Szerencsére, nincs olyan hét, hogy egy-egy filmjét ne játszanák. Az Egri Csillagokat, a Kárpáti Zoltánt és az Isten hozta őrnagy urat, a Rokonokat DVD-n is lehet kapni, s reméljük gazdagodik a sor.

A különböző csatornákon pedig fel-feltűnik arca, mert sok olyan film készült a hatvanas-hetvenes években, amelyben szerepelhetett. Az utóbbi évtizedekben kevesebbet láthatjuk. Hivatalos kitüntetése kevés, de a kollégáitól minden díjat megkapott, amit csak lehetett. Hatalmas szemek, kifejező tekintet, Venczel Vera nézése nem változott: szeretettel és csodálkozással tekint a világra.

"Mindenkit ér bántás, keserűség. Valamikor régen azt mondta nekem valaki, az életet nem lehet megúszni. Én igyekszem a magam baját nem másokra zúdítani. A mindenkori magamért vállalni kell a felelősséget. A színpad egy olyan hely, ahol senki nem tud kimenni helyetted. Ezt nagyon korán megtanultam."

Egy időben rengeteget szerepelt. Cecey Éva az Egri csillagokban, Katinka a Kárpáti Zoltán-ban, Ágika, az isten hozta őrnagy úrban, s hosszan folytathatnánk a sort...
- Szerencsés ember vagyok. Mindig ez a pálya vonzott. Már középiskolás koromban szerepelhettem filmen, ez volt Karambol. Elsőre fölvettek a főiskolára. Ott sok remek ember csak azzal foglalkozott, hogy belőlünk jó színész legyen. Bár a meghatározó személyiségű Pártos Géza osztályába jártam, már másodévesen Várkonyi Zoltán nekem adta Katinka szerepét. Színpadon pedig ugyanekkor a Benedek Árpád által rendezett Néma leventében lehettem komorna Ruttkai Éva-Zilia mellett. A Ványa bácsiban játszottam Latinovits Zoltánnal, Tomanek Nándorral. Mesteriskola volt ez.

Olyan partnerekkel és olyan csapatban, amelyek meghatározták az egész életemet. Egyik nagy élményem, hogy láthattam, mint formál meg, milyen átéléssel, minden apró kis részletre mennyire figyelve jelenít meg egy életet Dayka Margit. Rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba filmekben és színpadon: Páger Antal, Sulyok Mária, Bulla Elma, Horváth Teri, Gobbi Hilda, Lukács Margit, Kohut Magda, Törőcsik Mari, Darvas Iván, Tábori Nóra, jaj, nem szeretnék kihagyni senkit. Csodálatos volt közelükben. Csak őket kellett figyelni! Egyszerűen nem lehetett rosszul megszólalni mellettük, mert vitték, emelték magukkal a kezdő embert. Egy tekintet, egy hangsúly elég volt. Tanulhattam tőlük, figyelhettem, hogyan járják körbe a szerepet, addig nem hagyták abba, amíg nem érezték hitelesnek alakításukat.

Sok-sok filmben volt "a fiatal lány", naiva...
- Mondjuk úgy, hogy sok lányszerepet kaptam, olyan fiatalét, aki rácsodálkozik a világra. Naiva? Fiatal, olyan ember, akivel most először történik valami. Akkor tanulja az életet és még minimális tapasztalata sincs. Valójában ezzel a rácsodálkozással kezd felnőtté válni. Én valami ilyesmit éreztem-értettem ezen a szerepkörön és úgy gondolom, hogy ez a naivitás, ez a rácsodálkozás egy bizonyos korban igenis fontos. Azok az alakok, sorsok, amelyeket én eljátszhattam végtelenül szimpatikus és szeretetreméltó szerepek. Talán ezért is emlékezetesek.

Kritikák sora magasztalta, Önnel voltak tele a címlapok. Mostanában másra figyel a nyilvánosság. Hogy éli meg ezt?
- Volt az életemnek sűrű időszaka. Most már nem olyan sűrű, de folyamatosan dolgoztam és dolgozom. Kevesebb a reklám, kevesebb fotó, de miért baj ez? Az elmúlt évtizedek alatt is, ha ebben a színházban nem, de a másikban kaptam szerepet és rádióztam sokat. A színház életforma. Gyönyörű szerepeim vannak. Mindig emlékszem főiskolás osztályfőnököm szavaira: maguk szerencsés emberek. Esténként két órára megoldhatják életüket.

Tizenhét-tizennyolc évesen még nem értettem mit jelent ez a mondat. De most már tudom. Védettség a színpad, és védettség a szerep. Nagyon sok segítséget ad. Itt élek ebben a közegben, de enyém lehet egy másik sors, másik élet, ahova odavarázsolódik az ember, ahova a szerepe viszi. Nagyon sok mindent alkatából adódóan csinál az ember. Meg lehet próbálni másképp is, csak nem biztos hogy szabad. Nem az a fontos, hogy kis szerep vagy nagy szerep, hanem hogy egy ember jelenjen meg hitelesen a maga sorsában. Én csodálatos lehetőséget kaptam és kapok azoktól a rendezőktől, akik bíztak és bíznak bennem. Úgy szeretném, ha a mostani fiataloknak is annyi lehetőségük lenne mint volt nekünk.