SG.hu·
A zenekiadók tanácstalanul keresik a kiutat az MI-zenék körüli felfordulásból
A nagy lemezkiadók igyekeznek megőrizni ellenőrzésüket a piac felett, de a Suno és más MI-zenecégek térnyerése jogi vitákat, új licencmegállapodásokat és üzleti bizonytalanságot hoz a zeneiparba.
A zeneipar számára nem ismeretlen a technológiai felfordulás. A bakelitlemeztől a kazettán és a CD-n át a streamingig a zene rögzítése és értékesítése folyamatos forradalmi átalakuláson ment keresztül. A streamingre való átállás súlyosan megrázta az iparágat. A Napster korszakában elterjedő illegális fájlmegosztás után, amelynek helyét végül a legális streaming vette át, több mint 20 évbe telt, mire a bevételek még nominális értéken is visszatértek az 1990-es évek szintjére. A generatív mesterséges intelligencia a felfordulás új korszakát hozza el. A zenealkotás egész folyamatát fenyegeti azzal, hogy alapjaiban alakíthatja át.
Az MI által készített zene már érezteti jelenlétét, a közhangulatban „szemétként” emlegetett alkotások formájában éppúgy, mint a slágerlistákon. Még soha nem volt ennyi silány zene. Alexis Lanternier, a párizsi székhelyű Deezer vezetője szerint naponta mintegy 90 ezer, teljes egészében géppel generált zeneszámot töltenek fel a zenei streaming szolgáltatására, ami az összes feltöltés felét jelenti. A legnagyobb streamingplatform, a Spotify közlése szerint az elmúlt évben 75 millió „spamjellegű zeneszámot” távolított el. A silány tartalmak jelentős részét illegálisan töltik fel botfarmok, amelyek célja a jogdíjak csalárd megszerzése. Sok emberi előadó azonban jogszerűen használja az MI-t kreativitásának fokozására. „Olyan ez, mint az Ozempic” - mondja Lanternier, utalva a testsúlycsökkentésre alkalmazott gyógyszerre. „Mindenki használja, de senki sem akarja bevallani.”
Ennél is nagyobb kérdés az MI-vel készített zenék jogszerűsége. Egyes lemezkiadók kalózkodással vádolják az MI-zenékkel foglalkozó fejlesztőcégeket, és pereket indítottak ellenük. Mások peren kívül megállapodtak velük, abban a reményben, hogy a licencelésből több pénzhez juthatnak, mint a perek révén. A helyzetet bonyolítja, hogy vannak, akik mindkettőt teszik. Mark Mulligan, a MIDiA Research tanácsadó cég munkatársa szerint valamennyien azzal a problémával küzdenek, hogyan őrizhetik meg az iparág feletti ellenőrzésüket, miközben az MI segítségével történő zenealkotás csökkenti a piacra lépés akadályait. A legnagyobb zenei vállalatok számos vezetője a Napster korszakában szerezte meg első szakmai tapasztalatait, és akkor kötötte meg első lemezszerződéseit is. Nem akarják, hogy ismét felkészületlenül érje őket a változás.
A tőzsde alapján úgy tűnik, a befektetők aggódnak. A két legnagyobb tőzsdén jegyzett lemezkiadó, a Universal Music Group (UMG) és a Warner Music Group (WMG) részvényárfolyama az elmúlt néhány évben elmaradt az általános piaci teljesítménytől. A harmadik nagy kiadó, a Sony Music részvényeivel nem kereskednek külön a tőzsdén. A figyelem középpontjában a nagy kiadók és a Suno közötti kapcsolat áll. A Suno egy vitatott megítélésű, négyéves amerikai MI-zenecég, amelyet legutóbb 5,4 milliárd dollárra értékeltek. Ez a WMG 14,7 milliárd dolláros piaci kapitalizációjának több mint egyharmada. A helyzet természetes kísérletet kínál az összehasonlításra: az UMG és a Sony Music beperelte a Sunót, és szeptemberben újabb kereset benyújtásával tovább élezte a konfliktust, míg a WMG, amely eredetileg szintén részt vett az első perben, megállapodást kötött a céggel.
Az UMG, a Sony Music és mások az új keresetükben azzal vádolják a Sunót, hogy több mint 60 ezer, szerzői jogi védelem alatt álló hangfelvételt másolt le, olyan előadóktól, mint Avril Lavigne és Justin Timberlake, majd betáplálta ezeket a modelljeibe. Az amerikai szerzői jogi törvény alapján a kártérítés művenként akár 150 ezer dollárt is elérhet. Ez arra utalhat, hogy a felperesek jelentős kártérítést próbálnak kiharcolni, vagy nyomást gyakorolnak a Sunóra egy rendkívül előnyös licencmegállapodás megszerzése érdekében.
A Suno elismeri, hogy a modelljei betanításához használt több tízmillió hangfelvétel között szerzői jogvédelem alatt álló anyagok is vannak. A vállalat azonban azzal érvel, hogy a zenei stílusok megismerése és új, eredeti zenék létrehozása a törvény értelmében „méltányos felhasználásnak” minősül. A kérdés még nem dőlt el: a kreatív iparágak szereplői több mint száz pert indítottak az Egyesült Államokban MI-fejlesztőcégek, köztük az Anthropic és az OpenAI ellen, és ezek közül sokban az a központi kérdés, hogy alkalmazható-e a méltányos felhasználás elve.
Miközben a Suno elleni perek végigjárják a bírósági eljárásokat, a WMG-vel kötött megállapodás is figyelmet kap. A lemezkiadó azt közölte a befektetőkkel, hogy az MI-partnerségeiből származó bevételek a mostani pénzügyi évben kezdenek majd befolyni. Ezek az első olyan MI-megállapodások közé tartozhatnak a szórakoztatóiparban, amelyek tényleges bevételt termelnek. Robert Kyncl, a WMG vezetője szerint a Sunóval való megegyezésről pragmatikus megfontolásból döntöttek: a bíróságoknak akár évekre is szükségük lehet ahhoz, hogy állást foglaljanak a méltányos felhasználás kérdésében. „Ha rá tudok venni egy partnert arra, hogy mondjon le a méltányos felhasználásra vonatkozó érveléséről, és kezdjen fizetni nekünk, miért várnék?” - mondja.
Maga a megállapodás is jelentős változások előjele lehet. A Suno például szeptemberben bemutatta a v6-os verziót, amelyről azt állítja, hogy ez az első olyan modellcsaládja, amelyet kizárólag a WMG-től és másoktól licencelt zenéken tanítottak be. Azok az előadók és dalszerzők, akik beleegyeznek a részvételbe, részesednek a Suno bevételeiből, amikor felhasználják a műveiket. A kifizetések alapját a Suno előfizetéseiből származó bevételek képezik. Kyncl arra számít, hogy ez új bevételi forrásokat teremt az előadók számára, amikor a rajongók repertoárjuk remixelt vagy több zenéből összeállított változataiból MI-zenéket készítenek és tesznek közzé. Példaként a Fleetwood Mac „Dreams” című számát említi, Aretha Franklin hangjával kiegészítve.
Az UMG-nek is vannak saját tervei a rajongói remixekkel kapcsolatban. A vállalat idén licencmegállapodásokat jelentett be a Spotifyjal és az ElevenLabs nevű MI-hangtechnológiai startupcéggel, amelyek lehetővé tennék, hogy az UMG repertoárját a „szuperrajongók” újraalkossák. Sam Duboff, a Spotify marketingvezetője szerint van kereslet az ilyen tartalmakra. Becslése szerint egyes platformokon a licenc nélküli remixek és feldolgozások havi egymilliárd lejátszást is elérnek. A Spotify szeretné szabályozott keretek közé terelni ezt a piacot. Michael Nash, az UMG munkatársa szerint a vállalat úgy becsüli, hogy a streaming-előfizetők 20-30 százaléka akár a jelenlegi előfizetési díja kétszeresét is hajlandó lenne fizetni az MI-re épülő, szuperrajongóknak szánt termékekhez való hozzáférésért.
Egyelőre nem bizonyított, hogy a szuperrajongók a zene puszta hallgatása helyett maguk is alkotótársakká akarnak válni. A zenei vezetők a kreatív iparágak más területeire mutatnak, ahol a rajongók szórakozásból módosítják az általuk kedvelt műveket, például rajongói történeteket írnak vagy módosítják a videojátékokat. Abban reménykednek, hogy az MI hasonló közönségaktivitást ösztönöz majd a zene területén is. Egyesek Kínára is hivatkoznak, ahol egyre népszerűbbé válik a zenék módosítása az olyan streamingplatformokon, mint a Tencent Music Entertainment. A kínai trendek azonban nem mindig terjednek el Nyugaton.
Sok múlik azon, hogy a vezető előadók közül hányan egyeznek bele a részvételbe. Nash abban reménykedik, hogy az UMG ezer előadója csatlakozik majd. Az UMG, a WMG, a Spotify és a Suno azonban eddig egyetlen nagy sztárt sem nevezett meg a résztvevők között, ami arra utal, hogy a művészi hitelességgel kapcsolatos fenntartások továbbra is erősek. Amíg pedig a legnagyobb nevek nem vállalják a részvételt, nehéz megítélni, mennyire lesznek lelkesek a rajongóik.
Mulligan, a MIDiA munkatársa szerint a lemezkiadók és az MI-zenék készítői közötti partnerségek védekező jellegűek: az iparág óriásai - legyen szó lemezkiadókról vagy streamingplatformokról - a jelenlegi status quo megerősítésére törekednek. „Az MI-t akarják irányítani, nem pedig azt, hogy az MI irányítsa őket” - mondja. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a technológia megkerüli őket. Úgy véli, az új technológia megkönnyíti majd az új előadók számára, hogy lemezszerződés nélkül is feltűnést keltsenek, emellett új streamingplatformok megjelenését is lehetővé teszi. „Végül egy sokkal széttagoltabb zenei világot kapunk.”
Az UMG és a Spotify vezetői nem értenek egyet ezzel. Arra fogadnak, hogy a szűkösség, amely a szupersztárok korszakának meghatározó jellemzője, továbbra is fennmarad. Nash, az olyan szerződtetett előadókkal büszkélkedő UMG munkatársa, mint Taylor Swift, azt mondja, hogy a piacra lépési akadályok csökkenésének fő haszonélvezői nem az új előadók, hanem a „csalók, akik szőnyegbombázásszerűen árasztják el a streaming szolgáltatásokat”. A szűkösség megteremtéséhez ügyes marketingre és a közönség kiépítésére van szükség. Ha az MI azt is megtanulja, hogyan kell ezt csinálni, az iparág komoly bajba kerül.
A zeneipar számára nem ismeretlen a technológiai felfordulás. A bakelitlemeztől a kazettán és a CD-n át a streamingig a zene rögzítése és értékesítése folyamatos forradalmi átalakuláson ment keresztül. A streamingre való átállás súlyosan megrázta az iparágat. A Napster korszakában elterjedő illegális fájlmegosztás után, amelynek helyét végül a legális streaming vette át, több mint 20 évbe telt, mire a bevételek még nominális értéken is visszatértek az 1990-es évek szintjére. A generatív mesterséges intelligencia a felfordulás új korszakát hozza el. A zenealkotás egész folyamatát fenyegeti azzal, hogy alapjaiban alakíthatja át.
Az MI által készített zene már érezteti jelenlétét, a közhangulatban „szemétként” emlegetett alkotások formájában éppúgy, mint a slágerlistákon. Még soha nem volt ennyi silány zene. Alexis Lanternier, a párizsi székhelyű Deezer vezetője szerint naponta mintegy 90 ezer, teljes egészében géppel generált zeneszámot töltenek fel a zenei streaming szolgáltatására, ami az összes feltöltés felét jelenti. A legnagyobb streamingplatform, a Spotify közlése szerint az elmúlt évben 75 millió „spamjellegű zeneszámot” távolított el. A silány tartalmak jelentős részét illegálisan töltik fel botfarmok, amelyek célja a jogdíjak csalárd megszerzése. Sok emberi előadó azonban jogszerűen használja az MI-t kreativitásának fokozására. „Olyan ez, mint az Ozempic” - mondja Lanternier, utalva a testsúlycsökkentésre alkalmazott gyógyszerre. „Mindenki használja, de senki sem akarja bevallani.”
Ennél is nagyobb kérdés az MI-vel készített zenék jogszerűsége. Egyes lemezkiadók kalózkodással vádolják az MI-zenékkel foglalkozó fejlesztőcégeket, és pereket indítottak ellenük. Mások peren kívül megállapodtak velük, abban a reményben, hogy a licencelésből több pénzhez juthatnak, mint a perek révén. A helyzetet bonyolítja, hogy vannak, akik mindkettőt teszik. Mark Mulligan, a MIDiA Research tanácsadó cég munkatársa szerint valamennyien azzal a problémával küzdenek, hogyan őrizhetik meg az iparág feletti ellenőrzésüket, miközben az MI segítségével történő zenealkotás csökkenti a piacra lépés akadályait. A legnagyobb zenei vállalatok számos vezetője a Napster korszakában szerezte meg első szakmai tapasztalatait, és akkor kötötte meg első lemezszerződéseit is. Nem akarják, hogy ismét felkészületlenül érje őket a változás.
A tőzsde alapján úgy tűnik, a befektetők aggódnak. A két legnagyobb tőzsdén jegyzett lemezkiadó, a Universal Music Group (UMG) és a Warner Music Group (WMG) részvényárfolyama az elmúlt néhány évben elmaradt az általános piaci teljesítménytől. A harmadik nagy kiadó, a Sony Music részvényeivel nem kereskednek külön a tőzsdén. A figyelem középpontjában a nagy kiadók és a Suno közötti kapcsolat áll. A Suno egy vitatott megítélésű, négyéves amerikai MI-zenecég, amelyet legutóbb 5,4 milliárd dollárra értékeltek. Ez a WMG 14,7 milliárd dolláros piaci kapitalizációjának több mint egyharmada. A helyzet természetes kísérletet kínál az összehasonlításra: az UMG és a Sony Music beperelte a Sunót, és szeptemberben újabb kereset benyújtásával tovább élezte a konfliktust, míg a WMG, amely eredetileg szintén részt vett az első perben, megállapodást kötött a céggel.
Az UMG, a Sony Music és mások az új keresetükben azzal vádolják a Sunót, hogy több mint 60 ezer, szerzői jogi védelem alatt álló hangfelvételt másolt le, olyan előadóktól, mint Avril Lavigne és Justin Timberlake, majd betáplálta ezeket a modelljeibe. Az amerikai szerzői jogi törvény alapján a kártérítés művenként akár 150 ezer dollárt is elérhet. Ez arra utalhat, hogy a felperesek jelentős kártérítést próbálnak kiharcolni, vagy nyomást gyakorolnak a Sunóra egy rendkívül előnyös licencmegállapodás megszerzése érdekében.
A Suno elismeri, hogy a modelljei betanításához használt több tízmillió hangfelvétel között szerzői jogvédelem alatt álló anyagok is vannak. A vállalat azonban azzal érvel, hogy a zenei stílusok megismerése és új, eredeti zenék létrehozása a törvény értelmében „méltányos felhasználásnak” minősül. A kérdés még nem dőlt el: a kreatív iparágak szereplői több mint száz pert indítottak az Egyesült Államokban MI-fejlesztőcégek, köztük az Anthropic és az OpenAI ellen, és ezek közül sokban az a központi kérdés, hogy alkalmazható-e a méltányos felhasználás elve.
Miközben a Suno elleni perek végigjárják a bírósági eljárásokat, a WMG-vel kötött megállapodás is figyelmet kap. A lemezkiadó azt közölte a befektetőkkel, hogy az MI-partnerségeiből származó bevételek a mostani pénzügyi évben kezdenek majd befolyni. Ezek az első olyan MI-megállapodások közé tartozhatnak a szórakoztatóiparban, amelyek tényleges bevételt termelnek. Robert Kyncl, a WMG vezetője szerint a Sunóval való megegyezésről pragmatikus megfontolásból döntöttek: a bíróságoknak akár évekre is szükségük lehet ahhoz, hogy állást foglaljanak a méltányos felhasználás kérdésében. „Ha rá tudok venni egy partnert arra, hogy mondjon le a méltányos felhasználásra vonatkozó érveléséről, és kezdjen fizetni nekünk, miért várnék?” - mondja.
Maga a megállapodás is jelentős változások előjele lehet. A Suno például szeptemberben bemutatta a v6-os verziót, amelyről azt állítja, hogy ez az első olyan modellcsaládja, amelyet kizárólag a WMG-től és másoktól licencelt zenéken tanítottak be. Azok az előadók és dalszerzők, akik beleegyeznek a részvételbe, részesednek a Suno bevételeiből, amikor felhasználják a műveiket. A kifizetések alapját a Suno előfizetéseiből származó bevételek képezik. Kyncl arra számít, hogy ez új bevételi forrásokat teremt az előadók számára, amikor a rajongók repertoárjuk remixelt vagy több zenéből összeállított változataiból MI-zenéket készítenek és tesznek közzé. Példaként a Fleetwood Mac „Dreams” című számát említi, Aretha Franklin hangjával kiegészítve.
Az UMG-nek is vannak saját tervei a rajongói remixekkel kapcsolatban. A vállalat idén licencmegállapodásokat jelentett be a Spotifyjal és az ElevenLabs nevű MI-hangtechnológiai startupcéggel, amelyek lehetővé tennék, hogy az UMG repertoárját a „szuperrajongók” újraalkossák. Sam Duboff, a Spotify marketingvezetője szerint van kereslet az ilyen tartalmakra. Becslése szerint egyes platformokon a licenc nélküli remixek és feldolgozások havi egymilliárd lejátszást is elérnek. A Spotify szeretné szabályozott keretek közé terelni ezt a piacot. Michael Nash, az UMG munkatársa szerint a vállalat úgy becsüli, hogy a streaming-előfizetők 20-30 százaléka akár a jelenlegi előfizetési díja kétszeresét is hajlandó lenne fizetni az MI-re épülő, szuperrajongóknak szánt termékekhez való hozzáférésért.
Egyelőre nem bizonyított, hogy a szuperrajongók a zene puszta hallgatása helyett maguk is alkotótársakká akarnak válni. A zenei vezetők a kreatív iparágak más területeire mutatnak, ahol a rajongók szórakozásból módosítják az általuk kedvelt műveket, például rajongói történeteket írnak vagy módosítják a videojátékokat. Abban reménykednek, hogy az MI hasonló közönségaktivitást ösztönöz majd a zene területén is. Egyesek Kínára is hivatkoznak, ahol egyre népszerűbbé válik a zenék módosítása az olyan streamingplatformokon, mint a Tencent Music Entertainment. A kínai trendek azonban nem mindig terjednek el Nyugaton.
Sok múlik azon, hogy a vezető előadók közül hányan egyeznek bele a részvételbe. Nash abban reménykedik, hogy az UMG ezer előadója csatlakozik majd. Az UMG, a WMG, a Spotify és a Suno azonban eddig egyetlen nagy sztárt sem nevezett meg a résztvevők között, ami arra utal, hogy a művészi hitelességgel kapcsolatos fenntartások továbbra is erősek. Amíg pedig a legnagyobb nevek nem vállalják a részvételt, nehéz megítélni, mennyire lesznek lelkesek a rajongóik.
Mulligan, a MIDiA munkatársa szerint a lemezkiadók és az MI-zenék készítői közötti partnerségek védekező jellegűek: az iparág óriásai - legyen szó lemezkiadókról vagy streamingplatformokról - a jelenlegi status quo megerősítésére törekednek. „Az MI-t akarják irányítani, nem pedig azt, hogy az MI irányítsa őket” - mondja. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a technológia megkerüli őket. Úgy véli, az új technológia megkönnyíti majd az új előadók számára, hogy lemezszerződés nélkül is feltűnést keltsenek, emellett új streamingplatformok megjelenését is lehetővé teszi. „Végül egy sokkal széttagoltabb zenei világot kapunk.”
Az UMG és a Spotify vezetői nem értenek egyet ezzel. Arra fogadnak, hogy a szűkösség, amely a szupersztárok korszakának meghatározó jellemzője, továbbra is fennmarad. Nash, az olyan szerződtetett előadókkal büszkélkedő UMG munkatársa, mint Taylor Swift, azt mondja, hogy a piacra lépési akadályok csökkenésének fő haszonélvezői nem az új előadók, hanem a „csalók, akik szőnyegbombázásszerűen árasztják el a streaming szolgáltatásokat”. A szűkösség megteremtéséhez ügyes marketingre és a közönség kiépítésére van szükség. Ha az MI azt is megtanulja, hogyan kell ezt csinálni, az iparág komoly bajba kerül.