SG.hu·
Az amerikai hadsereg önmagukat sokszorosító MI-ügynökökkel támadná az ellenséges hálózatokat
Az amerikai hadsereg olyan programot fejleszt, amely MI-ügynököket vetne be az ellenséges digitális infrastruktúrákban található célpontok önálló felkutatására és megsemmisítésére. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ECHOTRIBBLE program katasztrofális következményekkel járhat.
Az amerikai hadsereg állítólag olyan programot fejleszt, amelynek keretében autonóm MI-ügynököket vetnének be, amelyek képesek eligazodni a digitális és hálózati infrastruktúrákban, azonosítani a célpontokat, majd „semlegesíteni” azokat. Az amerikai hadsereg kiberparancsnokságától (Army Cyber Command, ARCYBER) kiszivárgott hivatalos dokumentumok szerint a kezdeti fejlesztési szakaszban lévő, ECHOTRIBBLE kódnevű program elsősorban támadó műveletekre összpontosít. Célja a célpontok semlegesítése a „fenyegetés teljes vagy ideiglenes hatástalanításával, illetve a fenyegetés törlésével a célpontról”.
A program állítólag olyan moduláris, autonóm MI-ügynökök kifejlesztésére irányul, amelyek számítógépes férgekhez hasonlóan működnének: észrevétlenül mozognának az ellenséges hálózatokban, egyik eszközről a másikra jutnának, és különböző operációs rendszerek között önmagukat sokszorosítanák. Az ügynökök minimális erőforrásigénnyel működnének mind a vitatott ellenőrzésű felhőkörnyezetekben, mind az internetkapcsolattól elszigetelt rendszerekben, miközben a lehető legkevesebb jelentést küldenék, és elrejtenék az esetleg szükséges adatátvitelt. Amint egy ügynök azonosít és semlegesít egy célpontot, megsemmisítené önmagát, lehetőleg úgy, hogy a célpont ne szerezzen tudomást a jelenlétéről, és ne maradjon semmilyen nyom a létezéséről.
A kiberbiztonsági szakértők biztonsági aggályokat fogalmaztak meg a projekttel kapcsolatban. Az utóbbi időben több olyan eset is történt, amikor MI-ügynökök kijutottak a számukra kijelölt környezetből, és önállóan olyan feladatokat hajtottak végre, amelyekre nem kaptak megbízást. A dokumentum szerint a hadsereg „előre meghatározott aktiválási feltételeket” fog alkalmazni annak elősegítésére, hogy az ügynökök pontosan meg tudják különböztetni a célpontokat. A szakértők azonban attól tartanak, hogy ha a jóindulatú feladatok elvégzésére tervezett ügynökök is képesek előre nem tervezett, esetenként veszélyes cselekedeteket végrehajtani céljaik elérése érdekében, akkor mire lehet számítani azoktól az önmagukat sokszorosító ügynököktől, amelyeket kifejezetten támadó műveletekre terveznek? Az Anthropic kísérletei kimutatták, hogy az MI-ügynökök képesek más hardvereken következtetési folyamatokat elindítani, valamint egy hálózaton belül sokszorosítani önmagukat.
A hadsereg azt is el akarja érni, hogy az ügynökök „önirányított viselkedésre” legyenek képesek, vagyis a lehető legkevesebb emberi felügyelet mellett működjenek, mivel ez elengedhetetlen a kívánt szintű autonómia eléréséhez. Ezzel szemben éppen ez a fokú önállóság vezetett már ahhoz, hogy MI-ügynökök megkerülték a biztonsági korlátozásokat feladataik elvégzése érdekében. Arról is vannak ismert esetek, hogy kormányzati hírszerző ügynökségek polgári infrastruktúrán keresztül hatoltak be célpontjaik hálózataiba. „Lehetséges, hogy a célpontot valóban eltalálják. De milyen útvonalon jutnak el hozzá?” - tette fel a kérdést Hyrum Anderson, az Abundant nevű, MI-biztonsággal foglalkozó vállalat társalapítója és vezérigazgatója. „Vajon útközben áthaladnak majd egy víziközmű-hálózaton, mert az ellenség ott alakította ki a parancsnoki és irányítási infrastruktúráját, és közben azt is kiiktatják?”
Az aggodalmak egy másik forrása az, hogy az ügynökök miként hoznának önálló döntéseket. Bár az MI-ügynökök kiválóan képesek leküzdeni az útjukba kerülő akadályokat, lehetetlen százszázalékos pontossággal előre megjósolni, mit tekintenek majd akadálynak, illetve milyen útvonalat választanak annak leküzdésére. „Az egyik oka annak, hogy megbízunk a Ramadiban szolgáló, 19 éves tengerészgyalogos szakaszvezetőkben, amikor éles lőszert és fegyvert adunk a kezükbe, az, hogy nemcsak a számítási alapjuk, vagyis az agyuk és a szemük áll rendelkezésükre, hanem az a mélyreható világtudásuk is, amelynek segítségével megértik, hogy 'igen, ezt valószínűleg nem kellene megtennem'” - mondta William Marcellino, a RAND Corporation vezető viselkedéstudományi kutatója, aki a katonai MI-alkalmazásokat vizsgálja. „A jelenleg nyilvánosan elérhető MI-technológia nem rendelkezik ilyesmivel.”
Az ECHOTRIBBLE program jelenleg a korai prototípus-fejlesztési és iparági felmérési szakaszban van. A projektet a Hadsereg Kiberparancsnoksága (ARCYBER), a Hadsereg Kibertechnológiai és Innovációs Központja (Army Cyber Technology and Innovation Center, ArCTIC), valamint a Kiberfúziós Innovációs Központ (Cyber Fusion Innovation Center, CFIC) irányítja. A szoftverek megtervezésére és kifejlesztésére magánvállalatok és egyetemi kutatók tesznek javaslatokat. Az ARCYBER és az ArCTIC határozza meg a műveleti követelményeket és az alkalmazási szabályokat, míg a védelmi területen működő nonprofit szervezetként tevékenykedő CFIC közvetítőként szolgál a hadsereg és a kereskedelmi technológiai vállalatok között.
A hadsereg nemrég, 2026. október 6. és 8. között virtuális értékelési rendezvényt tartott, amelyen 65, magánvállalatoktól beérkezett műszaki tanulmányt vizsgált meg. Ezek a tanulmányok az MI-ügynökökre épülő keretrendszer lehetséges megoldásait mutatták be. Az értékelés során a 65 pályázatot öt jelöltre szűkítették. A végső jelölt vagy jelöltek finanszírozást és hivatalos prototípus-fejlesztési szerződéseket kapnak.
Az amerikai hadsereg állítólag olyan programot fejleszt, amelynek keretében autonóm MI-ügynököket vetnének be, amelyek képesek eligazodni a digitális és hálózati infrastruktúrákban, azonosítani a célpontokat, majd „semlegesíteni” azokat. Az amerikai hadsereg kiberparancsnokságától (Army Cyber Command, ARCYBER) kiszivárgott hivatalos dokumentumok szerint a kezdeti fejlesztési szakaszban lévő, ECHOTRIBBLE kódnevű program elsősorban támadó műveletekre összpontosít. Célja a célpontok semlegesítése a „fenyegetés teljes vagy ideiglenes hatástalanításával, illetve a fenyegetés törlésével a célpontról”.
A program állítólag olyan moduláris, autonóm MI-ügynökök kifejlesztésére irányul, amelyek számítógépes férgekhez hasonlóan működnének: észrevétlenül mozognának az ellenséges hálózatokban, egyik eszközről a másikra jutnának, és különböző operációs rendszerek között önmagukat sokszorosítanák. Az ügynökök minimális erőforrásigénnyel működnének mind a vitatott ellenőrzésű felhőkörnyezetekben, mind az internetkapcsolattól elszigetelt rendszerekben, miközben a lehető legkevesebb jelentést küldenék, és elrejtenék az esetleg szükséges adatátvitelt. Amint egy ügynök azonosít és semlegesít egy célpontot, megsemmisítené önmagát, lehetőleg úgy, hogy a célpont ne szerezzen tudomást a jelenlétéről, és ne maradjon semmilyen nyom a létezéséről.
A kiberbiztonsági szakértők biztonsági aggályokat fogalmaztak meg a projekttel kapcsolatban. Az utóbbi időben több olyan eset is történt, amikor MI-ügynökök kijutottak a számukra kijelölt környezetből, és önállóan olyan feladatokat hajtottak végre, amelyekre nem kaptak megbízást. A dokumentum szerint a hadsereg „előre meghatározott aktiválási feltételeket” fog alkalmazni annak elősegítésére, hogy az ügynökök pontosan meg tudják különböztetni a célpontokat. A szakértők azonban attól tartanak, hogy ha a jóindulatú feladatok elvégzésére tervezett ügynökök is képesek előre nem tervezett, esetenként veszélyes cselekedeteket végrehajtani céljaik elérése érdekében, akkor mire lehet számítani azoktól az önmagukat sokszorosító ügynököktől, amelyeket kifejezetten támadó műveletekre terveznek? Az Anthropic kísérletei kimutatták, hogy az MI-ügynökök képesek más hardvereken következtetési folyamatokat elindítani, valamint egy hálózaton belül sokszorosítani önmagukat.
A hadsereg azt is el akarja érni, hogy az ügynökök „önirányított viselkedésre” legyenek képesek, vagyis a lehető legkevesebb emberi felügyelet mellett működjenek, mivel ez elengedhetetlen a kívánt szintű autonómia eléréséhez. Ezzel szemben éppen ez a fokú önállóság vezetett már ahhoz, hogy MI-ügynökök megkerülték a biztonsági korlátozásokat feladataik elvégzése érdekében. Arról is vannak ismert esetek, hogy kormányzati hírszerző ügynökségek polgári infrastruktúrán keresztül hatoltak be célpontjaik hálózataiba. „Lehetséges, hogy a célpontot valóban eltalálják. De milyen útvonalon jutnak el hozzá?” - tette fel a kérdést Hyrum Anderson, az Abundant nevű, MI-biztonsággal foglalkozó vállalat társalapítója és vezérigazgatója. „Vajon útközben áthaladnak majd egy víziközmű-hálózaton, mert az ellenség ott alakította ki a parancsnoki és irányítási infrastruktúráját, és közben azt is kiiktatják?”
Az aggodalmak egy másik forrása az, hogy az ügynökök miként hoznának önálló döntéseket. Bár az MI-ügynökök kiválóan képesek leküzdeni az útjukba kerülő akadályokat, lehetetlen százszázalékos pontossággal előre megjósolni, mit tekintenek majd akadálynak, illetve milyen útvonalat választanak annak leküzdésére. „Az egyik oka annak, hogy megbízunk a Ramadiban szolgáló, 19 éves tengerészgyalogos szakaszvezetőkben, amikor éles lőszert és fegyvert adunk a kezükbe, az, hogy nemcsak a számítási alapjuk, vagyis az agyuk és a szemük áll rendelkezésükre, hanem az a mélyreható világtudásuk is, amelynek segítségével megértik, hogy 'igen, ezt valószínűleg nem kellene megtennem'” - mondta William Marcellino, a RAND Corporation vezető viselkedéstudományi kutatója, aki a katonai MI-alkalmazásokat vizsgálja. „A jelenleg nyilvánosan elérhető MI-technológia nem rendelkezik ilyesmivel.”
Az ECHOTRIBBLE program jelenleg a korai prototípus-fejlesztési és iparági felmérési szakaszban van. A projektet a Hadsereg Kiberparancsnoksága (ARCYBER), a Hadsereg Kibertechnológiai és Innovációs Központja (Army Cyber Technology and Innovation Center, ArCTIC), valamint a Kiberfúziós Innovációs Központ (Cyber Fusion Innovation Center, CFIC) irányítja. A szoftverek megtervezésére és kifejlesztésére magánvállalatok és egyetemi kutatók tesznek javaslatokat. Az ARCYBER és az ArCTIC határozza meg a műveleti követelményeket és az alkalmazási szabályokat, míg a védelmi területen működő nonprofit szervezetként tevékenykedő CFIC közvetítőként szolgál a hadsereg és a kereskedelmi technológiai vállalatok között.
A hadsereg nemrég, 2026. október 6. és 8. között virtuális értékelési rendezvényt tartott, amelyen 65, magánvállalatoktól beérkezett műszaki tanulmányt vizsgált meg. Ezek a tanulmányok az MI-ügynökökre épülő keretrendszer lehetséges megoldásait mutatták be. Az értékelés során a 65 pályázatot öt jelöltre szűkítették. A végső jelölt vagy jelöltek finanszírozást és hivatalos prototípus-fejlesztési szerződéseket kapnak.