Berta Sándor
Veszélybe kerülhet az e-könyvek jövője
Komoly felzúdulás alakult ki az elmúlt hónapokban a digitális könyvvilágban.
Korábban ismertté vált egy olyan terv, hogy a kiadókat, technológiai cégeket, ipari szövetségeket, valamint kormányzati és képzési szervezeteket tömörítő International Digital Publishing Forum (IDPF) jövő januárban egyesülne a World Wide Web Consortium (W3C) nevű csoporttal. Erre szavazott az IDPF 72 tagja, ami a tagság 88 százaléka. Azonban egyre többen gondolják úgy, hogy egy ilyen lépés komoly kockázatokat hordozna magában és veszélyeztetné a jelenlegi digitális könyvformátumokat.
Az E-Pub formátumot az IDPF fejlesztette ki a digitális könyvek elterjesztésére, de olyan webes technológiákon alapul, mint a HTML, az XML és a CSS. A W3C azonban folyamatosan ellenáll a szabványosítási és továbbfejlesztési törekvéseknek, s ehelyett a Portable Web Publications (PWP) munkatársaival közösen egy új formátumon dolgozik, amelyből egy napon létrejöhet az E-Pub 4. Az utolsó verzió, az E-Pub 3 a szövegek mellett audio- és videotartalmak megjelenítésére is képes, de 2014 novembere óta nem tudott elterjedni.
Az IDPF számos képviselője szerint a W3C anyagi és személyi lehetőségeinek használatával lehetne kidolgozni egy új szabványt. Sokan tartanak attól is, hogy a két szervezet fúziója nélkül a W3C önállóan léphetne és ezzel elavulttá tehetné az E-Pubot, miközben jelentős mértékben csökkenne az IDPF befolyása.
A fúziós terveket leginkább Steve Potash, az IDPF társalapítója, az Overdrive amerikai könyvtári szolgáltató vezetője ellenzi. A szakember alapította régebben az IDPF elődjének számító Open E-Book Forum nevű szervezetet. Ő attól tart, hogy a lépéssel az IDPF teljes jelenlegi tudása átkerülne a W3C rendszerébe, s így a szervezet és a kiadók kevésbé tudnának beleszólni a szabvány továbbfejlesztésébe. Potash szerint nem tájékoztatták időben és megfelelően a tagságukat, s nem kínáltak neki alternatívákat sem. Az általa indított petíciót már 130 ágazati szereplő írta alá.
Jens Klingelhöfer, a Bookwire ügyvezetője közölte, hogy az E-Pub egy eszközökön átnyúló szabvány, amely nemzetközileg is elterjedt. Ezért felmerül a kérdés, hogy miért kellene ezt a szellemi tulajdont és az azzal kapcsolatos tudást csak úgy kiadni a kezükből. Ő ugyanakkor pozitívan viszonyulna a W3C táborával folytatott szorosabb együttműködéshez.
Steve Potash és a petíció másik elindítója, Cliff Curen rávilágítottak még egy problémára. A cégeknek - méretüktől függően - évente 775 és 5750 dollár közötti tagdíjat kell fizetniük, de a nonprofit szervezetek számára a díj csupán minimális. A W3C esetében viszont a tagsági díj 7900 és 77 000 dollár között van. Mindezt azt jelenti, hogy a kisebb vállalatok gyakorlatilag nem lehetnének tagok, ezzel pedig elveszítenék a beleszólási jogukat a folyamatokba. A W3C ugyan két évre kedvezményt adna, de ez sem jelentene megoldást. Cullen rámutatott, hogy ezzel a fejlesztési folyamatokról csak egy nagyon kis csoport döntene.
Korábban ismertté vált egy olyan terv, hogy a kiadókat, technológiai cégeket, ipari szövetségeket, valamint kormányzati és képzési szervezeteket tömörítő International Digital Publishing Forum (IDPF) jövő januárban egyesülne a World Wide Web Consortium (W3C) nevű csoporttal. Erre szavazott az IDPF 72 tagja, ami a tagság 88 százaléka. Azonban egyre többen gondolják úgy, hogy egy ilyen lépés komoly kockázatokat hordozna magában és veszélyeztetné a jelenlegi digitális könyvformátumokat.
Az E-Pub formátumot az IDPF fejlesztette ki a digitális könyvek elterjesztésére, de olyan webes technológiákon alapul, mint a HTML, az XML és a CSS. A W3C azonban folyamatosan ellenáll a szabványosítási és továbbfejlesztési törekvéseknek, s ehelyett a Portable Web Publications (PWP) munkatársaival közösen egy új formátumon dolgozik, amelyből egy napon létrejöhet az E-Pub 4. Az utolsó verzió, az E-Pub 3 a szövegek mellett audio- és videotartalmak megjelenítésére is képes, de 2014 novembere óta nem tudott elterjedni.
Az IDPF számos képviselője szerint a W3C anyagi és személyi lehetőségeinek használatával lehetne kidolgozni egy új szabványt. Sokan tartanak attól is, hogy a két szervezet fúziója nélkül a W3C önállóan léphetne és ezzel elavulttá tehetné az E-Pubot, miközben jelentős mértékben csökkenne az IDPF befolyása.
A fúziós terveket leginkább Steve Potash, az IDPF társalapítója, az Overdrive amerikai könyvtári szolgáltató vezetője ellenzi. A szakember alapította régebben az IDPF elődjének számító Open E-Book Forum nevű szervezetet. Ő attól tart, hogy a lépéssel az IDPF teljes jelenlegi tudása átkerülne a W3C rendszerébe, s így a szervezet és a kiadók kevésbé tudnának beleszólni a szabvány továbbfejlesztésébe. Potash szerint nem tájékoztatták időben és megfelelően a tagságukat, s nem kínáltak neki alternatívákat sem. Az általa indított petíciót már 130 ágazati szereplő írta alá.
Jens Klingelhöfer, a Bookwire ügyvezetője közölte, hogy az E-Pub egy eszközökön átnyúló szabvány, amely nemzetközileg is elterjedt. Ezért felmerül a kérdés, hogy miért kellene ezt a szellemi tulajdont és az azzal kapcsolatos tudást csak úgy kiadni a kezükből. Ő ugyanakkor pozitívan viszonyulna a W3C táborával folytatott szorosabb együttműködéshez.
Steve Potash és a petíció másik elindítója, Cliff Curen rávilágítottak még egy problémára. A cégeknek - méretüktől függően - évente 775 és 5750 dollár közötti tagdíjat kell fizetniük, de a nonprofit szervezetek számára a díj csupán minimális. A W3C esetében viszont a tagsági díj 7900 és 77 000 dollár között van. Mindezt azt jelenti, hogy a kisebb vállalatok gyakorlatilag nem lehetnének tagok, ezzel pedig elveszítenék a beleszólási jogukat a folyamatokba. A W3C ugyan két évre kedvezményt adna, de ez sem jelentene megoldást. Cullen rámutatott, hogy ezzel a fejlesztési folyamatokról csak egy nagyon kis csoport döntene.