SG.hu·
Az ügyvédi irodák saját szakértelmüket alakítják MI technológiává
A nagy ügyvédi irodák korábbi ügyleteik, peres stratégiáik és ügyféladataik felhasználásával olyan rendszereket építenek, amelyek saját tapasztalataikra támaszkodnak.
Generációkon át az ügyvédi irodák legértékesebb vagyona minden este kisétált az ajtón. Arról az ügyvédről van szó, aki emlékezett arra a szerződéses kikötésre, amely évekkel korábban megmentett egy üzletet. Az a peres ügyekre szakosodott ügyvéd, aki tudta, mely érvek hatnak egy adott bíróra, és melyek nem. Az a partner, aki odaszólt egy fiatalabb kollégájának: „Ezzel már találkoztunk korábban.” Az ügyvédi irodák most versenyt futnak azért, hogy ezt a szakértelmet szoftverré alakítsák.
Miután a nagy ügyvédi irodák az elmúlt két évben elkezdték bevezetni az OpenAI, a Harvey, a Microsoft, a Legora és más vállalatok eszközeit, most valami még értékesebb köré építenek rendszereket: arra a tudásra, amellyel kizárólag ők rendelkeznek. Úgy vélik, hogy a korábbi üzleti ügyleteikből, peres stratégiáikból és ügyfeleik preferenciáiból táplálkozó mesterséges intelligencia hasznosabb lesz annál, mint amit az utca túloldalán működő ügyvédi iroda egyszerűen megvásárolhat.
Az ügyvédi irodák hatalmas összegeket költenek arra, hogy saját, különleges szakértelmüket szoftverbe zárják. A Kirkland & Ellis az év elején megállapodott abban, hogy 500 millió dollárt fizet a Palantirnak egy olyan technológia kifejlesztéséért, amely az iroda alapvető üzletágát szolgálja: a magántőke-befektetési ügyfelek pénzbevonással kapcsolatos tanácsadását. A Latham & Watkins saját Nvidia-szervereket vásárolt, hogy megkezdje a nagy nyelvi modellek testreszabását. A Morgan & Morgannél, az Egyesült Államok legnagyobb személyi sérülésekkel foglalkozó ügyvédi irodájánál az ügyvédek már elkezdtek használni egy házon belül fejlesztett mesterségesintelligencia-modellt, amelyet arra tanítottak be, hogy felismerje az ügyeikben ismétlődő mintázatokat. Előfordulhat például, hogy egy fiatalabb ügyvéd nem veszi észre: egy gerinc közelében becsípődött idegre utaló tüneteket mutató betegnek később műtétre lehet szüksége. A cég szerint a szoftvere képes jelezni ezt a lehetőséget.
„A legjobb és legtapasztaltabb munkatársaink szinte azonnal észreveszik ezt” - mondta Yath Ithayakumar, a Morgan & Morgan átalakulásért felelős vezetője. „Ha azonban kezdő ügyvéd vagy, és ez az első munkahelyed, akkor talán nem ennyire nyilvánvaló számodra. A technológia óriási különbséget jelent.” Ez az ígéret áll a Morgan & Morgan saját technológia fejlesztésére irányuló törekvése mögött. Az iroda korábban bejelentette, hogy a következő évtizedben egymilliárd dollárt költ erre a célra. Nem az OpenAI-jal akar versenyezni; azt szeretné megőrizni és hasznosítani, amit a legjobb ügyvédei már most is tudnak.
Számos ügyvédi iroda már most is ugyanazokat a csúcstechnológiás eszközöket használja. A Harvey szerint az Egyesült Államok bevétel alapján rangsorolt száz legnagyobb ügyvédi irodájának 80 százalékánál vannak felhasználói. A Legora azt állítja, hogy ugyanezen irodák többségét szintén lefedi. Ha mindenki ugyanazokat a rendszereket vásárolhatja meg, akkor az előnyt az jelenti, hogy mit tudnak ezek a rendszerek - mondta Mary O'Carroll, a San Franciscó-i székhelyű, jogi tanácsadással foglalkozó butikcég, a LegalEng Consulting Group vezérigazgatója.
Ha egy iroda „minden idők összes magántőkeügyletében részt vett, és uralja a piacot”, akkor az a legnagyobb érték, ha a korábbi tapasztalatait úgy tudja hasznosítani, hogy az ügyvédei lényegében azt mondhassák: „Ötvenezer ügylet tudása van a zsebemben” - mondta. Ez segít megérteni, miért megy el a Morgan & Morgan odáig, hogy saját technológiát fejleszt. Az iroda évtizedekre visszanyúló ügyiratokkal rendelkezik, amelyek bemutatják, hogyan kezelték ügyvédei a sérülésekkel kapcsolatos ügyeket, a bizonyítékok feltárása körüli vitákat, az egyezségeket és a pereket. Ez a múlt nem csupán az elvégzett munka nyilvántartása. Ez az a nyersanyag, amelyre ezeknek a rendszereknek szükségük van ahhoz, hogy valóban hasznosak legyenek. „Mindenki másnál több adatunk van” - mondta Ithayakumar. „Felelősen kell gazdálkodnunk vele.”
A felelős felhasználás a hozzáférés ellenőrzésével kezdődik. Ithayakumar szerint a Morgan & Morgannek gondosan kell ügyelnie arra, hogy ki férhet hozzá az adataihoz, mit tehet azokkal, és hogy a külső szolgáltatók megőrizhetik-e az adatokat, illetve tanulhatnak-e belőlük. Mielőtt pedig az iroda felhasználhatná az adatait az ügyek közötti mintázatok felismerésére, el kell távolítania belőlük minden olyan részletet, amely alapján azonosítani lehetne az érintett személyeket.
A hozzáférés és az adatfelhasználás ellenőrzésének igénye új lehetőséget teremtett a technológiai vállalatok számára. A Harvey azt szeretné megvalósítani az ügyvédi irodák számára, amit a Palantir a Kirkland & Ellis esetében tesz. A Harvey idén egy nyílt súlyú modellt vett alapul, majd továbbtanította azt jogi feladatokra. Hosszabb távon abban is segíteni szeretné az ügyvédi irodákat, hogy saját ügyeik adataival hasonló módon alakítsák tovább a modelleket.
A LexisNexis és a Westlaw tulajdonosa, a Thomson Reuters hasonló lehetőséget lát a piacon. Mindkét vállalat úgy épített fel hatalmas üzletet, hogy összegyűjtötte a bírósági ügyeket, törvényeket és rendeleteket, majd saját szerkesztőségi elemzésekkel egészítette ki őket. Ezt követően olyan szoftverek fejlesztése felé terjeszkedtek, amelyeket az ügyvédek dokumentumok megfogalmazására, jogi kutatásra és iratok felülvizsgálatára használnak. Most magukhoz a modellekhez is közelebb kerülnek. A Thomson Reuters a Thomson nevű modellhez biztosít hozzáférést ügyfeleinek. Ezt a modellt a vállalat saját, 150 év alatt felhalmozott tartalmain tanították be.
A LexisNexis szerint hasonló jövőre törekszik: olyan modelleket szeretne létrehozni, amelyek saját jogi adatbázisára és az egyes ügyvédi irodák saját adataira egyaránt támaszkodnak. „Az ügyvédi irodák ezt kérték tőlünk” - mondta Sean Fitzpatrick, a LexisNexis globális jogi üzletágának vezérigazgatója. „A modellek mindegyike hasonló módon képes bizonyos feladatok elvégzésére.” A különbséget „az a tartalom és az a kontextus jelenti, amellyel ezek a modellek rendelkeznek”.
A testreszabott rendszerekbe áramló rengeteg pénz ellenére még túl korai megmondani, hogy végül azok az ügyvédi irodák lesznek-e a nyertesek, amelyek a legtöbb adattal rendelkeznek, vagy azok a szoftvercégek, amelyek segítenek nekik hasznosítani ezeket. Abban azonban úgy tűnik, mindenki egyetért, hogy merre tart a fejlődés. A jogi technológia következő nagy küzdelme nem arról szól, hogy kinek van a legintelligensebb szoftvere, hanem arról, hogy ki birtokolhatja azt a tudást, amelyre a szoftver támaszkodik.
Generációkon át az ügyvédi irodák legértékesebb vagyona minden este kisétált az ajtón. Arról az ügyvédről van szó, aki emlékezett arra a szerződéses kikötésre, amely évekkel korábban megmentett egy üzletet. Az a peres ügyekre szakosodott ügyvéd, aki tudta, mely érvek hatnak egy adott bíróra, és melyek nem. Az a partner, aki odaszólt egy fiatalabb kollégájának: „Ezzel már találkoztunk korábban.” Az ügyvédi irodák most versenyt futnak azért, hogy ezt a szakértelmet szoftverré alakítsák.
Miután a nagy ügyvédi irodák az elmúlt két évben elkezdték bevezetni az OpenAI, a Harvey, a Microsoft, a Legora és más vállalatok eszközeit, most valami még értékesebb köré építenek rendszereket: arra a tudásra, amellyel kizárólag ők rendelkeznek. Úgy vélik, hogy a korábbi üzleti ügyleteikből, peres stratégiáikból és ügyfeleik preferenciáiból táplálkozó mesterséges intelligencia hasznosabb lesz annál, mint amit az utca túloldalán működő ügyvédi iroda egyszerűen megvásárolhat.
Az ügyvédi irodák hatalmas összegeket költenek arra, hogy saját, különleges szakértelmüket szoftverbe zárják. A Kirkland & Ellis az év elején megállapodott abban, hogy 500 millió dollárt fizet a Palantirnak egy olyan technológia kifejlesztéséért, amely az iroda alapvető üzletágát szolgálja: a magántőke-befektetési ügyfelek pénzbevonással kapcsolatos tanácsadását. A Latham & Watkins saját Nvidia-szervereket vásárolt, hogy megkezdje a nagy nyelvi modellek testreszabását. A Morgan & Morgannél, az Egyesült Államok legnagyobb személyi sérülésekkel foglalkozó ügyvédi irodájánál az ügyvédek már elkezdtek használni egy házon belül fejlesztett mesterségesintelligencia-modellt, amelyet arra tanítottak be, hogy felismerje az ügyeikben ismétlődő mintázatokat. Előfordulhat például, hogy egy fiatalabb ügyvéd nem veszi észre: egy gerinc közelében becsípődött idegre utaló tüneteket mutató betegnek később műtétre lehet szüksége. A cég szerint a szoftvere képes jelezni ezt a lehetőséget.
„A legjobb és legtapasztaltabb munkatársaink szinte azonnal észreveszik ezt” - mondta Yath Ithayakumar, a Morgan & Morgan átalakulásért felelős vezetője. „Ha azonban kezdő ügyvéd vagy, és ez az első munkahelyed, akkor talán nem ennyire nyilvánvaló számodra. A technológia óriási különbséget jelent.” Ez az ígéret áll a Morgan & Morgan saját technológia fejlesztésére irányuló törekvése mögött. Az iroda korábban bejelentette, hogy a következő évtizedben egymilliárd dollárt költ erre a célra. Nem az OpenAI-jal akar versenyezni; azt szeretné megőrizni és hasznosítani, amit a legjobb ügyvédei már most is tudnak.
Számos ügyvédi iroda már most is ugyanazokat a csúcstechnológiás eszközöket használja. A Harvey szerint az Egyesült Államok bevétel alapján rangsorolt száz legnagyobb ügyvédi irodájának 80 százalékánál vannak felhasználói. A Legora azt állítja, hogy ugyanezen irodák többségét szintén lefedi. Ha mindenki ugyanazokat a rendszereket vásárolhatja meg, akkor az előnyt az jelenti, hogy mit tudnak ezek a rendszerek - mondta Mary O'Carroll, a San Franciscó-i székhelyű, jogi tanácsadással foglalkozó butikcég, a LegalEng Consulting Group vezérigazgatója.
Ha egy iroda „minden idők összes magántőkeügyletében részt vett, és uralja a piacot”, akkor az a legnagyobb érték, ha a korábbi tapasztalatait úgy tudja hasznosítani, hogy az ügyvédei lényegében azt mondhassák: „Ötvenezer ügylet tudása van a zsebemben” - mondta. Ez segít megérteni, miért megy el a Morgan & Morgan odáig, hogy saját technológiát fejleszt. Az iroda évtizedekre visszanyúló ügyiratokkal rendelkezik, amelyek bemutatják, hogyan kezelték ügyvédei a sérülésekkel kapcsolatos ügyeket, a bizonyítékok feltárása körüli vitákat, az egyezségeket és a pereket. Ez a múlt nem csupán az elvégzett munka nyilvántartása. Ez az a nyersanyag, amelyre ezeknek a rendszereknek szükségük van ahhoz, hogy valóban hasznosak legyenek. „Mindenki másnál több adatunk van” - mondta Ithayakumar. „Felelősen kell gazdálkodnunk vele.”
A felelős felhasználás a hozzáférés ellenőrzésével kezdődik. Ithayakumar szerint a Morgan & Morgannek gondosan kell ügyelnie arra, hogy ki férhet hozzá az adataihoz, mit tehet azokkal, és hogy a külső szolgáltatók megőrizhetik-e az adatokat, illetve tanulhatnak-e belőlük. Mielőtt pedig az iroda felhasználhatná az adatait az ügyek közötti mintázatok felismerésére, el kell távolítania belőlük minden olyan részletet, amely alapján azonosítani lehetne az érintett személyeket.
A hozzáférés és az adatfelhasználás ellenőrzésének igénye új lehetőséget teremtett a technológiai vállalatok számára. A Harvey azt szeretné megvalósítani az ügyvédi irodák számára, amit a Palantir a Kirkland & Ellis esetében tesz. A Harvey idén egy nyílt súlyú modellt vett alapul, majd továbbtanította azt jogi feladatokra. Hosszabb távon abban is segíteni szeretné az ügyvédi irodákat, hogy saját ügyeik adataival hasonló módon alakítsák tovább a modelleket.
A LexisNexis és a Westlaw tulajdonosa, a Thomson Reuters hasonló lehetőséget lát a piacon. Mindkét vállalat úgy épített fel hatalmas üzletet, hogy összegyűjtötte a bírósági ügyeket, törvényeket és rendeleteket, majd saját szerkesztőségi elemzésekkel egészítette ki őket. Ezt követően olyan szoftverek fejlesztése felé terjeszkedtek, amelyeket az ügyvédek dokumentumok megfogalmazására, jogi kutatásra és iratok felülvizsgálatára használnak. Most magukhoz a modellekhez is közelebb kerülnek. A Thomson Reuters a Thomson nevű modellhez biztosít hozzáférést ügyfeleinek. Ezt a modellt a vállalat saját, 150 év alatt felhalmozott tartalmain tanították be.
A LexisNexis szerint hasonló jövőre törekszik: olyan modelleket szeretne létrehozni, amelyek saját jogi adatbázisára és az egyes ügyvédi irodák saját adataira egyaránt támaszkodnak. „Az ügyvédi irodák ezt kérték tőlünk” - mondta Sean Fitzpatrick, a LexisNexis globális jogi üzletágának vezérigazgatója. „A modellek mindegyike hasonló módon képes bizonyos feladatok elvégzésére.” A különbséget „az a tartalom és az a kontextus jelenti, amellyel ezek a modellek rendelkeznek”.
A testreszabott rendszerekbe áramló rengeteg pénz ellenére még túl korai megmondani, hogy végül azok az ügyvédi irodák lesznek-e a nyertesek, amelyek a legtöbb adattal rendelkeznek, vagy azok a szoftvercégek, amelyek segítenek nekik hasznosítani ezeket. Abban azonban úgy tűnik, mindenki egyetért, hogy merre tart a fejlődés. A jogi technológia következő nagy küzdelme nem arról szól, hogy kinek van a legintelligensebb szoftvere, hanem arról, hogy ki birtokolhatja azt a tudást, amelyre a szoftver támaszkodik.