HNR
ASUS CUSL2-C
Nem kevés kíváncsisággal fogtam bele az ASUS egyik legnépszerűbb lapjának tesztelésébe. Nem titkolt vágyam volt, hogy az atomstabil alaplapjairól híres cég termékével Celeronommal végre átlépjem az eddig csak megközelített 1GHz-es sebességhatárt. De ne vágjunk egyelőre a dolog elébe...
A csomag
Az átlagos külsejű zöld doboz a következőket tartalmazza: 1 alaplapot :) a hozzá való IDE (1db ATA/66, 1 db ATA/33) és floppy kábelekkel, 1db alaplapra csatlakoztatható COM2 csatlakozót, 1db szintén alaplapra csatlakozó USB csatlakozót, angol nyelvű leírást, driver CD-t. Itt jegyezném meg, hogy továbbra sem tört meg az a tendencia, hogy az ASUS illetve a magyar forgalmazó - sok versenytársával egyetemben - nem méltatja annyira a magyar piacot, hogy magyar nyelvű használati utasítással szolgáljon. Pedig ez nem ártana.
A lap az iNTEL 815EP chipkészletre épül, tulajdonságai a következők:
Installálás
A Codegen midi torony ház könnyedén fogadta be a lapot, melynek szélessége pontosan akkora, hogy nem takar bele az 5.25-ös bővítőhelyekbe. Ez sarkalatos szempont lehet, ha valaki mind a négy 5.25-ös helyet ki szeretné használni (pl. CD író, CD olvasó, iPanel, mobil rack együttes megléte esetén). Az processzor beillesztése után az FOP32/38 borda helyre "feszítése" némi odafigyelést igényelt, nem utolsó sorban azért, mert a foglalattól nem messze méretes kondenzátorok sorakoznak (ezek stabilitásra vannak jótékony hatással). A memória slotok néhány más alaplaptól eltérően nem recsegnek-ropognak amikor egy modult a helyére pattintunk és az embernek nincs az a - rettenetes hangjelenségekkel általában együtt járó - kellemetlen érzése, hogy most valamit nagyon nem jól csinál. Simán, lazán, csendben beilleszthetőek.
Az ASUS tájékoztatása szerint a lap PC133 "sebességgel" 3 db egy oldalas vagy 2 db két oldalas memóriát képes kezelni, ezt meghaladóan csak a PC 100 sebesség garantált (az iNTEL chipset miatt). Ezek után a kívánt működés eléréséhez szükségünk lesz néhány jumper és egy DIP kapcsoló beállítására. A DIP panelen a kézikönyvben és az alaplapon magán is rajta levő táblázat alapján 32 féle sebesség beállítására van mód. Az I/O feszültség megváltoztatása (3,3 / 3,4 / 3,6V), a jumper nélküli frekvencia-állítás ki- és bekapcsolása, az alaplapra integrált "hangkeltő egység" (ha lenne) ki- és bekapcsolása, a billentyűzetre és USB-s egységre történő bekapcsolás szabályozása jumperek segítségével történik. Az IDE egységek csatlakoztatásakor ügyeljünk rá, hogy a 80-eres kábeleket a helyes működés érdekében már csak egyféleképpen lehet csatlakoztatni: kék véget az alaplapra, feketét a master winchesterre, szürke középső csatlakozót a slave-re állított berendezésre. A COM2-t nem a szokásos COM1 melletti helyen találjuk, hanem egy, az alaplapra csatlakoztatott kiegészítő kábel segítségével az egyik PCI hely nyílását foglalja el az összeszerelés után a PC hátoldalán. Ennek oka, hogy az alaplap "okosabbik" változatában - a CUSL2-ben - a COM2 helyen az integrált videokártya kimenetét találhatjuk és az olcsóbb változat elkészítésekor a gyártó nem kívánta a lapot emiatt áttervezni. A 6db PCI slot jól kihasználható, mivel IRQ megosztás csak az első és az ötödik közt van, tehát akár 5 különböző PCI kártyát is külön-külön megszakítással láthatunk el. A 4. PCI a CNR hálózati kártyájával osztozik (ha van ilyenünk).
Az alaplapra legfeljebb 3 ventillátor csatlakoztatható, egyenként maximum 4.2 Watt (350mA) áramfelvétellel. Természetesen mindhárom fordulatszámát figyelemmel tudjuk kísérni. A teszt során sem a GlobalWin FOP32, sem pedig a FOP38 (6700-7000 fordulat/perc) ventillátorával nem jelentkezett probléma, elővigyázatosságból azonban érdemes megfontolni, hogy az FOP38-ast ne az alaplapra, hanem - egy a ventillátorhoz mellékelt átalakító segítségével - közvetlen a gép 12V-os hálózatára kössük. 3 hőmérsékletérzékelő is rendelkezésünkre áll. Az egyik az alaplapi, a másik a CPU belsejében lévő, a harmadik pedig - egy az alaplapra csatlakoztatható - külső hőérzékelő ellenállás (pl. videokártya, winchester, tápegység megfigyelésére) által mért értékeket mutatja. Helyet kapott még egy nagy zöld LED is a lapon, mely a tervezők szándéka szerint arra hivatott, hogy figyelmeztessen, csak áramtalanított állapotában nyúljunk az alaplaphoz és a rajta lévő kártyákhoz. A BIOS
Az alaplapot az 1003 final jelű BIOS-szal szállították, azonban az 1006-os final megjelenését követően frissítettem. Ez a művelet egyszerű, azonban némi odafigyelést és a - megint sajnos csak angol nyelvű - útmutatók gondos elolvasását kívánja meg. Az régi és az új BIOS között eltérést nem tapasztaltam. Az ASUS által használt BIOS bővelkedik finomhangolási lehetőségekben. Az IDE egységek adatait beállíthatjuk mi magunk is (PIO és UDMA módot is), de természetesen automatikus felismertetésre is van lehetőségünk. A BIOS támogatja SMART merevlemez önellenőrző rendszert, így ezt is ki- és bekapcsolhatjuk minden IDE egységre külön-külön (persze szükséges, hogy az adott HDD is támogassa azt). Az "Advanced Menu"-ben széles határok között állíthatjuk be a processzor, a memória és a PCI busz sebességét vagy hagyatkozhatunk az automatikus beállításra. Lehetőség van BIOS-ból történő szorzóállításra is, amennyiben a processzor támogatja azt (ritka, mint a fehér holló). Annak függvényében, hogy az FSB sebességét mekkorára kívánjuk állítani meg kell határoznunk a 4 lehetőség közül az FSB/memória/PCI órajel arányát is. Ennek a rendszernek azonban több hátránya van. A négy felkínált arányhoz ugyanis csak bizonyos FSB tartomány állítható be, így a 66:100:33-hoz 66-100 MHz FSB, 100:100:33-hoz 100-133 MHz, 133:133:33-hoz 133-160 és 166 Mhz 133:100:33-hoz pedig 133-216 MHz. Érdekes belegondolni, hogy a 216 MHz-es sebességhez tartozó 54 MHz-es PCI órajelet vajon elviselik-e a PCI buszon lógó egységek? Valószínűleg kevés közülük.
A CPU mag feszültégének meghatározásakor az ASUS odafigyelt arra, hogy ne süthessük meg a processzort könnyedén. A feszültség ugyanis legfeljebb 0,3V-tal haladhatja meg a gyári értéket (0,05V-os lépésközzel). A notórius tuningolóknak ez azonban kevés lehet. Mód van azonban arra, hogy megtévesszük az alaplapot a CPU alap feszültségének érzékelésekor. Ez ugyanis a CPU Vss és négy Vid lába közötti összeköttetések alapján kerül meghatározásra. Ezt kijátszva lehet az 1,5V-os Celeront akár 2,3V-tal is megkínozni. A tesztgépben egy 566-os Celeron processzor kapott helyet, méghozzá a régi sorozatból, melynek gyári feszültsége 1,5V. Ezzel az ABIT régi BX6r2 lapjában a feszültség 1,9V-ra emelésével 995MHz-es stabil üzemelést sikerült elérnem, ami 117 MHz-es külső sebességet jelent. Az most tesztelt alaplapban trükközés nélkül a feszültség felső határa 1,8V. Sajnos ez kevés volt a processzornak és az 1 GHz határ közelében instabillá vált. Trükközés után azonban további 25 MHz-et lehetett kisajtolni belőle, így a Globalwin FOP38-as léghűtéssel 1020MHz lett a teljesen stabil működés felső határa (a lehető leggyorsabb memória-beállításokat kihasználva egy noname modul árában levő NEC chipekkel szerelt memóriával). A Windows még 1062,5 MHz-en is elindult, de itt már hajlamos rá, hogy hibákat produkáljon. Összességében elmondható, hogy a 120x8,5 MHz-es stabil működés a gyári 66x8,5-nél 80%-kal magasabb, ami a processzort és az alaplapot egyaránt dicséri.
Megbízhatóság
Az alaplap nyújtotta lehetőségeket kihasználandó a stabilitás tesztelése érdekében a tesztgépet telezsúfoltam minden földi jóval. Az AGP (Riva TNT és GeForce2 GTS felváltva) és 5 PCI kártya (Aureal Vortex2, Pinnacle PcTV Pro, IOI-4203 SCSI, 3Com 10/100 LAN, Eicon Diva ISDN) mellett mindét soros portot is használatba vettem (UPS monitorozás és IrDA vagy infra vevő) valamint egy nyomtatót és egy scannert is felinstalláltam. Összességében elmondható, hogy az összeomlásmentes működéséről korántsem híres Win98SE könnyen vette az akadályokat és jól megbirkózott a rengeteg hardverrel. Ami ebből az alaplap érdeme 1,5 évet küzdöttem sikertelenül az ABIT BX6r2-vel, hogy ugyanezeket a berendezéseket egyidejűleg használni tudjam. Az ASUS CUSL2-C már az első napokban bizonyította, hogy jó döntés volt a csere, a rendszer stabilitása, és ezáltal használhatósága sokat javult. Egyértelműen jó benyomásokat szereztem viszont azzal kapcsolatban, hogy a gép Windows standby módból kivétel nélkül minden alkalommal problémamentesen tért vissza és tudtam folytatni a munkát.
A tesztelt játékok fagyás nélkül futottak (NFS Porsche, Delta Force 1,2, Land Warrior, Traffic Giant, Unreal Tournament, Heist, Sheep), nem volt gond a Windows feltelepítésével sem, csakúgy, mint a cd írással, hálózat telepítésével és használatával, az internetezéssel, a nyomtatással és scanneléssel sem. Egy régi probléma viszont - bár nem az alaplap hibája - nem oldódott meg: a Pinnacle kártya nem teljesen képes együttműködni az nVidia Riva TNT és TNT2 chipsettel szerelt videókártyákkal. Oda kell figyelni viszont két inkompatibilitásra, melyek közül az egyiket személyesen "sikerült" megtapasztalnom. Az Aureal Vortex2 chippel szerelt hangkártyát ugyanis az alaplapban használva a Win98 alaphelyzetben nem kezeli ezt tökéletesen, az új eszköz felismerésénél már közli, hogy szerinte a kártya nem az elsődleges PCI buszon található és ez a későbbiekben nehézségeket fog okozni. Ha nem avatkozunk be, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy ugyan a hangkártya szólni fog, de sem a "gameport", sem az SB Pro emuláció, sem a Roland MPU-401 emuláció nem fog működni. Szerencsére létezik megoldás, mely itt található.
A másik probléma, hogy az internetes fórumok tanulsága szerint az ATI RADEON videókártyákkal az iNTEL 815EP chipset nem képes tökéletesen együttműködni. Hogy ez csak meghajtó program kérdése-e vagy hardware konfliktusról van szó, azt egyelőre nem tudni biztosan. Még egy érdekes jelenség volt tapasztalható, melynek okára szintén nem derült fény: ha lefagy a gép az újraindítás után a Win98 bejelentkezéséig a billentyűzeten néhány billentyű néha nem megy. Bosszantó, mert például így szinte lehetetlen volt a BIOS-ba való belépés. Tesztek
Három sebességen készítettem teszteket, az 566 MHz-es gyári frekvencián (66 MHz busz, 100 MHz memória, 33 MHz PCI), a 850 MHz-es (100 MHz busz, 100 MHz memória, 33 MHz PCI) - szinte minden 566-os Celeronnal különösebb trükközés nélkül elérhető sebességen -, és a legmagasabb még stabilan elért frekvencián 1020MHz-en (120MHz busz, 120MHz memória, 40MHz PCI).
Az 566-os eredményekből látható, hogy általában csekély mértékben, de a processzor alulmarad a 600-as Duronnal szemben. Kétségbeejtő lehet a különbség, ha a memóriák értékeit nézzük.
Klikk a képekre
850-en már jobb a helyzet, bár a SiSoft Sandra annyiban mindenképpen téved, hogy a Celeron2 azonos frekvencián nem is közelíti meg egy Pentium3-as teljesítményét.
Klikk a képekre
1020-on már szépen kifutja magát a Celeron, és használata a gyakorlatban is élvezetes, érzékelhetően gyorsabb a rendszer, mint 850MHz-en és alig összehasonlítható a gyári 566MHz-cel.
Klikk a képekre
Összefoglalás
Az alaplap igényes kivitelű, jól szerelhető, jó elrendezésű. A bővítési lehetőségeket kihasználva sem hajlamos az összeomlásra, a tuningot kitűnően bírja, a BIOS áttekinthető, a beállítási lehetőségek száma nagy, de nem akkora, mint például a VIA KT133A-ra épülő ABIT KT7A esetében. Az alaplapra csatlakoztatható iPanel segítségével egy újabb olyan eszközhöz juthatunk olcsón (nettó 3200-3600 Ft), amivel PC-nk állapotát kísérhetjük figyelemmel. Az ASUS széleskörű támogatást nyújt termékeihez honlapján keresztül, de további segítséget találhatunk a www.cusl2.com címen is. A minőséget meg kell fizetni, az aktuális ár 3 év ASUS garanciával 34-36,000 Forint körül van. A teszthez nyújtott segítségért szeretnénk köszönetet mondani a 3 Testőr Computernek.