Bemutatták a filmet, melyet a "Vatikán nem akart az emberek szeme elé engedni". A befolyásolható közönség pedig telt házakkal köszönte meg mindezt.

Ritkán szoktunk kiemelni frissen bemutatott filmeket Amerikából, de a hétvége olyan történéseket hozott, melyek mellett nem lehet elmenni, már csak azért sem, mert nagyon tanulságosak, s talán a mozizók egy részének gondolkodását is segít megérteni. A szikár tények: pénteken került bemutatásra Amerikában a The Devil Inside című horrorfilm, melyet egymillió dolláros költségvetésből forgatott egy ismeretlen rendező ismeretlen színészekkel - és a hétvége legsikeresebb filmje lett 34,5 millió dolláros bevétellel, aminél jobb nyitányt januárban csak a hatalmas marketinggel megnyomozz Cloverfield és az újra bemutatott Csillagok háborúja tudott produkálni.


A hab a tortán: a CinemaScore felmérése szerint, mely a premierfilmek megtekintése után szondázza a nézőket, a közönség a lehető leggyengébb, F-es (magyarul 1-es) átlagosztályzattal "jutalmazta" a filmet. Bár a CinemaScore osztályzata inkább csak érdekesség, semmiképp sem lehet belőle következtetéseket levonni, azért valahol beszédes, s azt is jelentette, hogy a The Devil Inside a hatodik F-fel jutalmazott mozifilm volt ebben az évezredben. (A 2000-es években csak a Solaris, a Darkness - A rettegés háza, a Wolf Creek - A haláltúra, A doboz és az Ashley Judd-féle Bug kapott F-et a premierhétvégi nézőktől.) Nem meglepő módon más platformok eredményei is rímelnek a CinemaScore-ére: az IMDb-n még a film iránt érdeklődők is csak 4.4/10-es osztályzattal jutalmazták átlagosan az ördögűzős horrort, míg a kritikusok a RottenTomatoes gyűjtése szerint 7%-ban találták jónak a filmet, a kritikák 93%-a negatív lett.

Tehát adott egy sokak szerint rossz film, ami remek eredményeket produkált. A remek eredménynek persze több oka van, de ha lenne a jelenségre megbízható megfejtés, akkor valószínűleg Hollywoodban minden stúdió ezt alkalmazná. Természetesen a sok néző a marketing miatt nézte meg rögtön az első héten a filmet: az előzetest a Paranormal Activity 3 előtt mutatták be, de a kampány mindvégig olcsó és egyszerű, ám rettentően célzott tudott marad. Természetesen a trailer volt a fő oka annak, hogy sokan meg sem várták az első reakciókat, melyek már szombaton elárasztották a Twittert, arról beszámolva, hogy milyen pocsék film a The Devil Inside.

A látogatottság nem csökkent olyan mértékben, hogy az befolyással legyen a film sikerére, bár az is igaz, hogy a szokottnál jóval kevesebben nézték meg a második napon a filmet (péntek bevétel: 16,9 millió dollár, szombati bevétel: 11,8 millió dollár), de ez jellemző a rettenetesen várt horrorfilmekre, melyek sokszor már a premierjük napján biztosítják maguknak majdani összbevételük harmadát, s a hétvégi teljesítményük nem ritkán az összbevétel felével egyezik meg. S ezt használja ki Hollywood: a stúdiók célja a reklámokkal minden érdeklődőt rávenni az első napos mozizásra, hiszen később már befolyásolhatja az ember választását mások véleménye. (A marketingkampányban egyébként még nagy része volt az iPhone-alkalmazásoknak is..)


Persze ha ilyen egyszerű lenne a recept, akkor mindenki alkalmazná. Mint ahogy akár azt is mondhatnánk, hogy a The Devil Inside sikerének kulcsa az volt, hogy talált videókamerás projekt, s a siker mértéke ugyanakkora, mint az olyan pár ezer dolláros, talált felvételes horroroké, mint a Blair Witch Project vagy a Paranormal Activity. De az már az elmúlt évek során kiderült, hogy csak a talált videókamera vagy az alacsony költségvetés nem jelent hatalmas sikert. Azt nem kell ecsetelni, hogy a pár ezer dolláros vagy egymilliós filmek zöme azonnal eltűnik a süllyesztőben, de sokszor a titokzatos, videókamerás alkotások sorsa is ugyanez, elég a tavalyi Apollo 18-ra gondolni, mely világszerte összesen 25 millió dollárra volt jó.


A horror műfaját már ki sem érdemes emelni, hiszen manapság ismét alig látni horrorfilmet a mozikban. Tény, hogy a természetfölötti műfajban a Paranormal Activity 3 nagyon sikeres volt (104 millió dollár bevétel Amerikában) és az Insidious az év meglepetésének mondható (54 millió), de sem a Végső állomás remek 5. része (42 millió), sem A rítus (33 millió), sem a Don't Be Afraid of The Dark (24 millió) nem szerepelt túl jól - az olyan nem természetfölötti horrorokról, mint a Sikoly 4 (38 millió) és a Cápák éjszakája (19 millió) beszélni sem érdemes. A The Devil Inside-dal kapcsolatosan csak az ördögűzős filmek elmúlt évekbeli érthetetlen sikereit lehet kiemelni, hiszen az ugyancsak minimál költségvetésű Az utolsó ördögűzés 41, míg a 2005-ös Ördögűzés Emily Rose üdvéért 75 millió dollár bevételt hozott - de a már említett A rítus már közel sem teljesített ilyen jól. (És itt is áll az az iménti megállapítás, hogy ha az ördögűzés lenne a titok nyitja, akkor sokkal több ördögűzős film készülne.)


Így más következtetést nem lehet leszűrni, mint azt, hogy az emberek szeretnek azért moziba járni, hogy féljenek, s a The Devil Inside, neten igencsak aktív kampánya is azt sugallta, hogy félni fognak a filmen. Nem véletlen, hogy a közönség jó része a befolyásolhatóbb fiatal korosztályból került ki, a felmérések szerint a nézők 59%-a volt 25 éven aluli, ami a megszokotthoz képest nagyon alacsony átlagéletkorú közönséget feltételez. De, ha ez így van, akkor adja magát a kérdés, hogy miért nem készül több, félelmetes, vagy félelmetesnek ígérkező mozifilm? Onnan pedig már csak egy lépés lenne, hogy olyan félelmetes filmeket is lássunk, amelyek jók.