Minden, amit a CD meghajtókról tudni kell

Gondolom, mindenkinek volt már alkalma bosszankodni azon, hogy a CD meghajtó bizonyos lemezeit egyszerűen nem, illetve csak nagyon bizonytalanul olvassa.
Ilyen esetben az elsô kézenfekvô gondolatunk, hogy a CD meghajtó valószínűleg hibás.
Azért, hogy az élet ne legyen azért ilyen egyszerűen fekete-fehér, és hogy határozott álláspontunkat kissé megingassuk, egy nagyon egyszerű, de talán annál meggyôzôbb alapvizsgálat eredményét szeretném az olvasóval elöljáróban megosztani.

Más okom is van azonban arra, hogy foglakozzam ezzel a problémával, ugyanis az elmúlt idôben nagyon sok olyan véleménnyel, megállapítással találkoztam a legkülönbözôbb fórumokon és saját ismeretségi körömben is, melyekbôl kiderült, hogy elég nagy a tájékozatlanság és a tanácstalanság ezen a téren.

Néhány jellemzôt közreadok ezekbôl a vélekedésekbôl:
- Az új CD meghajtó nem olvassa el két lemezemet, pedig a három éves régi CD meghajtó sem hibázik azokon.
- A CD meghajtó nem olvas el minden lemezt.
- Melyik a legmegbízhatóbb olyan CD meghajtó, melyet érdemes megvenni és minden lemezt elolvas?
- A CD meghajtó az írt lemezek egy részét csak nehezen olvassa.
- A CD meghajtó a zöld színű, házilag írt lemezeket nagyon bizonytalanul olvassa.
- Venni szeretnék egy CD meghajtót, de csak akkor, ha biztosan elolvas minden lemezemet.
- Én csak a Plextor, a Sony és a Panasonic CD meghajtókban bízom, a többi szóba se jöhet.
- A CD meghajtó leáll nagyobb idôigényű, pl. MS-Offoce 97 szoftver installálása közben.
- A CD meghajtó beolvassa a FAT-et, de másolás közben mégis leáll.
- A CD meghajtó minden fájl másolása elôtt sokat várakozik.
- Az új 40x-es CD meghajtó bizonytalan és hangos, bezzeg a 6x-os Mitsumi hangját még pár év után sem lehet hallani.

Talán egyelôre ennyi elég is lesz a lebilincselô szemezgetésbôl.
Az azonban már látszik, hogy számos tisztázatlan probléma van , és a helyzet is meglehetôsen kaotikusnak tűnik.

Szeretném leszögezni, hogy az ismertetésre kerülô kísérletsorozattal senkire nem szeretném a témával kapcsolatos gondolataimat ráerôltetni, de talán nem mindenkinek van meg a lehetôsége arra, hogy akárcsak egy egyszerűbb vizsgálatot is, több CD meghajtón elvégezzen, és ennek eredményeként megpróbáljon kissé tisztábban látni a vizsgált ügyben.

Szóval egyáltalán nincs szándékomban okoskodni, inkább egy jelenséget, egy sokak által lelkesen propagált össznépi tévhiedelem alapjait, illetve alaptalanságát szeretnék műszakilag bemutatni, megvilágítani azon az alapon, hogy a kísérletek és a tesztek elvégzésére, illetve lefuttatására nem átallottam nem kevés idôt és energiát fordítani.
Be kell vallanom, hogy igen nagy szerepet játszott az is a kísérletek elvégzésében, hogy az Interneten - egyesek tollából - számos olyan, sokszor minden műszaki minimumot nélkülözô megállapítást találtam, amit mint utólag kiderült, a tisztelt szerzôk egyedül a szájukkal voltak képesek alátámasztani. Természetesen volt néhány hasonló színvonalú, tôrôl metszett verbális telefonos közlés is, ami nálam tovább gyorsította a dolgot. Ez önmagában még nem zavart volna, de napról-napra tapasztalom, hogy ezek terjednek és egyre többen - gondolkodás nélkül - azonosulnak vele, pedig talán nem feltétlenül kellene.

Akkor lássuk a medvét a következô elôítéletes mottó alapján:
Olyan CD meghajtó nem létezik, amelyik minden létezô lemezt el tud olvasni!

Koalíciós együttműködésre szánt CD-k és CD-meghajtó.

Egyszerű kísérleti összeállítás:
Üzembe helyeztem egymás után, ugyanabban a PC-ben - azonos körülmények között - két, elvileg hibátlan, de eltérô típusú CD meghajtót: egy 40-szeres, etalonnak szánt vadonatúj Sony-t és egy használt, de gyakorlatilag új állapotú 20-szoros Lite-On-t.
A hardveres, illetve szoftveres feltételek azonossága ideálisan biztosított volt mindkét CD meghajtó számára.

Most jön egy kis nem várt meglepetés:
10 db véletlenszerűen kiválasztott és beszámozott CD-t egymás után elolvastattam a meghajtókkal. Az egyszerű feladat az volt, hogy mindegyik lemezen, elôre meghatározott állományt kellett a szerkezeteknek egy HDD-re átmásolniuk. Fontos dolog megemlítenem még, hogy mindkét CD meghajtó DOS alatt a saját gyári driverével dolgozott.

Az eredmény:
A vadonatúj Sony azzal debütált, hogy a 10 db lemezbôl nem tudta hibátlanul elolvasni a 2-es, a 7-es és a 10-es számú lemezt. Egyet kell értsek azzal, aki azt mondja, hogy ez eléggé furcsa.
A Lite-On a 10 db lemezbôl nem tudta hibátlanul elolvasni a 4-es és a 9-es számú lemezt, de mindegyik lemezt, melyrôl a Sony egyáltalán nem vett tudomást, a Lite-On gond nélkül elolvasta. Amennyiben indokolt volt az elôbb furcsállani a dolgot, akkor most úgy tudunk konzekvensek maradni, ha most is elcsodálkozunk egy kicsit. Szerintem talán van is miért!

Rövid elôzetes konklúzió:
A 10 db lemez között tehát egyetlen egy sem volt, amit valamelyik CD meghajtó nem tudott elolvasni, amibôl azt a következtetést lehet levonni, hogy a CD lemezek legalább valamilyen szinten hibátlanok, esetleg nem teljesen rosszak és semmi közük a furcsa eredményhez.
A másik kézenfekvô következtetés az lehet, hogy a Lite-On CD meghajtó jobb, mint a Sony, hiszen az csak 2 db lemezt nem tudott elolvasni a 10-es csomagból.

További egyszerű összehasonlítás a leírtak finomítására:
Mindkét CD meghajtót alávetettem egy-egy azonos lemezzel való RANDOM tesztnek.
A teszt azt csinálja, hogy a lemezen véletlenszerűen elküldi az olvasófejet a CD legkülönbözôbb adatállományaihoz, miközben számolja ezen ciklusok számát, külön kijelezve a hibás próbálkozások számát is.
A hibás próbálkozás a teszt szerint az, mikor egy adott idôn belül nem tudja a CD meghajtó az adatokat azonosítani.
A vizsgálatot egy eredeti gyári és egy írt CD lemezzel végeztem el, hogy az igazságos képviselet biztosított legyen.

A kapott eredmény:
A Sony a gyári CD lemez esetében 5.000 ciklusból 23-szor tévedett, míg a Lite-On 41-szer.
A Sony az írt CD lemez esetében 5.000 ciklusból 31-szer tévedett, míg a Lite-On 49-szer.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy RANDOM módbeli teszt soha többet nem ismételhetô meg azonosan, hiszen a teszt természetébôl adódóan, nem fordulhat elô még egyszer, hogy a CD emez azonos állományai kerüljenek ismét olvasásra az említett 5.000 ciklus alatt, így az összehasonlítás sem lehet teljesen makulátlan, hiszen bár a gombaszedés ugyanabban az erdôben történt, de eltérô helyszíneken.
Nagyon fontos még, hogy a teszt szerinti tévedés nem azt jelenti föltétlen, hogy a CD meghajtó egyáltalán nem tudja elolvasni az adatokat, hanem azt, hogy egy teszt által meghatározott idô alatt nem történt meg az adatok beolvasása, azaz a CD meghajtó a megengedettnél hosszabb ideig elidôzött az ominózus helyen.

További rövid konklúzió:
Egyértelmű , hogy jobb és megbízhatóbb a Sony, mint a Lite-On, hiszen mindkét esetben kevesebbet tévedett.
Mindkét meghajtó hibás, hiszen mindkettô számszerűen is sokat tévedett.
Akkor lehetett volna a CD meghajtókat hibátlannak tekinteni, ha a tévedések száma mindkettônél nulla lett volna.
Az írt lemezen bizonytalanabbul olvasható az adatállomány mindkét CD meghajtó esetében, hiszen mindkét CD meghajtó ezeken tévedett többet.

Szeretném azonnal leszögezni, hogy egyelôre még nem érdemes a leírt konklúziókkal érdemben és fôleg véglegesen foglalkozni és fôleg vitatkozni, hiszen majd ki fog derülni, hogy majdnem mindennek az ellenkezôje is lehet igaz a valóságban, ami a végsô következtetéseket jelenti.
Tehát kérem az eddig levont konklúziókat egyelôre nem kôbe vésettnek tekinteni.
Azon azért már most érdemes elgondolkodni, hogy a leírt eredményben mi a megvétózhatatlan logika? Van-e egyáltalán? Hol van itt az igazság és mi a magyarázat a leírtakra?
Annyit elôre elárulok, hogy - véleményem szerint - nincs értelme ott logikát keresni, ahol országos szinten is káosz hatja át a műszaki feltételeket. Márpedig, mint ki fog derülni, sajnos errôl is szó van! Gondolok itt az országba bekerülô - részben hamisított - számítástechnikai alkatrészek és kapcsolódó egyéb termékek minôségére és azok "igen szigorú" belsô ellenôrzésére és a foganatosított "rengeteg" jobbító intézkedésre.
Tudom, hogy egyesek talán nem értenek egyet a fenti megfogalmazással, de ha egy országba bekerülhetnek - mint ahogy az megtörtént - mondjuk olyan 486-os és 586-os alaplapok, melyek Cache moduljai tenyérnyi helyén olyan műanyag hasábok kelletik magukat, melyekbe - a látszat kedvéért - csak a lábak vannak befröccsölve, akkor hasonló átverés talán nem zárható ki teljesen az említett termékek esetében sem.

Már most, ebben a fázisban is felmerülhet bárkiben, hogy vajon milyen érdemi következtetést lehet levonni egy olyan kísérletbôl, mely 2 db CD meghajtón és 10 db CD lemezen alapul?

Elôre egyetértve az esetleges hasonló vélekedésekkel, magam is szükségét látom annak, hogy egy kicsit tegyük bonyolultabbá, de egyben áttekinthetetlenebbé is - nem szándékosan - a kísérletet és a vizsgálatot.

További finomítások:
Tehát ott tartottunk, hogy 10 db CD lemez és 2 db CD meghajtó még talán nem elegendô bizonyos megalapozott következtetések levonásához.
Szeretném tehát tovább pontosítani a dolgot 50 db CD lemez és 22 különbözô CD meghajtó munkára fogásával. Csak a korrektség kedvéért jegyzem meg, hogy egyes CD meghajtó típusokból egyszerre több db is állt rendelkezésemre, ami összességében 22 db-nál lényegesen több olyan CD meghajtót jelentett, melyek valamilyen formában szintén a tesztelés részesei voltak.
Ezekkel talán már lehet valamit kezdeni a felvetett téma némi körbejárása érdekében?!

Lássuk konkrétan a vizsgált CD meghajtó típusokat:

Különböző "CD-pörgető" szerkezetek.

A vizsgálatok a CD meghajtók minôségét, szerkezeti felépítését, zaját, olvasási képességét, megbízhatóságát, a legjellemzôbb hibákat és azok javíthatóságát célozzák meg. A felsoroltakon kívül azonban néhány érdekes jelenséggel is szeretném megismertetni a téma iránt érdeklôdôket.
Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a felsorolt típusokon kívül még számos egyéb típussal is szereztem különbözô tapasztalatokat, azonban ez a kísérletsorozat kizárólag a táblázat szerinti CD meghajtó típusokra terjedt ki.

Felvetôdhet most az a kérdés is, hogy mi köze mindennek a CD meghajtók olvasási képességéhez? Körülbelül annyi, mint mondjuk egy harmadéves leendô mérnök fizika vizsgáján annak, hogy 32 fizikai tétel hibátlan levezetését tudnia kell ahhoz, hogy sikeres vizsgát tehessen. Erre igen gyakran az szokott lenni a reagálás, hogy a leendô mérnöknek is hülyeség átrágnia magát a 32 tételen, mikor két hét múlva úgy is el fogja felejteni. Ez bizonyára igaz, viszont azt nem felejti el soha, hogy milyen logikai trükköket, praktikákat kellet kitalálnia, átélnie a siker érdekében. Na, ez az, ami megmarad és csak annak marad meg, aki ezt egyszer végig tudta csinálni. Ez az, amibôl egész életében profitálhat a legkülönbözôbb területeken is. Most egy ilyen területnek lehet tekinteni az itt ismertetendô problémát is.
A CD meghajtók megítélésekor sem lesz hasztalan és nyomtalan az, ha akár közvetetten is kialakulnak bizonyos kapaszkodók az otthonosabb eligazodáshoz és a helyes következtetések levonásához, hiszen talán már eddig is lehetett látni, hogy nagyon összetett és bonyolult problémáról van szó.

1. A CD lemez:
A kísérletek elvégzéséhez mindenképpen megbízható CD lemezekre van szükség, ezért azokat lehetôségeim szerint válogattam. Ezek között úgynevezett gyári, de írt CD lemezek is voltak.
A lemezek kiválasztásán és minôségén nagyon sok múlik, hiszen nem mindegy, hogy milyen szabvány szerint készültek, milyen a technológiai kivitelezésük és milyen állapotban vannak. Természetesen az az alapanyag is nagyon fontos, amire készültek.

1.1. A mérôlemezek:
Szeretném azonnal leszögezni, hogy teljesen korrekt vizsgálatot csak olyan lemezekkel lehet elvégezni, melyek gyári mérôlemez minôségűek. Az ilyen lemezekre az jellemzô, hogy szabványos és tesztelésre alkalmas speciális adatállományokat tartalmaznak, többszörösen ellenôrzött formában. Ilyen lemezek birtokában nincs szükség arra, hogy több lemezzel foglalkozzunk egyszerre, hiszen etalonként egy-kettô is elegendô belôlük.
Ilyen méregdrága mérôlemezem sajnos nincs, de jó tudnunk, hogy ilyen kellene ahhoz, hogy a lemezek miatti olvasási problémákat gyakorlatilag kizárhassuk.
A leírtakból talán következik, hogy milyen humoros lehet, mikor valaki bizonytalan eredetű lemezeire hivatkozva, azokat etalonnak tekintve minôsíti a világ CD meghajtó gyártóinak a munkáját azzal, hogy egy konkrét CD meghajtó azért hibás, mert valamilyen lemezeket képtelen elolvasni, pedig azok milyen szép színesek, karcmentesek és még csillognak is. Amelyik CD meghajtó az ilyeneket nem olvassa, az csak egy roncs lehet!?

1.2. A CD lemez két oldala:
A CD lemezekrôl jut eszembe, hogy számtalanszor láttam már amint egyesek alapos gondossággal tisztogatják lemezeiket az olvasási oldalon, míg a feliratos oldallal gyanútlanul mindenfélét elkövetnek, mert abban a tudatban vannak, hogy az csak egy szép színes információs felület, amire eleve okos szövegeket és ábrákat vittek fel gyárilag, sôt magunk is bármit ráfirkanthatunk, abból nem lesz semmi baj.
A valóság az, hogy - minden híreszteléssel ellentétben - a feliratos oldalon van a lényeg és ezen oldal épségétôl függ az, hogy adataink biztosan olvashatóak lesznek-e. Aki persze ebben kételkedik, annak azt ajánlom, hogy kedvenc lemezének ezen oldaláról húzzon le néhány négyzetcentiméternyi felületen, esetleg csak jól karcolja meg, majd próbálja meg viszontlátni a CD-n tárolt adatait.
Az eredmény garantáltan meggyôzô lesz és egyben be is rekeszt minden esetleges vitát az említett témáról.

1.3. A CD lemezek elôállítása:
A köztudatban két nagy csoportba sorolják a CD lemezeket, úgy mint gyári és írt CD lemezek. Ez a csoportosítás azt akarja tükrözni, hogy az egyikbe azok tartoznak, melyeket speciális berendezésekkel, nagy darabszámban állítanak elô, míg a másikba az egyedileg, hagyományos CD írón - fôleg házilag - írnak.

1.3.1. Gyári CD lemezek:

Gyári adat és audio CD lemezek.

Ezeket a CD lemezeket minden szempontból ellenôrzött körülmények között, nagy darabszámban, nagy teljesítményű berendezéseken és többségében elfogadható minôségben gyártják. Itt a minôségben nagy melléfogás eleve kizárt, mivel a gyártónak határozott anyagi érdeke fűzôdik ahhoz, hogy lemezhibákkal ne blamálja magát a piacon.
Itt praktikusan a legkülönbözôbb CD kiadványokra kell gondolni: szoftverek, ismeretterjesztô anyagok, installációs lemezek, szótárak, irodalmi és művészeti kiadványok stb..
Azért kivétel mégis elôfordul. Mindenki hallott talán arról a megtörtént világméretű technológiai botrányról, mikor több tízmillió lemezt kellett a gyártóknak visszavonniuk a piacról azért, mert kiderült, hogy a CD lemezek a csomagolóanyag kén tartalma miatt oly mértékben károsodtak, hogy azok bizonytalanul, illetve egyáltalán nem voltak olvashatók.
Természetesen nem tartoznak ebbe a körbe a tartalmilag elfuserált kiadású lemezek, amire kis hazánkban is volt már néhány drasztikus példa. Gondoljunk csak a pénzért adott vírusos lemezek esetére!
Azért ne bízzuk el nagyon magunkat, mert nekem az a tapasztalatom, hogy az olvashatóság szempontjából a különbözô kiadványok között is óriási minôségi különbség van. Nekem például vannak olyan "kedvenc" gyártóim, akik lemezeit elég nagy biztonsággal lehet a CD meghajtók olvasási képességének megítélésére használni, oly silányak. Természetesen ezek nevét semmiképpen nem szeretném közkinccsé tenni.

1.3.2. Írt CD lemezek:
Mint az eddigiekbôl már kiderült, a nagyobb probléma ezekkel a CD lemezekkel van, ezért ezekkel kell nekünk alaposabban foglalkoznunk, hogy megértsük a jelentkezô olvasási anomáliákat.
Úgy gondolom azonban, hogy nem kell a részletekbe belefeledkeznünk, inkább felsorolok néhány olyan szempontot, amelyeken ha bárki elgondolkodik egy kicsit, mindenképpen közelebb kerül az olvasási problémák megértéséhez és talán a lehetséges megoldáshoz is.

- A CD- lemezek alapanyagának minôsége megengedhetetlenül szór. Gondoljunk arra, hogy léteznek ismert gyártók, akik legalább ráírják a lemezeikre, hogy azokat ôk követték el: Philips, TDK, Maxel, Ricoh, Azona, Traxdata stb.. Azonban ne legyünk annyira naivak, hogy amelyik CD lemezen a fenti feliratok valamelyikét látjuk, azt valóban az a cég gyártotta, mert egyesek ugyanúgy visszaélhetnek ezekkel a nevekkel is, mint a hamisított sportcipôk esetében például az Adidas nevével!
Elég az Interneten elolvasni néhány hirdetést annak megítélésére, hogy milyen elképesztô minimumot ütnek meg egyes nyers CD ajánlatok. Csak gondoljunk arra, hogy ötszázas kötegekben lehet kapni olyan tok nélküli lemezeket, melyeken egyetlen betű sincs az azonosításhoz. Gondoljuk csak meg, hogy milyen megbízhatóak ezek a csodálatos termékek! Egyetlen dolgot azért tisztelnünk kell, mégpedig azt, hogy a gyártónak volt azért annyi önkritikája, hogy semmivel nem akarta leplezni azt, hogy minden elképzelésen alul silány áruról van szó, amit maga sem vállal fel. Valóban alkalmasak az ilyen lemezekre írt adatállományok arra, hogy bármilyen CD meghajtó minôségérôl korrekt véleményt lehessen alkotni?

- Tapasztalataim alapján nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy a CD meghajtójuk annyira rezonál egyes esetekben, hogy szinte gyorsvonat módjára elindul vele a gép az asztalon. A felületes szemlélô ekkor kimondja a verdiktet: zajos a CD olvasó. Ez azért nem stimmel minden esetben, hiszen csak arra kellene odafigyelni, hogy ez a jelenség minden egyes lemez esetében, esetleg csak egyes lemezek esetében jelentkezik. Amennyiben minden esetben nagyobb a zaj, a vibráció a normálisnál, akkor valóban alapos a gyanú, hogy a CD meghajtó zajos. Ellenkezô esetben azzal kell szembesülnünk, hogy a vibrációt a kiegyensúlyozatlan CD okozza, ami azért fordul elô, mert a gyártáskor aszimmetrikusan megváltozik a CD falvastagsága. A nagyobb fordulatszámú CD meghajtók esetében ez elkerülhetetlen zajhoz és rendellenes vibrációhoz vezet, amit csak a lemez korkedvezményes nyugdíjba helyezésével tudunk véglegesen kiküszöbölni.

- Az egyedi CD lemezeket - az eddigi kutatások alapján - általában CD írókkal írják. Megfelelô ezek minôsége mindenben? Nem hibázunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy egyáltalán nem. A hiba még kisebbnek tűnik akkor, amikor kész tényként szeretném közölni, hogy az egyes gyártók által produkált termékek minôsége elképesztô mértékben eltér egymástól. A legszomorúbb az, hogy a korábban megbízható termékeket szállító egyes nagyobb cégek felségjele alatt megjelenô CD meghajtók és írók minôsége is észrevehetôen romlott a meghibásodási számok alapján. Információim szerint az egyik ilyen cég neve "A", a másiké pedig "S" betűvel kezdôdik. Mit várhatunk akkor a többiektôl, ha a nagyok is ilyen példát mutatnak? Ez persze a jéghegy csúcsa, de mi lehet akkor a víz alatt? Mindenki saját fantáziájára bízom.

- Az eddig elmondottak alapján tehát látjuk, hogy baj van az alapanyagok, a CD írók és a CD meghajtók egy részének minôségével is, de még nem beszéltünk arról, hogy ezek állapota az idô és a használat következtében is tovább romlik, egészen a működôképtelenség határáig. Na, most vegyünk a kezünkbe egy silány nyers lemezt, írjuk azt meg egy garantáltan vacak CD íróval és próbáljuk elolvastatni a terméket egy hamisított CD meghajtóval! Nem nehéz kitalálni, hogy remek élményben lesz részünk.
Ahhoz, hogy tovább fokozzam az élvezetet, még tételezzük fel, hogy mind a CD író, mind a CD olvasó esetében több éves, végelgyengülésben lévô lézerdiódával van dolgunk! Amit leírtam, az - beismerem - a negatív összeesések példája, de sokkal boldogabbak leszünk-e akkor, ha a szerencsésebb összjátékok csak részben teljesülnek a valóságban? Bizonyára igen, de valljuk be, hogy a bizonytalanság érzése "szorítva hat le keblünkre", azaz szinte soha nem lehetünk biztosak a végeredményben, azaz a megírt CD minôségében és bármikori olvashatóságában.
Ebben van a probléma gyökere és ennek egyesek általi nem látása tud legjobban felidegesíteni, mikor valaki - lobogtatván hasonló módon készült silány lemezét - megvétózhatatlanul kimondja bármelyik CD olvasóról, hogy az egy roncs, mert az ô etalonnak tartott lemezét bizony nem tudja a szerencsétlen szerkezet elolvasni. Nem tehetek róla, de az ilyen határozott egyéniségekrôl azonnal az a ló jut az eszembe, aminek a szemellenzôje segít a lóban azt az érzetet kelteni, hogy bizony mellette soha nem halad el olyan jármű, melytôl ô eszeveszetten félni szokott. Pedig mellette akkor is ott vannak ezek a zavaró járművek, ha ô nem tud róla!
A cikkem megírásának éppen az az egyik legfontosabb célja, hogy a tárgyalt témábani csôlátás legalább 180 fokra legyen kibôvíthetô.

- Nagyon sokan szeretik kimondottan esztétikai megfontolások alapján kiválasztani a nyers CD lemezeket. Ez nagy hiba lehet, mert ami az illetônek nagyon tetszik, az még a legnagyobb csalódást is okozhatja gazdájának. Tudomásul kell venni, hogy leginkább Idô tábornok tud abban megvétózhatatlanul szelektálni, hogy melyik CD lemez a legstabilabb az eltelt idô függvényében. Aki erre a dologra még idejében nem figyelt oda és mondjuk házilag archiválta le több ezres könyvtárát nagyon szép színű CD lemezekre abban a tudatban, hogy örök idôkre megoldotta a problémát, néhány év múlva igen nagyot csalódhat, mert lemezei egyre instabilabbakká válnak, majd, végül teljesen olvashatatlanok lesznek. Egyszerűen arról van szó, hogy a CD lemez alapanyaga és a felvitt fényvisszaverô felület lassan egyszerűen "megeszik" egymást.
Aki tehát szeretné archivált anyagát több év után is biztonságban tudni, az ne sajnálja a pénzt márkás és nem olcsó CD lemezekre. Nem vall rossz ízlésre, ha valaki ragaszkodik a nemesfém bevonatú lemezekhez a tengerzöldek helyett.

- Általánosságban a CD lemezekre is igaz az a közmondás, miszerint: olcsó húsnak, híg a leve, azaz sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a drágább lemez jobb, mint egy nagyon olcsó. Erre az az egyik leglogikusabb magyarázat, hogy éppen azért mennek le a minôséggel a tengerszint alá, hogy aláígérhessenek a piaci szereplôk árainak. Ezt persze csak akkor tehetik meg, ha az általuk megajánlott ár sem jelent még veszteséget a cég számára. Így kerül az ár és a minôség "harmóniába" egymással.

2. A CD meghajó:

Egy fődarabjaira szétszedett CD-meghajtó.

A fôszereplôk egyértelműen a CD meghajtók ebben a vizsgálatban, hiszen ezekre nézünk ferde szemmel, ha valami probléma adódik az adatátvitellel.
Azért is választottam 22 típust, hogy a típusspecifikus tulajdonságokból egy jól elfogadható gyakorlati átlag adódjék.
Itt érdemes azért egy kellemetlen kérdést feltenni arra vonatkozóan, hogy egyáltalán nem lehetnek a legkülönbözôbb CD írók és a néha minden minôségi minimumot alulmúló nyers CD lemezek is ludasak a dologban? Ez azért fontos, mert bevett szokás a sor végén állót kinevezni minden hibák okozójának. A mi esetünkben a sor végét azok a fránya CD olvasók jelentik, melyek merészelnek egyes lemezeket helybôl elutasítani.

2.1. A CD meghajtók legfontosabb minôségi ismérvei:
A CD meghajtók minôségét annak alapján ítéljük meg elsôsorban, hogy milyen biztosan és gyorsan olvassa lemezeinket, milyen a működés közbeni zaja, mennyire képes sérülésmentesen kezelni a lemezeinket, mennyi ideig működik tartósan hibátlanul és ezt milyen összeg ellenében produkálja.
Természetesen lehetnek még további elvárások is, mint pl. esztétikai megjelenés, de biztosak lehetünk benne, hogy meg leszünk elégedve CD meghajtónkkal, ha csak a fent kiemelt tulajdonságokra ötöse van az Ellenôrzô Könyvébe bejegyezve.
Mint már volt róla szó, egyesek bizonyos típusokat favorizálnak, másokat pedig helybôl elutasítanak.
Nem helyes, ha ilyen merevek vagyunk, ugyanis mindig összességében kell nézni a dolgot.
Nem helyes összehasonlítani egy Plextor SCSI CD meghajtót egy IDE-s Takayaval már annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy a Plextor egyértelműen magasabb árkategóriát képvisel, másrészt a Plextor kevesebb pénzért sem hajlandó olcsóbb CD meghajtókat gyártani. Ebbôl egyértelműen az következik, hogy akinek nagyon kevés pénze van, az biztosan az olcsóbb meghajtót fogja választani, reménykedve abban, hogy majd kijönnek valahogy egymással.
Mibôl lehet arra következtetni elsô ránézésre, hogy egy igényesen kivitelezett CD meghajtóval van dolgunk?
Az alkatrészek igényes technológiai kivitelezésébôl, a stabil mechanikai felépítésbôl, a sima és sérülésmentes CD kezelésbôl, és a vibrációmentes működésbôl.

2.2. Szerkezeti felépítés:
Abban az esetben, ha már puszta ránézésre is és kezünkbe véve egy CD meghajtót az az érzésünk támad, hogy egy minden szempontból anyagtakarékos, olcsó darabbal állunk szemben, biztosak lehetünk benne, hogy ennél van sokkal stabilabb és megbízhatóbb szerkezet is a világon, tehát nem kötelezô azonnal ájuldoznunk.
Ebben az esetben konkrétan arra kell gondolni, hogy egy nyeklô-nyakló doboz, egy műanyagokkal telepakolt szerkezet, egy esztergált alkatrészeket szinte nem is tartalmazó mechanika soha nem lehet stabil, hiszen akár tetszik akár nem, a megbízható CD meghajtók ismérve az igen stabil mechanika, ami meg feltételezi a robosztusabb kivitelt, amihez mechanikai stabilitást biztosító anyag kell, ez pedig ma sem más, mint a fémek. Azoknak meg az a mániájuk, hogy a műanyagokénál fajlagosan nagyobb a súlyuk. Most egyelôre ne foglalkozzunk az elektronika minôségével, hiszen lehet az bármilyen jó, ha nem egy stabil mechanikai szerkezetbe van beépítve.

Akinek van lehetôsége ezt a különbséget leellenôriznie, annak javaslom, hogy nézze meg egy Lite-On és egy Creativ CD meghajtó mechanikai felépítését. Minden különösebb magyarázat nélkül fogja látni a különbséget.

2.2.1. A ház:

Egy CD-meghajtó komplett háza, elektronika nélkül.

Bármennyire hihetetlennek tűnik, a CD meghajtók egyik minôséget meghatározó eleme maga a ház. Ennek elég sok és fontos funkciója van, amikbôl most csak néhányat sorolok fel:
A háznak a lehetô legmerevebbnek kell lennie, hiszen ez tartja a legfontosabb belsô mechanikai és elektronikai elemeket.
A ház anyaga célszerűen vaslemez kell, hogy legyen a megfelelô árnyékolási és hűtési feladatok ellátása érdekében is.
A doboz megfelelô merevsége miatt föltétlen indokolt a vaslemez alkalmazása.
Azért van szükség még vaslemezre, mert a sztatikus árnyékolás mellett van némi mágneses árnyékoló hatása is, ami az érzékeny elektronika szempontjából elengedhetetlen.
A doboz elemeinek tökéletesen kell illeszkedniük egymáshoz, hiszen a háznak meg kell akadályoznia, hogy abból a lézer dióda szórt, verôdött sugarai kijuthassanak.
A háznak nagy szerepe van még abban is, hogy a belsô teljesítmény IC-knek megfelelô hatásfokú hűtést biztosítson. Gondolom, tudnák ezt igazolni azok, akik beavattak megfejthetetlen titkukba, miszerint tönkrement a házától lecsupaszított hibátlan CD meghajtójuk, miközben ebben az állapotban negyedóránál nem többet üzemeltették. Nem is értem, hogy mi történhetett!?

2.2.2. Fémek és műanyagok alkalmazása:
Természetes, hogy a modern technológiák által biztosított műanyagoknak ma már nélkülözhetetlen szerepe van, de ezek a műanyagok nem a teljes szerkezet stabilitását hivatottak biztosítani. Itt említem meg, hogy a CD meghajtóknál, a fogaskerekek esetében a műanyagok egyértelműen megnyerték a csatát a fémekkel szemben, hiszen könnyebbek, kopásállóbbak, zajtalanabbak, olcsóbbak és még kenésükre is csak kivételes esetben van szükség.
A félreértések elkerülése érdekében azért meg kell jegyezni, hogy a fémeket azért még nem lehet minden esetben műanyagokkal helyettesíteni, de a CD meghajtókhoz hasonló kommersz alkalmazások esetében nem hibázunk nagyot, ha ezt állítjuk.
Fentiek illusztrálására megemlítem azt a velem megtörtént esetet, mikor egy neves cég által gyártott vadonatúj CD meghajtó olvasófej emelô műanyag konzoljának mindkét csapja azonnal letörött attól, hogy egy véletlen mozdulattal figyelmesen átlöktem oldalfelületérôl lapjára. Ne gondoljon senki nagy erôhatásra, mert az valóban csak annyi volt, hogy éppen sikerült átbillentenem a szerencsétlen debütáló szerkezetet. Szerintem nem engedhetô meg, hogy egy ilyen hatás végzetes legyen egy egyébként kiváló CD meghajtó életében. Gondoljunk csak arra, hogy még a rendszerváltás elôtti ôsemberi idôkben milyen ejtegetô próbákat kellet kiállniuk a televízió készülékeknek! Amennyiben ezt a módszert alkalmaznák az új CD meghajtók és írók esetében, nagyon sok selejt keletkezne.

2.2.3. Különbözô típusok:
Sokat hallottam egyesektôl arról, hogy különbözô márkanevek alatt lényegében ugyanazok a CD meghajtók megtalálhatók. Hasonlókkal magam is találkoztam, de azonosakkal nem. Természetesen most ne foglakozzunk a szándékos hamisításokkal!
Nekem az a tapasztalatom, hogy még az azonos gyártókon belüli alkatrészek teljeskörű kompatibilitása sem biztosított. Sokszor olyan minimális eltérések miatt nem helyettesíthetôk az alkatrészek, hogy az ember kénytelen gyártói szándékosságra gondolni. Jó példa erre a számtalan "S" betűs típus, melyek némelyike között egyáltalán nem fedezhetô fel szolgáltatásbani érdemi különbség. Egyes alakatrészek, látszólag minden különösebb indok nélkül mégis lényegesen eltérnek egymástól.

2.2.4. A fômotor:

A CD-meghajtó lelkének fényképe I.: az olvasófej, a főmotor és a fejemelő egység.

A CD meghajtók minôségét alapvetôen meghatározza a lemezforgató egység és az olvasófejet mozgató mechanikai szerkezet precíz kialakítása.
A CD meghajtóknál a lemez forgatására egy központi egyenáramú motort alkalmaznak minden esetben, azonban a lemez stabil rögzítése ehhez a motorhoz kétféle módon történik: mágneses vagy mágnesezhetô tárcsával és minden irányban flexibilis laprugóval. A két megoldás mindegyikének vannak elônyei és hátrányai is egyaránt.
A mágneses leszorítás mindenképpen zajmentesebb, de nem küszöböli ki a meghajtómotor tengelyének esetleges axiális mozgását.
A laprugós leszorítás kissé zajosabb, de szinte tökéletesen kiküszöböli a meghajtómotor axiális irányú mozgását, vibrációját azzal, hogy a motor tengelyét és ezzel együtt a teljes szervo mechanikát is egy bázisfelületnek nyomja, minimálissá téve a lemez olvasása közbeni nem kívánt axiális irányú mozgást. Ezzel a megoldással biztosított lesz, hogy az olvasófejnek nem kell folyamatosan a mechanikai hibák okozta helyzeteltéréseket korrigálnia, stabilabbá és gyorsabbá téve ezzel a követési folyamatot.

2.2.5. Az olvasó egység:

A CD-meghajtó lelkének fényképe II.: az olvasófej, a főmotor és a fejemelő egység.

A lézerdióda mozgatása és vezérlése minden esetben igen erôs mágneses térben történik, megfelelô elektromos vezérléssel. A lézerdióda mozgatása tehát gyakorlatilag semmiféle mechanikai súrlódással nem jár, hiszen az szinte lebeg az erôs mágneses térben. Olcsóbb CD meghajtóknál a lézerdiódát a mágneses tér által feszített huzalok, míg drágábbak esetében inkább finom rugólemezkék tartják a mágneses térben. Ez a megállapítás is csak általában igaz, hiszen mindkettôt nagyon érzékenyre és precízre lehet elkészíteni.
Van olyan megoldás is a lézerdióda mozgatására, mely analóg módon működik a Deprez műszerekkel, azaz egy ív mentén történik a mozgatás, ahogy azt egy Deprez műszer mutatója is teszi. Ebben az esetben némi mechanikai súrlódás azért van, de bármelyik esetben a kivitelezés minôsége és precízsége alapján lehet bármelyik megoldást elônyben részesíteni a másikkal szemben.
A leírtak alapján gondolom, mindenkinek világos, hogy illetéktelen kéz ebben a mechanikai szerkezetben tud a leghamarabb irreverzibilis hibát okozni, ezért itt is felhívom a figyelmet arra, hogy ehhez a szerkezethez gyakorlatlanul senki ne nyúljon, hacsak ezt valaki szándékosan, egy magasztosabb cél érdekében nem teszi.
A lézerdiódát egy szakszerűtlen tisztítással is azonnal működésképtelenné tudjuk tenni, ezért itt lehetôleg ne kísértsük a sorsot! Ne kimondottan mechanikai sérülésre gondoljunk azonban, hanem arra is, hogy a tisztítást milyen, nem odavaló anyaggal és eszközzel végezzük. Szóval itt ne tanuljunk a saját kárunkon, mert az sokba fog kerülni.

2.2.6. A tálca:

A CD-meghajtó alulról, a flexibilis kábelekkel, a tálcamozgató motorral és a tálcával.

Fontos eleme a CD meghajtóknak a lemeztartó tálca, mely aránylag egyszerű szerkezet, de a legnagyobb boszszúságot okozhatja, amennyiben rajta megkarcolódhat, esetleg deformálódhat féltve ôrzött lemezünk.
Nincs annál rosszabb érzés, mint mikor lemezünket a CD meghajtó már rég a tálcára rakta, de a CD még 1500-as fordulatszámmal piruettezik rajta.
A tálca minden esetben műanyagból készül, fogasléces mozgatással. A fogaslécet egy motor által megforgatott fogaskerék mozgatja mindaddig, míg a motor működését egy végálláskapcsoló, egy optoelektronikai csatoló, esetleg egy induktív érzékelô meg nem szakítja. A megszakító kapcsoló a tálca mindkét végállásában működésbe lép.
A tálca egy nagyon érzékeny szerkezet, ezért azt soha ne feszegessük erôszakosan, ne működtessük nyomással, lehetôleg ne üljünk és lépjünk rá, inkább használjuk a működtetésére beépített mikrokapcsolót. Amennyiben ezt megfogadjuk, minimálisra csökkenthetjük a tálcamozgató elektromechanika egység sérülését.
Tudom, hogy aki számítógéppel dolgozik, annak sokszor mindkét keze foglalt, tehát már nem képes egyetlen szabad kezet sem biztosítani mondjuk a hamburger evéséhez. Ebben a szorult helyzetünkben se tekintsük etetôgépnek a CD meghajtónkat, azaz ne helyezzük a CD meghajtó tálcájára a csöpögô hamburgert, hogy a tálca ki-be járva adagolja számunkra az életmentô falatokat!

2.2.7. Az elektronika:

A CD nyomtatott áramköri alaplemeze fölülről az SMD elemekkel és IC-kkel.

Minden CD meghajtóban található egy olyan, fôleg SMD technológiával készített nyomtatott huzalozású fôpanel, mely a teljes kiszolgáló és vezérlô áramköri elemeket tartalmazza. Ezekre a panelekre a nagyfokú integráltság jellemzô, aminek legszembetűnôbb ismérve, hogy a processzorokon és az integrált egyéb áramköri IC-ken kívül más alkatrészeket csak elszórtan tartalmaznak. A hűtést igénylô elemeket vagy beépített hűtôfelületekkel oldják meg, vagy gondoskodnak arról, hogy az összeszerelt doboz elemeivel jól érintkezve lehessen a felesleges hômennyiséget elvezetni és a környezetbe disszipálni. Nagyon fontos, hogy ezeket a kiépített hôvezetô kontaktusokat minden esetleges összeszerelésnél állítsuk maradéktalanul vissza azzal, hogy a szükséges felületeket szilikonzsírral - nem különbözô kozmetikai krémekkel - alaposan kenjük be és gondos-kodjunk a felületek jó felfekvésérôl. Az elektronika és a mozgó elemek - fômotor, lézerdióda - elektromos csatlakoztatása flexibilis fóliasávval van megoldva. Ezen vannak kialakítva mindazok az áramvezetô sávok, melyek az áramellátáshoz és a jelvezetéshez szükségesek.

A CD nyomtatott áramköri alaplemeze alulról az SMD elemekkel és IC-kkel.

A flexibilis összekötésre azért van természetesen szükség, mert egymáshoz képest üzemszerűen elmozduló elemek közti elektromos kapcsolatról van szó.
Ezek a fôpanelek hozzáértô számára szinte mindent elmesélnek a CD meghajtókról, ugyanis az áramkörök kialakításának gondossága, az alkalmazott Chip-készlet egyértelműen elárulják, hogy milyen minôségi kategóriát képvisel a teljes szerkezet, különösen, ha az még stabil, precíz és szépen kivitelezett finommechanikai elemekkel is párosul.
Annyit még szeretnék minden bátor próbálkozó tudomására hozni, hogy ezek az alaplapok elég gondosan vannak elkészítve és általában nem szorulnak arra, hogy valaki Sokol rádió telepcserélési gyakorlattal azon különbözô javításokat végezzen. Ezt a gondosságot egy jó minôségű CD meghajtó legtöbbször azzal szokta meghálálni gazdájának, hogy az életben soha többet el nem indul. Tehát lehetôleg ne kényszerítsük ilyen hálára jól megszokott szerkezetünket!

3. Az elvégzett kísérletek végsô kiértékelése:
Aki figyelmesen végigolvasta az eddig leírtakat, az gyakorlatilag minden olyan problémával találkozott, mely egyenként is magyarázatul szolgálhat a címben felvetett kérdésre: Miért nem tudja a CD meghajtó lemezeink egy részét olvasni?
A kérdésre tehát az a válaszom, hogy azért, mert a gyakorlatban a leírt problémák kétség kívül egyenként jelen vannak és ezek némelyike önmagában is képes gondot okozni számunkra. Miért lepôdnénk meg azon, ha a problémák szuperponálódása esetén a CD olvasónk még bizonytalanabb olvasási képességével találjuk szemben magunkat? Nem történik más, mint a fizikai törvényszerűségek elkezdik uralni a CD meghajtók esetében a saját terepüket, azaz ezek a törvényszerűségek addig követelik igazukat, míg a CD meghajtó ezt megunja és elôször elbóbiskol, majd összecsapván a könyvet, végkép elalszik. Tehát egyszerűen nem olvas tovább sem könyvet, sem CD-t.
Megkérdezhetné valaki, hogy végsô soron mi volt a cél azzal, hogy megnöveltem a tesztbe vont CD meghajtók és CD lemezek számát? A kérdésre azt az egyszerű választ tudom adni, hogy a nagy számok törvénye alapján mégis csak pontosabb eredmény kapható, de az sem hátrányos, hogy az emberi meggyôzôdés így azért mindenképpen szilárdabb alapokon áll és támasztódik alá, mint egy-két szegényes kísérlet alapján.
Különösebb további indoklás alapján tehát a CD meghajtók hangulatát erôsen befolyásolja saját fizikai állapotuk, minôségük, a CD-k milyensége és mindaz a körülmény, mely egy CD lemez megírásához föltétlen szükséges. Ahhoz, hogy egy konkrét esetben az igazságot legjobban meg tudjuk közelíteni, arra kell képességünk legyen, hogy el tudjunk vonatkoztatni az olvasási képességet befolyásoló lényegtelen hatásoktól és figyelmünket maximálisan a meghatározó jelenségekre fordítsuk. Amennyiben ez sikerül, könnyebben megérthetjük a CD meghajtók meghatározó olvasási problémáit és ezzel a kezünkbe egy olyan eszköz kerül, mely egyben segít a felmerült konkrét probléma sikeres megoldásában. Biztos vagyok abban, hogy aki csak egy kis idôt is szánt elgondolkodni a leírtakon, a jövôben nem fog automatikusan arra gondolni egy CD olvasási gond esetén, hogy nem lehet egyéb hiba, mint a tökéletlen CD meghajtó.
Amennyiben ezt akár csak néhány embernél is sikerült elérnem, utólag sem fogom sajnálni a tesztelésre és a cikk megírására fordított idôt.
Továbbá szeretném készségemet kifejezni arra, hogy bármilyen témához kapcsolódó ügyben szívesen állok a "Miért nem tudja a CD meghajtó lemezeink egy részét olvasni?" téma iránt érdeklôdôk rendelkezésére.
Biztos vagyok abban, hogy közös munkával, alkotó együttműködéssel és a tapasztalatok egymás közti megosztásával még tovább tudjuk finomítani eddigi eredményeinket. Szerintem ez egy olyan szép mondat volt, hogy mivel nem érdemes silányabbakkal kísérleteznem, inkább befejezem a további elemzést.

4. A CD meghajtó csatlakoztatása a számítógéphez:
Az elsô ránézésre ez egy nagyon egyszerű dolognak tűnik, de nagyon sok olyan összeállítással találkoztam már, melyeknél - enyhén szólva is - van jobb megoldás.

4.1. Az alapállapot az, amikor a PC-be 1 db HDD-t és 1 db CD meghajtót kell az IDE portokra kötni. Ezt a legtöbb esetben - kábeltakarékossági és kényelmi okokból is - úgy oldják meg, hogy a Master HDD-t Slave CD meghajtóval kötik egy kábelre, amit aztán az IDE 1 portra csatlakoztatnak. Ez a változat azonban nem ad ideális megoldást a minden bizonnyal bekövetkezô lassúbb működés miatt. Az a helyzet, hogy egy gyors HDD sebességét jelentôsen meg tudja fogni egy vele azonos kábelen levô, nem túl korszerű CD meghajtó. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor két eltérô sebességű HDD-t kötünk egy kábelre: le fog lassulni a gyorsabb HDD is.
Az említett probléma kiküszöbölésére javaslok egy biztonságos megoldást, ami csak a legideálisabb és legoptimálisabb működést veszi figyelembe, semmi mást.
Kössük a HDD-t Masterként az elsôdleges IDE portra. A kábelt hagyjuk olyan hosszúra, amilyen a kényelmes csatlakoztatáshoz éppen elegendô! A fölösleges kábelrészt vágjuk le a közbülsô csatlakozónál! A CD meghajtót jumpereljük szintén Masterként, majd csatlakoztassuk a másodlagos IDE porthoz az éppen szükséges hosszúságú kábellel! Ebben az esetben is vágjuk le a fölösleges részt a közbülsô csatlakozónál!
Ezzel a megoldással több eredményt érünk el egyszerre: ideálisan rövid lesz a jeláramlás útja az alaplap és a meghajtók között, semmiféle visszahatás nem lesz a HDD és a CD meghajtó között, megszabadulunk a fölösleges kábelrengetegtôl, amitôl a gépünk jobban fog szellôzni, de sokkal esztétikusabb lesz a szerelés is, nem beszélve a sokkal jobb áttekinthetôségrôl.

Az átalakított kábelen jól látszik az eredeti csatlakozó helye.

Természetesen az itt szerzett gyakorlat alapján az FDD, a COM és Printer portok kábelét is átalakíthatjuk, a fölösleges csatlakozókat eltávolíthatjuk, a kábelhosszakat ideálisra méretezhetjük. Meg fogunk lepôdni, hogy milyen szép rendezett lesz a gépünk már csak szemre is, nem beszélve a gyorsabb és stabilabb működésrôl.
Amennyiben a rendelkezésünkre álló kábelrész a közbülsô csatlakozó és az egyik vég között megfelelô hosszúságú, nincs más teendô, mint a kábelt elvágni a közbülsô csatlakozó megfelelô oldalán.
Amennyiben azonban a kábel mindkét részét mindenképpen hosszúnak találjuk, vegyük le róla a közbülsô csatlakozót és az 1-es jelölés figyelembe vételével tegyük fel azt a kábel megfelelô hosszúságot adó helyére! Vigyázzunk arra, hogy miközben a kábelt óvatosan lefejtjük a késes csatlakozókról, az érintkezôk semmiképpen ne húzódjanak ki a műanyag házból, mert egy esetleges visszahelyezéskor megfordíthatjuk azokat, amivel tönkretehetjük a teljes csatlakozót!
Az érintkezôk kihúzódását úgy is meg tudjuk akadályozni, ha a levétel elôtt a csatlakozót rátoljuk egy valamilyen IDE portra, esetleg egy CD meghajtóra vagy egy HDD-re. Mindig alaposan nézzük meg, hogy a kábel erei központosan állnake a felrakandó csatlakozó tulipán alakú késes csatlakozóihoz képest! Amennyiben igen, helyezzük a csatlakozót egy megfelelô hosszúságú satu pofái közé és nyomjuk össze a csatlakozót! A sikeres összenyomás után nincs más teendônk, mint egy éles késsel levágni a felesleges kábelvéget! A csatlakozó kábelrôl való levételét azért nem írtam le, mert egy kis tanulmányozás után az mindenkinek egyértelmű lesz.
A levágás úgy a legegyszerűbb, ha a kést lapjával szorosan a csatlakozó mellett tartva, a csatlakozót mindegy vonalzóként használva toljuk végig a csatlakozó oldalán. Ezzel elérjük, hogy a levágott felületen semmiképpen nem kerülhetnek zárlatba az egymás melletti szalagkábel huzalok.
Abban az esetben, ha a közbülsô csatlakozótól mért nagyobb kábelhossznál is hosszabb kábelre van szükségünk, akkor a levett közbülsô csatlakozót egyszerűen odébb kell rakni a kábelen és a megmaradó fölösleges kábelrészt az ismertetett módon le kell vágni. A gyakorlat szerinti normál esetben semmiféle zárlatveszélyt nem tud okozni a levett csatlakozó után maradó átszúrt kábelrész.
Nyomatékosan felhívom azonban a figyelmet arra, hogy az ismertetett megoldást csak olyan ínyenceknek javaslom, akik rendelkeznek megfelelô kézügyességgel, szerszámokkal és megfelelô műszaki érzékkel a hibátlan kivitelezéshez! Mindenki csak saját felelôsségére kezdjen bele a kábelek leírt átalakításába! Aki nem biztos a dolgában, az inkább hagyja meg a kábeleket eredeti állapotukban, esetleg még a fölösleges rész levágását felvállalhatja! A megmaradó kábeldarabokat és a rajtuk maradt csatlakozókat semmiképpen ne dobjuk el, hiszen a két maradékból egy új kábelt készíthetünk magunknak.

4.2. Abban az esetben, ha 2 db HDD-t és egy CD meghajtót kell csatlakoztatnunk a PC-hez, akkor az a helyes eljárás, ha a Master boot HDD-t az IDE 1-re kötjük, az IDE 2-re pedig Masterként a 2. HDD-t és Slaveként a CD meghajtót. A kábelek hosszára vonatkozó instrukciók azonosak a már leírtakkal. Az ínyencek számára van azonban egy szempont, amire ebben az összeállításban szintén további figyelmet kell fordítani. Nem mindegy az, sem hogy a kábelen milyen a meghajtók csatlakoztatási sorrendje. Akkor járunk el helyesen, ha a közbülsô csatlakozóra mindig a HDD-t csatlakoztatjuk. Amennyiben a közös kábelen 2 db HDD van, akkor a közbülsô csatlakozóhoz mindig a boot HDD-t csatlakoztassuk! Amennyiben a közös kábelen nincs boot HDD, azt a HDD-t kössük a közbülsô csatlakozóra, amelyiknek nagyobb a sebessége!
Vannak olyan CD- meghajtó típusok is, melyek Masterként, illetve Slaveként működnek helyesen akkor is, amikor az összes jumpert eltávolítjuk róluk. Ezt azért jó tudni, mert ha valamilyen makacs problémával találkoznánk, a siker reményében végigzongorázhatjuk ezeket a lehetôségeket is.

Különböző átalakított kábelek a maradék csatlakozókkal.

4.3. Azt gondolnánk, hogy a meghajtók tápfeszültségre csatlakoztatása egyáltalán nem problematikus, azonban ez messze nem így van. Alapvetô szabály, hogy a tápcsatlakozók feldugásakor mindig gyôzôdjünk meg szemmel is a letört sarkok elhelyezkedésérôl, mert szerencsétlen esetben fordítva is rá tudjuk dugni a csatlakozót a meghajtóra, ami minden esetben azonnali meghibásodáshoz vezet. Amennyiben a csatlakozó nagyon könnyen felcsúszik, föltétlenül állítsuk szorosabbra a 4 db csatlakozó hüvelyt!
Nagyon fontos arra ügyelni, hogy a HDD-t soha ne csatlakoztassuk a ventillátor meghosszabbított csatlakozójára, mert minden fölösleges átmenet rontja a csatlakozó áramvezetô képességét, ami nagyon nehezen kideríthetô problémákat, bizonytalanságokat okozhat! A leírtakkal azonos módon kell akkor is eljárnunk, mikor a gépben tápfeszültség elosztót, illetve hosszabbítót használunk. Ezt ugyanúgy kell kezelni, mintha ventillátor hosszabbítóval lenne dolgunk.
A leírt szempontokra azért érdemes már a szereléskor is odafigyelni, mert azok gyakorlati tapasztalatokon alapulnak és fölösleges csapdákat kerülhetünk el alkalmazásukkal.

5. A hazai szervizelési lehetôségek:
Mindjárt azzal kezdeném, hogy ahol nincs, ott ne keress! Amennyiben ehhez azonnal ragaszkodni kezdünk, semmiféle meglepetés nem érhet bennünket.
A magyarországi szervizek többségének felkészültsége olyan magas ezen a téren, hogy gyakorlatilag semmiféle érdemi hibát nem tudnak megjavítani. Aki nem hiszi, az próbálja csak ki nyugodtan.
A félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy az én fogalmaim szerint - szerviz szinten - az nem javítás, de nem is valamiféle dicsérendô szolgáltatás, amikor egy 12.000 Ft-os CD meghajót 15.000 Ft-ért javítanak meg úgy, hogy egy hónap alatt behozatják azt a részegységet, ami a meghibásodott alkatrészt biztosan tartalmazza, majd azt 4 db csavarral beépítik a szerkezetbe. Amennyiben még a csatlakozó kábeleket is sikerül polaritáshelyesen csatlakoztatniuk, már viheti is és beszerelheti a boldog tulajdonos a kedvenc szerkezetet a PC-be.
A magas javítási költségre indokként a külföldi alkatrészek magas beszerzési árat, valamint az igen magasan túlképzett mérnökök havi óradíját szokták felhozni. Én csak azt nem értem, hogy ehhez a magasröptű munkához miért nem alkalmaznak sokkal alacsonyabb képzettségű és sokkal alacsonyabb órabérű szerelôket? Csak nem azért, hogy a már említett 4 db csavart ne balra kezdje betekerni?
Természetesen maximális és ôszinte tiszteletemet fejezem ki mindazoknak a szervizeknek, melyek korrekt munkát végeznek, így semmiképpen nem tartoznak ebbe a körbe. Sajnos, ôk vannak kevesebben.
A leírtak illusztrálására alkalmam volt néhány tôrôlmetszett szervizes szakvéleményt olvasnom a CD meghajtókra és CD írókra ragasztott címkéken az alábbiak szerint: "Elektronika hiba, nem javítható!" meg "Lézerdióda kihunyt, nem javítható!".
Félreértés ne essék, nem a nyelvezettel van bajom, hanem azzal, hogy a hasonló címkéjű szerkezetek 50-60%-ban házilag mégis megjavíthatók és gyakorlati tapasztalataim szerint még évekig kifogástalanul tovább működnek. Erre természetesen reflektálhat úgy egy elmarasztalt szerviz, hogy: "Nem volt szakszerű a javítás!". Még az is lehet, de a beavatkozás a működést mint célt igyekezett megcélozni és szolgálni és azt el is érte. Valahogy úgy van ez, mint a vicc szerinti ferde szájú családban, ahol lefekvés elôtt - az ismert okból - senki nem tudta a gyertyát elfújni, pedig a család minden tagja megpróbálta azt, míg a nagyapa bölcsen megnyálazva két ujját, azonnal sötétet csinált, miközben azt mormogta, hogy: "Gyerekeim, nem el kell azt fúni, hanem el kell azt óttani".
A nagyapának volt igaza: sötétet kellett csinálni és ô csinált. Ilyen egyszerű a dolog!

Írta: Öreg Dixie