SG.hu·
Prémium termékké válhat az ember által írt könyv
Az MI gyors fejlődése átalakítja azt, ahogyan a 140 milliárd dolláros könyvkiadói iparág könyveket megrendel, szerkeszt és terjeszt.
Eddig szinte csak arról írtunk a könyvkiadás kapcsán, hogy az MI-fejlesztő vállalatok engedély nélkül használnak fel szerzői jogvédelem alatt álló műveket. A kiadói világat azonban nemcsak ez aggasztja, hanem az is, hogy a technológia magának az irodalomnak a létrehozásában is egyre nagyobb szerepet kap, és fennáll a veszélye annak, hogy az MI idővel kiszoríthatja az emberi szerzőket. A könyvkiadás évtizedek, sőt évszázadok óta alapvetően hasonló módon működik, és a könyvszakma mélyen megosztott abban a kérdésben, miként kezelje ezt a technológiát. Egyes cégek és szerzők kijelentik, hogy semmilyen formában nem kívánják használni, mások viszont óriási lehetőséget látnak benne, amely már most is megváltoztatja az olvasási és hangoskönyv-fogyasztási szokásokat.
„Minden héten találkozunk olyan könyvvel, amelyről azt gyanítjuk, hogy MI is részt vett az elkészítésében" - mondta egy vezető könyvkiadói szakember. „Nagyon nehéz megítélni, hol húzódik a határ az általános, sablonos írás és az MI által készített szöveg között. Nem tudjuk, valójában mennyi olyan könyvet adunk ki, amelyben tudtunkon kívül szerepet játszott az MI." Az irodalmi ügynökök szerint őket is elárasztják az MI által készített kéziratok. „Mi is rendszeresen találkozunk ilyesmivel a hozzánk beküldött könyvkéziratok között" - mondta Christy Fletcher, a UTA Publishing társigazgatója. „Ma már meg kell tanítanod magad arra, hogy feltegyed a kérdést: vajon ezt Claude írta?"
Márciusban a francia Hachette kiadó kénytelen volt levenni a boltok polcairól Mia Ballard Shy Girl című horrorregényét, valamint törölni annak amerikai megjelenését, miután felmerült a gyanú, hogy a könyv részben MI segítségével készült. Ballard tagadta ezeket a vádakat. A regény korábban magánkiadásban jelent meg, ahol már jelentős olvasótábort szerzett, mielőtt a Hachette megszerezte volna a kiadási jogokat. „Mindenkinek tetszett" - mondta egy könyvkiadói vezető. „A Shy Girl óta azonban minden szerkesztő ideges." Ennek ellenére Ballard könyve jelenleg is három csillag feletti átlagos értékeléssel szerepel a Goodreads könyves értékelő oldalon. Egy névtelenséget kérő szerző így fogalmazta meg azt, amitől szerinte az egész iparág a leginkább tart: „Valójában mindenki attól fél, hogy az olvasókat esetleg egyáltalán nem fogja érdekelni a különbség.”
Más kiadók vezetői azt mondják, csak idő kérdése, hogy őket is elérje egy hasonló botrány, miközben kétségbeesetten próbálnak szabályokat kialakítani egy olyan technológia körül, amely folyamatosan fejlődik. „Az MI a szoftverek minden egyes zugába beszivárgott” - mondja Madeline McIntosh, a független Authors Equity kiadó társalapítója és vezérigazgatója, aki korábban a Penguin Random House amerikai vezetője volt. „Ha csak azt mondanád, hogy kizárólag tollat és papírt használhatsz, akkor a helyzet egyszerű lenne, de a valóság az, hogy érintkezel az MI-vel, és az MI is érinti a munkádat” - teszi hozzá.
A kiadók jelenlegi útmutatásai az írók számára általában azt mondják, hogy az MI használható az alkotói folyamat támogatására, például kutatáshoz, tényellenőrzéshez, sőt bizonyos esetekben szerkesztéshez és szövegfinomításhoz is, de nem használható tényleges szöveg előállítására. Az azonban, hogy az MI milyen mértékben segíthet egy könyv megírásában, kiadónként, szerkesztőnként és ügynökönként változik. „Jelenleg nagyon, nagyon sok szürke árnyalat létezik” - mondja McIntosh. Fletcher különösen a szépirodalom és a tényirodalom között lát szakadást. A fikció esetében „sokkal erősebb a dogmatikus hozzáállás” az MI használatával szemben, míg a tényirodalomban gyakran nagyra értékelik a technológia kutatást segítő képességeit.
„Milyen szintű MI használata elfogadható?” - teszi fel a kérdést egy másik kiadói vezető. „Mi számít kutatásnak? Mit jelent az, hogy valami 'MI segítségével készült'? Ha ilyen, akkor a szöveg hány százalékának kell így készülnie? Ez egy csúszós lejtő.” A szabályokban még a szerzők között sincs egyetértés. „12 500 tagunk van, és mindegyiküknek kissé eltérő határvonalai lesznek” - mondja Anna Ganley, a brit Szerzők Társaságának vezérigazgatója. A Bonnier Books szerzői és ügynöki kerekasztal-beszélgetéseket szervezett az MI-ről annak érdekében, hogy közös megoldásokat találjanak. „A modern idők egyik talán legnagyobb átalakulásán csak nyílt párbeszéddel lehet átjutni” - mondja Sarah Posner, a Bonnier brit részlegének kiadói innovációs vezetője. „Együtt kell dolgoznunk.”
A kiadók most már MI-re vonatkozó záradékokat építenek be a szerzői szerződésekbe. A Pan Macmillan közlése szerint szabványos szerződéseik előírják, hogy a szerzők garantálják: a mű teljes egészében saját, eredeti és ember által létrehozott alkotás, ami egyben a szerzői jogok védelmét is biztosítja. „Ha egy szerző vagy illusztrátor szeretne kísérletezni új MI eszközökkel, teljesen nyitottak vagyunk arra, hogy megbeszéljük, hogyan lehet ezt felelősségteljes módon megtenni” - mondta a kiadó szóvivője. Ez magában foglalhatja az MI használatát kutatás támogatására, tények ellenőrzésére, nyelvtani hibák javítására, szöveg csiszolására, forrásanyagok összefoglalására vagy az írási folyamat felgyorsítására. Ugyanakkor a szerző „ítélőképességének, hangjának és szellemi felelősségének kell a könyv középpontjában maradnia”. A kiadó útmutatást készített szerkesztői számára arról, hogyan ismerhetik fel az esetleges MI használatot, és eddig egyetlen könyv sem bukott meg az ellenőrzéseken.
A Bloomsbury szintén tiltja a generatív MI használatát kiadványaiban, ugyanakkor a szerzőknek szóló irányelve szerint az MI „bizonyos helyzetekben hasznos megoldásokat kínálhat, különösen akkor, ha az emberi kreativitás támogatására, és nem annak helyettesítésére használják”. Mások sokkal szigorúbb álláspontot képviselnek. A Microcosm Publishing portlandi székhelyű független kiadó és terjesztő MI szabályzata szerint: „Nem, köszönjük... még helyesírási és nyelvtani javításokra sem. Sem olvashatósági szint meghatározására. Sem folytonossági ellenőrzésre, sem tényellenőrzésre. Sem hivatkozások hozzáadására. Ezek az alkalmazások sokkal többet fognak tenni annál, mint amit kérsz tőlük.”
A kiadóiparban sokan úgy vélik, képesek felismerni az MI által írt szövegeket. A vezetők azonban elismerik, hogy gondos szerkesztéssel még egy tapasztalt író is képes lehet sajátjaként bemutatni egy MI által készített szöveget. A gyenge stílus önmagában nem elegendő az MI használatának azonosítására. „Rengeteg rosszul megírt könyv létezik” - mondja vállat vonva egy kiadói vezető, hozzátéve, hogy éppen a véletlenszerű apró tökéletlenségek és a szabályok tudatos kreatív megszegése az, ami éreztetheti az olvasóval az írás mögött rejlő emberi jelenlétet. Néhányan attól is tartanak, hogy a jövő generációi számára kialakulhat egyfajta végzetes spirál: a fiatalabb olvasók annyira hozzászoknak majd az MI által generált, minden hibájával együtt mesterséges szövegekhez, hogy végül ők maguk is ebben a stílusban kezdenek írni.
A kiadók alkalmaznak MI felismerésére szolgáló technológiákat, de általában elégedetlenek az eredményekkel. „Próbáltunk MI ellenőrző eszközöket használni, de nem mindig alkalmazzuk őket. Egyelőre már maga a fenyegetés is elegendőnek tűnik, mert ezek az eszközök nem igazán jók” - mondta egy kiadó vezérigazgatója. Az amerikai Szerzők Céhe arra figyelmeztetett, hogy lényeges szerződésszegésnek minősülne egy szerződés felmondása vagy egy könyv visszavonása pusztán vádak vagy önmagukban az MI felismerésére szolgáló eszközök eredménye alapján.
Tekintettel a szabályok meghatározásának és betartatásának nehézségeire, valamint a hibák kockázatára, McIntosh, az Authors Equity vezetője szerint az átláthatóság vált kulcsfontosságúvá azokban a beszélgetésekben, amelyeket most a szerzőkkel folytatnak. „A szerződésünkben nekünk és a szerzőnek is kölcsönösen fel kell tárnunk egymás előtt, hogyan használtuk az MI-t” - mondja. „Ha egy szerző egy tényirodalmi könyv kutatásának támogatására használta az MI-t, az rendben van. De tudni akarom róla, mert ez azt jelenti, hogy együtt újabb emberi kutatási réteget kell alkalmaznunk annak biztosítására, hogy a tények valóban igazak legyenek.”
Fletcher szerint szerzői ügyfelei gyakran szeretnének megnyugtató választ kapni arra, hogyan használják a kiadók az MI-t, különösen azt illetően, hogy „a szerkesztés vagy a borítótervezés nem MI használatával történik”. Hozzáteszi: „Nagyon fontos számukra, hogy ne egyszerűen átadják a munkát egy szoftvernek.” A Pan Macmillan szerint a szerkesztők használhatnak biztonságos MI eszközöket arra, hogy gyorsan összefoglaljanak egy hosszú kéziratot, felsorolják a szereplők részleteit vagy kiemeljék az erős idézeteket egy könyv bemutatásához. Arra azonban nem használhatják ezeket az eszközöket, hogy szerkesszenek, illetve hogy eldöntsék, mely könyveket fogadják el vagy utasítják el.
Az MI kihívásai azonban túlmutatnak azon, hogy megállapítsák, ki vagy mi írta a könyvet. A technológia ugyanis kezd hatással lenni arra is, hogy mit vásárolnak az olvasók, és hogyan működnek a kiadók. A funkcionálisabb tényirodalmi könyvek, például az önsegítő könyvek, szakácskönyvek, életrajzok és pénzügyi témájú kiadványok eladásai visszaesnek, mivel egyre többen fordulnak chatbotokhoz gyakorlati tanácsokért. A Nielsen adatai szerint tavaly csak az Egyesült Királyságban 6 százalékkal csökkent a tényirodalmi könyvek értékesítése.
Bár ebben számos tényező szerepet játszik, köztük a hasonló témákat feldolgozó podcastok és YouTube-videók népszerűsége is, a kiadók úgy vélik, közvetlen összefüggés van a chatbotok térnyerésével. „Az emberek egyszerűen fel akarják majd dolgozni egy bestseller könyv tartalmát” - mondja egy vezető kiadói szakember. „Megkérdezik majd a ChatGPT-től: mondj el mindent, amit tudnom kell Marie Kondo rendszerezési szakértő módszeréről.” Egy másik kiadói vezető szerint bizonyos tényirodalmi műfajok, például a történelem és a valós bűnügyeket feldolgozó könyvek inkább a férfi olvasók körében népszerűek, „a férfiak pedig a ChatGPT-t is nagyon szeretik”.
Az iparági vezetők szerint ennek következménye az, hogy még nagyobb szükség lesz olyan szerzőkre, mint Patrick Radden Keefe, akinek közérthető, oknyomozó újságírói stílusa a kritikusok és az olvasók körében is sikert aratott. „Ahol erősséget látunk, azok az emberek, akiknek valóban erős, egyedi hangjuk van, és akiknek az olvasói ezekkel az egyénekkel azonosulnak” - mondja Fletcher. A szerzők azt is látják, hogy az MI használata kezd hatással lenni a szépirodalmi kategóriákra.
Nilanjana Roy író szerint „értelmetlen próbálkozás feltartóztatni az MI által létrehozott irodalmat”. Hozzáteszi, hogy „egy fiatalabb generáció kísérletezni fog”, és olyan elismert írók, mint Vauhini Vara és Rie Kudan „már játszottak az MI-vel és a nagy nyelvi modellekkel, hogy meglehetősen lenyűgöző szövegeket hozzanak létre”. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy amikor az MI segítségével készült szövegek hatalmas mennyisége elárasztja az irodalmi ügynököket, szerkesztőket és kiadókat, akkor „ironikus, ugyanakkor meglehetősen élvezetes kilátásként jelenik meg, hogy egy MI asszisztens válogatja majd át az MI által készített kéziratokat”.
Az MI hatása leginkább az önkiadás piacán látható, amely hatalmas fellendülésen megy keresztül. Sok kiadó szerint ennek egyik fő oka azoknak az eszközöknek a megjelenése, amelyek sokkal könnyebbé teszik egy könyv megírását. Az Egyesült Államokban tavaly egyharmadával nőtt az ISBN számmal rendelkező új könyvek száma, így meghaladta a 4 milliót, és ezek több mint négyötöde önkiadásban jelent meg. Sok ilyen szerző képes arra, hogy MI eszközök segítségével naponta akár egy könyvet is létrehozzon, miközben saját kreatív hozzájárulása minimális.
Az Amazon Kindle Direct Publishing platformja, amely a világ legnagyobb önkiadási felülete, arra kéri szerzőit, hogy jelentsék, ha MI által létrehozott tartalmat használtak fel. Az MI segítségével támogatott tartalmakat azonban nem kötelesek feltüntetni. Az Amazon leszögezi, hogy „folyamatosan fejleszti a nem megfelelő tartalmak elleni védelmet”, és olyan szabályokra hivatkozik, mint például az, hogy korlátozza az egy szerző által létrehozható könyvek számát: formátumonként hetente legfeljebb 10 címet engedélyez. A vállalat „proaktív és reagáló intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy megelőzze, felismerje és eltávolítsa azokat a tartalmakat, amelyek megsértik az irányelveit, függetlenül attól, hogy MI készítette őket vagy sem”.
Egy vezető kiadói szakember szerint MI által létrehozott mesterséges hangok segítségével szinte azonnal elkészíthetők könyvek narrációi a közösségi médiaplatformokra, így nincs szükség arra, hogy az olvasók megvásárolják és letöltsék a hivatalos hangoskönyvet. A szakember szerint a szintetikus hangtechnológia ma már annyira fejlett, hogy képes lemásolni ismert szerzők hangját is, akiknek egyébként gyakran felajánlják, hogy saját regényeiket ők maguk olvassák fel hangoskönyvként.
Az MI kiadóiparra gyakorolt hatásával kapcsolatos aggodalom azonban nem mindenkit tölt el félelemmel. Az ágazat egyes vezetői úgy vélik, hogy a kezdeti, nagy mennyiségű, gyenge minőségű MI által generált tartalom után megnő majd az igény a minőségi, ember által írt művek iránt. „A könyvek nem tűnnek el” - mondja Posner, a Bonnier Books munkatársa. „Sőt, úgy látom, hogy az emberek egyre inkább valódi emberi tapasztalatok felé fordulnak.” A könyvipar korábban is túlélt számos más felfordulást, az önkiadástól kezdve az e-könyvekig, amelyek megjelenésükkor egzisztenciális fenyegetésnek tűntek. Tom Weldon, a világ legnagyobb angol nyelvű kiadói csoportjához tartozó Penguin Random House UK vezérigazgatója szerint a könyvek „minden technológiai változás során figyelemre méltó ellenállóképességet mutattak, mert valami egyedit kínálnak. Az MI sokféleképpen hatékonyan támogathatja az alkotókat, de soha nem helyettesítheti a szerző képzeletét, ítélőképességét és megélt tapasztalatait” - teszi hozzá.
Ugyanakkor a kiadókra most nagyobb nyomás nehezedik, hogy megtalálják azt, amit McIntosh, az Authors Equity vezetője „kivételes munkának” nevez, nem pedig „a legkisebb közös többszörösnek”. Szerinte ugyanis „az MI pontosan a legkisebb közös többszöröst végzi nagyon, nagyon jól”. A szakember azokat az „emberi ujjlenyomatokat” említi, amelyek egy könyvet kiemelkedővé tesznek. Ezt az elképzelést az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban működő kiadók már gyakorlati szinten is alkalmazzák, miközben igyekeznek egyértelműen megjelölni az ember által készített és az MI segítségével létrehozott tartalmakat.
A Szerzők Társaságának vezetője szerint az átláthatóság „kulcsfontosságú”. „Legyen szó természetes módon született irodalomról, MI segítségével készült irodalomról vagy teljes egészében MI által generált irodalomról, úgy gondoljuk, hogy ezt előre, egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a fogyasztó dönthesse el, mit szeretne megvásárolni.” - mondja Ganley. Mind a brit Szerzők Társasága, mind az amerikai Szerzők Céhe olyan jelölési rendszereket indított, amelyekkel az ember által készített művek megkülönböztethetők az MI által generált könyvektől. A szerzők regisztrálhatják könyveiket arra, hogy a hátsó borítón használhassák a „Human Authored” logót, amely azt jelzi, hogy az MI legfeljebb minimális mértékben avatkozott be a szövegbe, például helyesírási vagy nyelvtani ellenőrzés formájában.
Eddig szinte csak arról írtunk a könyvkiadás kapcsán, hogy az MI-fejlesztő vállalatok engedély nélkül használnak fel szerzői jogvédelem alatt álló műveket. A kiadói világat azonban nemcsak ez aggasztja, hanem az is, hogy a technológia magának az irodalomnak a létrehozásában is egyre nagyobb szerepet kap, és fennáll a veszélye annak, hogy az MI idővel kiszoríthatja az emberi szerzőket. A könyvkiadás évtizedek, sőt évszázadok óta alapvetően hasonló módon működik, és a könyvszakma mélyen megosztott abban a kérdésben, miként kezelje ezt a technológiát. Egyes cégek és szerzők kijelentik, hogy semmilyen formában nem kívánják használni, mások viszont óriási lehetőséget látnak benne, amely már most is megváltoztatja az olvasási és hangoskönyv-fogyasztási szokásokat.
„Minden héten találkozunk olyan könyvvel, amelyről azt gyanítjuk, hogy MI is részt vett az elkészítésében" - mondta egy vezető könyvkiadói szakember. „Nagyon nehéz megítélni, hol húzódik a határ az általános, sablonos írás és az MI által készített szöveg között. Nem tudjuk, valójában mennyi olyan könyvet adunk ki, amelyben tudtunkon kívül szerepet játszott az MI." Az irodalmi ügynökök szerint őket is elárasztják az MI által készített kéziratok. „Mi is rendszeresen találkozunk ilyesmivel a hozzánk beküldött könyvkéziratok között" - mondta Christy Fletcher, a UTA Publishing társigazgatója. „Ma már meg kell tanítanod magad arra, hogy feltegyed a kérdést: vajon ezt Claude írta?"
Márciusban a francia Hachette kiadó kénytelen volt levenni a boltok polcairól Mia Ballard Shy Girl című horrorregényét, valamint törölni annak amerikai megjelenését, miután felmerült a gyanú, hogy a könyv részben MI segítségével készült. Ballard tagadta ezeket a vádakat. A regény korábban magánkiadásban jelent meg, ahol már jelentős olvasótábort szerzett, mielőtt a Hachette megszerezte volna a kiadási jogokat. „Mindenkinek tetszett" - mondta egy könyvkiadói vezető. „A Shy Girl óta azonban minden szerkesztő ideges." Ennek ellenére Ballard könyve jelenleg is három csillag feletti átlagos értékeléssel szerepel a Goodreads könyves értékelő oldalon. Egy névtelenséget kérő szerző így fogalmazta meg azt, amitől szerinte az egész iparág a leginkább tart: „Valójában mindenki attól fél, hogy az olvasókat esetleg egyáltalán nem fogja érdekelni a különbség.”
Más kiadók vezetői azt mondják, csak idő kérdése, hogy őket is elérje egy hasonló botrány, miközben kétségbeesetten próbálnak szabályokat kialakítani egy olyan technológia körül, amely folyamatosan fejlődik. „Az MI a szoftverek minden egyes zugába beszivárgott” - mondja Madeline McIntosh, a független Authors Equity kiadó társalapítója és vezérigazgatója, aki korábban a Penguin Random House amerikai vezetője volt. „Ha csak azt mondanád, hogy kizárólag tollat és papírt használhatsz, akkor a helyzet egyszerű lenne, de a valóság az, hogy érintkezel az MI-vel, és az MI is érinti a munkádat” - teszi hozzá.
A kiadók jelenlegi útmutatásai az írók számára általában azt mondják, hogy az MI használható az alkotói folyamat támogatására, például kutatáshoz, tényellenőrzéshez, sőt bizonyos esetekben szerkesztéshez és szövegfinomításhoz is, de nem használható tényleges szöveg előállítására. Az azonban, hogy az MI milyen mértékben segíthet egy könyv megírásában, kiadónként, szerkesztőnként és ügynökönként változik. „Jelenleg nagyon, nagyon sok szürke árnyalat létezik” - mondja McIntosh. Fletcher különösen a szépirodalom és a tényirodalom között lát szakadást. A fikció esetében „sokkal erősebb a dogmatikus hozzáállás” az MI használatával szemben, míg a tényirodalomban gyakran nagyra értékelik a technológia kutatást segítő képességeit.
„Milyen szintű MI használata elfogadható?” - teszi fel a kérdést egy másik kiadói vezető. „Mi számít kutatásnak? Mit jelent az, hogy valami 'MI segítségével készült'? Ha ilyen, akkor a szöveg hány százalékának kell így készülnie? Ez egy csúszós lejtő.” A szabályokban még a szerzők között sincs egyetértés. „12 500 tagunk van, és mindegyiküknek kissé eltérő határvonalai lesznek” - mondja Anna Ganley, a brit Szerzők Társaságának vezérigazgatója. A Bonnier Books szerzői és ügynöki kerekasztal-beszélgetéseket szervezett az MI-ről annak érdekében, hogy közös megoldásokat találjanak. „A modern idők egyik talán legnagyobb átalakulásán csak nyílt párbeszéddel lehet átjutni” - mondja Sarah Posner, a Bonnier brit részlegének kiadói innovációs vezetője. „Együtt kell dolgoznunk.”
A kiadók most már MI-re vonatkozó záradékokat építenek be a szerzői szerződésekbe. A Pan Macmillan közlése szerint szabványos szerződéseik előírják, hogy a szerzők garantálják: a mű teljes egészében saját, eredeti és ember által létrehozott alkotás, ami egyben a szerzői jogok védelmét is biztosítja. „Ha egy szerző vagy illusztrátor szeretne kísérletezni új MI eszközökkel, teljesen nyitottak vagyunk arra, hogy megbeszéljük, hogyan lehet ezt felelősségteljes módon megtenni” - mondta a kiadó szóvivője. Ez magában foglalhatja az MI használatát kutatás támogatására, tények ellenőrzésére, nyelvtani hibák javítására, szöveg csiszolására, forrásanyagok összefoglalására vagy az írási folyamat felgyorsítására. Ugyanakkor a szerző „ítélőképességének, hangjának és szellemi felelősségének kell a könyv középpontjában maradnia”. A kiadó útmutatást készített szerkesztői számára arról, hogyan ismerhetik fel az esetleges MI használatot, és eddig egyetlen könyv sem bukott meg az ellenőrzéseken.
A Bloomsbury szintén tiltja a generatív MI használatát kiadványaiban, ugyanakkor a szerzőknek szóló irányelve szerint az MI „bizonyos helyzetekben hasznos megoldásokat kínálhat, különösen akkor, ha az emberi kreativitás támogatására, és nem annak helyettesítésére használják”. Mások sokkal szigorúbb álláspontot képviselnek. A Microcosm Publishing portlandi székhelyű független kiadó és terjesztő MI szabályzata szerint: „Nem, köszönjük... még helyesírási és nyelvtani javításokra sem. Sem olvashatósági szint meghatározására. Sem folytonossági ellenőrzésre, sem tényellenőrzésre. Sem hivatkozások hozzáadására. Ezek az alkalmazások sokkal többet fognak tenni annál, mint amit kérsz tőlük.”
A kiadóiparban sokan úgy vélik, képesek felismerni az MI által írt szövegeket. A vezetők azonban elismerik, hogy gondos szerkesztéssel még egy tapasztalt író is képes lehet sajátjaként bemutatni egy MI által készített szöveget. A gyenge stílus önmagában nem elegendő az MI használatának azonosítására. „Rengeteg rosszul megírt könyv létezik” - mondja vállat vonva egy kiadói vezető, hozzátéve, hogy éppen a véletlenszerű apró tökéletlenségek és a szabályok tudatos kreatív megszegése az, ami éreztetheti az olvasóval az írás mögött rejlő emberi jelenlétet. Néhányan attól is tartanak, hogy a jövő generációi számára kialakulhat egyfajta végzetes spirál: a fiatalabb olvasók annyira hozzászoknak majd az MI által generált, minden hibájával együtt mesterséges szövegekhez, hogy végül ők maguk is ebben a stílusban kezdenek írni.
A kiadók alkalmaznak MI felismerésére szolgáló technológiákat, de általában elégedetlenek az eredményekkel. „Próbáltunk MI ellenőrző eszközöket használni, de nem mindig alkalmazzuk őket. Egyelőre már maga a fenyegetés is elegendőnek tűnik, mert ezek az eszközök nem igazán jók” - mondta egy kiadó vezérigazgatója. Az amerikai Szerzők Céhe arra figyelmeztetett, hogy lényeges szerződésszegésnek minősülne egy szerződés felmondása vagy egy könyv visszavonása pusztán vádak vagy önmagukban az MI felismerésére szolgáló eszközök eredménye alapján.
Tekintettel a szabályok meghatározásának és betartatásának nehézségeire, valamint a hibák kockázatára, McIntosh, az Authors Equity vezetője szerint az átláthatóság vált kulcsfontosságúvá azokban a beszélgetésekben, amelyeket most a szerzőkkel folytatnak. „A szerződésünkben nekünk és a szerzőnek is kölcsönösen fel kell tárnunk egymás előtt, hogyan használtuk az MI-t” - mondja. „Ha egy szerző egy tényirodalmi könyv kutatásának támogatására használta az MI-t, az rendben van. De tudni akarom róla, mert ez azt jelenti, hogy együtt újabb emberi kutatási réteget kell alkalmaznunk annak biztosítására, hogy a tények valóban igazak legyenek.”
Fletcher szerint szerzői ügyfelei gyakran szeretnének megnyugtató választ kapni arra, hogyan használják a kiadók az MI-t, különösen azt illetően, hogy „a szerkesztés vagy a borítótervezés nem MI használatával történik”. Hozzáteszi: „Nagyon fontos számukra, hogy ne egyszerűen átadják a munkát egy szoftvernek.” A Pan Macmillan szerint a szerkesztők használhatnak biztonságos MI eszközöket arra, hogy gyorsan összefoglaljanak egy hosszú kéziratot, felsorolják a szereplők részleteit vagy kiemeljék az erős idézeteket egy könyv bemutatásához. Arra azonban nem használhatják ezeket az eszközöket, hogy szerkesszenek, illetve hogy eldöntsék, mely könyveket fogadják el vagy utasítják el.
Az MI kihívásai azonban túlmutatnak azon, hogy megállapítsák, ki vagy mi írta a könyvet. A technológia ugyanis kezd hatással lenni arra is, hogy mit vásárolnak az olvasók, és hogyan működnek a kiadók. A funkcionálisabb tényirodalmi könyvek, például az önsegítő könyvek, szakácskönyvek, életrajzok és pénzügyi témájú kiadványok eladásai visszaesnek, mivel egyre többen fordulnak chatbotokhoz gyakorlati tanácsokért. A Nielsen adatai szerint tavaly csak az Egyesült Királyságban 6 százalékkal csökkent a tényirodalmi könyvek értékesítése.
Bár ebben számos tényező szerepet játszik, köztük a hasonló témákat feldolgozó podcastok és YouTube-videók népszerűsége is, a kiadók úgy vélik, közvetlen összefüggés van a chatbotok térnyerésével. „Az emberek egyszerűen fel akarják majd dolgozni egy bestseller könyv tartalmát” - mondja egy vezető kiadói szakember. „Megkérdezik majd a ChatGPT-től: mondj el mindent, amit tudnom kell Marie Kondo rendszerezési szakértő módszeréről.” Egy másik kiadói vezető szerint bizonyos tényirodalmi műfajok, például a történelem és a valós bűnügyeket feldolgozó könyvek inkább a férfi olvasók körében népszerűek, „a férfiak pedig a ChatGPT-t is nagyon szeretik”.
Az iparági vezetők szerint ennek következménye az, hogy még nagyobb szükség lesz olyan szerzőkre, mint Patrick Radden Keefe, akinek közérthető, oknyomozó újságírói stílusa a kritikusok és az olvasók körében is sikert aratott. „Ahol erősséget látunk, azok az emberek, akiknek valóban erős, egyedi hangjuk van, és akiknek az olvasói ezekkel az egyénekkel azonosulnak” - mondja Fletcher. A szerzők azt is látják, hogy az MI használata kezd hatással lenni a szépirodalmi kategóriákra.
Nilanjana Roy író szerint „értelmetlen próbálkozás feltartóztatni az MI által létrehozott irodalmat”. Hozzáteszi, hogy „egy fiatalabb generáció kísérletezni fog”, és olyan elismert írók, mint Vauhini Vara és Rie Kudan „már játszottak az MI-vel és a nagy nyelvi modellekkel, hogy meglehetősen lenyűgöző szövegeket hozzanak létre”. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy amikor az MI segítségével készült szövegek hatalmas mennyisége elárasztja az irodalmi ügynököket, szerkesztőket és kiadókat, akkor „ironikus, ugyanakkor meglehetősen élvezetes kilátásként jelenik meg, hogy egy MI asszisztens válogatja majd át az MI által készített kéziratokat”.
Az MI hatása leginkább az önkiadás piacán látható, amely hatalmas fellendülésen megy keresztül. Sok kiadó szerint ennek egyik fő oka azoknak az eszközöknek a megjelenése, amelyek sokkal könnyebbé teszik egy könyv megírását. Az Egyesült Államokban tavaly egyharmadával nőtt az ISBN számmal rendelkező új könyvek száma, így meghaladta a 4 milliót, és ezek több mint négyötöde önkiadásban jelent meg. Sok ilyen szerző képes arra, hogy MI eszközök segítségével naponta akár egy könyvet is létrehozzon, miközben saját kreatív hozzájárulása minimális.
Az Amazon Kindle Direct Publishing platformja, amely a világ legnagyobb önkiadási felülete, arra kéri szerzőit, hogy jelentsék, ha MI által létrehozott tartalmat használtak fel. Az MI segítségével támogatott tartalmakat azonban nem kötelesek feltüntetni. Az Amazon leszögezi, hogy „folyamatosan fejleszti a nem megfelelő tartalmak elleni védelmet”, és olyan szabályokra hivatkozik, mint például az, hogy korlátozza az egy szerző által létrehozható könyvek számát: formátumonként hetente legfeljebb 10 címet engedélyez. A vállalat „proaktív és reagáló intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy megelőzze, felismerje és eltávolítsa azokat a tartalmakat, amelyek megsértik az irányelveit, függetlenül attól, hogy MI készítette őket vagy sem”.
Egy vezető kiadói szakember szerint MI által létrehozott mesterséges hangok segítségével szinte azonnal elkészíthetők könyvek narrációi a közösségi médiaplatformokra, így nincs szükség arra, hogy az olvasók megvásárolják és letöltsék a hivatalos hangoskönyvet. A szakember szerint a szintetikus hangtechnológia ma már annyira fejlett, hogy képes lemásolni ismert szerzők hangját is, akiknek egyébként gyakran felajánlják, hogy saját regényeiket ők maguk olvassák fel hangoskönyvként.
Az MI kiadóiparra gyakorolt hatásával kapcsolatos aggodalom azonban nem mindenkit tölt el félelemmel. Az ágazat egyes vezetői úgy vélik, hogy a kezdeti, nagy mennyiségű, gyenge minőségű MI által generált tartalom után megnő majd az igény a minőségi, ember által írt művek iránt. „A könyvek nem tűnnek el” - mondja Posner, a Bonnier Books munkatársa. „Sőt, úgy látom, hogy az emberek egyre inkább valódi emberi tapasztalatok felé fordulnak.” A könyvipar korábban is túlélt számos más felfordulást, az önkiadástól kezdve az e-könyvekig, amelyek megjelenésükkor egzisztenciális fenyegetésnek tűntek. Tom Weldon, a világ legnagyobb angol nyelvű kiadói csoportjához tartozó Penguin Random House UK vezérigazgatója szerint a könyvek „minden technológiai változás során figyelemre méltó ellenállóképességet mutattak, mert valami egyedit kínálnak. Az MI sokféleképpen hatékonyan támogathatja az alkotókat, de soha nem helyettesítheti a szerző képzeletét, ítélőképességét és megélt tapasztalatait” - teszi hozzá.
Ugyanakkor a kiadókra most nagyobb nyomás nehezedik, hogy megtalálják azt, amit McIntosh, az Authors Equity vezetője „kivételes munkának” nevez, nem pedig „a legkisebb közös többszörösnek”. Szerinte ugyanis „az MI pontosan a legkisebb közös többszöröst végzi nagyon, nagyon jól”. A szakember azokat az „emberi ujjlenyomatokat” említi, amelyek egy könyvet kiemelkedővé tesznek. Ezt az elképzelést az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban működő kiadók már gyakorlati szinten is alkalmazzák, miközben igyekeznek egyértelműen megjelölni az ember által készített és az MI segítségével létrehozott tartalmakat.
A Szerzők Társaságának vezetője szerint az átláthatóság „kulcsfontosságú”. „Legyen szó természetes módon született irodalomról, MI segítségével készült irodalomról vagy teljes egészében MI által generált irodalomról, úgy gondoljuk, hogy ezt előre, egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a fogyasztó dönthesse el, mit szeretne megvásárolni.” - mondja Ganley. Mind a brit Szerzők Társasága, mind az amerikai Szerzők Céhe olyan jelölési rendszereket indított, amelyekkel az ember által készített művek megkülönböztethetők az MI által generált könyvektől. A szerzők regisztrálhatják könyveiket arra, hogy a hátsó borítón használhassák a „Human Authored” logót, amely azt jelzi, hogy az MI legfeljebb minimális mértékben avatkozott be a szövegbe, például helyesírási vagy nyelvtani ellenőrzés formájában.