SG.hu·
Míg a közösségi média polarizál, addig az MI csökkenti a megosztottságot
A közösségi média populista és polarizáló hatású, a mesterséges intelligencia azonban ennek akár az ellenkezője is lehet. A nagy nyelvi modellek hajlamosak kiemelni a szakértői konszenzust és a mérsékelt álláspontokat, ami éles ellentétben áll a közösségi platformok működésével.
Az Arab Tavasz felkeléseitől kezdve egészen a radikális jobboldal és baloldal választási sikereinek növekedéséig, valamint a tudományellenes nézetek erősödéséig az elmúlt 15 évet a populizmus hullámai, a politikai polarizáció és a szakértőkbe, a szakértelembe és a politikai intézményekbe vetett bizalom eróziója jellemezte. Ezekhez a folyamatokhoz számos tényező járul hozzá, azonban az egyik kulcsfontosságú tényező az információs környezet drámai átalakulása, amelyet a közösségi média felemelkedése idézett elő.
Minden médiatechnológiai forradalom átalakította azt, hogy kik terjesztik az információt, milyen üzenetek jutnak el a nyilvánossághoz, és milyen formában történik mindez. Ennek következtében egyes médiumok alapvetően demokratizáló és polarizáló hatásúak. Kiszélesítik a tartalomkészítők körét egy szűk elit határain túl, és felerősítik a radikális vagy rendszerellenes hangokat. A TikTok és a könyvnyomtatás közel hatszáz év különbséggel jelent meg, mégis hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek ebből a szempontból. Más médiumok ezzel szemben az ellenkező irányba hatnak. A rádió és a televízió esetében magas volt a belépési küszöb, ami lényegében monopóliumot teremtett az elit és a szakértők hangjának és nézeteinek.
Ahogy a mesterséges intelligencián alapuló chatbotok használata egyre gyorsabban terjed, érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni a kérdést, hogy ezek a rendszerek melyik kategóriába tartoznak. Jó okunk van feltételezni, hogy inkább az utóbbihoz. A közösségi média vállalatok a figyelemből keresnek pénzt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy jutalmazzák a szenzációhajhász és provokatív tartalmakat, gyakran kevés figyelmet fordítva arra, hogy azok mennyire felelnek meg a valóságnak. Emellett ezek a platformok egészen a közelmúltig igyekeztek elkerülni a felelősséget a káros vagy hamis információk terjesztéséért azzal az érveléssel, hogy ők csupán semleges felületek, amelyeken mások publikálnak tartalmakat.
Ezzel szemben az MI vállalatok olyan ügyfelek kiszolgálásáért versenyeznek, akik pontos, objektív és valóban intelligens eszközökért fizetnek, amelyek tényszerű információkat szolgáltatnak, gyakran üzleti szempontból kritikus döntések támogatására. Amikor a nagy nyelvi modellek mégis káros vagy veszélyes tartalmat jelenítenek meg, azért a szolgáltatóknak felelősséget kell vállalniuk. Ez alapvetően technokratizáló hatást jelent, amely az ellenkező irányba hat, mint a közösségi média radikálisan demokratizáló befolyása. Tehát míg a közösségi média működésének belső mechanizmusai a személyre szabás és a fragmentáció felé terelik az információs környezetet, addig a nagy nyelvi modellek természetüknél fogva inkább konvergálnak. Működésük alapvető dinamikája az objektív valóság felé tolja a válaszokat, gondoljunk csak több olyan esetre, amikor Elon Musk állításait a saját MI chatbotja, a Grok tényellenőrzése nyilvánosan cáfolta.
Azok az emberek, akik a közösségi médiában aktívan posztolnak, aránytalanul nagy mértékben képviselnek radikális jobboldali és baloldali nézeteket, ami alátámasztja a polarizációs hipotézist. Ezzel szemben bár a különböző MI platformok működése bizonyos apró részletekben eltér egymástól, mindegyikük arra ösztönzi a felhasználókat, hogy eltávolodjanak a legszélsőségesebb álláspontoktól, és inkább mérsékeltebb, a szakértői konszenzushoz közelebb álló nézetek felé mozduljanak.
Grok a szakpolitikai és társadalmi kérdésekről szóló beszélgetéseket a jobbközép irányába tereli. Ez a legtöbb ember számára jobbra tolódást jelent, ugyanakkor a keményvonalas konzervatívok számára inkább egy mérséklő elmozdulást a politikai közép felé. Az OpenAI GPT modellje, a Google Gemini rendszere és a kínai DeepSeek modell hasonló mértékű elmozdulást mutat, de inkább egy balközép világnézet irányába. Ez a legtöbb ember számára enyhe balra tolódást jelent, miközben a szélsőbaloldali nézetektől a politikai közép felé tereli a felhasználókat.
Fontos, hogy ez az eredmény akkor is fennmarad, ha figyelembe vesszük az MI platformok használatában megfigyelhető pártpolitikai különbségeket, valamint a chatbotok hajlamát arra, hogy a felhasználók véleményéhez igazodjanak. Még akkor is, amikor az MI rendszerek tisztában vannak a felhasználók politikai irányultságával, a nagy nyelvi modellekkel folytatott beszélgetések átlagosan mindkét politikai oldal keményvonalas híveit elmozdítják a szélsőséges álláspontoktól. Miközben az olyan összeesküvés elméletek, mint a választások elcsalásáról szóló állítások vagy az oltások és az autizmus közötti kapcsolat feltételezése, a közösségi médiában posztoló felhasználók körében az átlagosnál jóval gyakoribbak, az MI chatbotok esetében éppen az ellenkező tendencia figyelhető meg. Ezek a rendszerek szinte soha nem értenek egyet ilyen állításokkal. Persze lehetséges, hogy a használati szokások vagy maguk a modellek a jövőben olyan irányba fejlődnek, amely eltér ezektől a mintázatoktól. Ennek ellenére legalább némi okunk van az optimizmusra. Elképzelhető, hogy a következő nagy információs forradalom kevésbé romboló irányba tereli a társadalmi diskurzust, mint az előző.
Az Arab Tavasz felkeléseitől kezdve egészen a radikális jobboldal és baloldal választási sikereinek növekedéséig, valamint a tudományellenes nézetek erősödéséig az elmúlt 15 évet a populizmus hullámai, a politikai polarizáció és a szakértőkbe, a szakértelembe és a politikai intézményekbe vetett bizalom eróziója jellemezte. Ezekhez a folyamatokhoz számos tényező járul hozzá, azonban az egyik kulcsfontosságú tényező az információs környezet drámai átalakulása, amelyet a közösségi média felemelkedése idézett elő.
Minden médiatechnológiai forradalom átalakította azt, hogy kik terjesztik az információt, milyen üzenetek jutnak el a nyilvánossághoz, és milyen formában történik mindez. Ennek következtében egyes médiumok alapvetően demokratizáló és polarizáló hatásúak. Kiszélesítik a tartalomkészítők körét egy szűk elit határain túl, és felerősítik a radikális vagy rendszerellenes hangokat. A TikTok és a könyvnyomtatás közel hatszáz év különbséggel jelent meg, mégis hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek ebből a szempontból. Más médiumok ezzel szemben az ellenkező irányba hatnak. A rádió és a televízió esetében magas volt a belépési küszöb, ami lényegében monopóliumot teremtett az elit és a szakértők hangjának és nézeteinek.
Ahogy a mesterséges intelligencián alapuló chatbotok használata egyre gyorsabban terjed, érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni a kérdést, hogy ezek a rendszerek melyik kategóriába tartoznak. Jó okunk van feltételezni, hogy inkább az utóbbihoz. A közösségi média vállalatok a figyelemből keresnek pénzt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy jutalmazzák a szenzációhajhász és provokatív tartalmakat, gyakran kevés figyelmet fordítva arra, hogy azok mennyire felelnek meg a valóságnak. Emellett ezek a platformok egészen a közelmúltig igyekeztek elkerülni a felelősséget a káros vagy hamis információk terjesztéséért azzal az érveléssel, hogy ők csupán semleges felületek, amelyeken mások publikálnak tartalmakat.
Ezzel szemben az MI vállalatok olyan ügyfelek kiszolgálásáért versenyeznek, akik pontos, objektív és valóban intelligens eszközökért fizetnek, amelyek tényszerű információkat szolgáltatnak, gyakran üzleti szempontból kritikus döntések támogatására. Amikor a nagy nyelvi modellek mégis káros vagy veszélyes tartalmat jelenítenek meg, azért a szolgáltatóknak felelősséget kell vállalniuk. Ez alapvetően technokratizáló hatást jelent, amely az ellenkező irányba hat, mint a közösségi média radikálisan demokratizáló befolyása. Tehát míg a közösségi média működésének belső mechanizmusai a személyre szabás és a fragmentáció felé terelik az információs környezetet, addig a nagy nyelvi modellek természetüknél fogva inkább konvergálnak. Működésük alapvető dinamikája az objektív valóság felé tolja a válaszokat, gondoljunk csak több olyan esetre, amikor Elon Musk állításait a saját MI chatbotja, a Grok tényellenőrzése nyilvánosan cáfolta.
Azok az emberek, akik a közösségi médiában aktívan posztolnak, aránytalanul nagy mértékben képviselnek radikális jobboldali és baloldali nézeteket, ami alátámasztja a polarizációs hipotézist. Ezzel szemben bár a különböző MI platformok működése bizonyos apró részletekben eltér egymástól, mindegyikük arra ösztönzi a felhasználókat, hogy eltávolodjanak a legszélsőségesebb álláspontoktól, és inkább mérsékeltebb, a szakértői konszenzushoz közelebb álló nézetek felé mozduljanak.
Grok a szakpolitikai és társadalmi kérdésekről szóló beszélgetéseket a jobbközép irányába tereli. Ez a legtöbb ember számára jobbra tolódást jelent, ugyanakkor a keményvonalas konzervatívok számára inkább egy mérséklő elmozdulást a politikai közép felé. Az OpenAI GPT modellje, a Google Gemini rendszere és a kínai DeepSeek modell hasonló mértékű elmozdulást mutat, de inkább egy balközép világnézet irányába. Ez a legtöbb ember számára enyhe balra tolódást jelent, miközben a szélsőbaloldali nézetektől a politikai közép felé tereli a felhasználókat.
Fontos, hogy ez az eredmény akkor is fennmarad, ha figyelembe vesszük az MI platformok használatában megfigyelhető pártpolitikai különbségeket, valamint a chatbotok hajlamát arra, hogy a felhasználók véleményéhez igazodjanak. Még akkor is, amikor az MI rendszerek tisztában vannak a felhasználók politikai irányultságával, a nagy nyelvi modellekkel folytatott beszélgetések átlagosan mindkét politikai oldal keményvonalas híveit elmozdítják a szélsőséges álláspontoktól. Miközben az olyan összeesküvés elméletek, mint a választások elcsalásáról szóló állítások vagy az oltások és az autizmus közötti kapcsolat feltételezése, a közösségi médiában posztoló felhasználók körében az átlagosnál jóval gyakoribbak, az MI chatbotok esetében éppen az ellenkező tendencia figyelhető meg. Ezek a rendszerek szinte soha nem értenek egyet ilyen állításokkal. Persze lehetséges, hogy a használati szokások vagy maguk a modellek a jövőben olyan irányba fejlődnek, amely eltér ezektől a mintázatoktól. Ennek ellenére legalább némi okunk van az optimizmusra. Elképzelhető, hogy a következő nagy információs forradalom kevésbé romboló irányba tereli a társadalmi diskurzust, mint az előző.