Kiadó: Eidos Interactive
Fejlesztő: Rocksteady Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista, Pentium 4 3 GHz/AMD Athlon64 3000+, 1 GB RAM, 9 GB szabad tárhely, 256 MB (nVidia GeForce 6600/ATI Radeon X1300)
Ajánlott: Windows XP / Vista, Pentium D 3 GHz/AMD Athlon64 X2 3800+, 2 GB RAM, 9 GB szabad tárhely , 512 MB (nVidia GeForce 7900 GT)
Hasonló játékok: nincs
Kategória: külsőnézetes akciójáték

Míg a konzolosok már augusztus vége óta nyüstölhetik Batman legújabb, sikert sikerre halmozó Arkham elmegyógyintézetbeli kalandját, addig a PC-sek csak pár napja vehették kezükbe a Rocksteady kritikai elismeréseket is besöprő külsőnézetes akciójátékát, melyben minden idők egyik legismertebb képregényhőse köré húztak fel a készítők egy olyan digitális körítést, ami az év vége szavazásokon könnyedén esélyes a legjobb játék címre. Szerkesztőségünk a konzolos verziót már rongyosra játszotta, így a PC-s tesztverzió esetében csakis azokra az apróságokra voltunk kíváncsiak, amik leginkább a grafikában nyilvánulnak meg.

A DC Comics komoly múltra visszatekintő hősének, Batmannek már számos adaptációjával volt dolgunk az elmúlt években-évtizedekben, de hiteles, már-már tökéletes megvalósítást idáig egyedül a filmvilágnak sikerült produkálnia. A játékipar valahogy nehezen képes képregényhősök köré épített univerzumokból maradandót kihozni. Az alagút végén mégis kezd felcsillanni egy fényfolt, hiszen tavasszal az X-Men Origins: Wolverine már egy újnak a kezdetét jelentette, mostani cikkünk alanya pedig már egészen közel került a kijárathoz.


A Batman: Arkham Asylumot készítő Rocksteady első fejlesztése az utolsó képpontig tökéletes játék, ami végre nemcsak a körítésben erős, hanem a nagybetűs hangulatban is, amit leginkább hiányoltunk eddig. Ugyanis a fejlesztők végre azt a Denevérembert mutatták be nekünk, akit előzetesen 1939 májusában a Detective Comics 27. számában megismerhettek az olvasók, azt a sötét lovagot, akit Bob Kane rajzoló és Bill Finger író alkotott meg közel hetven évvel ezelőtt. Vagyis egy emberközelibb, esendő lényt, akire mindig az örök lelki vívódás, a gyötrődés, a belső önmarcangolás volt jellemző.

A Batman: Arkham Asylum története egy késő esti járőrözéssel indul, Joker ugyanis ismét megszökött Arkhamból, így megint a Bőregérre hárul a feladat, hogy rács mögé dugja a pszichopata bűnözőt. Mi akkor kapcsolódunk be, amikor Jokert korábbi szökése után ismételten sikerült láncra vernünk. Gotham sötét lovagja ezután Gordon felügyelő, a rendőrség és az elmegyógyintézet fegyőreire bízza a "Bűn Bohóc hercegét", akit eme díszes társaság - élükön Batmannel - kíséretében szállítunk vissza Arkhamba.

Joker megérkezése után azonban minden a feje tetejére áll, nem várt események láncolata veszi kezdetét. Ugyanis Harley Quinn, Joker egyik csatlósa, plátói szerelme, aki egykoron a vigyori pszichopata pszichiátere volt, szemfüles módon játssza ki a biztonsági rendszert, így Joker egy óvatlan pillanatban, az előre jól kitervelt tervének köszönhetően hatástalanítja az őt őrző biztonságiakat, és mire Gordon felügyelő és a Denevérember feleszmélnek, az elvetemült őrült már egy biztonsági kapun túl kárörvend örökös ellenfelén.


Főhősünk riválisa őrült tervet eszel ki: célja, hogy kiszabadítsa az Arkham vendégszeretetét élvező összes bűnözőt, valamint az ártatlan életekért cserébe egy tekintélyes hosszúságú listával is előrukkol, melyben követeléseit foglalja össze. Ennek első helyén pedig nem más áll, minthogy Gotham lovagja egymaga merészkedjen be az elmegyógyintézet falai közé. Játékunk főszereplője vállalja a kihívást, eleget tesz a kérésnek, és végre kezdetét veheti a két ellentétes, mégis egymást kiegészítő figura macska-egér játszmája, melynek végén csakis egyikük nyerhet.

A játék irányítását itt vesszük mi a kezünkbe. Azonnal megismerkedhetünk a játék újszerű, pár gombos irányításával, a FreeFlow-nak becézett harcrendszerrel. Ennek lényege nem más, mint a folytonosság megtartása, hogy a játékos játék közben egy állandóan pergő, zajló akció részének érezze magát, így egy végtelenül leegyszerűsített, alig pár gombra kiosztott harcrendszert kapott a Batman: Arkham Asylum. Mindez azt jelenti, hogy lesz egy támadás, egy bénítás és egy hajítás opciónk, amiket akár kombinálhatunk is, így igazán látványos kombinációkat kivitelezhetünk, amiket természetesen majd értékel is a játék. A támadás például ütésből és rúgásból áll. Sokat számít, hogy meddig tartjuk nyomva az ezen mozdulatot aktiváló gombot, ugyanis minél tovább tesszük ezt, annál erőteljesebb pofonokat vihetünk be. Lehetőségünk van hatástalanítani is az ellenfeleket, így tudjuk a földre terített delikvenseket egy ütéssel vagy rúgással végleg kivonni a forgalomból. Ez az úgynevezett Stun and Takedown, amit majd a későbbiekben részletezett esetekben fogunk leginkább használatba venni.

Ez elsőre nagyon ismétlődőnek és unalmasnak tűnhet, azonban a fejlesztők egyrészt igyekeztek változatos ellenfeleket szembeállítani velünk, illetve a harc során csapatokba verődve, összehangoltan támadnak ránk az egyszerű bűnözők. Az ügyesen megírt mesterséges intelligenciának köszönhetően amíg az egyik leköti főhősünk figyelmét, addig a többiek közül bárki, bármikor hátba támadhat minket. Egy bekapott ütés után elhomályosul és elsötétül a kijelző, ha pedig rövid idő alatt több ilyet is bekapunk, akkor tölthetjük újra a pályát.

A nem várt ütések elkerülése végett egy "pókösztönhöz" hasonlítható tulajdonsággal is rendelkezünk. Ez röviden annyit jelent, hogy "megjelölhetjük" következő áldozatunkat, vagyis amikor pépesre vertük valamelyik keménykötésű fickót, akkor a következő ütést vagy rúgást az kapja, akit előzetesen megjelöltünk. A közelharci játékelem tehát nem egyszerű, folyamatos mozgást és odafigyelést igényel. Éppen ezért badarság azt hinni, hogy a játék közelharci eleme könnyű, és hamar unalomba fullad, ugyanis a megfelelő kombók elegyítése, a folyamatos harc magas szintű művelése komoly odafigyelést igényel, és már a játék ezen részlete is kihívásokkal teli.

A játékmenet természetesen nem merül ki ennyiben. Újabb elemekkel is élhetnek a játékosok, így mindenki a saját ízlésének és képességeinek megfelelő harcmodort sajátíthat el. A Rocksteady ugyanis végre szakított a "Batman egy tökös gyerek, pusztakézzel lever mindenkit"-sémával, és a Denevérember egyik legismertebb jellegzetességét, detektív képességeit is előrántotta a porosodó dobozok közül. Ezzel pedig sikerült a mezei akciójátékból egy lopakodós, kütyükre, türelemre és logikázásra épülő hibridet kreálni, amiben kidomborították főhősünk egyik legismertebb tulajdonságát, a becserkészést.

Itt ugyanis hiába a sok-sok kütyü - erről később -, a játék varázsa mégis abban rejlik, mikor sikeresen alkalmazzuk a pszichoterrort, amivel magabiztosan keltünk félelmet a börtönlakókban. Ezzel a lehetőséggel főleg akkor fogunk sokszor élni, ha nem pusztakezes ellenfelekkel kell szembenéznünk, hanem három-négy fegyveres bitanggal találjuk szembe magunkat.


Azonban mielőtt bármit is cselekszünk, érdemes előcsalnunk a Detective módot, ami nem más, mint egy ultramodern felderítő eszköz. Ilyenkor a kép kékre vált, és vörösen izzanak azok az elemek, amik vagy veszélyesek, vagy továbbjutásunkat szolgálják. Ilyenek például maguk az ellenfelek, a nem látható, rejtett zugok, objektumok, a rejtőzködésünkhöz alkalmas platformok, vagyis csupa olyan nyalánkság, melyek előrehaladásunkat segíthetik. Az őrök mozgását kiismerve például váratlanul lecsaphatunk, szárnyainkat kitárva, földbedöngölő, erőteljes rúgással taglózhatjuk le a gonosztevőket, akiket végül egyetlen gomb lenyomásával végérvényesen vonhatunk ki a forgalomból.

Ezután célszerű gyorsan visszahúzódni, valamelyik vízköpőn megvárni, amíg ismét magára marad valamelyik, már igencsak bepánikolt őr. A Rocksteady a becserkészés másik módját a fejjel lefelé függeszkedéssel próbálta megvalósítani, mely ismételten komoly hangulati elem lett. Például egy vízköpőről lefüggeszkedve nincs más dolgunk, mint a mit sem sejtő arra járót felkapni, majd a magasban pépesre püfölni. Természetesen távoli célpontok kiiktatására is lehetőség van, őket batarangok segedelmével tudjuk majd legyűrni.

Mint említettem, Batman egy vérbeli nyomozó is, aki kütyüit megfelelő mennyiségben összegyűjtött tapasztalati pontok fejében tudja majd megszerezni. Ezeket a legyűrt ellenfelek, a jól bevitt, látványos ütések után kapjuk. Minden egyes tökéletesen kivitelezett ütés után szorzódnak a kapott pontok, ha pedig elértünk egy megfelelő szintet, lehetőségünk lesz Batman tulajdonságait fejleszteni, új kütyüket vásárolni. Ilyenkor sokkal erősebb, brutálisabb rúgásokat, ütéseket sajátíthatunk el, meglévő eszközeinket pedig továbbfejleszthetjük, így még több funkcióval felvértezve használhatjuk majd őket. A nyomozást olyan kiegészítők segítik, mint a BatClaw - Denevérember kábelvető cucca -, vagy a hangradar rezonátora, robbanó gélt fújó spray, amivel a meggyengült falakat robbanthatjuk rá az óvatlan rabokra, vagy akár továbbjutásunk záloga is lehet.

A történet egyszerűsége ellenére frenetikus körítést rittyentettek a fejlesztők a játék köré, így különböző hangfelvételeket, dokumentumokat gyűjthetünk össze az adott küldetések alatt, melyekből rengeteg háttérinformációt tudhatunk meg ellenfeleinkről. Mindezek a sztori megértésében nyújtanak majd komoly segítséget, de olykor ezeket végighallgatva, a jelentéseket olvasgatva kaphatunk íránymutatást egy-egy főellenség kiiktatásához. Bossfightokból pedig lesz bőven, hiszen olyan híres ellenfelekkel nézünk majd szembe, mint Joker, Harley Quinn, Killer Croc, Zsasz, Penguin, Riddler, Scarecrow, Poison Ivy vagy Mr. Freeze. Batmannek emellett két állandó segítője is lesz. Egyrészt Gordon felügyelőtől kapunk hasznos tanácsokat és segítséget, valamint a tolószékhez kötött Barbara Gordontól (aka Oracle). A Rocksteady nagyon ügyesen megtalálta azt a utat, ahol hűen képes visszaadni Arkham és a játék nyomasztó, darkos hangulatát. Ehhez az Unreal Engine 3-at hívták segítségül, és lehetőségük szerint mindent kifacsartak a technológiából. Az autentikus megvalósítás okán a szürke, mosott színek, omladozó falak, a földön heverő halott őrök dominálnak. A helyszínek változatosak, egyhangúságnak nyoma sincs. A cellák látogatása közben megfordulunk irodákban, laboratóriumokban, könyvtárakban, börtöncellákban, sokszor pedig szellőzőjáratokban kell közlekednünk.

Ugyanez az aprólékos kidolgozottság jellemzi a karaktereket, azok animációit, és bár kisebb hibák akadnak, az összképen ezek egyszerűen nem képesek rontani. A PC-sek még ennél is részletesebb látványban részesülnek, a PhysX támogatás ugyanis lobogó köpenyt, töredező csempéket, gázcsövekből kitörő füstgomolyagot garantál, amit sajnos megfelelő grafikus kártya hiányában nem volt alkalmunk kipróbálni, de a közzé tett videók szerint sokat dobnak a hangulaton.

Számomra mégis a szinkron volt az az elem, mely megkoronázta a játékot. A fejlesztőknek ugyanis sikerült leszerződtetnie Mark "Luke Skywalker" Hamilt, aki Joker hangját kölcsönözte, Batmant pedig Kevin Conory kelti életre, míg a másik említésre méltó hangért Arleen Sorkin felelős, aki Harley Quinn idiótán csacsogó női hangját kölcsönözte. Mindegyik egytől egyig profi kivitelezés, Hamil tébolyodott kacagásától még most is a hideg ráz, Batman mély tónusú, meggyötört hangja pedig nagyon passzol a karakterhez.

A Rocksteady teljesen kezdő csapatként első produkcióját kimért profizmussal, már-már a tökéletesség határát súrolva hozta össze. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy minden idők legjobb képregény alapján készült videójátékával volt dolgunk. Bár a Batman: Arkham Asylum közel 8-9 óra alatt végigtolható, a sztori mód mégis olyan mélységekbe taszítja a játékost, ahonnan nagyon nehezen akarunk majd kimászni. Emellett további játékidőt biztosítanak a különböző Challenge-szobák, amik akkor nyílnak meg előttünk, ha végigszenvedtük a szóló módot. A játék kiváló vásár, kötelező vétel, vétek lenne kihagyni!

Grafika: Az Unreal Engine 3 ismét bizonyította, hogy a jelenlegi generáció egyik legjobb motorja. Fantasztikus karakteranimáció és fizika jellemzi a játékot, ráadásul meglepő módon Arkhamban igencsak változatos helyszínek váltják egymást, így nem ununk bele a szürkeségbe.

Kezelőfelület: Bár lehetőségem volt konzolon is játszani a játékkal, a PC-s verzióról is elmondható, hogy nagyon jól lett portolva a játék, a FreeFlow harcrendszer asztali gépeken is kitűnően működik. Folytonos és látványos akcióknak lehetünk majd szemtanúi.

Játszhatóság: A változatos helyszíneknek, a rengeteg, adrenalintól duzzadó akciónak, az ötletes és gondolkodásra sarkalló bossfightoknak, valamint a lopakodós, becserkészős elemeknek köszönhetően a 8-9 órás játékidő egyetlen percre se fullad unalomba. Bár az újrajátszhatósági tényezője kicsi, a Challange-szobák és a majdan érkező DLC-k garantálják a további szórakozást.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia meglepően jól működik, a rabok csoportokba verődve közlekednek és támadnak, ráadásul amíg valaki lefoglal minket, addig a többiek bármikor hátba támadhatnak. Sok-sok esetben csak a türelmünk és taktikázásunk, valamint kütyüink segítségével tudunk csak előrébb jutni.

Hangok, zene: Minden egyes új helyszín saját, egyedi zenével bír, a szinkron elsőrangú. Egyszerűen képtelenség nem odafigyelni a főszereplőkre, és még most is lúdbőrös leszek Joker hangjától.

Összegzés: Az utóbbi egy esztendőben, akármennyire is próbálok emlékeim között turkálni, egyetlen egy olyan teszt se jut eszembe, ahol mindenre maximális pontszámot adtam volna. Tudom, tökéletes játék nincs, de a Batman: Arkham Asylum minden egyes percét élveztem, és szomorúan kellett szembesülnöm a stáblista felbukkanásával.