SG.hu·
Miért félrevezető az MI miatti munkahely-apokalipszis narratíva?
Az internet és a szoftverek példája megmutatja hogy a termelékenység növekedése nem feltétlenül jelent kevesebb munkahelyet.
Ha az ember az utóbbi időben megjelent, a foglalkozások MI-nek való kitettségét vizsgáló jelentések tucatjait olvassa, ismerős lehet a történet: az MI hatalmas számú munkahelyet fog megszüntetni a tudásalapú gazdaságban, és ezt onnan tudjuk, hogy milyen konkrét feladatokban teljesít jól. A történelem azonban azt mutatja, hogy az új technológiák hatása a foglalkoztatásra - legyen az csökkenés, stagnálás vagy növekedés - rengeteg tényezőtől függ. Ezek jól szemléltethetők, ha végigtekintünk azon, hogyan alakult az elmúlt évtizedekben egy konkrét technológiai hullám, az internet és a szoftverek térnyerése.
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott kérdés az, hogy létezik-e olyan felhalmozódott, kielégítetlen kereslet egy termék vagy szolgáltatás iránt, amelynek hatására, amikor az olcsóbbá és szélesebb körben elérhetővé válik, a fogyasztás még gyorsabban nő. A szoftveres termelékenység jelentős növekedése az 1990-es évektől kezdve együtt járt a webfejlesztésben dolgozók számának emelkedésével. A szoftverek iránti kereslet robbanásszerű növekedése messze meghaladta azt a mértéket, amennyivel csökkent az adott mennyiségű kód előállításához szükséges munka.
Hasonló, bár kevésbé látványos folyamat zajlott le a legtöbb professzionális szolgáltatás területén. A szoftverek hatékonyabbá tették a könyvelőket, építészeket és reklámszakembereket, ugyanakkor a szolgáltatásaik iránti igény még nagyobb mértékben nőtt, így a foglalkoztatás is emelkedett. A technológia növelte a termelékenységet a szoftveriparban és a szakmai szolgáltatásokban, de a munkahelyek száma tovább nőtt, mert a fogyasztói kereslet bővülése bőven ellensúlyozta ezt.
A feldolgozóiparban viszont, ahol kisebb a felhalmozódott kereslet, a magasabb termelékenység általában kevesebb munkahelyet jelent. De ha a kiskereskedelem és a logisztika felé fordítjuk a figyelmünket, jól látható, hogy az új technológiák másodlagos hatásai néha drámai és élesen eltérő következményekkel járnak az egyes ágazatokban és munkakörökben. Ugyanaz a digitális fellendülés, amely a tudásalapú munkakörök számát növelte, kiüresítette a kiskereskedelmi foglalkoztatást, nem azért, mert az eladókat robotok váltották volna fel, hanem mert az internet és a mobiltelefonok az üzletekből az online térbe terelték a kereskedelmet. Ez az átalakulás ugyanakkor növelte a foglalkoztatást a raktározásban és a logisztikában, hiszen az elektronikus kereskedelem terjedése több külső raktározást, elosztást és kiszállítást igényelt.
Az egészségügy egyes csúcstechnológiai területein hasonló mintázat figyelhető meg, ahol az innovációk - immár az MI is - jelentős hatékonyságnövekedést hoztak a laboratóriumi vizsgálatok és a diagnosztikai képalkotás területén, miközben ezeken a szakterületeken a foglalkoztatás tovább nőtt, mivel a lakosság egyre több és jobb egészségügyi ellátást vesz igénybe. A diagnosztikai képalkotás esete egy másik fontos tényezőre is rámutat, amelyet az egyszerű "képes-e erre az MI" megközelítés figyelmen kívül hagy. A radiológusok viszonylagos védettségéhez hozzájárul, hogy a szabályozás és a biztosítási feltételek gyakorlatilag tiltják a teljesen automatizált radiológiát, még akkor is, ha az MI rendszerek sokszor jobban teljesítenek az emberi szakembereknél. Ez a példa segíthet megérteni azt is, hogy az MI miként hathat például a jogászokra.
Ezzel szemben James Bessen közgazdász rámutat, hogy a legtöbb ipari termék iránti kereslet mára nagyrészt telítetté vált, így a termelékenységnövekedés inkább a foglalkoztatás csökkenéséhez vezet, nem pedig növekedéshez, bár a globális kereskedelmi verseny is szerepet játszik ebben. Számos példa van arra is, hogy ugyanaz a technológia egyazon ágazaton belül különböző foglalkozásokra eltérő hatással van. A táblázatkezelők például az 1980-as években súlyosan visszavetették a könyvelési és adminisztratív munkaköröket, miközben jelentősen növelték a könyvelők és pénzügyi, illetve adatelemző szakemberek számát.
Ha az MI - legalábbis középtávon - olyan technológia, amely erősíti a tudásmunkások szerepét azáltal, hogy lehetővé teszi számukra az alacsonyabb bérű kollégák által korábban végzett feladatok automatizálását, akkor az a közkeletű elképzelés, miszerint elsősorban a legmagasabb fizetésű munkaköröket fenyegeti, könnyen fordítva is igaz lehet. A technológiai változások által okozott legdrámaibb foglalkozási átalakulások közül néhány a legkevésbé kiszámítható módon következik be. Miközben a banki ügyintézők túlélték az ATM-ek megjelenését, végül az okostelefonok adták meg számukra a végső csapást, mivel a mobilbankolás feleslegessé tette a személyes ügyintézést, és hozzájárult a készpénzmentes társadalom kialakulásához. Hasonlóképpen kevesen látták előre, hogy az internet miként ássa alá az újságok üzleti modelljét az online hirdetések és a keresőmotorok térnyerésével.
A kérdés, hogy "képes-e erre az MI", hasznos kiindulópont a foglalkoztatásra gyakorolt hatás vizsgálatában, de önmagában bizonytalan jelzés, amely csak egy eleme egy sokkal összetettebb képnek. Ha figyelembe vesszük azokat a további tényezőket, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a munkahelyek alakulását, jobban megérthetjük, hogy eddig miért fordult elő, hogy az MI-nek leginkább kitett foglalkozások ugyanannyira növekedtek, mint amennyire zsugorodtak.
Ha az ember az utóbbi időben megjelent, a foglalkozások MI-nek való kitettségét vizsgáló jelentések tucatjait olvassa, ismerős lehet a történet: az MI hatalmas számú munkahelyet fog megszüntetni a tudásalapú gazdaságban, és ezt onnan tudjuk, hogy milyen konkrét feladatokban teljesít jól. A történelem azonban azt mutatja, hogy az új technológiák hatása a foglalkoztatásra - legyen az csökkenés, stagnálás vagy növekedés - rengeteg tényezőtől függ. Ezek jól szemléltethetők, ha végigtekintünk azon, hogyan alakult az elmúlt évtizedekben egy konkrét technológiai hullám, az internet és a szoftverek térnyerése.
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott kérdés az, hogy létezik-e olyan felhalmozódott, kielégítetlen kereslet egy termék vagy szolgáltatás iránt, amelynek hatására, amikor az olcsóbbá és szélesebb körben elérhetővé válik, a fogyasztás még gyorsabban nő. A szoftveres termelékenység jelentős növekedése az 1990-es évektől kezdve együtt járt a webfejlesztésben dolgozók számának emelkedésével. A szoftverek iránti kereslet robbanásszerű növekedése messze meghaladta azt a mértéket, amennyivel csökkent az adott mennyiségű kód előállításához szükséges munka.
Hasonló, bár kevésbé látványos folyamat zajlott le a legtöbb professzionális szolgáltatás területén. A szoftverek hatékonyabbá tették a könyvelőket, építészeket és reklámszakembereket, ugyanakkor a szolgáltatásaik iránti igény még nagyobb mértékben nőtt, így a foglalkoztatás is emelkedett. A technológia növelte a termelékenységet a szoftveriparban és a szakmai szolgáltatásokban, de a munkahelyek száma tovább nőtt, mert a fogyasztói kereslet bővülése bőven ellensúlyozta ezt.
A feldolgozóiparban viszont, ahol kisebb a felhalmozódott kereslet, a magasabb termelékenység általában kevesebb munkahelyet jelent. De ha a kiskereskedelem és a logisztika felé fordítjuk a figyelmünket, jól látható, hogy az új technológiák másodlagos hatásai néha drámai és élesen eltérő következményekkel járnak az egyes ágazatokban és munkakörökben. Ugyanaz a digitális fellendülés, amely a tudásalapú munkakörök számát növelte, kiüresítette a kiskereskedelmi foglalkoztatást, nem azért, mert az eladókat robotok váltották volna fel, hanem mert az internet és a mobiltelefonok az üzletekből az online térbe terelték a kereskedelmet. Ez az átalakulás ugyanakkor növelte a foglalkoztatást a raktározásban és a logisztikában, hiszen az elektronikus kereskedelem terjedése több külső raktározást, elosztást és kiszállítást igényelt.
Az egészségügy egyes csúcstechnológiai területein hasonló mintázat figyelhető meg, ahol az innovációk - immár az MI is - jelentős hatékonyságnövekedést hoztak a laboratóriumi vizsgálatok és a diagnosztikai képalkotás területén, miközben ezeken a szakterületeken a foglalkoztatás tovább nőtt, mivel a lakosság egyre több és jobb egészségügyi ellátást vesz igénybe. A diagnosztikai képalkotás esete egy másik fontos tényezőre is rámutat, amelyet az egyszerű "képes-e erre az MI" megközelítés figyelmen kívül hagy. A radiológusok viszonylagos védettségéhez hozzájárul, hogy a szabályozás és a biztosítási feltételek gyakorlatilag tiltják a teljesen automatizált radiológiát, még akkor is, ha az MI rendszerek sokszor jobban teljesítenek az emberi szakembereknél. Ez a példa segíthet megérteni azt is, hogy az MI miként hathat például a jogászokra.
Ezzel szemben James Bessen közgazdász rámutat, hogy a legtöbb ipari termék iránti kereslet mára nagyrészt telítetté vált, így a termelékenységnövekedés inkább a foglalkoztatás csökkenéséhez vezet, nem pedig növekedéshez, bár a globális kereskedelmi verseny is szerepet játszik ebben. Számos példa van arra is, hogy ugyanaz a technológia egyazon ágazaton belül különböző foglalkozásokra eltérő hatással van. A táblázatkezelők például az 1980-as években súlyosan visszavetették a könyvelési és adminisztratív munkaköröket, miközben jelentősen növelték a könyvelők és pénzügyi, illetve adatelemző szakemberek számát.
Ha az MI - legalábbis középtávon - olyan technológia, amely erősíti a tudásmunkások szerepét azáltal, hogy lehetővé teszi számukra az alacsonyabb bérű kollégák által korábban végzett feladatok automatizálását, akkor az a közkeletű elképzelés, miszerint elsősorban a legmagasabb fizetésű munkaköröket fenyegeti, könnyen fordítva is igaz lehet. A technológiai változások által okozott legdrámaibb foglalkozási átalakulások közül néhány a legkevésbé kiszámítható módon következik be. Miközben a banki ügyintézők túlélték az ATM-ek megjelenését, végül az okostelefonok adták meg számukra a végső csapást, mivel a mobilbankolás feleslegessé tette a személyes ügyintézést, és hozzájárult a készpénzmentes társadalom kialakulásához. Hasonlóképpen kevesen látták előre, hogy az internet miként ássa alá az újságok üzleti modelljét az online hirdetések és a keresőmotorok térnyerésével.
A kérdés, hogy "képes-e erre az MI", hasznos kiindulópont a foglalkoztatásra gyakorolt hatás vizsgálatában, de önmagában bizonytalan jelzés, amely csak egy eleme egy sokkal összetettebb képnek. Ha figyelembe vesszük azokat a további tényezőket, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a munkahelyek alakulását, jobban megérthetjük, hogy eddig miért fordult elő, hogy az MI-nek leginkább kitett foglalkozások ugyanannyira növekedtek, mint amennyire zsugorodtak.