MTI

Cannes hőse a digitalizációtól félti a filmeket

A digitalizáció a filmművészet történetében az első technikai fejlesztés, amely valójában visszalépést jelent, és akár a mozi halálához is vezethet, ha pedig ez bekövetkezik, akkor lehet készülni a harmadik világháborúra - mondta Nemes Jeles László a Die Welt című német lapnak.

A 68. cannes-i filmfesztiválon a zsűri Nagydíjával kitüntetett Saul fia című alkotás rendezője a Die Welt online kiadásában olvasható interjúban rendkívül sajnálatos fejleménynek nevezte, hogy Cannes-ban a versenyfilmek közül a Saul fia volt az egyetlen, amelyet nem a digitalizáció révén kialakult új eljárásokkal, hanem hagyományos technikával készítettek és mutattak be a fesztiválon. "A digitalizációval elveszítjük a mozit" - hangsúlyozta a magyar rendező.

A hagyományos filmkészítéshez nagy fegyelem és összpontosítás szükséges, mert a celluloid szalag a digitális adattároló technológiával ellentétben véges kapacitású - fejtette ki, hozzátéve, hogy a "digitális rendező" akár a végtelenségig ismételgetheti egy jelenet rögzítését és a vágáskor kiválaszthatja a legjobb felvételt, ami "elértékteleníti a munkafolyamatot".

A "celluloid kémiája" azt eredményezi, hogy "valami mindig mozgásban van", a digitális kép pixeljeivel ellentétben "a film szemcséi mozognak", és ez az egyik oka a mozizás "hipnotikus" élményének. Továbbá a hagyományos filmnek ez a szemcsés jellege lehetőséget ad a nézőnek arra, hogy távolságtartóan viszonyuljon a filmvásznon zajló történésekhez, míg a digitális képek esetében a néző úgy érzi, hogy benne van a jelenetben. "A digitalizáció minden tekintetben értékvesztés. A mozi történetében először egy fejlesztés valójában visszalépést jelent" - mondta Nemes Jeles László.

Hozzátette: harcolni fog azért, hogy filmjét celluloid kópián mutassák be, mert "meg kell őrizni a mozi varázsát". Arra kérdésre, hogy tíz év múlva is hagyományos technikájával dolgozik-e majd, azt mondta, megígéri, hogy nem tér át a digitális technikára. "Ha a celluloid tíz év múlva halott lesz, akkor felhagyok a filmezéssel" - mondta a rendező. Hangsúlyozta, hogy ezt komolyan gondolja. "Különben is készülhetünk a harmadik világháborúra, ha meghal a mozi" - mondta Nemes Jeles László.


A Saul fia elkészítéséről elmondta, hogy nem sikerült koprodukciós partnereket találni Németországban, Ausztriában, Franciaországban vagy Izraelben. A kiszemelt partnerek arra hivatkozva utasították el a felkérést, hogy nem bíznak benne mint rendezőben és túl nehéznek tartják a témát egy első filmhez. A Magyar Nemzeti Filmalap viszont "minden elképzelhető szempontból segített", és végül az 1,5 millió eurós (357 millió forint) költségvetés 70 százalékát az alap támogatása, 20 százalékát adókedvezmények, 5 százalékát pedig a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) támogatása révén lehetett összeállítani - mondta a rendező.

A Saul fiát először a berlini nemzetközi filmfesztiválra, a Berlinaléra nevezték, ahol azonban nem válogatták be a versenyfilmek közé, hanem csak a Panorama szekcióban kínáltak helyet. A döntést nem indokolták, de érezni lehetett, hogy "nagyon tétováznak" - mondta Nemes Jeles László. Hozzátette, hogy a filmet "minden ország megvásárolta, még a marslakók is", de németországi forgalmazó nem akadt. Elmondta, hogy a film nem mutat be bűnösöket, a néző "egy gépezet működését" látja és együtt kell élnie a bűntudattal, mert azt nem tudja áthárítani egyik karakterre sem. "Hogyan birkóznak meg ezzel a németek?" - vetette fel Nemes Jeles László. Arra a megjegyzésre, hogy a németek igen büszkék arra, hogy feldolgozták történelmüket, a rendező azt mondta, hogy joggal büszkék erre. "Annál is meglepőbbek ezek a reakciók" - tette hozzá.

A filmről egyebek között elmondta: az volt a célja, hogy a nézőt az érzelmek felől ragadja meg és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a lehetőségét annak, hogy a néző elmeneküljön az érzelmei elől. Ehhez egyetlen személyre kell irányítani a figyelmet, aminek révén a néző "egyfajta követője" lesz a film fő karakterének, így csak az jut el hozzá, amiről a filmbéli alak tudomást vesz. Nemes Jeles László kifejtette, hogy a koncentrációs táborokat bemutató korábbi játékfilmek a túléléséről szóltak, és ez a szemléletmód szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán készülhessenek filmek a témáról. A Saul fia nem ilyen film. "Nem a kivételt akartam megmutatni. Azt akartam megmutatni, hogy milyen volt" - mondta a rendező.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Zombee #6
    De ki akar digitálisan analógnak látszót csinálni? Vagy digitális, vagy analóg, de ne legyen olyan, mint a másik.

    A hagyományos technikát én is jobban szeretem a filmekben, még a speciális effektusoknál is. Meg lehet nézni pl. a Mad Max-et, bár abban is van CGI, de ott főleg a környezetnél használták. Ellenben közel 150 járművet építettek meg, és szó szerint zúztak a forgatáson...
  • end3 #5
    A digitális kontra analóg probléma, csak műprobléma. Manapság digitálisan bármilyen filmes szemcsézetet, de akár annak "mozgását" is lehet emulálni. CGI felhasználásának kérdése.

    (De mindig voltak olyanok, akik idegenkednek bármiféle computer-használattól, az "okosmobilok" előnyei sem hatják meg őket, sőt talán még autóvezetéstől is idegenkednek.)

    Tisztelem a véleményüket, végül is lehetnek nagyon okosak és műveltek is, valahol alkotásaikkal értéket teremtenek a "real time" élők számára is.

    Egy gond van: Jelen életüket a 21. században élik, de "emulálva", mintha mondjuk 19. században lennének. Ettől függetlenül joguk van tudomást nem venni, folyó dolgokról. Hogy lemaradnak valamiről, vagy nem jutnak el mindenkihez, akihez egyébként eljuthatnának? Ezt maguknak kell rendezni önmagukkal.

    Ők valójában "időutazók" és valahol, valami hiba folytán, a múltban rekedt a tudatuk.
    Utoljára szerkesztette: end3, 2015.06.26. 12:18:01
  • dchard #4
    Valóban, de a mélységérzet nem azért más, mert az egyik analóg a másik meg digitális, hanem mert egészen más kategória a két kamerarendszer amivel a kettő készül. Ha a barátok közt is filmes alexán forogna, annak is lenne mélységérzete, mint a profi filmnek.

    Azt meg érvként felhozni, hogy akárhány felvétel készíthető a digitális kamerával, meg csak akkor igaz, ha az órára vetített produkciós költség nulla, márpedig a filmkészítés drága dolog. Nehogy már az amatőr természetfotóst hozza fel példának, aki egy erdőben valóban annyi fotót csinál "nulla" forintból amennyit akar. Egy profi filmnél sem a nyersanyag jelentette az elmúlt időben a szűk keresztmetszetet, hanem az, hogy magát a jelenetet sokba kerül újra és újra felvenni.

    Inkább azon kéne dolgozniuk, hogy a mostani mozikban elterjedt 2K-s vetítőket cseréljék mielőbb 4K-ra, és emeljék a képkockaszámot legalább a duplájára.
  • BrockSamson #3
    Nem ertem miert porognek ezen a rendezok. A rossz filmet a szalag sem tesz jobba, a jo filmet pedig a digitalizacio sem tudja elrontani.

    Amugy pedig mi ertelme az analog felvetelnek, ha a mozikban es foleg otthon csak digitalisan tudom megnezni?
  • Cat #2
    A legtöbb érve a digitális fényképezésnél is előjött már évtizede, pl. hogy a 24-32 kockás filmnél sokkal inkább meg kellett gondolni minden egyes kattintást, mint a mai gépeknél, melyekkel ennek költsége gyakorlatilag nullára csökkent. Ugyanúgy sokan gondolják, hogy a szemcsés kép "menőbb", még Instagram filter is van ilyen.

    Abból a szempontból igaza van, hogy a mélységérzet teljesen más, ezt bárki észreveheti a tévében is, ha egymás után jön egy kommersz szappanopera és egy mozifilm.
  • dchard #1
    Ezt a nettó [email protected]ágot, már bocsánat. Ez kb. olyan, mikor a remegő svenkelésen felnőtt emberek az állítják, ha 48fps-sel veszel fel valamit, az nem moziszerű, mert "túl folyamatossá" válik a kép. Érted, neki a szar minőségű, remegő kép jelenti "a moziélményt".

    A másik ilyen ostobaság az ez:

    "A "celluloid kémiája" azt eredményezi, hogy "valami mindig mozgásban van", a digitális kép pixeljeivel ellentétben "a film szemcséi mozognak""

    Tecckérteni, tehát a hagyományos filmkészítés során fellépő hibától, a képzajtól lesz egy film igazán nagyszerű, és attól hogy a kép szemcsésedik. A legdurvább hülyeség ennek a teteje, amikor teljes egészében animációs filmeket nyomnak tele mesterséges grain-nel (szemcsésítik őket), mert attól lesz "valósághű" meg "moziszerű".

    Milyen érdekes, hogy operatőrök valahogy nem szoktak ilyen baromságokat mondani.

    Az ilyeneket életfogytig tartó VHS nézésre kárhoztatnám, hiszen annál egyedibb nincs, ha kétszer egymás után lejátszva sosem lesz ugyanolyan az eredmény (mindig eggyel szarabb lesz).

    És akkor meg sem említem a 10-20 vetítés után szarrá karcolódott, koszos, vacak celluloid kópiákat, amiket a magyar moziban látni lehetett évtizedekig. Ennél még mindig jobb a digitális.
    Utoljára szerkesztette: dchard, 2015.05.27. 22:09:52