb, masszívabb, annál jobb. Ne felejtsük el fényképezőgépünk zárjának hangját sem, ami bizony megzavarhatja a nehezen becserkészett vadakat.
- I. rész - | - II. rész -
Alapszabályok
A jó természetfotós ügyel a környezetére, óvja azt és igyekszik olyan állapotban hagyni, amilyenben találta. Nem rongálja, nem igazítja, vagy módosítja a környezetet egy fotó kedvéért. A jó természetfotós a természetet fotózza a maga naturális mivoltában, nem kíván beleavatkozni, átalakítani, megrongálni azt. Nem célom az etikáról papolni, ezt megtette helyettem már sok kiváló természetfotós, csupán az alapelvet fontosnak tartottam megjegyezni.
Mivel a természetfotózásnak rengeteg válfaja létezik, nem lehet tuti, joker beállításokat javasolni. Más beállítások vonatkoznak egy sűrű kora hajnali erdőben való fotózásra, és más beállításokat kell használni makro fotózáshoz, a rovarvilág megörökítéséhez. Mégis, pár tanácsot tudnék adni, amivel a kezdők, fotózással ismerkedők bátrabban vágnak neki a természetnek, legyenek akármilyen fényképezőgép birtokában is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Elsősorban a fényképezőgépről ejtenék pár szót. Téves az az elképzelés, hogy egy kis felbontású (pl. 3 megapixeles), háromszoros optikai zoommal bíró géppel nem érdemes útnak indulni. Ez csak a most kialakult, technológiahajhász világ próbálja nekünk beadni, de ne higgük el! Igenis egy egyszerű, kis tudású géppel is be lehet menni a természetbe és értékelhető, nem ritkán kifejezetten remek természetfotók születhetnek hozzáértő, elhivatott kezek alatt.
Aki a gépére fogja, hogy képei rosszak, gyengék, hibásak, az legtöbbször téved. A fotókat az ember készíti, a gép csak eszköz. Elődeink a mostani gépek tudásánál jóval gyengébb masinákkal járták a természetet és készítettek remek fotókat. Tehát aki nem tud komoly felbontással és optikával bíró gépet szerezni, netán várja azt a pillanatot, hogy megszerezze áhított gépét és csak azután veti bele magát a természetbe, az is induljon útnak a meglevő felszerelésével. Aki a technikától teszi függővé a természetfotós elképzeléseit, abból nem lesz jó természetfotós, természetjáró.
Beállítások
Gépünket töltsük fel jól, és vigyünk feltöltött pótakkumulátorokat is, szükség lesz rájuk (pláne télen, mikor kb. fele annyi idő alatt lemerülnek). A nyári időszakban felkészülhetünk jó sok fényre, ergo a képzaj csökkentése végett a legalacsonyabb ISO-beállítást válasszuk. Hangsúlyozom, ez a beállítás vadállatok fotózásához nem javasolt! A WB-t használhatjuk automata módban, de nyugodtan kiválaszthatjuk a NAPFÉNY fehéregyensúlyt is. Borús időben nyilván kevesebb a fény és a FELHŐS fehéregyensúlyt érdemes használni, de ilyenkor ne reménykedjük túl érdekes felvétel elkészítésében, mert érdekes fények nincsenek, minden szürke, sötét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
Ha tehetjük, fotózzunk időautomatika (Av, A) vagy manuális (M) módban, hiszen a természetfotózásnál a záridőnél jóval fontosabb a helyes rekeszérték kiválasztása. Amennyiben elég a fény, gépünk úgyis helyes záridőt rendel majd a kiválasztott rekeszértékhez. Tájfotóknál nyugodtan rekeszeljük le az objektívet, mivel nagyobb mélységélességre lesz szükségünk. Ehhez persze több fény kell, így ha szükséges, emeljük az érzékenységet a még használható szintig (kompaktoknál ezt ISO200-nál, DLSR-nél ISO800/ISO1600-nál érjük el). A fénymérés és a fókuszállás többnyire mindegy, kezdők nyugodtan használják a mátrix fénymérést, haladók pedig manuális módban exponáljanak. Tájképeknél a fókuszállást végezhetjük manuálisan: egyszerűen tekerjük el a fókuszt a végtelenig.
Makrofotózásnál a helyes mélységélesség beállítása és a pontos élesség a legfontosabb. Mivel a makroobjektívek általában nagyon kis mélységélességűek, ezért fontos az objektív lerekeszelése, hogy témánknak ne csak egy pár milliméteres része legyen éles. Ezért ajánlott olyan f8-as vagy nagyobb rekeszérték beállítása, de ez téma és objektív függő. A kompakt gépeknél a mélységélesség sokkal nagyobb mint a cserélhető objektíveknél, így nem kötelező a lerekeszelésük, viszont ezek az objektívek is élesebb képet vetítenek a CCD-re közepes rekeszértéknél (ami általában olyan f5 körül van). A megfelelő fényerő is fontos, így ha tehetjük, állítsuk kicsit magasabbra az érzékenységet lerövidítve ezzel gépünk expozíciós idejét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz!
A vadfotózás, madárfotózás már komolyabb technikát és még komolyabb elhivatottságot, türelmet igényel. Az ilyen témákhoz minimum 300 mm-es teleobjektív ajánlott, de minél nagyobb a gyújtótávolságunk, annál jobb helyzetben vagyunk. Az érzékenységet ilyenkor minimum ISO200-as értéken, de inkább felette érdemes használni, mert a vadállatok gyorsan mozognak, és fotóink könnyen bemozdulhatnak (persze az esetek nagy részében ez nemis akkora probléma). Az állvány kötelező kellék egy ilyen fényképezésnél, ami minél stabilabb, masszívabb, annál jobb. Ne felejtsük el fényképezőgépünk zárjának hangját sem, ami bizony megzavarhatja a nehezen becserkészett vadakat.
