Szekeres Viktor
Sorsügynökség - a scifi klasszikusától
A Szárnyas fejvadász, az Emlékmás és a Különvélemény csavaros történeteinek írójának ezúttal egy novelláját filmesítették meg. És milyen jól tették!
Hogy tetszett a Sorsügynökség?
Pedig olyan jól indult a Phillip K. Dick-művek filmes adaptációinak a sora...! Elég csak a Szárnyas fejvadászra és az Emlékmásra gondolni, melyek történetét eredetileg az 1928-ban született scifi-író vetette papírra. Hollywood ezután, ki tudja, hogy miért, elkezdett alacsonyabb rendű fércműveket készíteni a Dick-novellákból, gondolunk itt az Elhagyott bolygóra vagy az Imposztorra, de még A felejtés bére sem sikeredett méltóra, mindössze az mentette meg a filmet, hogy a története érdekes volt. A PKD-be és Hollywoodba vetett nézői reményt végül 2006-ban a remek Kamera által homályosan hozta vissza, s remélhetőleg a Sorsügynökség korrekt mozis szereplését követően a producerek elkezdenek kutakodni a 36 regényt és 120 novellát számláló Dick-életműben. (A teljes igénye kedvéért ugyancsak Dick sztorijára épült a Különvélemény és a Next - A holnap a múlté is.)
A Sorsügynökség egy rövid novella, a Helyreigazító csoport alapján készült, s utóbbi cím bár jobban átadja az eredeti cím jelentését, közel sem olyan frappáns, rejtélyes és találgatásra okot adó, mint a mozifilmnek választott magyar cím. (Az eredetileg Adjustment Team címre hallgató novellát érdekességképp érdemes elolvasni - magyarul a Galaktika 52. számában lehet megtalálni.) A történetről sok helyen lehet olvasni, azonban a Sorsügynökség akkor működik a legjobban, ha az ember nem ismeri előre, hogy merre kanyarodik a történet, ugyanis az azért működik nagyon jól, mert elindul egy irányba, hogy aztán egy nagy csavarral hirtelen műfajt váltson.
Hősünket Matt Damon alakítja, aki egy igazi csoda- és fenegyerek ifjú politikusként éppen választási sikerre készül, lelki szemei előtt pedig már a Szenátus lebeg. Azonban a sajtó révén előkerül életéből egy korábbi ballépése, minek hatására választási győzelmi esélyei meglehetősen megcsappannak. Nagy magányában ekkor találkozik egy titokzatos nővel, aki azonnal felkelti érdeklődését, és bár úgy véli, hogy a futó találkozás nem fog megismétlődni, az egyszer s mindenkorra megváltoztatja az életét.
A két fiatal, egyelőre különálló életében ugyanis titokzatos erők tűnnek fel, hiszen mégiscsak scifiről van szó, a sors útjai pedig, mint azt jól tudjuk, kifürkészhetetlenek. Azonban ezúttal nem a klasszikus, hardcore scifi mutatkozik meg, hanem inkább a fantáziára építő, paranoiát kiváltó válfaj. Persze mindez csak az egyik rétege a Sorsügynökségnek, mely a szíve mélyén inkább egzisztencialista kérdéseket boncolgató romantikus film kíván lenni.
A romantika előtérbe való tolakodását remekül segíti az, hogy a két főszereplő, Matt Damon és Emily Blunt között még a korrekt magyar szinkron sem tudja elnyomni a kölcsönhatást, kettejük játéka segít abban, hogy mindvégig hihető maradjon George Nolfi, elsőfilmes rendező történetének fundamentuma. Nolfi rendezőként ugyan nem tesz le semmi különöset az asztalra, a színtelen-szagtalan mezsgyét választja, a forgatókönyve azonban elgondolkodtatja a nézőt bizonyos kérdésekről, a dilemmákról, melyek a film karaktereit is gondolkodásra késztetik.
Miközben pedig a néző filozófiai kérdéseken mereng a Sorsügynökség nézése közben, szerencsére nem nagyon fordul meg a fejében, hogy mindez akár egy nagy lufi is lehet. A sztori ugyan nem válik totális lufivá, de aki könnyedén átlát a felszínes filozofálgatáson, valamint a sorsszerűséget boncolgató kérdéseken, elég hamar rá fog jönni, hogy botorság lenne a film végén a felsorakoztatott rejtélyekre magyarázatot várni. (Más kérdés, hogy a Sorsügynökség mindenféle szájbarágott megoldás nélkül is működőképes, még akkor is, ha sokakból frusztráltságot vált majd ki a befejezése.)
Azt könnyű leírni, hogy a Sorsügynökség nagyon élvezetes film. Érdekes történettel bír, tempós és még érzelmes is. Azonban ajánlani már sokkal nehezebb, hiszen egyrészt könnyen szétcincálható, másrészt a Dick-rajongókon kívül a scifi-fanatikusok egyáltalán nem biztos, hogy odalennének a sztoriért, akinek pedig földhözragadtabb a gondolkodása, az nemes egyszerűséggel baromságnak fogja tartani az alapkoncepciót. Akiknek azonban tetszenek azok a 2-3 évente előbújó történetek, melyek azt pedzegetik, hogy az emberiség csak egy felsőbb hatalom játékszere, mindenképpen adjanak egy esélyt a filmnek.
Most már csak az a nagy kérdés, hogy az utóforgatásokkal megváltoztatott, elég gyenge lábakon álló befejezés tényleg jobb lett-e, mint, ami az eredeti forgatókönyvben benne volt? Talán a DVD kiadását követően arra is fény derül, hogy a nem is egy, a filmből teljesen kivágott karakter hozzáadott volna-e még valamit az összképhez.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A Sorsügynökség egy rövid novella, a Helyreigazító csoport alapján készült, s utóbbi cím bár jobban átadja az eredeti cím jelentését, közel sem olyan frappáns, rejtélyes és találgatásra okot adó, mint a mozifilmnek választott magyar cím. (Az eredetileg Adjustment Team címre hallgató novellát érdekességképp érdemes elolvasni - magyarul a Galaktika 52. számában lehet megtalálni.) A történetről sok helyen lehet olvasni, azonban a Sorsügynökség akkor működik a legjobban, ha az ember nem ismeri előre, hogy merre kanyarodik a történet, ugyanis az azért működik nagyon jól, mert elindul egy irányba, hogy aztán egy nagy csavarral hirtelen műfajt váltson.
Hősünket Matt Damon alakítja, aki egy igazi csoda- és fenegyerek ifjú politikusként éppen választási sikerre készül, lelki szemei előtt pedig már a Szenátus lebeg. Azonban a sajtó révén előkerül életéből egy korábbi ballépése, minek hatására választási győzelmi esélyei meglehetősen megcsappannak. Nagy magányában ekkor találkozik egy titokzatos nővel, aki azonnal felkelti érdeklődését, és bár úgy véli, hogy a futó találkozás nem fog megismétlődni, az egyszer s mindenkorra megváltoztatja az életét.
A két fiatal, egyelőre különálló életében ugyanis titokzatos erők tűnnek fel, hiszen mégiscsak scifiről van szó, a sors útjai pedig, mint azt jól tudjuk, kifürkészhetetlenek. Azonban ezúttal nem a klasszikus, hardcore scifi mutatkozik meg, hanem inkább a fantáziára építő, paranoiát kiváltó válfaj. Persze mindez csak az egyik rétege a Sorsügynökségnek, mely a szíve mélyén inkább egzisztencialista kérdéseket boncolgató romantikus film kíván lenni.
A romantika előtérbe való tolakodását remekül segíti az, hogy a két főszereplő, Matt Damon és Emily Blunt között még a korrekt magyar szinkron sem tudja elnyomni a kölcsönhatást, kettejük játéka segít abban, hogy mindvégig hihető maradjon George Nolfi, elsőfilmes rendező történetének fundamentuma. Nolfi rendezőként ugyan nem tesz le semmi különöset az asztalra, a színtelen-szagtalan mezsgyét választja, a forgatókönyve azonban elgondolkodtatja a nézőt bizonyos kérdésekről, a dilemmákról, melyek a film karaktereit is gondolkodásra késztetik.
Miközben pedig a néző filozófiai kérdéseken mereng a Sorsügynökség nézése közben, szerencsére nem nagyon fordul meg a fejében, hogy mindez akár egy nagy lufi is lehet. A sztori ugyan nem válik totális lufivá, de aki könnyedén átlát a felszínes filozofálgatáson, valamint a sorsszerűséget boncolgató kérdéseken, elég hamar rá fog jönni, hogy botorság lenne a film végén a felsorakoztatott rejtélyekre magyarázatot várni. (Más kérdés, hogy a Sorsügynökség mindenféle szájbarágott megoldás nélkül is működőképes, még akkor is, ha sokakból frusztráltságot vált majd ki a befejezése.)
Azt könnyű leírni, hogy a Sorsügynökség nagyon élvezetes film. Érdekes történettel bír, tempós és még érzelmes is. Azonban ajánlani már sokkal nehezebb, hiszen egyrészt könnyen szétcincálható, másrészt a Dick-rajongókon kívül a scifi-fanatikusok egyáltalán nem biztos, hogy odalennének a sztoriért, akinek pedig földhözragadtabb a gondolkodása, az nemes egyszerűséggel baromságnak fogja tartani az alapkoncepciót. Akiknek azonban tetszenek azok a 2-3 évente előbújó történetek, melyek azt pedzegetik, hogy az emberiség csak egy felsőbb hatalom játékszere, mindenképpen adjanak egy esélyt a filmnek.
Most már csak az a nagy kérdés, hogy az utóforgatásokkal megváltoztatott, elég gyenge lábakon álló befejezés tényleg jobb lett-e, mint, ami az eredeti forgatókönyvben benne volt? Talán a DVD kiadását követően arra is fény derül, hogy a nem is egy, a filmből teljesen kivágott karakter hozzáadott volna-e még valamit az összképhez.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus scifi, 106 perc, 2010 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: George Nolfi forgatókönyvíró: George Nolfi zeneszerző: James Horner operatőr: John Toll producer: Bill Carraro, Michael Hackett, Chris Moore szereplők: Matt Damon (David Norris) Emily Blunt (Elise Sellas) John Slattery (Richardson) Terence Stamp (Thompson) Anthony Mackie (Harry) |
