Berta Sándor
Ugyanúgy terjednek a valódi és az álhírek
Az alkalmazott algoritmusok jelentős része hatástalan az álinformációkkal szemben.
A Cornell Egyetem munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen gyorsasággal és mennyire széles körben terjednek a valódi és az álhírek. A szakemberek a Twitteren megjelentetett üzeneteket tanulmányozták és rájöttek többek között arra, hogy bizonyos álinformációk elleni stratégiák miért eredménytelenek.
A kutatók az úgynevezett Twitter-kaszkád strukturális tulajdonságait tanulmányozták. Ezek az értékek azt mutatják meg, hogy mennyire népszerű egy bizonyos tweet, továbbá hogy az és az arra adott válaszok miként terjednek a közösségi hálózatban. Minél többször osztanak meg a felhasználók egy Twitter-bejegyzést, annál nagyobb az úgynevezett kaszkádja. A tudósok mind a valódi, mind az álhírek kaszkádjait górcső alá vették, s olyan üzeneteket hasonlítottak össze, amelyek körülbelül ugyanannyi embert értek el.
A Cornell Egyetem munkatársai nem tudtak különbségeket kimutatni a valódi és az álinformációk kaszkádjai között. Bár az internetezők hajlamosak azt hinni, hogy az álhíreket sokkal többen osztanak meg, mint ahányan a tényeket, ez egyáltalán nem így van. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a valódi és az álinformációk egyformán gyorsan és ugyanolyan széles körben terjednek a világhálón.
Bebizonyosodott, hogy ha a tweetek kaszkádjait nem lehet egymástól megkülönböztetni, akkor egyetlen algoritmus sem tudja eltávolítani az álhíreket. A megoldást így egyedül a felhasználók médiakompetenciája jelentheti, vagyis előtérbe kerülhet az oktatás, a megszerzett tudás, a tapasztalat és a megérzések.
A Cornell Egyetem munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen gyorsasággal és mennyire széles körben terjednek a valódi és az álhírek. A szakemberek a Twitteren megjelentetett üzeneteket tanulmányozták és rájöttek többek között arra, hogy bizonyos álinformációk elleni stratégiák miért eredménytelenek.
A kutatók az úgynevezett Twitter-kaszkád strukturális tulajdonságait tanulmányozták. Ezek az értékek azt mutatják meg, hogy mennyire népszerű egy bizonyos tweet, továbbá hogy az és az arra adott válaszok miként terjednek a közösségi hálózatban. Minél többször osztanak meg a felhasználók egy Twitter-bejegyzést, annál nagyobb az úgynevezett kaszkádja. A tudósok mind a valódi, mind az álhírek kaszkádjait górcső alá vették, s olyan üzeneteket hasonlítottak össze, amelyek körülbelül ugyanannyi embert értek el.
A Cornell Egyetem munkatársai nem tudtak különbségeket kimutatni a valódi és az álinformációk kaszkádjai között. Bár az internetezők hajlamosak azt hinni, hogy az álhíreket sokkal többen osztanak meg, mint ahányan a tényeket, ez egyáltalán nem így van. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a valódi és az álinformációk egyformán gyorsan és ugyanolyan széles körben terjednek a világhálón.
Bebizonyosodott, hogy ha a tweetek kaszkádjait nem lehet egymástól megkülönböztetni, akkor egyetlen algoritmus sem tudja eltávolítani az álhíreket. A megoldást így egyedül a felhasználók médiakompetenciája jelentheti, vagyis előtérbe kerülhet az oktatás, a megszerzett tudás, a tapasztalat és a megérzések.
