Berta Sándor
A Mars porából készíthetők pótalkatrészek
A komponensek 3D-nyomtatók segítségével állíthatók elő.
A Washingtoni Állami Egyetem kutatói a rakéták pótalkatrészeinek és a Marson használt eszközöknek a gyártása felé fordultak és ehhez a regolit és egy titánötvözet keverékét használták. A regolit egy olyan anyag, amely a Marson is nagy mennyiségben van jelen. A komponensek regolit-tartalma 5 és 100 százalék között változik. Az ilyen küldetéseken a 3D-nyomtatásra feltétlenül szükség van, mivel nem tudnak mindent elszállítani a Földről. Ráadásul probléma, hogy ha valami kellene, akkor nem tudnak eljönni a Földre érte.
Amit Bandyopadhyay rámutatott, hogy amíg az 5 százalék regolit tartalmú részek nagy szilárdságúak, addig a 100 százalék regolit tartalmúak készültek törékenyek és repedezettek. Mégis, még a magas regolit tartalmú anyagok is hasznosak lennének a berendezések rozsdától vagy sugárzás okozta károsodástól megvédő bevonatok készítéséhez. A tudós zúzott holdkőzetekkel kezdte kísérleteit, amelyekből additív gyártással alkatrészeket készített a NASA számára. Eközben a Nemzetközi Űrállomáson 3D-nyomtatókkal kísérleteznek a szükséges anyagok előállításával, ehhez a Földről származó anyagokat alkalmazzák.
Bandyopadhyay és doktoranduszai, Ali Afrouzian és Kellen Traxel finom port készítettek szimulált marsi regolitból és titánötvözetből. A titánt a szilárdsága és hőállósága miatt szívesen használják az űrben használt alkatrészekhez. A nagy teljesítményű lézer több mint 2000 Celsius-fokra hevítette fel a port, így az folyékonnyá vált és kötődött a hordozóhoz. Így rétegről rétegre haladva az alkatrészek a kívánt formát kapták. Kimutatták, hogy 5 rész regolit és 95 rész titánötvözet keverési arányú alkatrészek jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a tiszta titánból készült alkatrészek.
A Washingtoni Állami Egyetem kutatói a rakéták pótalkatrészeinek és a Marson használt eszközöknek a gyártása felé fordultak és ehhez a regolit és egy titánötvözet keverékét használták. A regolit egy olyan anyag, amely a Marson is nagy mennyiségben van jelen. A komponensek regolit-tartalma 5 és 100 százalék között változik. Az ilyen küldetéseken a 3D-nyomtatásra feltétlenül szükség van, mivel nem tudnak mindent elszállítani a Földről. Ráadásul probléma, hogy ha valami kellene, akkor nem tudnak eljönni a Földre érte.
Amit Bandyopadhyay rámutatott, hogy amíg az 5 százalék regolit tartalmú részek nagy szilárdságúak, addig a 100 százalék regolit tartalmúak készültek törékenyek és repedezettek. Mégis, még a magas regolit tartalmú anyagok is hasznosak lennének a berendezések rozsdától vagy sugárzás okozta károsodástól megvédő bevonatok készítéséhez. A tudós zúzott holdkőzetekkel kezdte kísérleteit, amelyekből additív gyártással alkatrészeket készített a NASA számára. Eközben a Nemzetközi Űrállomáson 3D-nyomtatókkal kísérleteznek a szükséges anyagok előállításával, ehhez a Földről származó anyagokat alkalmazzák.
Bandyopadhyay és doktoranduszai, Ali Afrouzian és Kellen Traxel finom port készítettek szimulált marsi regolitból és titánötvözetből. A titánt a szilárdsága és hőállósága miatt szívesen használják az űrben használt alkatrészekhez. A nagy teljesítményű lézer több mint 2000 Celsius-fokra hevítette fel a port, így az folyékonnyá vált és kötődött a hordozóhoz. Így rétegről rétegre haladva az alkatrészek a kívánt formát kapták. Kimutatták, hogy 5 rész regolit és 95 rész titánötvözet keverési arányú alkatrészek jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a tiszta titánból készült alkatrészek.