Ötvös Tibor
Batman - új etalon született a képregényfilmek között
A DC végre végérvényesen szakított a Marvel-filmek másolásával és a Batman képében egy olyan képregényfilmet tett le az asztalra, melyet még a szuperhősök ellenzői is imádni fognak.
Hogy tetszett a Batman?
A DC kontra Marvel rivalizálásból eddig - ha a bevételeket tekintjük mindenképpen - utóbbi jött ki győztesen. Pedig, ha csak azt vesszük számba, hogy melyek a kedvenc szuperhősös filmjeink, tuti hogy a DC címei közül többet találunk rajta (Batman-filmek, Superman, V mint vérbosszú). Valamiért azonban a mostani generációs "verseny" során a DC elvesztette a saját hangját és mindenáron utánozni akarta a Marvel menetrendjét.
Ez mondjuk érthető, hiszen míg a Marvel már az önálló filmek után a Bosszúállókkal tarolta le a mozikat, addig a DC még a rettenetes Zöld Lámpás után próbált meg Acélemberben önálló sztorit adni - ismét. Ahogy azonban telt-múlt az idő, egyre bátrabb lett a Warner és így jutottunk el Joker önálló kalandjáig, mely mind kritikai szempontból, mind anyagilag bebizonyította, hogy van igény igényes képregényfilmekre is.
A Joker azért fontos, mert amikor kiderült, hogy Matt Reeves sztorija és kamerái előtt forog majd Robert Pattinson főszereplésével az új Batman, sokan nagyon nagy elvárásokat támasztottunk a végeredménnyel kapcsolatban. Az első előzetes egy akciófilm képét vetítette előre, de szerencsére csak rossz anyagokkal kezdtek a marketingesek. Végül megtörtént a bemutató és nyugodtan állíthatjuk, hogy egy újabb klasszikus született, mely méltó helyre került Joker mellé.
Bruce Wayne még csak két éve éli kettős életét és nem fogadják tárt karokkal Gotham rendfenntartó szervei. Egyedül James Gordon felügyelőben bízhat, mikor eléri eddigi legkomolyabb ügye. Egy titokzatos ember, aki Rébusznak nevezi magát, elkezdi kiteregetni a szennyest a város vezetőinek titkairól és meg is bünteti mindegyiküket. Az ifjabb Wayne - aki még mindig bosszúra szomjazik szülei halála miatt - kétségek között őrlődve próbálja kitalálni, ki lehet a következő áldozat.
Amit rögtön le kell szögezni: a Batman nem akciófilm! Ez egy elképesztően sötét és nyomasztó noir-film, annak minden előnyével. Itt nem látjuk majd percenként harcolni és ami még nagyobb erény, alig van bármilyen kütyüje. Reeves szó szerint lerántotta a földre Batmant. Mikor láttunk olyat, hogy a szuperhős bekopog a diszkó ajtaján és nem pedig egyszer csak felbukkan a Pingvin irodájában? Vagy sima motorral cirkál a városban, civil ruhában?
Ezek azok a megoldások, melyek valóban a köznép szintjére hozzák le a képregényhőst és igazán csak a harci képességeivel és nyomozási tehetségével tűnik ki a pórnép közül. A film nézése közben két másik mű ugrott be: Sherlock Holmes és Mad Max. Előbbi azért, mert itt végre a képregényekben is látott és megismert detektívet láthatjuk. Batman próbálja összerakni a nyomokat és kideríteni, ki a következő áldozat vagy ki állhat az egész Rébusz-maskara mögött.
Erre a szerepre pedig tökéletes választás volt Pattinson, aki már nagyon régen maga mögött hagyta az Alkonyat-filmeket. Tekintetében ott van minden harag, szomorúság, megvetés a környezete felé. És aki tudja, mindenképpen feliratosan nézze meg! A nyitó monológ zseniális! Minden idők legjobb Batman nyitánya, nem kérdés.
A környezet megvalósítása remek, ki kell emelni Gotham városának mocskosságát. Ez nem a Tim Burton-féle műanyagvilág vagy akár a Nolan-választotta bűn városa. Itt mindig folyamatosan sötét van, amit csak néha tör meg a vörös bármely árnyalata. A világosabb jeleneteknél pedig már mi is hunyorgunk, ahogy egyébként a főhősünk is. Ebben a fullasztó és nyomasztó világban nem férnek el a képregényesebb figurák és szerencsére a készítők is így gondolták. Macskanő, Pingvin vagy Rébusz sem úgy tárul a szemünk elé, ahogy rajzon vagy akár a korábbi filmekben. Egy mérsékelten szexi, de jól képzett tolvaj; egy mindenre elszánt gengszter; egy támogatható eszmékkel bíró őrült sorozatgyilkos. Egyiknek sincs jelmeze és ez így is van jól.
A Mad Max-ihlet pedig a számítógépes grafika szinte teljes mellőzéséből adódik. Az a pár akció, ami van a filmben teljesen életszerű. Nincsenek benne animált harcok, minden csont törik és láthatóan a legkevesebb energiával bevitt győzelemre törekszik hősünk. De ne gondolja senki, hogy unalmas vagy akár monoton lenne a film. Reeves olyan mesteri forgatókönyvet álmodott meg, mely akár még komoly díjakat is hozhat az író-rendezőnek.
A mellékszereplők terén is magas a színvonal. Pingvin szerepében Colin Farrell teljességgel felismerhetetlen, de zseniális. Kisebb szerepe van most a filmben, de minden jelenléte fontos és méltó párja Pattinsonnak. Paul Dani, mint Rébusz... tökéletes. Jim Carrey anno elvitte egy mókásabb irányba a karaktert, de itt a színtiszta őrült pszichopata gyilkost láthatjuk (vagyis többnyire hallhatjuk), akinek a sérelmei jogosak. A kérdés, amit a film végig szem előtt lenget, a jól ismert "a cél szentesítheti az eszközt" mondás, aminek helyességéről mindenkinek magának kell döntenie.
Andy Serkis, mint egy kemény, katonai múlttal rendelkező Alfred Pennyworth, Jeffrey Wright Gordon felügyelőként, végül pedig John Turturro mint a vezér Carmine Falcone. Mindegyikük érezte, hogy itt most valami egyedi és maradandó készül, így a legjobb formájukat hozták el a forgatásra. Az egyetlen, aki számomra kissé kétségeket ébresztett, az a Macskanő, azaz Zoë Kravitz. Nincs nagyon gond vele, egyszerűen csak ekkora sztárok között kicsit elveszettnek tűnt.
Nagyon sokat lehetne még dicsérni a Batman új részét a zenéje, a hangulata, a lezárása és szinte minden egyéb dolog miatt is. A 133 perces játékidő elsőre soknak tűnhet, de annyira elkapja az embert a cselekmény és a világ, hogy észre sem veszi, hogy eltelt két óra. Ráadásul a mostanában tapasztalt cliffhangerek helyett egy teljes és egész történetet kapunk, amit persze simán lehet folytatni, de ha nem lesz, akkor sem lehet hiányérzetünk. A Batman már most az év egyik legjobbja és kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő DC alkotás, ami ilyen mély nyomot hagy majd a nézőkben. És persze ideje hogy felébredj, Marvel! A DC komoly lépéselőnybe került és ide már nem elég egy Fekete Özvegy vagy Halhatatlanok. Ez az idő elmúlt. 10/10
Ez mondjuk érthető, hiszen míg a Marvel már az önálló filmek után a Bosszúállókkal tarolta le a mozikat, addig a DC még a rettenetes Zöld Lámpás után próbált meg Acélemberben önálló sztorit adni - ismét. Ahogy azonban telt-múlt az idő, egyre bátrabb lett a Warner és így jutottunk el Joker önálló kalandjáig, mely mind kritikai szempontból, mind anyagilag bebizonyította, hogy van igény igényes képregényfilmekre is.
A Joker azért fontos, mert amikor kiderült, hogy Matt Reeves sztorija és kamerái előtt forog majd Robert Pattinson főszereplésével az új Batman, sokan nagyon nagy elvárásokat támasztottunk a végeredménnyel kapcsolatban. Az első előzetes egy akciófilm képét vetítette előre, de szerencsére csak rossz anyagokkal kezdtek a marketingesek. Végül megtörtént a bemutató és nyugodtan állíthatjuk, hogy egy újabb klasszikus született, mely méltó helyre került Joker mellé.
Bruce Wayne még csak két éve éli kettős életét és nem fogadják tárt karokkal Gotham rendfenntartó szervei. Egyedül James Gordon felügyelőben bízhat, mikor eléri eddigi legkomolyabb ügye. Egy titokzatos ember, aki Rébusznak nevezi magát, elkezdi kiteregetni a szennyest a város vezetőinek titkairól és meg is bünteti mindegyiküket. Az ifjabb Wayne - aki még mindig bosszúra szomjazik szülei halála miatt - kétségek között őrlődve próbálja kitalálni, ki lehet a következő áldozat.
Amit rögtön le kell szögezni: a Batman nem akciófilm! Ez egy elképesztően sötét és nyomasztó noir-film, annak minden előnyével. Itt nem látjuk majd percenként harcolni és ami még nagyobb erény, alig van bármilyen kütyüje. Reeves szó szerint lerántotta a földre Batmant. Mikor láttunk olyat, hogy a szuperhős bekopog a diszkó ajtaján és nem pedig egyszer csak felbukkan a Pingvin irodájában? Vagy sima motorral cirkál a városban, civil ruhában?
Ezek azok a megoldások, melyek valóban a köznép szintjére hozzák le a képregényhőst és igazán csak a harci képességeivel és nyomozási tehetségével tűnik ki a pórnép közül. A film nézése közben két másik mű ugrott be: Sherlock Holmes és Mad Max. Előbbi azért, mert itt végre a képregényekben is látott és megismert detektívet láthatjuk. Batman próbálja összerakni a nyomokat és kideríteni, ki a következő áldozat vagy ki állhat az egész Rébusz-maskara mögött.
Erre a szerepre pedig tökéletes választás volt Pattinson, aki már nagyon régen maga mögött hagyta az Alkonyat-filmeket. Tekintetében ott van minden harag, szomorúság, megvetés a környezete felé. És aki tudja, mindenképpen feliratosan nézze meg! A nyitó monológ zseniális! Minden idők legjobb Batman nyitánya, nem kérdés.
A környezet megvalósítása remek, ki kell emelni Gotham városának mocskosságát. Ez nem a Tim Burton-féle műanyagvilág vagy akár a Nolan-választotta bűn városa. Itt mindig folyamatosan sötét van, amit csak néha tör meg a vörös bármely árnyalata. A világosabb jeleneteknél pedig már mi is hunyorgunk, ahogy egyébként a főhősünk is. Ebben a fullasztó és nyomasztó világban nem férnek el a képregényesebb figurák és szerencsére a készítők is így gondolták. Macskanő, Pingvin vagy Rébusz sem úgy tárul a szemünk elé, ahogy rajzon vagy akár a korábbi filmekben. Egy mérsékelten szexi, de jól képzett tolvaj; egy mindenre elszánt gengszter; egy támogatható eszmékkel bíró őrült sorozatgyilkos. Egyiknek sincs jelmeze és ez így is van jól.
A Mad Max-ihlet pedig a számítógépes grafika szinte teljes mellőzéséből adódik. Az a pár akció, ami van a filmben teljesen életszerű. Nincsenek benne animált harcok, minden csont törik és láthatóan a legkevesebb energiával bevitt győzelemre törekszik hősünk. De ne gondolja senki, hogy unalmas vagy akár monoton lenne a film. Reeves olyan mesteri forgatókönyvet álmodott meg, mely akár még komoly díjakat is hozhat az író-rendezőnek.
A mellékszereplők terén is magas a színvonal. Pingvin szerepében Colin Farrell teljességgel felismerhetetlen, de zseniális. Kisebb szerepe van most a filmben, de minden jelenléte fontos és méltó párja Pattinsonnak. Paul Dani, mint Rébusz... tökéletes. Jim Carrey anno elvitte egy mókásabb irányba a karaktert, de itt a színtiszta őrült pszichopata gyilkost láthatjuk (vagyis többnyire hallhatjuk), akinek a sérelmei jogosak. A kérdés, amit a film végig szem előtt lenget, a jól ismert "a cél szentesítheti az eszközt" mondás, aminek helyességéről mindenkinek magának kell döntenie.
Andy Serkis, mint egy kemény, katonai múlttal rendelkező Alfred Pennyworth, Jeffrey Wright Gordon felügyelőként, végül pedig John Turturro mint a vezér Carmine Falcone. Mindegyikük érezte, hogy itt most valami egyedi és maradandó készül, így a legjobb formájukat hozták el a forgatásra. Az egyetlen, aki számomra kissé kétségeket ébresztett, az a Macskanő, azaz Zoë Kravitz. Nincs nagyon gond vele, egyszerűen csak ekkora sztárok között kicsit elveszettnek tűnt.
Nagyon sokat lehetne még dicsérni a Batman új részét a zenéje, a hangulata, a lezárása és szinte minden egyéb dolog miatt is. A 133 perces játékidő elsőre soknak tűnhet, de annyira elkapja az embert a cselekmény és a világ, hogy észre sem veszi, hogy eltelt két óra. Ráadásul a mostanában tapasztalt cliffhangerek helyett egy teljes és egész történetet kapunk, amit persze simán lehet folytatni, de ha nem lesz, akkor sem lehet hiányérzetünk. A Batman már most az év egyik legjobbja és kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő DC alkotás, ami ilyen mély nyomot hagy majd a nézőkben. És persze ideje hogy felébredj, Marvel! A DC komoly lépéselőnybe került és ide már nem elég egy Fekete Özvegy vagy Halhatatlanok. Ez az idő elmúlt. 10/10
|
Batman (The Batman) szinkronizált, amerikai krimi-dráma, akciófilm, 175 perc, 2022 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Matt Reeves Forgatókönyvíró: Matt Reeves, Mattson Tomlin Producer: Dylan Clark, Matt Reeves Operatőr: Greig Fraser Robert Pattinson (Bruce Wayne / Batman) Zoë Kravitz (Selina Kyle / Macskanő) Andy Serkis (Alfred Pennyworth) Paul Dano (Edward Nashton / Rébusz) Jeffrey Wright (Gordon felügyelő) John Turturro (Carmine Falcone) Colin Farrell (Oswald Cobblepot / a Pingvin) |
