Közel sem optimista a technológia tekintetében napjaink egyik meghatározó IT-szakembere, aki szerint nem baj, ha sok minden megmagyarázhatatlan marad.

Joichi Ito az MIT Médialaboratóriumát vezeti. Az intézmény a világ egyik legbefolyásosabb technológiai kutatóintézete. A szakember 2011 óta vezeti a laboratóriumot. Kinevezése akkoriban azért keltett nagy meglepetést, mert sem főiskolai végzettséggel nem rendelkezett, sem akadémiai karrierje nem volt. Az 1966-ban született Ito a gyerekkorát Japánban, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte. Ezután a Tufts Egyetemen és a Chicagói Egyetem tanult, de félbehagyta a tanulmányait. Később internetaktivistaként, majd kockázatitőke-befektetőként lett ismert. Többek között olyan internetes cégekbe invesztált, mint a Twitter, a Kickstarter és a Flickr.

"Mi a tudomány, a technika, a művészet, a dizájn és a szociális kérdések interfészeivel foglalkozunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy a médialaboratórium elsősorban a technológiai kutatások helyszíne. Rendszeresen workshopokat tartunk a világ különböző városaiban azért, hogy új ötleteket és gondolkodásmódokat keressünk. Nekem, mint a laboratórium igazgatójának elsősorban az a fontos, hogy ezeken a workshopokon olyan embereket találjunk, akiket hallgatókként a karunkra hozunk vagy akikkel valamilyen módon együtt tudunk dolgozni. Úgy tűnik nekem, hogy Európában sokkal hangsúlyosabb a technológia alapvető kérdéseivel való konfrontáció, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ráadásul a kontinensen jobban tisztában vannak a területen elkövetett hibákkal" - jelentette ki az MIT Médialaboratóriumának vezetője.


A szakember kitért arra, hogy amikor három évtizeddel ezelőtt megalapították a médialaboratóriumot, akkor töretlen technológia-optimizmus jellemezte a világot, amely nagyon pozitívan tekintett a műszaki fejlődésre. Azóta az Amerikai Egyesült Államokban a hangulat alapvetően szkeptikusabb lett. Ennek megfelelően megváltozott az a szerep is, amelyet az intézményük játszik az ezeken a területeken zajló vitákban. Amennyiben visszatekintenek, akkor kijelenthető, hogy három fontos szakasza volt annak, hogy az USA-ban a technológiaoptimizmus az elmúlt évtizedek alapjaiban megrendült.

Az első szakasz az atombomba feltalálását és bevetését követte. A második a vietnámi háború korszakában kezdődött és különösen azokhoz az emberekhez kötődött, akik Terry Winograd körül szerveződtek, majd később megalapították az Organisation Computer Professionals for Social Responsibility nevű szervezetet. S most tartunk a harmadik szakaszban. Tehát a technológiai fejlődés és az etikai aggodalmak közötti konfliktus valójában nagyon régi dolog, csak néha kicsit a háttérbe szorul.

Joichi Ito hozzátette, hogy ő az intézményen belül inkább technológiakritikus csoportba tartozik. Ez azt jelenti, hogy szerinte mindannyiunknak azon kellene fáradoznunk, hogy a világot hosszútávon fenntarthatóbbá és virágzóbbá tegyük. Mindig emlékeztetni kellene magunkat arra, hogy a Föld csak korlátozott helyet kínál, ezért sem lehet gazdasági értelemben korlátlan a növekedés. Az IT-vállalatok célja nem csupán az egyszerű, hanem egyenesen az exponenciális növekedés. S valójában mindenki tudja, hogy a világ a jelenlegi formájában nem tartható fenn tovább.

A Szilícium-völgyben dolgozók azt vallják, hogy a növekedésnek és a fejlődésnek nincsenek határai. Ők szeretnének hinni abban, hogy egy szuperintelligencia előbb vagy utóbb megoldja majd az összes problémánkat. Ez a hit visszatükröződik az összes kérdésre adott válaszban. Közülük túl sokan hiszik továbbra is azt, hogy az emberek és az igényeik leredukálhatók képletekre, s, hogy az élet valamilyen formában egy játék. Az az ötlet, hogy a világ lemodellezhető, valójában egy hitvallás. Igaz, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusok egyre jobbak lesznek, de ezek az emberek abban reménykednek, hogy az algoritmusok egyszer a világot is dekódolhatják.


A probléma csak az, hogy a világ rendkívül összetett és mi nem tudunk intellektuálisan áthatolni rajta. Sőt, valószínű, hogy a legintelligensebb mesterséges intelligencia számára is túl összetett lenne. Ettől függetlenül a fejlődésben való hit nem irracionális. Végeredményben egyre többet tanulunk meg számos dologról, például az emberi szervezetről rendkívül bonyolult rendszeréről. Csak valami nagyon fontosat eközben elfelejtünk: nagyon is jó, ha bizonyos dolgok számunkra megmagyarázhatatlanok maradnak. Néhányan a spiritualitásukban, mások a szerelmi kapcsolataikban vagy a művészeti vitáikban találkoznak megmagyarázhatatlan dolgokkal. Aki már tapasztalt ilyesmit, az pontosan tudja, hogy nem minden redukálható le algoritmikus képletekre.

"Ideje lenne belátnunk, hogy az a gondolat nagyon elavult, hogy mi, emberek nagyon különlegesek vagyunk, miként az a gondolat is, hogy azért vagyunk ezen a bolygón, hogy uraljuk azt és az állatokat, valamint a növényeket. Ezzel a szemléletmóddal tettük tönkre ugyanis a környezetünket. A valóságban a környezet és a bolygó sem a miénk, ellenkezőleg: mi tartozunk hozzájuk. Úgy hiszem, hogy az emberiség története elérkezett egy ponthoz, amikor teljesen át kell gondolnunk azokat az alap dolgokat, amelyek alapján élünk. S itt nem csak arról van szó, hogy ujjal mutogassunk az előre haladni kívánó emberekre, s őket tegyük felelőssé a történtekért és azért, ahol most tartunk" - fejtette ki az MIT Médialaboratóriumának vezetője.

A szakember hangsúlyozta, hogy eleinte - az internet korai szakaszában - ő is hitt a Mark Zuckerberg által felvázolt dologban, miszerint minden személyt össze kell kötni. Akkor úgy vélte, hogy ha minden ember szót kaphat, akkor eljön a világbéke. Alapvetően ez lenne a jó. De gyorsan kiderült, hogy ha mindenki szót kaphat, akkor a kevésbé intelligensek a leghangosabbak, ráadásul ők mindenki mást túlordibálnak. Akkoriban még nagyon naivak voltak a világháló tekintetében. Egyesek még ma is azok. De valójában ő optimista, ezért azt ajánlaná az embereknek, hogy tekintsék meg Martin Nowak anyagait.

A tudós a Harvard Egyetemen tanít matematikát és biológiát. A számítógépes szimulációi ahhoz a tézishez vannak közel, hogy a kooperatív viselkedés az evolúció számára fontosabb volt, mint a versenyképes magatartás. Már a darwini elméletet is túl gyakran redukálták le arra a dologra, hogy az erősebb faj mindig nyer és túlél. Sokkal természetközelibb lenne megnézni a méhek és a virágok kapcsolatát, s annak kooperatív mivoltát kiemelni. Az embereknek is ahelyett, hogy egymás ellen tevékenykednének, inkább egymással közösen kellene dolgozniuk. Az például jó dolog, hogy a világűrt kutatjuk, de a gyarmatosítás az emberiség egyik valaha volt legrosszabb ötlete. Miután ez már a Földön sem vált be, nem kellene vele még az űrben is megpróbálkoznunk. Ki tudja, hogy ott mi mindent tennénk tönkre?

Természetesen lehetséges, hogy más bolygókra is le fogunk szállni, de ez csak azt a hitet erősítené, hogy a bolygónkról való elmenekülés a megoldás a problémáinkra. Még elegendő időnk és erőforrásunk van arra, hogy megőrizzük a Földet a pusztulástól, éppen ezért inkább erre kellene összpontosítanunk. A világűr betelepítése egy rendkívül veszélyes gondolat, mert azzal foglalkozik, hogyan lehet túlélni egy ilyen helyzetet, ahelyett, hogy megpróbálnánk annak bekövetkezését eleve elkerülni.

"Én egyike akarok lenni a jövőbeli emberek azon őseinek, akik segítettek abban, hogy a világot megóvják a pusztulástól. Egyike azoknak, akik elérték, hogy a Földet kizsigerelő és erőforrásokat elpusztító tömegtermelő társadalom megváltozzon. Ez utóbbi valaha egy jó ötlet volt, amikor a második világháború után a gazdaságok helyreállítására használták. De bebizonyosodott, hogy ezt a rendszert alig lehet szabályozni, ráadásul önmagát sem tudja szabályozni. Része akarok lenni egy változási folyamatnak, amelyet várhatóan olyan fiatalok fognak vezetni, akik nem akarnak egy ilyen rendszerben élni" - szögezte le végül Joichi Ito.