Berta Sándor
GPS-t építenének minden japán mobiltelefonba
A Felkelő Nap országában hamarosan drágábbak lehetnek a mobil készülékek. Az ország kormánya ugyanis azt tervezi, hogy kötelezővé teszi a Globális Helyzetmeghatározó Rendszer (GPS) vevőegységeinek a beépítését a mobiltelefonokba.
A tervezett intézkedésre azért kerülhet sor, mert a japán kormány úgy döntött: a jövőben elő kell segíteni, hogy - adott esetben, például egy katasztrófa esetén - a mentőegységek bárkit megtalálhassanak mobiltelefonjának beazonosítása alapján. Kiszivárgott, hogy a japán belügyminisztérium még az idén a parlament elé akarja terjeszteni azt a törvényjavaslatot, ami mindezt lehetővé tenné. A tervek szerint már 2007 áprilisától köteleznének minden mobiltelefon-gyártót arra, hogy csak és kizárólag GPS-vevőkkel ellátott készülékeket hozhatnak forgalomba a szigetországban.
Jelenleg a mobiltelefon-tulajdonosokat csak cellainformációk segítségével lehet megtalálni, azonban ez annyira pontatlan, hogy a telefon helyzete még több adótorony közelsége esetén is csak egy száz méteres körre szűkíthető le, rossz esetben pedig csak azt tudja a mobiltársaság, hogy melyik cellában tartozkodunk - ami akár több négyzetkilométeres nagyságú is lehet.
Ráadásul nagyobb események, például egy - Japán esetében különösen gyakori - földrengés vagy tájfun esetén maguk az adótornyok is károsodnak, azaz helymeghatározásra használhatatlanok, azaz a mentőegységek nem tudják, melyik ház romja alatt fekszünk. A GPS-vevők alkalmazása lehetővé tenné, hogy ezt az óriási kiterjedésű kört a rendőrség és a tűzoltók egy 15 méteres körre szűkítse le.
A japán hatóságokhoz évente mintegy kilencmillió segélyhívás érkezik be, ezeknek hívásoknak felét mobiltelefonról kezdeményezik az emberek. Mindez azt jelenti, hogy a feszített munkatempó miatt a statisztikák szerint a mentőegységeknek csupán 90 másodpercük van arra, hogy pontosan megállapítsák a hívó fél tartózkodási helyét.
 Az autókban már nem újdonság a GPS |
Jelenleg a mobiltelefon-tulajdonosokat csak cellainformációk segítségével lehet megtalálni, azonban ez annyira pontatlan, hogy a telefon helyzete még több adótorony közelsége esetén is csak egy száz méteres körre szűkíthető le, rossz esetben pedig csak azt tudja a mobiltársaság, hogy melyik cellában tartozkodunk - ami akár több négyzetkilométeres nagyságú is lehet.
Ráadásul nagyobb események, például egy - Japán esetében különösen gyakori - földrengés vagy tájfun esetén maguk az adótornyok is károsodnak, azaz helymeghatározásra használhatatlanok, azaz a mentőegységek nem tudják, melyik ház romja alatt fekszünk. A GPS-vevők alkalmazása lehetővé tenné, hogy ezt az óriási kiterjedésű kört a rendőrség és a tűzoltók egy 15 méteres körre szűkítse le.
A japán hatóságokhoz évente mintegy kilencmillió segélyhívás érkezik be, ezeknek hívásoknak felét mobiltelefonról kezdeményezik az emberek. Mindez azt jelenti, hogy a feszített munkatempó miatt a statisztikák szerint a mentőegységeknek csupán 90 másodpercük van arra, hogy pontosan megállapítsák a hívó fél tartózkodási helyét.
