Berta Sándor
Véget ért az ismert magánszféra kora
Egy viszonylag ismeretlen startup a fejlesztésével rámutatott az arcfelismerésben rejlő kockázatokra.
A ClearView nevű amerikai cég több mint 3 milliárd arcfotót szerzett meg a világhálóról. Ez már önmagában azt bizonyítja, hogy mennyire veszélyes lehet az arcfelismerés. A The New York Times egyenesen az ismert magánszféra korának végéről írt. Az újság szerint az eset érdekessége, hogy a ClearView egy eddig viszonylag ismeretlen vállalkozás volt és az elkészített rendszer sokkal nagyobb azoknál a latformoknál, amelyeket az amerikai kormány vagy a Szilícium-völgy bármely cége létrehozott. Ráadásul a társaság a képeket nem különleges adatbázisokból szerezte meg, hanem nyilvánosan hozzáférhető forrásokból, például a Facebook, a YouTube és más szolgáltatások rendszereiből.
A ClearView azt közölte, hogy jelenleg több mint 600 szervezet használja az ajánlatait. Bár ezzel kapcsolatban a vállalat több részletet nem akart elárulni, de a honlapján kanadai nyomozókra hivatkozik, akik szexuális bűnözők felderítésére specializálták magukat. A The New York Times ugyanakkor azt taglalta, hogy a startup nem csupán biztonsági hivatalokkal dolgozik együtt, hanem magántulajdonban lévő cégekkel is és a támogatói között van Peter Thiel milliárdos, a PayPal társalapítója is. Az üzletember szóvivője megerősítette, hogy Thiel 2017-ben 200 000 dollárral segítette a vállalkozást és ezért cserébe tulajdonrészt kapott.
A The New York Times cikkét készítő Kashmir Hill megkérte azokat a rendőröket, akik a ClearView rendszerével dolgoznak, hogy futtassák át a fotóját az adatbázisukon és kis idővel később jelentkeztek nála a társaság képviselői, akik feltették a kérdést, hogy vajon a nyomozók a sajtóval beszélnek-e. Mindez azt támasztja alá, hogy a rendszer minden bizonnyal rögzíti, hogy mely személyeket keresik a hatóságok. A vállalat azt állította, hogy a szoftver csak azért riasztott, mert felismerte a szokatlan kereséseket, de nem voltak találatok Hill arcára. Hoan Ton-That, a ClearView alapítója később már egy szoftverhibát tett felelőssé az esetért.
A menedzser egyúttal elismerte, hogy kifejlesztették egy olyan számítógépes szemüveg prototípusát, amelynek a segítségével elméletileg lehetőség van arra, hogy automatikusan azonosítani lehessen bármely embert az utcán, ha az adott személy arcképe szerepel az adatbázisban. A szemüveg ilyenkor megmutathatja az illető nevét és más információit. Ton-That szerint viszont nem tervezik a szemüveg piacra dobását. A cikk komoly politikai vihart kavart. Ron Wyden demokrata szenátor kijelentette, hogy az amerikai állampolgároknak tudniuk kell arról, ha a fotóik egy magántulajdonban lévő adatbázisban lelhetők fel.
Korábban Brad Smith, a Microsoft elnöke és jogi igazgatója bírálta az arcfelismerő szoftvereket és azok hasznosságát. A menedzser azt írta, hogy az arcfelismerés egy komoly eszköz, amelyet rosszul alkalmaznak és az ilyen megoldások használatát a kormányoknak szabályozniuk kellene. Ráadásul kérdéses, hogy a technológia mennyire használható észszerűen és jogsértések nélkül. Szerinte ebben a folyamatban komoly szerepük van az olyan cégeknek, mint a Google és az Amazon, amelyek képfelismerő programokat készítenek katonai és politikai célokra. Később Tim O'Brien, a Microsoft mesterséges intelligencia programokért felelős ügyvezető igazgatója és egyúttal a konszern etikai vezetője világított rá arra, hogy bár az arcfelismerő megoldások rendkívül sok előnyt kínálnak, többek között lehetővé tehetik az eltűnt vagy elhunyt személyek azonosítását, de ott van az érem másik oldala is: a visszaélési lehetőség. Nem véletlen, hogy New Hamsphire, Oregon és Kalifornia megtiltotta a helyi hatóságoknak az arcfelismerő rendszerek alkalmazását, s ilyen döntést hozott tavaly májusban San Francisco városi tanácsa is. A szabály az összes helyi hivatalra vonatkozik.
A ClearView nevű amerikai cég több mint 3 milliárd arcfotót szerzett meg a világhálóról. Ez már önmagában azt bizonyítja, hogy mennyire veszélyes lehet az arcfelismerés. A The New York Times egyenesen az ismert magánszféra korának végéről írt. Az újság szerint az eset érdekessége, hogy a ClearView egy eddig viszonylag ismeretlen vállalkozás volt és az elkészített rendszer sokkal nagyobb azoknál a latformoknál, amelyeket az amerikai kormány vagy a Szilícium-völgy bármely cége létrehozott. Ráadásul a társaság a képeket nem különleges adatbázisokból szerezte meg, hanem nyilvánosan hozzáférhető forrásokból, például a Facebook, a YouTube és más szolgáltatások rendszereiből.
A ClearView azt közölte, hogy jelenleg több mint 600 szervezet használja az ajánlatait. Bár ezzel kapcsolatban a vállalat több részletet nem akart elárulni, de a honlapján kanadai nyomozókra hivatkozik, akik szexuális bűnözők felderítésére specializálták magukat. A The New York Times ugyanakkor azt taglalta, hogy a startup nem csupán biztonsági hivatalokkal dolgozik együtt, hanem magántulajdonban lévő cégekkel is és a támogatói között van Peter Thiel milliárdos, a PayPal társalapítója is. Az üzletember szóvivője megerősítette, hogy Thiel 2017-ben 200 000 dollárral segítette a vállalkozást és ezért cserébe tulajdonrészt kapott.
A The New York Times cikkét készítő Kashmir Hill megkérte azokat a rendőröket, akik a ClearView rendszerével dolgoznak, hogy futtassák át a fotóját az adatbázisukon és kis idővel később jelentkeztek nála a társaság képviselői, akik feltették a kérdést, hogy vajon a nyomozók a sajtóval beszélnek-e. Mindez azt támasztja alá, hogy a rendszer minden bizonnyal rögzíti, hogy mely személyeket keresik a hatóságok. A vállalat azt állította, hogy a szoftver csak azért riasztott, mert felismerte a szokatlan kereséseket, de nem voltak találatok Hill arcára. Hoan Ton-That, a ClearView alapítója később már egy szoftverhibát tett felelőssé az esetért.
A menedzser egyúttal elismerte, hogy kifejlesztették egy olyan számítógépes szemüveg prototípusát, amelynek a segítségével elméletileg lehetőség van arra, hogy automatikusan azonosítani lehessen bármely embert az utcán, ha az adott személy arcképe szerepel az adatbázisban. A szemüveg ilyenkor megmutathatja az illető nevét és más információit. Ton-That szerint viszont nem tervezik a szemüveg piacra dobását. A cikk komoly politikai vihart kavart. Ron Wyden demokrata szenátor kijelentette, hogy az amerikai állampolgároknak tudniuk kell arról, ha a fotóik egy magántulajdonban lévő adatbázisban lelhetők fel.
Korábban Brad Smith, a Microsoft elnöke és jogi igazgatója bírálta az arcfelismerő szoftvereket és azok hasznosságát. A menedzser azt írta, hogy az arcfelismerés egy komoly eszköz, amelyet rosszul alkalmaznak és az ilyen megoldások használatát a kormányoknak szabályozniuk kellene. Ráadásul kérdéses, hogy a technológia mennyire használható észszerűen és jogsértések nélkül. Szerinte ebben a folyamatban komoly szerepük van az olyan cégeknek, mint a Google és az Amazon, amelyek képfelismerő programokat készítenek katonai és politikai célokra. Később Tim O'Brien, a Microsoft mesterséges intelligencia programokért felelős ügyvezető igazgatója és egyúttal a konszern etikai vezetője világított rá arra, hogy bár az arcfelismerő megoldások rendkívül sok előnyt kínálnak, többek között lehetővé tehetik az eltűnt vagy elhunyt személyek azonosítását, de ott van az érem másik oldala is: a visszaélési lehetőség. Nem véletlen, hogy New Hamsphire, Oregon és Kalifornia megtiltotta a helyi hatóságoknak az arcfelismerő rendszerek alkalmazását, s ilyen döntést hozott tavaly májusban San Francisco városi tanácsa is. A szabály az összes helyi hivatalra vonatkozik.