Szekeres Viktor

Forráskód - 8 perc az élet

Egy kegyetlen kísérlet és időutazás tölti ki a Hold rendezőjének legújabb scifijét. Kár, hogy a múlton már nem változtathatunk. Vagy mégis?

Hogy tetszett a Forráskód?
  • Tetszett, jó film
  • Közepes lett
  • Gyengén sikerült
Sokkolóan kezdődik a Forráskód című scifi, amiről mindenki megbizonyosodhat, hiszen a filmet forgalmazó Summit Entertainment promóció céljából felrakta a netre a film első öt percét. A videó el is érte a hatását, hiszen egy szörnyű halált haló főszereplőt láthatunk, valamint egy tömegmészárlásnak lehetünk szemtanúi - fel is kaptuk rá a fejüket. Szerencsére a Forráskód már közel sem ennyire durva, sőt, inkább az elgondolkodtató scifik közé tartozik. Vagy azok közé, amelyek azzal akarnak kitűnni a középszerből, hogy úgy tesznek, mintha el akarnának gondolkodtatni minket.

Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

A Forráskód Colter Stevens századosról (Jake Gyllenhaal) szól, aki egy vonaton tér magához, hogy azzal szembesüljön, hogy számára idegen emberek veszik körül, s kezelik őt ismerősként. A titok nyitjára a mosdóban bukkan, ugyanis rémülten konstatálja, hogy nem a saját tükörképét látja a tükörben. Az már csak tetézi a bajt, hogy a vonat, amin utazik, pár perc múlva felrobban.

Lelőve a film szinopszisában is ismertetett poént, a Forráskódnak a lényege, hogy egy új eljárás segítségével meg lehet oldani, hogy az ember újraélje egy halott életének utolsó 8 percét. Colter Stevens pedig egy ilyen testbe kerül azzal a feladattal, hogy újra- és újraélve ezt a 8 percet kiderítse, hogy ki a felelős a vonat felrobbantásáért. S, ha mindez még nem lenne elegendő, a saját életével is egyenesbe kell jönnie, hiszen abból csak arra emlékszik, hogy helikopterpilótaként bevetésen volt Afganisztánban, utána viszont minden homályos.

Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

A Forráskód első blikkre egy tipikus "újraélős" filmnek tűnik, nem az első próbálkozás, ahol a főhős ugyanazt a napot, órát, időintervallumot vagy eseménysort kényszerül újra meg újra átélni. A "műfaj" azonban bármennyire is csábító, érdekes csak akkor lesz, ha az adott jelenetsor újranézése nem unalmas, ha mindig előrelép az esemény, ha akadnak érdekes felfedezések. Ez nem feltétlenül mondható el a Forráskódra, inkább csak a főhős próbálkozásait láthatjuk, aki mintha egy kalandjátékban mozogna, megpróbálja feltárni a saját mikrouniverzumát, azonban éppen a táguló világ, valamint az, hogy a néző ezt vele együtt fedezi fel, épp annyira érdekessé teszi a filmet, hogy az ne fulladjon unalomba.

Azonban az "újraélés" csak első blikkre a film középpontja, a történet ugyanis sokkal inkább szól az igazi Colter Stevensről, aki két újraélési szegmens között azt próbálja kideríteni, hogy mi is történt vele. S az, hogy folyton falakba ütközik nem csak egy csúnya összeesküvést láttat vele, hanem arra is ösztönzi, hogy saját kezébe vegye az irányítást - főleg, hogy hiszi, hogy "irányítói" nem mindent mondanak el neki. És ez az, amitől a Forráskód igazán érdekes lesz, főleg, hogy Duncan Jones rendező (Hold) szívesen mereng el eközben azon, hogy az időutazás, a párhuzamos világok, illetve az emberi tudat mi mindenre képes.

Klikk ide! Klikk ide!
Klikk ide! Klikk ide!

Abszolút tisztességes film lett a Forráskód. Azért mindenképp plusz pont jár, hogy túllépett a "ki a tettes?" témakörön, hiszen abban újat úgysem tudna mutatni, főleg, hogy az efféle filmeknél mindenki olyan csavarra számít, hogy a legnagyobb slusszpoén az, ha a leggyanúsabb a gyilkos. Akárcsak a Sorsügynökség (kritikánk itt), Duncan Jones scifije is a romantika oldaláról próbál muníciót szerezni, s lételméleti alapvetések mellett arra is kitér, hogy az időutazás nem feltétlenül úgy működik, ahogy azt Móricka vagy pár tudós elképzeli. Persze szó sincs kiemelkedő alkotásról, de mindenképp a tavasz jobb és élvezetesebb filmjei között van.

Klikk ide!
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Forráskód (Source Code)
színes, feliratos, amerikai scifi, 93 perc, 2011
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Duncan Jones
forgatókönyvíró: Ben Ripley
zeneszerző: Chris Bacon, Clint Mansell
operatőr: Don Burgess
producer: Mark Gordon, Philippe Rousselet, Jordan Wynn

szereplők:
Jake Gyllenhaal (Colter Stevens)
Michelle Monaghan (Christina)
Vera Farmiga (Carol Goodwin)
Jeffrey Wright (Dr. Rutledge)
Russell Peters (Max Denoff)

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Murder3 #12
    ez a film attól sci-fi, hogy a forráskód emberi tudomány által feltalált eszköz.
    ha csak egy minimálisat változtatnánk hogy a forráskódot helyettesítjük varázslattal,ősi tárgyal vagy egy természetes átjáróval már inkább egy sima kalandfilm.
    nem lett rossz, csak lapos lett több humort illetve izgalmasabb főszálat kellett volna belerakni.
  • B0nFire #11
    "Egy sci-fi akkor jó, ha a benne megtalálható technikának a működése elhihető. Ebben nem az, a science-hez nem sok köze van, max a fictionhoz."

    Szvsz ebben több millió Star Wars, Alien és egyéb fan világszerte nem osztaná a véleményed. A fénykard, a terepsikló, az Erő, a hiperűr-utazás ugye mind-mind hihetőek? Ugyan már. A sci-fi gyökerei sokkal mélyebben vannak. Ténylegesen Daidalosznál és Ikarosznál kezdődnek ókori mondákban és regékben, ismeretlen földek utazásával, Lásd Gulliver és Verne történeteit.

    Kétféle sci-fi szerző van. Az egyik a Verne-iskolához tartozik, és ragaszkodik ahhoz, hogy az általa kiagyalt áltudományokat tudományos köntösbe bújtassa, és úgymond "szórakoztatva oktasson", de akkor is sületlenség, amikor Arthur C. Clarke azt állítja az Űrodüsszeiában, hogy a Jupiter magja nem más, mint egy Föld nagyságú gyémánt, még akkor is, ha megmagyarázza, hogy mennyi szenet tartalmaz a Jupiter légköre, és mekkora nyomás alatt van, ami bőven elég a szén kikristályosodásához...

    A másik fajta szerző az, akinek egyetlen célja van: a szórakoztatás, és minél eszelősebb, fantasztikusabb dolgok kiagyalása, és nem törődik vele, hogy elvileg megvalósítható lenne-e, vagy sem. Ennek ellenére nem kevésbé tudományosabb a fénykard, a sugárvető (blaster), az ionágyú és a proton-torpedó. Bár utóbbi fegyverek nem 100%-ig megvalósíthatatlanok, egyszerűen csak nem praktikus egy két kilométerre ellátszó, világító fegyverrel háborút vívni, ahol a rejtőzködés az egyik nyerő taktikai fogás.

    De ettől még a Star Wars nem kevésbé szórakoztató, mint az Utazás a Föld középpontja felé, még akkor sem, ha nem is igazán szorítható bele a sci-fi keretébe, hanem afféle űrmesének vagy űroperának tituláljuk.
  • kukacos #10
    Azért megnéznék erről egy tudományos publikációt...
  • kukacos #9
    Ezek nem emlékek voltak a filmben, hanem párhuzamos univerzumok. Olvass utána az sokvilág-elméleteknek.

    http://en.wikipedia.org/wiki/Many-worlds_interpretation
  • Pretorian #8
    Az nem én vok.
  • Merces #7
    nem szcientológiát akartál mondani....?
  • kalapos01 #6
    O-ó, valaki szektatag.
  • Pretorian #5
    Ha nem a pszichiátria és a pszichológia lenne a világ két legnagyobb átverése, akkor még el is mennék.
  • zetortraktor #4
    SPOILER

    Te elhitted azt, amit a forráskód kifejlesztője mondott, ennyi. Épp az a lényege a filmnek, hogy kiderült, hogy nem is az emlékeiben mocorog, ahogy azt hitték. Ne a mosdón vagy a leszálláson lepődj meg, hanem azon, hogy nem halt meg a végén, nem volt semmilyen 8 perc, stb.
  • Utokverek #3
    SPOILER!!!!!!!
    De ha nem szállt le a vonatról a halott, akinek az emlékeibe belemásznak, akkor honnan emlékszik arra, hogy a vasúttól 1km-re a kis furgonban atombomba volt?????