BlackRose#4
Robert Solow egy igen közismert (bár a közgazdászok között) Nóbeldijjas közgazdász, aki szerint a technológiai fejlődés a legnagyobb mértékben felelős a termelékenység növekedésért. Különben Solow még ma is él ezért nem értem miért kérdezi a szerző, hogy kiváncsi ma mit mondana...
Egyébként a grafikont én sem láttam, de a gazdaságban az utobbi évtizedben nagyon nagy változások mennek végbe, az USA gazdasága ebben élenjáró, és míg a 90-es években az úgynevezett Knowledge Economy volt az ami váltotta fel az gyártási szektort (a gyártási szektor folyamatossan költözött át Ázsiába) a 21. századba lépve ez a Knowledge Economy is kezdett migrálni szintén Ázsiába meg a közelkeletre is jórészben, ezért most egy új irányzat vette kezdetét az úgynevezett Creative Economy, melynek előjárói a GE az Apple és a Procter & Gamble amely a fogyasztó teljes bevonását értelmezi egy olyan folyamatban amelyben nem terméket hanem fogyasztói tapasztalatot tartanak célul, vagyis kreatívan eddig elfogadhatatlanúl nagy kockázatot vállalva próbálnak egésszen kilengő és nemmindennapi termékeket, szolgáltatásokat előállítani. A világ megy előre és nem lehet a tegnapi dolgokon alapozni, azok a cégek amelyek ezt időben felfogták azok sikeressen működnek, azok az országok ahol az ilyen cégek többségben vannak azok sikeresebb gazdaságot mondhatnak magukénak, az USA az említett diagram szerint is itt élen járó, vannak olyan előrelátások miszerint az USA 2015-ben nem fog autót gyártani, a Boeing 70% repülőgépszerelései Kínában fognak lezajlani és mindezek mellett az USA nem, hogy nem fog veszíteni gazdasági fölényéből, hanem még növelni is fogja éppen úgy mint az elmúlt 10 évben meg mint jelenleg is. Tehát változásokat nem lehet megfékezni és azok akik a változásokat ellenzik vagy pedig nem tudják elfogadni mint újabb lehetőséget azokra nem éppen világos jövő vár. Persze az USA-nak is van elég sok javítani valója, ott is sok az ellenáló és sok a rövidlátó ember, de valahogy mindég sokkal nagyobb kockázatot vállaltak mint az öreg Európa, valószínűleg éppen azért van ez a különbség. Az USA mindég nyitotabb volt másoknál és mindég jobban akart terjeszkedni, ellentétben az EU-val amely nagyon óvatos a terjeszkedésben de még a saját magán belüli elzárkózás is szemmel látható. Egy haverom tavaly 6 hónapot volt az USA-ban (különben Németországban dolgozik) és ő mondta, hogy minden méteren belebotlott egy Indiai-ba vagy Kóreaiba az IT-ben míg Németországban alig lehet találni. Ez a nyitottság a világ különböző kultóráinak és életfelfogásának a keveredése egy specifikus gyorsulást ad az USA gazdaságának a változásokra való nem reaktív hanem proaktív hozzáállására. Nagy-Británnia is ehhez közel áll, emlékezzünk csak vissza, hogy az EU új tagországaiból áramló munkaerő ott egyből el lett fogadva ellentétben Németországgal, vagy a többi EU tagországtól. Japán meg mindég data driven gazdaság volt és ezért nem csodálom, mert ha az adatok azt mondják, hogy x-et kell csinálni akkor a Japánok x-et csinálnak, nem pedig "úgy gondolom", vagy "úgy szeretném", vagy nem "én döntök és vége..." döntéshozás megy végbe mint Európa legtöbb egómániákus és nemzet vagy tradició büszke igazgatók álltal vezetett cégénél.