SG.hu
Dead Space 3
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Visceral Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 840 3,2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 6800 XT vagy ATI Radeon X1600 grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2,13 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 processzor, 4 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 4870 grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dead Space-sorozat
Kategória: külsőnézetes akciójáték
A Dead Space-sorozat néhány évvel ezelőtt megjelent első epizódja alaposan újragondolta mindazt, amit korábban a horrorisztikus akciójátékokról gondoltunk. Az általa elmesélt melankolikus és sötét történet, a műfajban szokatlan helyszín, valamint a feszültség állandó fenntartása ugyanis kis híján a klasszikusok közé emelte a játékot. A viszonylag gyorsan érkezett folytatás azonban már némileg csalódást okozott a rajongóknak, hiszen a bemutatkozó rész kimért és egészségesen vontatott játékmenetét egy sokkal intenzívebb, akciókban dúslakodó megvalósítás váltotta fel, ami nem volt ugyan rossz, de a többség nem ezt várta a Dead Space 2 név alatt.
A rajongók így jogosan gondolták azt, hogy a Visceral Games a harmadik résszel fog majd visszatérni a gyökerekhez, de már a bejelentéskor kiderült, hogy inkább a második felvonás által kitaposott ösvényt kívánják folytatni, így minden korábbinál nagyobb hangsúlyt szeretnének fordítani az intenzív akciókra. Hogy mi sült ki mindebből? Címszavakban egy újdonságokban bővelkedő, de a korábbi részek atmoszféráját megöröklő akciójáték, amely biztosan nem fog csalódást okozni a fanatikusok többségének.
Mielőtt jobban belemélyednénk a Dead Space 3 történetébe, már itt az elején érdemes eloszlatni azt a tévhitet, ami az elmúlt hónapok során alakult ki a játékkal kapcsolatban. A kampány nagy része ugyanis valóban egy teljesen új helyszínen, a hótól és fagytól szenvedő Tau Volantis bolygón játszódik, de a kezdő küldetés kivételével – amit felfoghatunk egyfajta betanító módnak és prológusnak is –, a kampány első felében szinte kizárólag az űrben, nekromorfoktól és titkoktól hemzsegő űrhajókon kalandozhatunk. Ezt követően, a cselekménynek nagyjából a felénél jutunk majd el a Tau Volantisra, ahol valóban nagyobb terek és világosság fogad majd minket, de az örök hóviharok, az elhagyatott kutatóállomások és épületek éppen olyan félelmetes, illetve rideg atmoszférát képesek majd biztosítani a játék számára, mint azt már korábban megszokhattuk.
A sztoriról egyébiránt annyit érdemes tudni, hogy Isaac elsődlegesen ismét a világ megmentéséért fog küzdeni, de számára ennél talán sokkal fontosabb lesz Ellie Langford épsége is, aki után a fagyott bolygón fogunk kutakodni. Ha Ellie neve korábban nem merült volna fel, nagy valószínűséggel főhősünk sem vág bele a nagy kalandba, ami természetesen újfent egy öngyilkos küldetésnek ígérkezik, hiszen minden eddiginél több és veszélyesebb nekromorf vár majd arra, hogy az örök vadászmezőkre küldjük őket. Érdekesség egyébiránt, hogy Isaac egy társat is kap a történet során, méghozzá a nekromorf-kérdésben veteránnak számító John Carver képében, aki szerencsére – a kooperatív mód kivételével – nem fog majd állandóan mellettünk loholni, de az örökös parancsolgatással és állandó bejelentkezésével így is okozhat kellemetlenségeket, nyers stílusáról nem is beszélve.
Fentebb már említettük, hogy a Dead Space 3 egy újabb lépést tett meg az akciódúsabb játékmenet irányába, ami megmutatkozik majd néhány újításban is, így például a fedezékrendszer megjelenésében. A minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a szisztéma a túlbonyolított fegyverfejlesztéssel egyetemben teljesen feleslegesnek tekinthető, hiszen a legtöbb összecsapás esetében örülünk majd, ha megússzuk épp bőrrel a nekromorfokkal való találkozást. Az ütközetek száma ugyanis a korábbi részekhez képest nem emelkedett meg radikálisan, de az egyszerre ránk támadó ellenfelek mennyisége már igen, ez pedig a még mindig rossz kamerakezelés és a többnyire szűkös helyszínek miatt gyakran okoz majd fejtörést. Az első résszel lefektetett játékmenet és az egyéb sajátosságok egyébiránt természetesen a Dead Space 3-ra is jellemzőek lesznek, így az inventory-rendszer, a gyűjthető erőforrások és utánpótlások, a fejtörők, a pályatervezés, a hangulat vagy éppen a szerepjátékos-elemek éppen úgy megtalálhatók, mint például a stázis vagy a kinézis használatának lehetősége. Aki új lenne a Dead Space-világában, annak egy kis segítség, hogy előbbivel tárgyakat vagy ellenfeleket lehet lelassítani, míg utóbbival a lebegtetés tudományát alkalmazhatjuk a gyakorlatban. Természetesen minden jellemző esetében találkozni fogunk majd aprócska újításokkal – például megjelentek a mellékes küldetések is –, de a fegyverfejlesztés tekintetében egy kicsit elvetették a sulykot a készítők.
A játék ezen része ugyanis feleslegesen túlbonyolított, túlzás nélkül több tucatnyi lehetőségünk van arra, hogy fegyvereinket jobbá varázsoljuk – netán újakat építsünk helyettük –, de az opciók nagy részét a legtöbb játékos biztosan nem fogja majd használni, mert egyszerűen felesleges lesz. Fegyverünk ugyanis a Dead Space 3-ban is elég, ha nagyot sebez és gyorsan tölt, a többi mind csak luxus, és nincs is különösebb hatással a játékélményre. A szerepjátékos elemek egyébiránt megmutatkoznak a ruhafejlesztésben is, ami szintén kicsit összetettebb lett, de legalább hasznos újításokkal gazdagodott.
Ha pedig újításokról beszélünk, akkor a legújabb Dead Space esetében nem mehetünk el szó nélkül a kooperatív mód megjelenése mellett, ami a korábbi részekhez képest abszolút friss tartalomként érkezett meg a kampány mellé. Általa kap értelmet többek között John Carver jelenléte, de példának okáért a fedezékrendszer is. Az opció segítségével egy barátunk oldalán élhetjük át a játék teljes történetét, de lehetőségünk van olyan küldetések elindítására is, amelyeket egyjátékos módban nem tehetünk meg. Sajnos az efféle feladatok száma elenyésző, ám ennél sokkal rosszabb, hogy nem tartalmaznak semmiféle olyan momentumot, ami indokolttá tenné a páros élményeket. Ez nagy általánosságban sajnos a teljes kooperatív módra igaz, hiszen egyetlen olyan kihívást vagy fejtörőt sem lehetne kiemelni, ami alátámasztaná a lehetőséget.
A kooperatív mód tehát jó ötlet volt a Visceral Games részéről, a megvalósítás is rendben van – főleg az egyjátékos móddal való kiváló összefűzése sikerült kitűnően –, de a rajongók biztosan meglettek volna nélküle, hiszen nincs olyan tartalom a játékban, amit egyedül ne tudnánk teljesíteni, illetve kivitelezni. Óriási negatívum egyébiránt ezzel kapcsolatban, hogy a kooperatív mód és az egyjátékos kampány már olyannyira össze vannak fűzve, hogy az egyik könnyedén felülírhatja a másikat, így mielőtt belefognánk a többjátékos élményekbe úgy, hogy még nem fejeztük be a kampányt, akkor érdemes lesz azt inkább egy új mentési helyről indítani. Grafika: Habár voltak előzetes félelmeink a PC-s Dead Space 3 küllemével kapcsolatban, ezek már az első pályák után eloszlottak, hiszen a Visceral Engine még mindig képes a kiváló grafikai megjelenítésre. Különösen szépre sikeredtek a belső környezetek, valamint az effektek, de az űr megvalósítása is rendkívül hangulatos lett. Habár a Tau Volantison belefuthatunk néhány komolyabb hiányosságba is, de a kiváló optimalizáltság mellett a játék így is a legjobbak közé tartozik, még akkor is, ha helyenként azért rendre lemaradozik tőlük.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület szinte teljes egészében a korábbi Dead Space-epizódokban megismert formában tér vissza a harmadik részben is, ami sajnos igaz az irányíthatóságra, de sokkal inkább a kamerakezelésre is. A Visceral Games még mindig nem tudott mit kezdeni ezzel a tényezővel, így Isaac terelgetése nem mindig úgy sül el, ahogyan azt elképzeljük, irányítása gyakran nehézkes és vontatott, ami immáron évek óta problémát jelent a sorozat számára, így nem is igazán értjük, hogy miért nem javították még a készítők.
Játszhatóság: Maga az egyjátékos kampány a mai trendeknek megfelelően 8-10 órát ölel fel, ha nagyon aprólékosak vagyunk, és minden zegzugot megvizsgálunk főhősünk oldalán, de sietősen akár 6 óra alatt is kijátszható. Habár teljesen felesleges opció, de a szavatosságot így is megnövelheti a kooperatív mód, amiből sokkal is többet ki lehetett volna hozni exkluzív tartalmak és lehetőségek segítségével.
Intelligencia, nehézség: A játék nehézségi szintje ismét kiválóan skálázott, a legalacsonyabb lépcsőfokot természetesen illik elfelejteni, de a normál nehézségen megizzaszthat minket helyenként a játék, sőt, már ezen a fokozaton is spórol az egészségügyi csomagokkal és a lőszerrel. Az intelligencia sajnos már nem sikerült ennyire jól, a nekromorfok ugyanis agyatlan zombiként támadnak ránk, és gyakran a túlerőre hagyatkoznak, ami enyhén frusztráló tud lenni, főleg, amikor sokadik alkalommal esünk áldozatul egy indokolatlanul agresszív támadásnak.
Hangok, zene: Ahogyan a sorozat korábbi epizódjaiban, úgy ezúttal is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a játék zenéiről és hangeffektjeiről, amelyek nem csak segítik a jellegzetes atmoszféra kialakulását, hanem mindemellett még a horrorisztikus pillanatokra is alaposan ráerősítenek.
Összegzés: Nem lett egy hibátlan alkotás a Dead Space 3-ból, sőt, legtöbb újítása egyenesen feleslegesnek tekinthető, de az újabb nagyszerű történet, a jellegzetes hangulat, illetve a sorozat sajátosságai immáron harmadszorra is képesek lesznek lázba hozni a rajongókat. Klisés kijelentés ugyan, de talán még soha nem volt ennyire igaz, hogy aki szerette a második részt, az biztosan imádni fogja a harmadikat is.