SG.hu
India megpróbálja szabályozni az influencereket, de a végső cél az internet állami ellenőrzése
A kormány erőfeszítései a műsorszolgáltatók - köztük az egyes YouTuberek - szabályozására egy nagyobb, a tartalom cenzúrázására irányuló terv része.
A politikai döntéshozók kedvenc metaforája az online terekre a „vadnyugat”, amely az online viselkedést a törvénytelen fegyverforgatók tevékenységének, őket pedig a rend helyreállítására küldött seriffnek mutatja be. Ebben a korlátozott szemléletben az online beszéd szabályozása nélkülöz minden árnyalatot és összetettséget. Ehelyett a harmónia és a törvénytelenség, a jó és a rossz közötti harcnak állítják be. Ez sehol sem nyilvánvalóbb, mint Indiában. Az indiai kormány pár napja heves bírálatokat követően visszavonta a 2024. évi műsorszórási szolgáltatási (szabályozási) törvényt. A visszavonás azonban nem jelenti a kormánynak az online beszéd ellenőrzésére irányuló törekvésének végét.
A műsorszolgáltatási törvénytervezet széleskörű jogköröket javasolt a kormánynak, és olyan homályosan meghatározott rendelkezéseket tartalmazott, amelyek a platformok mellett az egyes tartalomkészítőket is kiszolgáltatták egy kipróbálatlan szabályozási keretnek. Míg a törvényjavaslat korábbi változatai az indiai állampolgárokra korlátozódtak, a 2024-es változat eltörölte ezt a korlátozást, ami globális alkalmazhatóságot sugall. A törvény a műsorszórás fogalmát is kiterjesztette a szöveges, valamint az „audio-, vizuális vagy audiovizuális” műsorokra, ami azt jelenti, hogy az online tartalom minden típusára kiterjed.
A műsorszórási törvénytervezetet megelőzően az indiai kormány legjelentősebb kísérlete az internet feletti ellenőrzés megszerzésére a 2021-es IT-szabályok voltak. Ezt egy digitális India törvénytervezet (DIB) tervei frissítették, amely az IT-törvényt kívánta kibővíteni, mindezt az amerikai technológiai óriáscégek befolyásának korlátozása ürügyén. Keveset tettek annak elismerésére, hogy a platformok felelősségre vonása az általuk befogadott tartalmakért a magáncenzúrát erősítené. A felelősség alól való kibújás érdekében a platformoknak proaktívabbnak kellett volna lenniük a tartalmak és fiókok eltávolításában.
Most a műsorszórási törvényjavaslat újraélesztette ezt a vitát. Az állami ellenőrzés gyakorlását jelentette az a kísérlet, hogy szabályozási rendszert hozzon létre valamennyi műsorszolgáltató vagy hálózatüzemeltető számára, beleértve az egyes YouTubereket, közösségi médiafelhasználókat és online médiumokat is. Míg a korábbi, 2023-ban közzétett tervezetet nyilvános konzultációra bocsátották, a legutóbbi változatot csak néhány kiválasztottal osztották meg. Minden egyes változatot külön jelöléssel láttak el: ha kiszivárgott, a hatóságok rendelkeztek a kiszivárogtató ujjlenyomatával.
De még ilyen ellenőrzés mellett is kikerült a tartalma: az ellenzéki vezetők, a civil társadalom és a tartalomkészítők gyorsan elítélték azt. Pawan Khera, a Kongresszus párt szóvivője „a szólásszabadságunk és a független média közvetlen fenyegetésének” nevezte a törvényjavaslatot. Amint arra Anant Nath magazinszerkesztő a DIGIPUB News India nonprofit alapítvány által szervezett sajtótájékoztatón rámutatott, a műsorszolgáltatási törvényjavaslat csak egy nagyobb projekt egyik része. "Ez a műsorszórási törvényjavaslat egy újabb lépés az országban a tartalmak szabályozására, ellenőrzésére, nyomon követésére és cenzúrázására szolgáló többrétegű jogi rendszer létrehozásában, amely a 2021-es IT-szabályokkal kezdődött” - mondta.
A kormánynak az online beszéd ellenőrzésére vonatkozó tervei még mindig a levegőben lógnak. Miközben a 2021-es IT-szabályokat bíróságon támadják, a helyi Információs és Műsorszolgáltatási Minisztérium megerősítette, hogy az érdekeltek október 15-ig visszajelzést nyújthatnak be a műsorszolgáltatási törvénytervezettel kapcsolatban, de nem nyitották meg azt a nyilvánosság számára konzultációra. E törvényjavaslatok jövője azonban kevésbé számít, mint az őket alátámasztó szándék. Bár a civil társadalom, a tartalomkészítők, a jogvédők, a kampányolók és a műsorszolgáltatók mozgósítása létfontosságú volt a műsorszolgáltatási törvényjavaslat hibáira való rámutatásban, az éberségre intő jel továbbra is világít. A kormány új szabályozás megalkotására irányuló késztetése nem csillapodott. Mindössze azt jelezték, hogy ezek a törvényjavaslatok nem voltak tökéletes eszközei a kormánynak az online beszéd cenzúrázására és ellenőrzésére irányuló tervének.
A politikai döntéshozók kedvenc metaforája az online terekre a „vadnyugat”, amely az online viselkedést a törvénytelen fegyverforgatók tevékenységének, őket pedig a rend helyreállítására küldött seriffnek mutatja be. Ebben a korlátozott szemléletben az online beszéd szabályozása nélkülöz minden árnyalatot és összetettséget. Ehelyett a harmónia és a törvénytelenség, a jó és a rossz közötti harcnak állítják be. Ez sehol sem nyilvánvalóbb, mint Indiában. Az indiai kormány pár napja heves bírálatokat követően visszavonta a 2024. évi műsorszórási szolgáltatási (szabályozási) törvényt. A visszavonás azonban nem jelenti a kormánynak az online beszéd ellenőrzésére irányuló törekvésének végét.
A műsorszolgáltatási törvénytervezet széleskörű jogköröket javasolt a kormánynak, és olyan homályosan meghatározott rendelkezéseket tartalmazott, amelyek a platformok mellett az egyes tartalomkészítőket is kiszolgáltatták egy kipróbálatlan szabályozási keretnek. Míg a törvényjavaslat korábbi változatai az indiai állampolgárokra korlátozódtak, a 2024-es változat eltörölte ezt a korlátozást, ami globális alkalmazhatóságot sugall. A törvény a műsorszórás fogalmát is kiterjesztette a szöveges, valamint az „audio-, vizuális vagy audiovizuális” műsorokra, ami azt jelenti, hogy az online tartalom minden típusára kiterjed.
A műsorszórási törvénytervezetet megelőzően az indiai kormány legjelentősebb kísérlete az internet feletti ellenőrzés megszerzésére a 2021-es IT-szabályok voltak. Ezt egy digitális India törvénytervezet (DIB) tervei frissítették, amely az IT-törvényt kívánta kibővíteni, mindezt az amerikai technológiai óriáscégek befolyásának korlátozása ürügyén. Keveset tettek annak elismerésére, hogy a platformok felelősségre vonása az általuk befogadott tartalmakért a magáncenzúrát erősítené. A felelősség alól való kibújás érdekében a platformoknak proaktívabbnak kellett volna lenniük a tartalmak és fiókok eltávolításában.
Most a műsorszórási törvényjavaslat újraélesztette ezt a vitát. Az állami ellenőrzés gyakorlását jelentette az a kísérlet, hogy szabályozási rendszert hozzon létre valamennyi műsorszolgáltató vagy hálózatüzemeltető számára, beleértve az egyes YouTubereket, közösségi médiafelhasználókat és online médiumokat is. Míg a korábbi, 2023-ban közzétett tervezetet nyilvános konzultációra bocsátották, a legutóbbi változatot csak néhány kiválasztottal osztották meg. Minden egyes változatot külön jelöléssel láttak el: ha kiszivárgott, a hatóságok rendelkeztek a kiszivárogtató ujjlenyomatával.
De még ilyen ellenőrzés mellett is kikerült a tartalma: az ellenzéki vezetők, a civil társadalom és a tartalomkészítők gyorsan elítélték azt. Pawan Khera, a Kongresszus párt szóvivője „a szólásszabadságunk és a független média közvetlen fenyegetésének” nevezte a törvényjavaslatot. Amint arra Anant Nath magazinszerkesztő a DIGIPUB News India nonprofit alapítvány által szervezett sajtótájékoztatón rámutatott, a műsorszolgáltatási törvényjavaslat csak egy nagyobb projekt egyik része. "Ez a műsorszórási törvényjavaslat egy újabb lépés az országban a tartalmak szabályozására, ellenőrzésére, nyomon követésére és cenzúrázására szolgáló többrétegű jogi rendszer létrehozásában, amely a 2021-es IT-szabályokkal kezdődött” - mondta.
A kormánynak az online beszéd ellenőrzésére vonatkozó tervei még mindig a levegőben lógnak. Miközben a 2021-es IT-szabályokat bíróságon támadják, a helyi Információs és Műsorszolgáltatási Minisztérium megerősítette, hogy az érdekeltek október 15-ig visszajelzést nyújthatnak be a műsorszolgáltatási törvénytervezettel kapcsolatban, de nem nyitották meg azt a nyilvánosság számára konzultációra. E törvényjavaslatok jövője azonban kevésbé számít, mint az őket alátámasztó szándék. Bár a civil társadalom, a tartalomkészítők, a jogvédők, a kampányolók és a műsorszolgáltatók mozgósítása létfontosságú volt a műsorszolgáltatási törvényjavaslat hibáira való rámutatásban, az éberségre intő jel továbbra is világít. A kormány új szabályozás megalkotására irányuló késztetése nem csillapodott. Mindössze azt jelezték, hogy ezek a törvényjavaslatok nem voltak tökéletes eszközei a kormánynak az online beszéd cenzúrázására és ellenőrzésére irányuló tervének.