• B0nFire
    #11
    "Egy sci-fi akkor jó, ha a benne megtalálható technikának a működése elhihető. Ebben nem az, a science-hez nem sok köze van, max a fictionhoz."

    Szvsz ebben több millió Star Wars, Alien és egyéb fan világszerte nem osztaná a véleményed. A fénykard, a terepsikló, az Erő, a hiperűr-utazás ugye mind-mind hihetőek? Ugyan már. A sci-fi gyökerei sokkal mélyebben vannak. Ténylegesen Daidalosznál és Ikarosznál kezdődnek ókori mondákban és regékben, ismeretlen földek utazásával, Lásd Gulliver és Verne történeteit.

    Kétféle sci-fi szerző van. Az egyik a Verne-iskolához tartozik, és ragaszkodik ahhoz, hogy az általa kiagyalt áltudományokat tudományos köntösbe bújtassa, és úgymond "szórakoztatva oktasson", de akkor is sületlenség, amikor Arthur C. Clarke azt állítja az Űrodüsszeiában, hogy a Jupiter magja nem más, mint egy Föld nagyságú gyémánt, még akkor is, ha megmagyarázza, hogy mennyi szenet tartalmaz a Jupiter légköre, és mekkora nyomás alatt van, ami bőven elég a szén kikristályosodásához...

    A másik fajta szerző az, akinek egyetlen célja van: a szórakoztatás, és minél eszelősebb, fantasztikusabb dolgok kiagyalása, és nem törődik vele, hogy elvileg megvalósítható lenne-e, vagy sem. Ennek ellenére nem kevésbé tudományosabb a fénykard, a sugárvető (blaster), az ionágyú és a proton-torpedó. Bár utóbbi fegyverek nem 100%-ig megvalósíthatatlanok, egyszerűen csak nem praktikus egy két kilométerre ellátszó, világító fegyverrel háborút vívni, ahol a rejtőzködés az egyik nyerő taktikai fogás.

    De ettől még a Star Wars nem kevésbé szórakoztató, mint az Utazás a Föld középpontja felé, még akkor sem, ha nem is igazán szorítható bele a sci-fi keretébe, hanem afféle űrmesének vagy űroperának tituláljuk.