SG.hu·
Disturbia - A Transformersből pórázra kötve
A thrillerek Amerikai pitéjével rukkolt elő a Dreamworks és robbantott bankot, s ha Hitchcock élne, minden bizonnyal ma ő is hasonló filmet forgatna.
A Disturbia a 2007-es mozis tavasz egyik legnagyobb meglepetése volt, mely a sok, sztárokkal telepakolt felnőtt thriller között (Anthony Hopkins - Fracture, Bruce Willis - Vadidegen, Kate Beckinsale - Elhagyott szoba) vágott rendet csekély 20 milliós költségvetésből és röpítette a legmenőbb tinisztárok közé a már ezelőtt sem ismeretlen, de a Transformers segítségével permanensen befutó Shia LaBeouföt. A meglehetősen újságíró-taszító nevű színésszel nyilvánvalóan még jó pár nagyvolumenű produkcióban találkozhatunk a jövőben is, kezdetnek az Indy 4-ben.
A siker ténye megkérdőjelezhetetlen, az okát viszont azóta is keresik a konkurens stúdiók, miközben a Disturbiát legyártó Dreamworks röhög a markában. Mert miről is szól a legújabb hollywoodi sikerthriller? A pelyhedző állú írók, Christopher B. Landon és Carl Ellsworth kimondva, de inkább kimondatlanul előásta egy véletlenszerűen kiválasztott Hitchcock-filmet - esetünkben a Hátsó ablakot - (mely közhelyes összehasonlítást kritikus legyen a talpán, aki nem citálja elő...) és az egészet nyakon öntötték modern környezettel és technikával, tiniromantikával és előállították a mixből az Emil és a detektívek korhatáros verzióját.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Főhősünk, Kale tűzrevaló tini és mivel vele gúnyolódó spanyoltanárát jól pofán vágja (egy remekül felvezetett jelenet segítségével, ahol két párbeszédből többet megtudunk a szereplőkről, mint olykor 90 percnyi jellemábrázolásból), aminek eredményeképpen és korábban is előforduló renitens viselkedésének köszönhetően házi őrizetbe kerül. Három hónap iskola nélkül, tömör gyönyör, gondolhatnánk. Eleinte Kale is ezen az állásponton van, csak éppen anyu (Carrie-Anne "Trinity" Moss mínusz bőrruha) nem támogatja a lébecolást, ezért a tévé és az internet elég hamar eltűnik a Kale által elérhető szórakozási formák közül. Marad az iPod pár giga zenével, egy fényképező, egy távcső, valamint egy nyomkövető a lábára csatolva.
Egy nyomkövető, ha túlságosan elhagyja a házat, veszett módon elkezd sípolni és értesíti a rend éber őreit, hogy szökés van folyamatban. Ily módon elő is állt a klasszikus James Stewart-i szituáció, aki az 54-es Hitchcock-klasszikusban tolószékhez kötve figyelte a környék eseményeit. Mert ilyen körülmények között természetes, hogy Kale is felfigyel valami furcsaságra, amikor éppen nem a szomszéd lány domborulatain legelteti a szemét. És persze hősünknek a fene nagy rabságban mindenféleképpen a végére kell járnia annak a bizonyos furcsaságnak mielőtt farkast kiáltana.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kemény dió értékelni a Disturbiát, mivel a klasszikus Holló színházas poén kifacsarásával élve nem szól igazán ellene semmi, de sajnos mellette sem. A Disturbia tipikusan nézhető film, s mellette szórakoztató, hiszen lehet kételkedni, aggódni, jó csajokat és pasikat bámulni, enyelgő, tiniromantikából jeles nebulókat figyelni, poénokon kuncogni és menő zenéket hallgatni anélkül, hogy történne valami is a filmben. Valahogy van egy hangulata az egésznek. Viszont ha egy pillanatra is kikerülünk a film bűvköréből, akkor sajnos rádöbbenünk, hogy az egész csak egy szégyentelen, szinte ötletmentes újrafilm, melyben kivételesen buták a magukat fenemód okosnak képzelő szereplők, és tényleg csak a körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően élik túl az egészet - ha ugyan túlélik.
Furcsa, hogy egy thrillernek beharangozott film ennyire nem él a feszültségkeltés eszközeivel, s ha az ember nem tudná a műfaját, vagy hogy mire megy ki a játék, akkor komolyan egy romantikus tinifilmnek vélné a Disturbiát, ahol teljesen véletlenszerűen a végére gyorsulnak csak be az események. Az ellentmondásosságot pedig ismét csak a fentebb említett hangulattal tudom ellensúlyozni, mert valahogy a film első fél órája az eseménytelenséggel együtt elringatja a nézőt a már emlegetett hangulati se hall, se lát szituációba, melyből ha nem szabadulunk, akkor azon vesszük észre magunkat, hogy meglehetősen jól szórakozunk - és azt hiszem, hogy ennél többet nem is kívánhatunk.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Mindettől függetlenül felkészülhetünk rá, hogy a Disturbia sikere - mint egykor a tinihorror feldolgozásoké - megnyitotta az utat a hasonszőrű próbálkozások előtt, még akkor is, ha a készítők ragaszkodnak hozzá, hogy nem egy Hátsó ablak-remake-ről van szó. A meglepetés mindössze az, hogy a borzasztóan lassan építkező, de sajnos erősen közepes film ennyire vonzotta az amerikai tinédzséreket. Talán ők is rájöttek, hogy a mostani hollywoodi filmes nihilben a Disturbiákat is meg kell becsülni. Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A Disturbia a 2007-es mozis tavasz egyik legnagyobb meglepetése volt, mely a sok, sztárokkal telepakolt felnőtt thriller között (Anthony Hopkins - Fracture, Bruce Willis - Vadidegen, Kate Beckinsale - Elhagyott szoba) vágott rendet csekély 20 milliós költségvetésből és röpítette a legmenőbb tinisztárok közé a már ezelőtt sem ismeretlen, de a Transformers segítségével permanensen befutó Shia LaBeouföt. A meglehetősen újságíró-taszító nevű színésszel nyilvánvalóan még jó pár nagyvolumenű produkcióban találkozhatunk a jövőben is, kezdetnek az Indy 4-ben.
A siker ténye megkérdőjelezhetetlen, az okát viszont azóta is keresik a konkurens stúdiók, miközben a Disturbiát legyártó Dreamworks röhög a markában. Mert miről is szól a legújabb hollywoodi sikerthriller? A pelyhedző állú írók, Christopher B. Landon és Carl Ellsworth kimondva, de inkább kimondatlanul előásta egy véletlenszerűen kiválasztott Hitchcock-filmet - esetünkben a Hátsó ablakot - (mely közhelyes összehasonlítást kritikus legyen a talpán, aki nem citálja elő...) és az egészet nyakon öntötték modern környezettel és technikával, tiniromantikával és előállították a mixből az Emil és a detektívek korhatáros verzióját.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Főhősünk, Kale tűzrevaló tini és mivel vele gúnyolódó spanyoltanárát jól pofán vágja (egy remekül felvezetett jelenet segítségével, ahol két párbeszédből többet megtudunk a szereplőkről, mint olykor 90 percnyi jellemábrázolásból), aminek eredményeképpen és korábban is előforduló renitens viselkedésének köszönhetően házi őrizetbe kerül. Három hónap iskola nélkül, tömör gyönyör, gondolhatnánk. Eleinte Kale is ezen az állásponton van, csak éppen anyu (Carrie-Anne "Trinity" Moss mínusz bőrruha) nem támogatja a lébecolást, ezért a tévé és az internet elég hamar eltűnik a Kale által elérhető szórakozási formák közül. Marad az iPod pár giga zenével, egy fényképező, egy távcső, valamint egy nyomkövető a lábára csatolva.
Egy nyomkövető, ha túlságosan elhagyja a házat, veszett módon elkezd sípolni és értesíti a rend éber őreit, hogy szökés van folyamatban. Ily módon elő is állt a klasszikus James Stewart-i szituáció, aki az 54-es Hitchcock-klasszikusban tolószékhez kötve figyelte a környék eseményeit. Mert ilyen körülmények között természetes, hogy Kale is felfigyel valami furcsaságra, amikor éppen nem a szomszéd lány domborulatain legelteti a szemét. És persze hősünknek a fene nagy rabságban mindenféleképpen a végére kell járnia annak a bizonyos furcsaságnak mielőtt farkast kiáltana.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kemény dió értékelni a Disturbiát, mivel a klasszikus Holló színházas poén kifacsarásával élve nem szól igazán ellene semmi, de sajnos mellette sem. A Disturbia tipikusan nézhető film, s mellette szórakoztató, hiszen lehet kételkedni, aggódni, jó csajokat és pasikat bámulni, enyelgő, tiniromantikából jeles nebulókat figyelni, poénokon kuncogni és menő zenéket hallgatni anélkül, hogy történne valami is a filmben. Valahogy van egy hangulata az egésznek. Viszont ha egy pillanatra is kikerülünk a film bűvköréből, akkor sajnos rádöbbenünk, hogy az egész csak egy szégyentelen, szinte ötletmentes újrafilm, melyben kivételesen buták a magukat fenemód okosnak képzelő szereplők, és tényleg csak a körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően élik túl az egészet - ha ugyan túlélik.
Furcsa, hogy egy thrillernek beharangozott film ennyire nem él a feszültségkeltés eszközeivel, s ha az ember nem tudná a műfaját, vagy hogy mire megy ki a játék, akkor komolyan egy romantikus tinifilmnek vélné a Disturbiát, ahol teljesen véletlenszerűen a végére gyorsulnak csak be az események. Az ellentmondásosságot pedig ismét csak a fentebb említett hangulattal tudom ellensúlyozni, mert valahogy a film első fél órája az eseménytelenséggel együtt elringatja a nézőt a már emlegetett hangulati se hall, se lát szituációba, melyből ha nem szabadulunk, akkor azon vesszük észre magunkat, hogy meglehetősen jól szórakozunk - és azt hiszem, hogy ennél többet nem is kívánhatunk.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Mindettől függetlenül felkészülhetünk rá, hogy a Disturbia sikere - mint egykor a tinihorror feldolgozásoké - megnyitotta az utat a hasonszőrű próbálkozások előtt, még akkor is, ha a készítők ragaszkodnak hozzá, hogy nem egy Hátsó ablak-remake-ről van szó. A meglepetés mindössze az, hogy a borzasztóan lassan építkező, de sajnos erősen közepes film ennyire vonzotta az amerikai tinédzséreket. Talán ők is rájöttek, hogy a mostani hollywoodi filmes nihilben a Disturbiákat is meg kell becsülni. Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Disturbia feliratos amerikai thriller, 90 perc, 2007 Rendező: D.J. Caruso Forgatókönyvíró: Christopher B. Landon, Carl Ellsworth Zeneszerző: Geoff Zanelli Operatőr: Rogier Stoffers Producer: Jackie Marcus, Joe Medjuck, Tom Pollock Vágó: Jim Page Shia LaBeouf (Kale) Carrie-Anne Moss (Julie) David Morse (Mr. Turner) Sarah Roemer (Ashley) Jose Pablo Cantillo (Gutierrez) Viola Davis (Parker detektív) Matt Craven (Daniel Brecht) Aaron Yoo (Ronnie) |
