Kinn a 35 Celsius fok napok óta stabilnak mutatkozik, még pedig árnyékban. Benn a leengedett redőnyök miatti teljes sötétségben lámpát kell kapcsolnom ahhoz, hogy leolvassam: a szobában 31 Celsius fokig kúszott a hőmérő higanyszála. Adódik a kérdés: mi jót lehet csinálni ilyen gatyarohasztó melegben? Irány a strand, vagy talán egy hűvös kocsma? Á dehogy, inkább vágjunk bele gyorsan egy processzorhűtő tesztbe!

A jó forró nyárnál talán nincs is alkalmasabb évszak arra, hogy megvizsgáljuk, hogy extrém körülmények között mire is képesek napjaink processzorhűtői. Az alábbi sorokban nem egy alacsony teljesítményfelvételű processzort párosítunk az ő klimatizálására hivatott hűtési rendszerekkel, és mindez nem a januári fagyok idején történik. A teszt alapját ugyanis egy nem éppen alacsony fogyasztásáról és hőtermeléséről ismert processzor képezi, hanem egy jó öreg, 1,3 GHz-es frekvencián működő, Thunderbird magos AMD Athlon chip. Mint ismeretes, az AMD ezen processzora nem kevesebb mint 68 W-os teljesítményfelvétellel rendelkezik, vagyis elmondható, hogy jelenleg nem túl sok olyan processzor van forgalomban, mely nála több hőt disszipálna el. Utóbbi chipek közé tartozik egyébként az AMD Athlon XP 2100+ (73 W), valamint a Thunderbird sorozat utolsó, 1,4 GHz-es tagja (73,5 W).

A processzorhűtő tesztre igazából az adott alkalmat, hogy a hazai piacon feltűnt egy új processzorhűtő gyártó, név szerint a GlacialTech. Be kell valljam, hogy én az eddigiekben vajmi keveset hallottam ezen tajvani székhelyű cégről, illetve termékeiről, azonban ez nem is csoda, hiszen a GlacialTech csak néhány hónapja van jelen a magyar piacon. Erről a kis cégről röviden annyit érdemes tudni, hogy nyolc nagy tudású fejlesztőmérnököt tudhat magáénak, akik gőzerővel azon dolgoznak, hogy folyamatosan új, és minden korábbinál kedvezőbb teljesítményű, GlacialTech gyártmányú hűtési rendszerek kerülhessenek forgalomba. A GlacialTech termékei között többek közt asztali számítógépekbe, nagy teljesítményű szerverekbe, hordozható számítógépekbe, valamint kéziszámítógépekbe szánt processzorhűtők is megtalálhatók, melyek közül minket most értelemszerűen az asztali PC-kbe, a Socket A-Socket 370 foglalatú chipekhez szánt hűtők érdekelnek leginkább.

A GlacialTech hazai képviseletétől a GlacialTech Igloo 2310 és a GlacialTech Igloo 2400 típusjelzésű processzorhűtőket kaptam meg tesztelésre. Mivel ezen két hűtőrendszer egymással történő összehasonlítása önmagában még nem jelentene túl komoly tesztet, úgy döntöttem, hogy beveszem a tesztbe az otthoni gépemben immár lassan egy éve kiváló szolgálatot teljesítő Coolink Cool 111 típusú processzorhűtőt, valamint az egyik fiók aljáról előbányászott, jó öreg Globalwin FOP32-es hűtőt. Előbbi processzorhűtő elsősorban kiváló minőségű, vörösrézből készült hűtőbordájáról, valamint alacsony hangú, soklapátos ventilátoráról ismeretes, utóbbi pedig alumínium hűtőbordájáról és relatíve nagy teljesítményű, ennek ellenére visszafogott hangú ventilátoráról.

A processzorhűtők két fontosabb alkatrészből állnak: a hűtőbordából és az általában e felett elhelyezkedő ventilátorból, bár ezzel gondolom senkinek sem mondtam túl sok újdonságot. A hűtőborda egyik fontos jellemzője az esetében alkalmazott alapanyag. Hővezetés szempontjából az lenne a legjobb, ha a bordák ezüstből készülnének, noha az ilyen bordák ára minden bizonnyal csillagászati lenne. Hővezetés terén az ezüst után a vörösréz, az arany, a széles körben használt alumínium, a sárgaréz, majd a vas következik. A hűtőbordákra szerelt ventilátorok esetében többek közt a lapátszám, a lapátprofil, a fordulatszám, valamint az ezekből adódó légszállítási adat és zajmennyiség számít a legfontosabb specifikációk közé. Én az eddigiekben személy szerint a kiváló minőségű hűtőborda - halk ventilátor párosítás mellett voksoltam, talán ennek is köszönhető, hogy eddig a Cool 111-es processzorhűtő kapott helyet a gépemben. GlacialTech Igloo 2310

Gondolom már a típusjelzésből sejthető, hogy az Igloo 2310 személyében a kisebbik teljesítményű GlacialTech processzorhűtőről van szó. Lássuk, hogy röviden mit érdemes tudni róla! Az Igloo 2310 egy pofás kis zöld, néhol átlátszó dobozban jutott el hozzám, mely doboz első pillantásra minőségi benyomást keltett bennem az eddigiekben ismeretlen gyártóval kapcsolatban. A doboz elején méretes matrica közli az emberrel, hogy a kezében fogott processzorhűtő mindössze 25 dBA zajt kelt, a doboz hátáról pedig még a legapróbb hűtőborda specifikációk is megtudhatók. A doboz kibontását követően egy átlátszó műanyag dobozba rejtett processzorhűtő fogadott, melynek alján egy kisebb műanyag védőlap volt elhelyezve. Mint kiderült, ez utóbbira azért van szükség, mert a hűtőborda aljára a GlacialTech gyárilag felvitt egy vékony ezüstpaszta réteget, és a védősapka arra hivatott, hogy szállítás és fogdosás közben ez a paszta ne kenődjön el. A GlacialTech tehát gondoskodik a hűtőborda és a processzormag közötti optimális kapcsolatról, vagyis az Igloo 2310 esetében a processzorhűtő szerelésekor nem kell nyakig ezüstpasztásnak lennünk. A hűtőborda egyébként közepes méretűnek számít, profiljára pedig a váltakozó méret a jellemző, ami elsősorban a meleg levegő elvezetésének szempontjából fontos. A hűtőbordán egy ugyancsak közepes méretű, hét lapáttal rendelkező ventilátor kapott helyet, mely lényegében síri csöndben működik. Elmondható, hogy a merevlemez néha nagyobb zajt csap, mint az Igloo 2310, és ez nem vicc! A halk működés hátterében egyébként a viszonylag alacsony, percenkénti mindössze 3000-es fordulatszám áll, ami azonban a légszállításra meglehetősen negatív hatást gyakorol. Érdekesség, hogy a ventilátor nem a hűtőborda közepén helyezkedik el, hanem egyik irányba kicsit el van tolva. Mindez azért van így, mert a hűtőborda a közepén csatlakozik a processzormaghoz, vagyis optimális esetben nem pont ezen középpont felett kell elhelyezni el a ventilátor középső részét, vagyis azt a részt, ahol éppen nincs légszállítás. A GlacialTech Igloo 2310 hagyományos csatlakozó révén köthető rá az alaplapra, míg az esetében alkalmazott két füles EZ Clip rendszer a könnyű szerelhetőséget és a pontos rögzítést garantálja. Magyarán ez azt jelenti, hogy az Igloo 2310-et mind felszerelni, mind leszerelni gyerekjáték.

GlacialTech Igloo 2400

A GlacialTech Igloo 2400 az imént ismertetett GlacialTech Igloo 2310 bátyja. A báty esetében ugyanolyan minőségi és nem utolsó sorban roppant informatív dobozzal van dolgunk, mint a kisöcs esetében, a különbség csupán annyi, hogy az Igloo 2400 doboza kék színben pompázik. Rögtön az elején nem árt tisztáznunk, hogy az Igloo 2400 egy roppant méretes processzorhűtő, igaz az Igloo 2310-hez képest némileg alacsonyabb. Vásárlás előtt nem árt meggyőződnünk arról, hogy az Igloo 2400 számára van-e elegendő hely az alaplapunkon, ugyanis például a tesztrendszer alapját képező ABIT KT7-es alaplapba éppen hogy csak befért, az alaplap kondenzátorai és a hűtőborda közötti távolság ugyanis alig 1 milliméter volt. Nagy test - nagy élvezet, akarom mondani nagy borda - nagy hűtési teljesítmény, de ez a tesztadatokból úgyis ki fog derülni. A hűtőborda egyébként a nagy méret ellenére nem túl nehéz, alján pedig a kisöcshöz hasonlóan megtalálható a gyárilag felvitt ezüstpaszta réteg. A pasztára egyébként mindenképpen nagy szükség van, ugyanis a borda alja sajnos korántsem tükörsima, sőt! A GlacialTech Igloo 2400 kilenc lapátos ventilátora már 5000-es percenkénti fordulatszámmal rendelkezik, ami roppant kedvező légszállítási értéket, valamint viszonylag nagy, de még korántsem zavaró működési zajt eredményez. A ventilátor a már részletezett indokok miatt az Igloo 2400 esetében sem a hűtőborda közepén helyezkedik el. A nagyobbik GlacialTech processzorhűtő egyébként korántsem működése, hanem sokkal inkább felszerelése és leszerelése közben okozott meleg pillanatokat, ami az esetében alkalmazott, brutális erőt igénylő leszorító rendszer számlájára írható. Az Igloo 2400-t felszerelni csavarhúzó nélkül szinte képtelenség, és használata esetében véleményem szerint egy lesarkazás védőt sem árt beszerezni. A teszt

A teszt alapját egy méretes DTK házba szerelt, 1300 MHz-es frekvenciájú AMD Athlon processzort magába fogadó ABIT KT7-es alaplap képezte. A házban ezenkívül helyet kapott egy öreg ISA slotos modem, egy hálózati kártya, egy MX300-as hangkártya, egy ABIT gyártmányú GeForce3 Ti200 (Ti500 frekvenciákon hajtva) videokártya, egy Maxtor és egy Quantum merevlemez, egy 24x-es sebességű Plextor CD-író, valamint 256 MB SDRAM memória. Nem elhanyagolható szempont, hogy a processzor 1,75 V-os magfeszültséget kapott, ami azonban a valóságban 1,82 V-nak bizonyult. A házban két méretes ventilátor biztosította a megfelelő klímát, azonban ezen ventilátorokat csak a zárt házban elvégzett tesztek alatt járattam. A tesztek között megfelelő időt hagytam arra, hogy a rendszer teljesen ki tudjon hűlni. A terhelés nélküli teszt keretein belül elindítottam a gépet, majd a Windows XP betöltődését követően nem bolygattam a rendszert, és fél órával később lejegyeztem a processzormag hőmérsékletét. A 3DMark 2001 SE tesztben szoftveres renderelést választva, a CPU-igényesebb részeket egymás után többször lefuttatva terheltem a processzort, míg a Bryce 5 tesztben egy kiadós rendereléssel izzasztottam a gépet harminc percen keresztül. A nyitott ház mellett elvégzett tesztek közben egy Fluke 65 típusú, infravörös fény segítségével operáló digitális hőmérővel mértem a hűtőbordák különböző pontjainak hőmérsékletét. Most pedig következzenek a konkrét teszteredmények, a konklúzió, illetve a végén egy összesítő táblázat!


Konklúzió

Jól látható, hogy az alumínium hűtőbordával szerelt GlacialTech Igloo 2400 könnyedén maga mögött hagyta a mezőnyt, így többek közt a vörösréz bordával ellátott, noha jóval gyengébb teljesítményű, és egyben halkabb ventilátorral szerelt Coolink Cool 111-et is. A kicsit hangos Globalwin FOP32 nyitott ház esetében képes lépést tartani a Cool 111-gyel, zárt ház esetében azonban némileg elmarad amögött. A tesztben számomra egyedül a GlacialTech Igloo 2310 okozott csalódást, mely minden szempontból elmaradt ellenfeleihez képest. Az Igloo 2310 nem elhanyagolható pozitívuma azonban a rendkívül halk működésű ventilátor. Zaj terén az Igloo 2310 után a Cool 111 következik, a sor végén pedig a nagyjából azonos hangerővel rendelkező Igloo 2400, illetve FOP32 található. Végül pedig fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a GlacialTech hűtőkre a gyártó nem kevesebb mint öt éves garanciát vállal, ami vásárláskor mindenképpen fontos szempont lehet.

(A "Nyitott ház" szekcióban zárójelben található értékek a műszeres mérés eredményei.)