Berta Sándor

Vajon meddig menne el valaki az adatok megszerzéséért?

Könnyen lehet, hogy az információk ellopása csak a kezdet és sokkal erőszakosabb adatszerzési akciók is jöhetnek a közeljövőben.

Nick Couldry, a London School of Economics professzora könyvet írt az adatgyarmatosításról. Hogy az micsoda? A kommunikációs szakember szerint bár mindannyian részt veszünk az információk gyártásában, de ettől még nem vagyunk modern rabszolgák. A "The Cost of Connection. How Data Is Colonizing Human Life and Appropriating It for Capitalism" műben Couldry és kollégája, az amerikai Ulises Mejias fejtik ki nézeteiket.

"Már az is egy oximoron, hogy a nyersanyagok mintájára nyers adatokról beszélünk, hiszen az adatok sosem nyersek, hanem azokat gyártja valaki. A nyers adat tehát egy ideológiai fogalom, amely azt szuggerálja, hogy az életünk teljesen természetes módon, vagyis a beavatkozásunk nélkül válik adatokká. De ez nem igaz. Az adatok nem olyanok, mint például az olaj és ez akkor is így van, ha a nyers adat kifejezés ezt szuggerálja" - jelentette ki Nick Couldry.

A kommunikációs szakember hozzátette, hogy régen az állam maga generálta azt a tudást, amellyel a lakosságáról rendelkezett, az új tudást viszont a magángazdaság állítja elő. A jelenleg alkalmazott algoritmusok átláthatatlanok, azok működését senki sem tudja követni. Mindez alapvetően megváltoztatja a kormányok és a magángazdaság viszonyát.

A London School of Economics professzora hangsúlyozta, hogy az adatgyártásban mindenki szerepet vállal, de azok az adatok csak az összekapcsolások után válnak információvá, használhatóvá és értékessé. Ez egy olyan folyamat, amely biztosítja a mindennapi élet átalakítását adatfolyammá. Az emberek akkor mennek bele adatkapcsolatokba, ha például egy az egészségügyi állapotukat figyelő eszközt viselnek vagy egy navigációs készüléket kapcsolnak be. Az emberek úgy alakítják a mindennapi életüket, hogy abból adatok nyerhetők ki, amelyeknek azután piaci értékük lesz.


"A gyarmatosítás, mint folyamat még mindig befolyásolja a világ nagy részét és a globális hatalmi viszonyokat. Régen a gyarmatosítók azzal legitimálták a kontinensek kifosztását, hogy az ott fellelhető nyersanyagok egyszerűen csak ott hevertek. Így lett például Ausztrália is - filozófiai és jogi értelemben egyaránt – senki földje. A gyarmatosítók szinte szükségszerűnek nevezték a tevékenységüket, mintha azt mondták volna, hogy különben a fellelhető nyersanyagok elvesznek és ezáltal a fejlődés sem valósulhat meg. E kizsákmányolás nélkül az ipari kapitalizmus nem lett volna lehetséges."

"Most az adatokkal ugyanez a helyzet. Azt szuggerálják, hogy az életünkkel kapcsolatos adatok egyszerűen csak ott vannak és a vállalatoknak kell azokat felhasználniuk azért, hogy társadalmi fejlődést lehessen elérni. Ez a nézetünk szerint egy új gyarmatosítás kezdete. A folyamat során az egész életünket adatokká alakítják át, aminek köszönhetően teljesen új üzleti területek válnak elérhetővé. Ezt adatgyarmatosításnak nevezzük, mert ez az egyetlen szó, amely képes kifejezni, hogy milyen nagy változásról is van szó" - ecsetelte Nick Couldry.

A kommunikációs szakértő kifejtette, hogy a jövőben akár erőszakkal is meg fognak küzdeni a piac szereplői az adatokért. Már most is vannak olyan helyzetek, amikor ugyan még nincs jelen a fizikai erőszak, de mégis szinte tapintható a feszültség. Elegendő csak arra gondolni, ha valakit a munkája során folyamatosan megfigyelnek. Ennek engedélyezése a jövőben akár egy munka feltétele is lehet. Ez ugyan nem közvetlen erőszak, de ha valakinek pénzt kell keresnie, akkor kényszerhelyzetben van.

Mindez ugyanakkor nem jelenti majd azt, hogy a felhasználók rabszolgák lesznek. A rabszolgaság ugyanis valóságos és a valódi, és fizikai rabszolgaság még ma is jelen van. Ez az erőszak abszolút formája, amely a szabadság minden lehetőségét kizárja. Ez az adatgyarmatosításban nincs jelen és soha nem is neveznénk azt rabszolgaságnak. De egyre inkább egy új adatvilág tárgyaivá válunk és ez hátrányosan érinti a szabadságunkat, vagy megváltozik a viselkedésünk, mert abból indulhatunk ki, hogy állandóan ellenőriznek és megfigyelnek minket. Erre szélsőséges példa a kínai szociális kreditrendszer, ami a szabadságunkról alkotott képpel összeegyeztethetetlen. S miután a demokrácia egyetlen alapja a szabadság, így az adatgyarmatosítás hosszú távon a demokráciával is összeegyeztethetetlen.


"A tavaly május 25. óta hatályos új európai uniós adatvédelmi rendelet (GDPR) az első valódi nagy támadás az adatokkal kapcsolatos liberális piacfilozófia ellen. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az adatok csak úgy ott vannak és azokat a cégek korlátlanul felhasználhatják. A rendelet első cikkelye azt mondja ki, hogy a személyes adatok felhasználása során az alapvető és a személyiségi jogokat biztosítani kell. Ez az elv a német alkotmányból származik és a Harmadik Birodalom által elkövetett bűncselekményekre való reakcióként került bele a dokumentumba. A rendeletnek már emiatt is hatalmas a politikai jelentősége."

"Az elmúlt hónapokban sokat voltam az Amerikai Egyesült Államokban és tény, hogy a GDPR miatt még ott is megváltozott az adatvédelemmel kapcsolatos vita. Mégis szkeptikus vagyok azonban azzal kapcsolatban, hogy a GDPR elérheti-e a remélt hatást, a rendelet rendszere ugyanis az elfogadáson alapul ami mindig attól függ, hogy mennyi hatalomról van szó. Így például, ha valakinek azt mondaná a munkaadója, hogy le kell fogynia és annak bizonyítására, hogy mindent el is követ ezért, viselnie kell a Fitbit fitneszkarkötőjét, akkor ez az én szememben kényszer. Ezért kétlem, hogy az új adatvédelmi rendelet sikeres lesz a valódi célja, vagyis a magánélet védelme tekintetében." - szögezte le a London School of Economics professzora.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Bruce_Willis #9
    Na látod, te még akkor sem veszed észre ha rávilágítanak.
  • TokraFan #8
    Van ott sok bibi, bár én sem vagyok egy nyelvtani zseni, sőt! Így hirtelen ezeket szúrtam ki az írásodban:

    "kedves cikk író, nem kellett volna..."

    Kedves cikkíró! Nem kellett volna... (A megszólítás miatt nagy "K", továbbá felkiáltójellel zárunk és nem vesszővel. A "cikkíró" szót pedig egybeírjuk)

    "Tudod amiért a szavak helyesen vannak írva, attól még nyelvtanból egyest kapsz azt ugye tud?"

    Hibás mondatszerkezet! Egy lehetséges helyes(ebb) verzió: Azt ugye tudod, hogy bár a szavak helyesen vannak írva, de ettől még nyelvtanból egyest kapnál?

    "Nem vagyok nyelvtan náci, de [email protected], azért ez már fáj...."

    Nem vagyok nyelvtan náci, de [email protected], azért ez már fáj....(A "nyelvtannáci" szót egybeírjuk, a káromkodás pedig helyesen: b*szd meg, ugyanis az eredeti szó a b*szás, olyan nem létezik, hogy pl. megb*zom a csajt)

    "...az az adatottól függ"

    Gondolom ez csak elírás: esetleg "adattól", vagy "adatoktól". Olyan, hogy adatottól, nem létezik!
  • Macropus Rufus #7
    itt hol volt a bibi?

    a kérdés az volt: "Vajon meddig menne el valaki az adatok megszerzéséért? "
    a válasz: az az adattól függ. Teljes mondatban válaszolva "Hogy meddig menne el valaki, az az adattól függ" v. "Hogy meddig menne el valaki, az adattól függ" sztem, de ha tévednék akkor pls. korrigálj. ;)
  • end3 #6
    "Adatgyarmatosítás"..., tetszik ez a fogalom, és a szimpatikus gondolatok hozzá. Bár megindokolja, hogy az "adatrabszolgaság" miért nem állja meg a helyét, de szerintem az is jól jellemzi a modern felhasználók helyzetét. (Igaz, minden hasonlat sántít, de ezúttal inkább azt érzem, hogy a szerző nem szeretné, ha kiátkoznák egyszer s mindenkorra a "kapitalista katedrákról", ezért a mondandóján enyhített egy kicsit.)
    Utoljára szerkesztette: end3, 2019.02.05. 11:24:53
  • end3 #5
    Vannak a helyesírás-ellenőrző modulok, csak használni kéne.. (Sajnos, sokan vagyunk szemüvegesek, melléütünk és nem vesszük észre.
  • wraithLord #4
    Valóban nem volt egy óriási hiba a cím elírása.

    ...De azért különböztessük már meg a írót és az olvasót. Az újságírónak (cikkírónak) az írás a munkája. Szerintem maximálisan jogos elvárás tőle, hogy tudjon helyesen írni, figyeljen oda, amit ír, normálisan és igényesen írjon. És ne jöjjünk rögtön azzal, hogy az olvasó is tanuljon meg írni, mielőtt beszól a cikkírónak... Az olvasónak a nevében is benne van, hogy olvas, tehát legfeljebb olyan kategóriájú hibák róhatók fel neki joggal, hogy pl. képtelen értelmezni a cikkben leírtakat, és ennek hangot is ad...
  • Bruce_Willis #3
    Azért egy névelő hiányát nehezebb észrevenni mint egy elírást.
    De ha már nyelvtannáciskodsz, olyankor kínosan ügyelj arra hogy te se hibázz!

    "az az adatottól függ"
  • Sir Cryalot #2
    Hát :D

    szerintem ez most nem volt kiváltképp rossz címadás, a vr sisakok konstans szemüvegezésével ellentétben pl
    . #1, nerd rage :D.
  • Macropus Rufus #1
    "Vajon meddig menne el valaki adatok megszerzéséért?"
    kedves cikk író, nem kellett volna végignézni az irományodat, mielőtt publikálod? Tudod amiért a szavak helyesen vannak írva, attól még nyelvtanból egyest kapsz azt ugye tud? Nem vagyok nyelvtan náci, de [email protected], azért ez már fáj....
    Segítek "Vajon meddig menne el valaki, AZ adatok megszerzéséért?"

    A cikkhez: az az adatottól függ, de van olyan eset, hogy bármeddig.