Berta Sándor
2006-ban érkeznek az első holodiszkek
Többek között videótékák számára lehetnek kedvező alternatívák az Inphase vállalat még fejlesztés alatt lévő termékei.
A cég - amelynek a székhelye a Colorado szövetségi állambeli Longmont városában található - már évek óta foglalkozik a holografikus adattárolók és az ezeket olvasni, illetve írni tudó meghajtók kifejlesztésével. A vállalatot négy évvel ezelőtt a Lucent alapította, míg a lemezek készítésénél alkalmazott eljárás alapjait a Bell Labs dolgozta ki. A holografikus adattárolás ennek ellenére olyan kihívások elé állítja a szakembereket, az ipart és az egyetemeket, amelyekre már évtizedek óta keresik a kutatók a válaszokat.
Az Inphase minden probléma ellenére már kifejlesztette a Tapestry nevű holografikus adattárolót, amely egyszer írható és amely a felírt adatokat 50 évig őrzi meg biztonságban. A Tapestryt az Inphase az Imationnel közösen fejlesztette ki, napjainkra azonban ebből az együttműködésből szinte semmi nem maradt. A cég tervei között szerepel, hogy 2006 végére létrehoz egy 300 gigabájt tárolókapacitású korongot, amelynél az adatátviteli sebesség akár másodpercenként 160 megabájt is lehet. Egy későbbi termék tárolókapacitása pedig elérheti majd az 1,6 terabájtot, míg az adatátviteli sebessége a másodpercenkénti 960 megabájtot.
A Tapestry sorozatgyártásának már 2003-ban be kellett volna indulnia és még abban az esztendőben meg kellett volna jelennie az adattárolási piacon. A coloradói vállalat most a Maxell-lel dolgozik együtt és a program támogatói között van még a New Ventures Partner pénzügyi cég, és tegnap csatlakozott a Masstech Group is.
Mint azt Liz Murphy, az Inphase marketingigazgatója elmondta, a holografikus adattárolók iránt a videótékák máris élénken érdeklődnek. Ezenkívül a projekt felkeltette az amerikai védelmi minisztérium érdeklődését is, mivel az ilyen adattárolás egyaránt jól használható lenne a térképészetben, a katonai hadgyakorlatok kiértékelésében és a kiképzésben is.
Eddig évtizedeken át dolgoztak főleg amerikai és japán kutatók a hatékony és olcsó 3 dimenziós holografikus adattárolók létrehozásán, ám eddig az összes program kudarcot vallott és megrekedt a tesztelési szinten. Hasonló projekten dolgozik évek óta az IBM és a Philips is. Kevin Curtis, az Inphase fő fejlesztője és csapata azonban sikeresen létrehozott egy olyan holografikus adattárolót, amely nagyon jó optikai tulajdonságokkal rendelkezik és nagyon kedvező árú. S hogy milyennek is kell lennie egy jó holografikus diszknek? A lemez anyagának fizikailag és termikusan is nagy idővallumon keresztül stabilnak, a felületének elváltozásoktól mentesnek kell maradnia. A hajszálvékony, átlátszó polimerréteg két műanyagréteg között található és egyúttal az az anyag, ami az 1,5 milliméter vastag diszket összetartja. Az Inphase tájékoztatása szerint egy Tapestry-lemez körülbelül annyiba fog kerülni, mint ma egy DVD-lemez.
Az adatok rögzítését egy két részre bontott lézersugár találkozása hozza létre
Egy holografikus diszket a meghajtók 1,3 megabájt méretű adatblokkba osztják fel, ezek a lapok. Rétegenként 20 lap kerül egymásra, ezekből áll a könyv. Amikor egy könyvet megtöltött adatokkal, a meghajtó egy újabb ilyen egység írását kezdi meg. Az oldalakat egy úgynevezett SLM fénymodulátor segítségével fekete és fehér négyzetekre osztják fel. A kék lézersugarat két részre bontják: az egyik, a referenciasugár közvetlenül a lemezre irányul, míg a másik jelsugár először a modulátorra irányul, majd ott a bitminta alapján megváltozik. Ott, ahol a jelsugár a referenciasugárral találkozik, interferenciaminta jön létre, amely megváltoztatja a korongban található polimer állapotát, és az így létrejövő hologramot pedig eltárolja. A diszken tárolt adatok kiolvasásához a meghajtók egy digitális indexet használnak, majd a referenciasugár hatására létrejövő jelmintát a fotocellák képesek leolvasni és bitekbe konvertálni.
Az Inphase a Tapestryn kívül dolgozik egy vörös lézert használó holografikus ROM megalkotásán is. A körülbelül egy egyeurós méretű korong adattárolási kapacitása a szakemberek szerint akár 6-8 gigabájt is lehet majd. A Golem német internetes hírportál információi szerint az ambíciózus terveibe az idei NAB nevű amerikai televíziós technológiai rendezvényen betekintést engedő Inphase projektje hiába bírt és bír olyan támogatókkal, mint az Imation, a Hitachi/Maxell vagy az ALPS, sokan mégis szkeptikusan fogadják a programot. Ennek oka többek között az, hogy a projekt már így is éveket csúszik, illetve, hogy 2007-re ígéri például a Hitachi a 230 gigabit/négyzethüvelyk adattárolási sűrűségű új merevlemezeit.
A Tapestry adattárolási sűrűsége a tervek szerint "csak" 200 gigabit/négyzethüvelyk lesz. Vagyis miért váltanának az emberek, ha a meglévő technológiákkal is elérhető hasonló adattárolási teljesítmény? - teszi fel a kérdést számos szakember.
A cég - amelynek a székhelye a Colorado szövetségi állambeli Longmont városában található - már évek óta foglalkozik a holografikus adattárolók és az ezeket olvasni, illetve írni tudó meghajtók kifejlesztésével. A vállalatot négy évvel ezelőtt a Lucent alapította, míg a lemezek készítésénél alkalmazott eljárás alapjait a Bell Labs dolgozta ki. A holografikus adattárolás ennek ellenére olyan kihívások elé állítja a szakembereket, az ipart és az egyetemeket, amelyekre már évtizedek óta keresik a kutatók a válaszokat.
Az Inphase minden probléma ellenére már kifejlesztette a Tapestry nevű holografikus adattárolót, amely egyszer írható és amely a felírt adatokat 50 évig őrzi meg biztonságban. A Tapestryt az Inphase az Imationnel közösen fejlesztette ki, napjainkra azonban ebből az együttműködésből szinte semmi nem maradt. A cég tervei között szerepel, hogy 2006 végére létrehoz egy 300 gigabájt tárolókapacitású korongot, amelynél az adatátviteli sebesség akár másodpercenként 160 megabájt is lehet. Egy későbbi termék tárolókapacitása pedig elérheti majd az 1,6 terabájtot, míg az adatátviteli sebessége a másodpercenkénti 960 megabájtot.
A Tapestry sorozatgyártásának már 2003-ban be kellett volna indulnia és még abban az esztendőben meg kellett volna jelennie az adattárolási piacon. A coloradói vállalat most a Maxell-lel dolgozik együtt és a program támogatói között van még a New Ventures Partner pénzügyi cég, és tegnap csatlakozott a Masstech Group is.
Mint azt Liz Murphy, az Inphase marketingigazgatója elmondta, a holografikus adattárolók iránt a videótékák máris élénken érdeklődnek. Ezenkívül a projekt felkeltette az amerikai védelmi minisztérium érdeklődését is, mivel az ilyen adattárolás egyaránt jól használható lenne a térképészetben, a katonai hadgyakorlatok kiértékelésében és a kiképzésben is.
Eddig évtizedeken át dolgoztak főleg amerikai és japán kutatók a hatékony és olcsó 3 dimenziós holografikus adattárolók létrehozásán, ám eddig az összes program kudarcot vallott és megrekedt a tesztelési szinten. Hasonló projekten dolgozik évek óta az IBM és a Philips is. Kevin Curtis, az Inphase fő fejlesztője és csapata azonban sikeresen létrehozott egy olyan holografikus adattárolót, amely nagyon jó optikai tulajdonságokkal rendelkezik és nagyon kedvező árú. S hogy milyennek is kell lennie egy jó holografikus diszknek? A lemez anyagának fizikailag és termikusan is nagy idővallumon keresztül stabilnak, a felületének elváltozásoktól mentesnek kell maradnia. A hajszálvékony, átlátszó polimerréteg két műanyagréteg között található és egyúttal az az anyag, ami az 1,5 milliméter vastag diszket összetartja. Az Inphase tájékoztatása szerint egy Tapestry-lemez körülbelül annyiba fog kerülni, mint ma egy DVD-lemez.
Az adatok rögzítését egy két részre bontott lézersugár találkozása hozza létre
Egy holografikus diszket a meghajtók 1,3 megabájt méretű adatblokkba osztják fel, ezek a lapok. Rétegenként 20 lap kerül egymásra, ezekből áll a könyv. Amikor egy könyvet megtöltött adatokkal, a meghajtó egy újabb ilyen egység írását kezdi meg. Az oldalakat egy úgynevezett SLM fénymodulátor segítségével fekete és fehér négyzetekre osztják fel. A kék lézersugarat két részre bontják: az egyik, a referenciasugár közvetlenül a lemezre irányul, míg a másik jelsugár először a modulátorra irányul, majd ott a bitminta alapján megváltozik. Ott, ahol a jelsugár a referenciasugárral találkozik, interferenciaminta jön létre, amely megváltoztatja a korongban található polimer állapotát, és az így létrejövő hologramot pedig eltárolja. A diszken tárolt adatok kiolvasásához a meghajtók egy digitális indexet használnak, majd a referenciasugár hatására létrejövő jelmintát a fotocellák képesek leolvasni és bitekbe konvertálni.
 Egy 8 gigabájtos ROM hologram |
A Tapestry adattárolási sűrűsége a tervek szerint "csak" 200 gigabit/négyzethüvelyk lesz. Vagyis miért váltanának az emberek, ha a meglévő technológiákkal is elérhető hasonló adattárolási teljesítmény? - teszi fel a kérdést számos szakember.
