Kiadó: Tale of Tales
Fejlesztő: Tale of Tales
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2 GHz-es processzor, 1 GB memória, Geforce vagy Radeon 256 MB, 500 MB szabad tárhely, Windows XP/Vista
Ajánlott: : A csekély gépigény miatt a minimumnál bármi, ami egy kicsit is jobb
Hasonló játékok: American McGee's Grimm, American McGee's Alice
Kategória: horrorjáték

Ritka manapság az olyan alkotás, illetve fejlesztőcsapat, mely kísérletezni mer, mely olyan újdonságot próbál nyújtani a kíváncsi, különlegesre éhező játékosoknak, ami az állandóan ellőtt klisék helyett egy olyan ösvényre tereli azokat, mely miatt kifejezetten érdemes letérni a megszokott útról és egy hatalmas fejest ugrani a meglepetésekkel teli kalandba. A The Path egy olyan vállalkozás, amiben a Piroska és a Farkas című könnyed mese egészen más értelmet nyer, és amiben gyermekded lelkünket valami egészen ismeretlen érinti meg, egy olyan újdonság, amiben eddig még sosem volt részünk.

A játékot készítő Tale of Tales korábbi munkásságát nem ismerve, mielőtt belevetettem volna magam a különös látványvilággal bíró mesébe, utánanéztem, hogy a csapat egészen idáig mégis milyen alkotásokat tett le az asztalra. Az elsőre kicsit groteszk, bizarr külcsín azonban pillanatok alatt értelmet nyer, amint szembesülünk vele, hogy a fejlesztők korábbi játékai is hasonló, már-már művészi képet festő küllemmel rendelkeznek. A csapatot alapító és Belgiumban élő Auriea Harvey és Michael Samyn is inkább tartja produkcióikat műalkotásoknak, mint kereskedelmi forgalomba szánt játékoknak.

És ez abszolút így igaz, hiszen elég, ha egy pillantást vetünk egy korábbi, szintén idén megjelent és a független játékfesztiválon innováció kategóriában díjat nyert, monokróm világot ábrázoló alkotására, a Graveyardra. A garázsfejlesztők pedig ezen irányon haladva nem is vágynak rá, hogy tőkeerős partnerek, kiadók álljanak mögéjük. A 2002-ben alapított "Mesék meséje"-csapat egy alaposan kigondolt és megálmodott koncepciót követve a Steamen és egyéb disztribúciós rendszereken keresztül értékesíti minimális gépigényt igénylő, de annál több tartalommal és mondandóval bíró alkotásait.


A The Path kicsit eltér korábbi fejlesztéseiktől, ám a fő pillérek továbbra is ugyanazon magabiztossággal állnak, mint korábban. A játék kezdetén hat nővér várja, hogy minden földi jóval megtömött fonott kosárkájával a kezében útnak eredhessen, hogy az erdőt átszelve beteg nagymamájuknak vigyenek némi élelmet és orvosságot. Különböző korosztályba tartoznak - 9-től 19-ig -, teljesen már értékrenddel, felfogással, érdeklődési körrel, na és persze szexuális kíváncsisággal. Útnak indulásunk azonban hiába is tűnik vajmi egyszerűnek, és kezdetben izgalmakat nem rejtőnek, a kikövezett út egyszer csak véget ér, és kezdetét veszi egy melankolikus hullámvasút, ami a legtökösebb, legharcedzettebb digitális harcosokat is megrázza - feltéve, hogy vannak még érzéseik.

A játék ugyan figyelmeztet, ne térjünk le az útról, de az első körök után szembesülünk vele, hogy a város zajától távol, az isten háta mögött bizony kénytelenek vagyunk megszegni a jótanácsot. Kénytelenek vagyunk nekivágni az ismeretlennek, az erdőnek, mely pillanatok alatt beszippantja hősnőinket, és persze magát a játékost is. Egyrészt a retinánkat érő vizuális élmény miatt, ugyanis a korábban említett művészet valóban megelevenedik. Hol élénk színekkel, hol a sötét tónusú, búskomor világ ábrázolásával állít egyfajta kontrasztot elénk a fejlesztőpáros.

Az erdő közepén kihalt puszták, egykoron gyerekek ricsajától hangos játszóterek, romos temetők, üresen álló bódék, lyukas kerítések várják majd a kalandra vágyókat. Ez az élmény mind a hat lánytestvérrel más és más megvilágításba kerül majd minden egyes alkalommal, ami egyrészt zseniális ötlet, hiszen nyilván másképp lát és érez dolgokat egy 19 éves és egy 9 éves kislány, másrészt az újrajátszhatósági ráta a csillagokat verdesi. A The Path alapvetően a kaland- és szerepjátékok ügyes egyvelege. A kíváncsiskodóknak lehetőségük nyílik tárgyakat és egyéb jóságokat gyűjtögetni, amiket értelemszerűen az inventoryban tudunk majd működésre bírni. Ettől függetlenül a játék fő sodrását az elbeszélő játékmenet képezi, azaz minden felfedezhető objektumhoz fűződő gondolat a képernyőn felvillanó szövegben olvasható.

A Piroska és a farkas meséjének groteszk, morbid ábrázolása teljesen más megvilágításba kerül. Hősnőink a kaland előrehaladtával egyre több, félelemmel teli belső küzdelmeket vívnak magukkal, ha pedig képtelenek vagyunk valamelyik karakterünkkel egyről a kettőre jutni, folyamatos kudarcok és csalódások érnek minket, akkor a játék egész egyszerűen visszadob a karakterválasztó képernyőre, hogy a hat testvér másikával ismét nekivágjunk az ismeretlennek, egy olyan túrának, ahol hőseink belső félelmei és vívódásai jutnak főszerephez. A végén pedig ráeszmélünk, hogy a hat nővér együttesen képes csak megoldani azt a sokáig bizonytalannak hit rejtélyt, mely a The Path történetének felgöngyölítésekor válik bizonyossá. Mindez egy metaforikus körítésben tálalva.

A játék "főgonoszát" - magát a Farkast - mind a hat nővér másképp festi majd le a nagy találkozáskor. Sosem kapunk teljes, valós képet az állatról - ebben a pillanatban mindig elájulnak főhőseink -, és egy átvezető videó keretén belül hirtelen a nagymama házánál találjuk magunkat. Az egész játék fő mozgatórugója a bizonytalanság, hogy olyan kérdéseket vet fel a játékosban, amiket valóban csak a játék végeztével kaphatunk meg.

A nagymama házába belépve megintcsak egy nem várt fordulat fogad minket. Tetteink következményeit itt szenvedjük el, legdurvább rémálmaink és képzelgéseink elevenednek meg, amiket vagy leküzdünk, vagy nem, mindez csak rajtunk áll. A történet végeztével pedig minősítést kapunk a játéktól, majd ismét nekivághatunk a kalandnak, ekkor már egy idősebb, vagy fiatalabb nővérkével, hogy ismét bizonytalanságot árasztó kérdések töltsék meg elménket, amiket vagy tudunk értelmezni, vagy nem.

A The Path egy olyan bizarr mese, mely teljesen új megvilágításba helyezi gyerekkorunk egyik meghatározó, mindenki által jól ismert, "happy enddel" végződő történetét. Egy metaforikus költemény, melyben mindennek mondandója van, minden utal valamire, amit vagy megért a játékos, vagy nem. Döntéseinknek súlya van, rajtunk áll mikor és mit csinálunk, és hogy mindezt hogyan éljük meg.


Grafika: A teszt során többször is szót ejtettem a játék látványvilágáról, mely hasonszőrű társaitól eltérően nem a megszokott kinézettel bír. Teljesen egyedi, valóban a művészetet képviselő ábrázolásmód jellemzi a The Patht, és ez kőkeményen hozzájárul a sajátos hangulat kialakításához.

Kezelőfelület: Kalandjátékról lévén szó, nem sok újat lehet elmondani. Ugyanazon elven működik, mint bármelyik más hasonló alkotás. A kamerakezelés is megfelelő, így a billentyű és egér kombinációjának használata teljesen kézre álló.

Játszhatóság: A hat nővérke más és más megvilágításba helyezi a történetet, amihez mindegyikük kicsit hozzáad. Mind a hat karakter más félelmektől szenved, mind a hat karakter más megoldásra váró, kulcsfontosságú problémákon próbál túljutni, így egyszerűen megunhatatlan a játék.

Intelligencia, nehézség: Alapvetően nincs értelme MI-ről vagy nehézségi szintről beszélni. Ez nem kifejezetten azt a hardcore réteget becélzó kalandjáték, ahol komolyabb ellenfelekkel kellene szembenéznünk. A játék morális, a mindennapjainkra jellemző problémákat boncolgatja, mindezt metaforikus köntösbe öltöztetve, így aki nem vevő erre, vagy nem képes megérteni a mondandóját az egésznek, nem fogja élvezni a játékot.

Hangok, zene: A játék világához abszolút passzoló, hangulatos, kicsit melankolikus zene tartja extázisban az embert, így a játék egyedi világa mellett ez is egy olyan összetevő, mely felelős azért, hogy az univerzum pillanatok alatt beszippant minket.

Összegzés: Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor annyit írnék: KÖTELEZŐ a beszerzése.