Szekeres Viktor
Grindhouse - Kell a francnak Tarantino!
Rettentőt bukott a Tarantino - Rodriguez álomprojekt - mégis mit gondoltak ezek? Lehet, hogy alapból ketté kellett volna vágni a duó duplafilmjét?
Talán nincs mindenki tisztában a Grindhouse eredetével, de akkor tegyük tisztába a magyarul "Daráló" fiktív címre hallgató projektet. Tarantino és Rodriguez már jóideje szívesen dolgozik együtt (ld. Alkonyattól pirkadatig, Sin City), s ezúttal ők és a mögöttük lévő pénzemberek azt találták ki, hogy a hetvenes évek szennyfilmjeinek állítanak emléket (még hiányzó tekercseket is kapunk). Leforgattak egy ún. "double feature"-t, vagyis személyenként egy-egy filmet, melyek két fiktív filmhez készült előzetessel és reklámmal elválasztva kerültek a mozikba, s így a néző egy film áráért kettőt kaphat.
A Sin City (vagy előtte a Kill Bill) sikere is mutatta, hogy van egy bizonyos réteg Amerikában, mely fogékony a két kultikus rendező filmjeire (az említett filmek hiába eltérő stílusúak, mind 65-75 milliós bevételt értek el), így nem lesz gond a Grindhouse projekttel sem. Pláne, hogy nyilvánvaló anyagi megfontolásokból, akárcsak a Kill Billt, a Darálót és két külön filmként forgalmazzák nemzetközi viszonylatban.
Jó elképzelés volt, a célközönség imádja is a Darálót, a kritikai is odavan érte (naná!), de egy három óránál is hosszabb filmre a legnagyobb trash-rajongókon kívül nem sok embert lehet becsábítani. A Kigyók a fedélzeten tavalyi buktája után (ami igazából B-filmhez képest korrekt teljesítmény volt, de mindenki nagyobb aratást várt) a Grindhouse is beragadt a rajtnál és a drága horror mindössze 11,5 millió dollárt hozott az első hétvégéjén, alulmaradva ezzel Ice Cube Tor-túrájának 2. részével szemben. Ahogyan vérható volt a második héten újabb hatalmas csökkenést könyvelhetett el a film, így a 67 milliós projekt (ehhez jön még a 25 - 35 milliós marketingköltség) Amerikában várhatóan 26-28 millió dollárt fog jövedelmezni.
A kudarc hatására egyébként a forgalmazó fontolóra vette, hogy nem csak a nemzetközi forgalmazásban, hanem már Amerikában is kettészedi a filmeket és egyenként is a moziba küldi őket, hogy a 180 perc alatti filmnézési potenciállal rendelkezők is leperkálják a 10-12 dollárt a mozijegyért. Ne feledjük, itthon jelen állás szerint Tarantino Death Poofja Kurt Russellel március 31-én jön, míg Robert Rodriguez terrorbolygója a tervek szerint augusztus 22-én robban be a hazai mozikba.
Mi pedig azon morfondírozunk el, hogy ennyire nem érdekli a jófajta trash a populáris közönséget? Ennyire nem csábító műfajutálattól függetlenül a "cool-faktor"? Vagy a film 3 órás hossza taszította a népet? Mert a két rendező és a szereposztás elég csábítónak tűnik, igazi mozis csemegéről van szó és az IMDB-s osztályzatokon is látszik, hogy akik megnézték, általában imádják a filmet. Mégis ki kell jelenteni, hogy a kutyát sem érdekelte, legalábbis a fent említett Tarantino-Rodriguez filmekhez képest. Így sajnos biztosra vehetjük, hogy egy szépreményű műfaj-felélesztési kísérlet bukott be. Örökre.
Talán nincs mindenki tisztában a Grindhouse eredetével, de akkor tegyük tisztába a magyarul "Daráló" fiktív címre hallgató projektet. Tarantino és Rodriguez már jóideje szívesen dolgozik együtt (ld. Alkonyattól pirkadatig, Sin City), s ezúttal ők és a mögöttük lévő pénzemberek azt találták ki, hogy a hetvenes évek szennyfilmjeinek állítanak emléket (még hiányzó tekercseket is kapunk). Leforgattak egy ún. "double feature"-t, vagyis személyenként egy-egy filmet, melyek két fiktív filmhez készült előzetessel és reklámmal elválasztva kerültek a mozikba, s így a néző egy film áráért kettőt kaphat.
A Sin City (vagy előtte a Kill Bill) sikere is mutatta, hogy van egy bizonyos réteg Amerikában, mely fogékony a két kultikus rendező filmjeire (az említett filmek hiába eltérő stílusúak, mind 65-75 milliós bevételt értek el), így nem lesz gond a Grindhouse projekttel sem. Pláne, hogy nyilvánvaló anyagi megfontolásokból, akárcsak a Kill Billt, a Darálót és két külön filmként forgalmazzák nemzetközi viszonylatban.
Jó elképzelés volt, a célközönség imádja is a Darálót, a kritikai is odavan érte (naná!), de egy három óránál is hosszabb filmre a legnagyobb trash-rajongókon kívül nem sok embert lehet becsábítani. A Kigyók a fedélzeten tavalyi buktája után (ami igazából B-filmhez képest korrekt teljesítmény volt, de mindenki nagyobb aratást várt) a Grindhouse is beragadt a rajtnál és a drága horror mindössze 11,5 millió dollárt hozott az első hétvégéjén, alulmaradva ezzel Ice Cube Tor-túrájának 2. részével szemben. Ahogyan vérható volt a második héten újabb hatalmas csökkenést könyvelhetett el a film, így a 67 milliós projekt (ehhez jön még a 25 - 35 milliós marketingköltség) Amerikában várhatóan 26-28 millió dollárt fog jövedelmezni.
A kudarc hatására egyébként a forgalmazó fontolóra vette, hogy nem csak a nemzetközi forgalmazásban, hanem már Amerikában is kettészedi a filmeket és egyenként is a moziba küldi őket, hogy a 180 perc alatti filmnézési potenciállal rendelkezők is leperkálják a 10-12 dollárt a mozijegyért. Ne feledjük, itthon jelen állás szerint Tarantino Death Poofja Kurt Russellel március 31-én jön, míg Robert Rodriguez terrorbolygója a tervek szerint augusztus 22-én robban be a hazai mozikba.
Mi pedig azon morfondírozunk el, hogy ennyire nem érdekli a jófajta trash a populáris közönséget? Ennyire nem csábító műfajutálattól függetlenül a "cool-faktor"? Vagy a film 3 órás hossza taszította a népet? Mert a két rendező és a szereposztás elég csábítónak tűnik, igazi mozis csemegéről van szó és az IMDB-s osztályzatokon is látszik, hogy akik megnézték, általában imádják a filmet. Mégis ki kell jelenteni, hogy a kutyát sem érdekelte, legalábbis a fent említett Tarantino-Rodriguez filmekhez képest. Így sajnos biztosra vehetjük, hogy egy szépreményű műfaj-felélesztési kísérlet bukott be. Örökre.