Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Funcom
Honlap

Platformok:
PC

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 3 GHz, 1024 MB RAM, 30 Gbyte szabad hely, GeForce 5800/ ATi 9800
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,4 GHz, sok Gbyte RAM, Geforce 7950GX2+
Hasonló játékok: World of Warcraft, Anarchy Online
Kategória: MMORPG

Conan, a barbár történetét a legtöbben az 1982-es Schwarzenegger filmből ismerik, de persze az igazi rajongók kívülről fújják a Robert E. Howard regényeket, illetve az általa megálmodott kegyetlen világot. A nagy klasszikusok adaptálása mindig kényes pont, de az Age of Conan MMORPG messze felülmúlt minden elvárást. Gyönyörű tájak, autentikus hangulat, magával ragadó történet és nagy világ.

A World of Warcraft hegemóniáját megszületése óta még semminek nem sikerült megtörnie. A 12 millió aktív játékossal büszkélkedő mesevilág annak ellenére, hogy végletekig egyszerű harcrendszerrel és a végjátékban talán túlzottan is repetitív farmolással érte el népszerűségét, most kapott egy igazán méltó kihívót. Az AoC ugyan szintén fantáziavilág, de sokkal közelebb áll a valósághoz, filmekből és regényekből már jól ismert és elfogadott környezetet tár elénk. Ráadásul ezt úgy teszi, hogy az MMO-k jellegéből adódó egyszerűsítések mellőzésével egy nagyon aprólékos és látványos grafikát tesz le az asztalra. Az első kritika ami érte, éppen ehhez a látványvilághoz szükséges gépigénnyel kapcsolatban született meg, hiszen a csúcs FPS-ekkel is jól boldoguló erőműveket is képes megizzasztani. 2008-at írunk, így a DirectX 10-et alapból támogatja (majd egy későbbi javítással), de DX9 alatt is meghökkentő csodavilágot tár elénk a játék.


A történet, melybe frissen generált karakterünk bekapcsolódik, egy kalózsziget mellett megfeneklett rabszolgaszállító hajón kezdődik, ahol mi magunk is rabként funkcionálunk. Miután lelépünk, majdnem megfulladunk és megmenekülünk, realizáljuk, hogy itt a szigeten is farkastörvények uralkodnak. Az első feladat egy kikötözött lányka megmentése, majd a béklyóinktól való megszabadulás, így bejuthatunk a városba, ahol csak kevesen fogják tudni, hogy igazából kik vagyunk. Szerencsére hamar segítségre lelünk, de ezért cserébe az elnyomó gonosz kalózhadúr uralma ellen küzdő lázadók ügyét kell szolgálnunk.

Egy MMORPG-től teljesen szokatlan módon az első 20 szint teljesítéséhez egy komplett egyjátékos kampány áll rendelkezésünkre, de természetesen barangolhatunk a többiekkel együtt is. A játék készítői ezt úgy oldották meg, hogy a nappalok a közösen töltött idők, míg az éjszaka csak a miénk. A szigeten töltött idő alatt bármikor válthatunk napszakot, így segítve az ismerkedést a világgal. Az éjjeli kalandozások alatt a segítőink arra kérnek minket, hogy lopjunk, hallgatózzunk, öljünk, osonjunk, de mindezt a jó ügy érdekében.

A kampány véleményem szerint akár egy rövidebb önálló játékként is megállná a helyét. Ha valaki veszi a fáradtságot és beleéli magát, elolvas minden szöveget, akkor egy nagyon kellemes történet bontakozik ki előtte. Természetesen megvan az a lehetőség is, hogy gyors egymásutánban addig klikkelgetünk a legfelső lehetőségekre, amíg meg nem kapjuk a küldetést. A quest rendszer alapjában véve nem különbözik a megszokottól, bár a sorozatok sokkal hosszabbak és összetettebbek tudnak lenni, de egyébként a feladatok többnyire a klasszikus elemekből tevődnek össze.

Ölj meg valamennyi valamit, szedj össze valamit, menj el valahova, vigyél el egy csomagot, beszélj valakivel. Vannak mindig kivételek, illetve a sztenderdek ellenére messze nem nevezhető unalmasnak, de ez inkább hosszú távon derül ki igazán. Ugyan vannak már a maximális 80-adik szinten lévő karakterek bőven, de bocsájtassék meg, hogy az eddigi tesztelés alatt a high-end tartalom még nem került górcső alá. Majd talán egy következő írásban.


A bejárható területek között a klasszikusan közösségi helyek szintén a városok, illetve a falvak, ahol folyamatosan zajlik az élet. Sajnos vagy nem sajnos, de az NPC-k itt is többnyire egy helyben álldogálnak vagy egy adott útvonalon ingáznak. Igaz, jóval nehezebbé tenné a játékot, ha mondjuk némelyik NPC-nek az lenne a hobbija, hogy minden nap más fogadóban iszik. A városok óriásiak és szépek. A barbár világok monumentalizmusa és egyszerűsége tökéletesen jelenik meg, nem kell túlzottan erőltetni, hogy valaki pillanatok alatt átszellemülve úgy érezze magát, hogy tényleg része ennek a kemény sportnak.

A közös területeken túl gyakran tévedünk majd "instance" jellegű helyekre, ami dedikálva van az adott karakternek vagy csapatnak, sőt a legtöbb akció területen választhatunk, hogy normál módban kívánunk e belépni vagy a nehezített epic szinten. Az utóbbit választva a lények többnyire ugyanazokkal az értékekkel rendelkeznek majd, leszámítva, hogy jóval több életerejük van és értékesebb tárgyakat dobnak. Egyedül az epic módot nem érdemes erőltetni, maximum alacsony szintű farmoláshoz, hisz mire hatékonyan tudnánk ölni a jószágokat, addigra túl alacsony szintű tárgyak esnek belőlük. A csapatjátékot viszont nagyon feldobja, hiszen a WoW-ban ha összeállt öt karakter, akkor a harcok ultra rövidek voltak azonos szintű ellenfelekkel, míg ötnél több szinttel erősebb lényeket már alig tudtak sebezni. Ez egy nagyon jó pont. A másik erős rész a harcrendszer. Az őrült klikkelgetés helyett a harc egy taktikai csata. A normál ütések vagy lövések esetén azon túl, hogy lesújtunk, válogathatunk a frontális vagy a jobb-bal irányok közül, amire rá is vagyunk kényszerítve, hiszen az ellenfelek valamelyik oldalról mindig védik magukat és ott alig tudunk sebezni. Továbbá a komolyabb támadások is kombóként valósulnak meg, azaz miután elsütöttük a támadást, további normál csapásokkal kell eljutni addig, hogy be is induljon az. Eleinte egyszerű, hiszen klikk, plusz valamelyik iránytámadás, de a későbbiekben akár 4 plusz csapás is kell és Patapon guru legyen a talpán, aki a harc hevében is követni tudja fejből, hogy melyik támadáshoz melyik variáció dukál.

A GUI-ban ugyan jól látható helyen világít, hogy mit kell nyomni, de egy pörgős csatában nem árt, ha ez már fejből is megy. Emellett ha valaki arra is koncentrál, hogy a védekezést is csinálja, akkor egész virtuóz billentyűzethuszárnak kell lenni ahhoz, hogy jók legyünk. Varázslatokból és támadásokból természetesen számtalan van a különböző kasztokhoz, vannak általános és egyedi képességek is, illetve az adott kaszt előtt is több út áll a fejlődésben, amik komolyan eltérhetnek egymástól és nem feltétlenül annyiban, hogy tűz vagy jég varázslót csinálunk.


A hyboriai kalandok során három faj közül választhatunk, mégpedig az aquiloniai, cimmeriai és a stygiaiak közül. A faj választás természetesen bekorlátozza a választható kasztokat, hiszen míg az egyik nép egy klasszikus barbár társaság, akik a nyers erőben és a természetadta képességekben hisznek, addig a másik démoni erőket használva, inkább a misztikus dolgok felé vonzódnak. Szerencsére a neten számtalan olvasmányos anyag található már most is a háttérről, bőven megéri kicsit utánajárni a játék előtt, hogy melyik népről mit érdemes tudni. Talán ez az egyik előnye annak, hogy egy jó ideje megkreált világba csöppenünk bele, mert nem kell mesterségesen különbségeket generálni, nem csak kinézetre térnek majd el a fajok, hanem szinte mindenben, ami a PVE játékosoknak bőséges újrajátszási rátát garantál.

A három faj mellé négy főkasztból választhatunk, a harcos, a pap, a zsivány és a mágus. Ennél viszont bonyolultabb a helyzet, hiszen ezen belül 3-3 őstípus is rendelkezésre áll. Nyilván mindhárom népnek megvan a maga harcosa, varázslója is, de ezzel szépen meg lehet kavarni a helyzetet és összességében 12 különböző kasztot vonultat fel a játék. Míg a papnál a Priest of Mitra hasonlít igazán a gyógyító pap karakterre, addig a Tempest of Set egy méregkeverő inkább, a Bear Shaman pedig mondhatni egyfajta druida kaszt, aki a természet erejét szelidíti meg. Ugyan a fő csapásvonal az őstípusokon belül hasonló, de játékélményben messze eltérőek. A későbbi közös csaták során például nehezen lesz fixálható az ideális csapat, mint a WoW-ban, mert a variációk száma és a különbségek mértéke sokkal komolyabb.

A harcosoknál a Conqueror, a Dark Templar és a Guardian legfőképp abban tér el, hogy a fegyverrel bánik-e jobban vagy a védelem mestere, harcos-e vagy katona. Érdemes tudni, hogy az AoC-ban nem lehet átfutni egy tömegen. Egy igazi nagy csatában, amikből most az európai szerveren még csak a próbák futnak igazából és a fejlesztők próbálják javítani a hibákat, a tank kasztnak igenis valós szerepe lesz PvP-ben is. Nem lehet csak úgy átfutni a tömegen és leszedni a hátul ügyeskedő gyógyítókat, hanem a védelem felállíthat egy falanxot, amin nem lehet áttörni. A zsivány karaktereknél barbár, vadász és bérgyilkos, a mágusoknál pedig a tüzes Herald of Xotli, a sosem magányos démonológus és a halottak ismerője, a Nekromata közül választhatunk.


A karakterfejlődés sem teljesen egyszerű. Amellett, hogy természetesen itt is szinteket lépünk és az alap stat pontokat kasztfüggően kapjuk, van még minden szinten változó mennyiségű képesség pont, amit a kaszt speciális, illetve az általános képességek elsajátítására költhetünk. Ide tartozik például a regenerálódás, a mászás (ja igen, lehet létrára, meg falra mászni), a rejtőzködés, futás fejlesztése. Ezen túl pedig, a 10. szint után úgynevezett feat pontokat kapunk, amikből minden kaszt a rendelkezésre álló három talent ágon fejlesztheti a képességeit. Itt is sok a variáció, nyilván erre ezer guide készül majd, hogy melyik kasztnál milyen verziók léteznek, de ahogyan a WoW-ban is itt is egy kaszton belül is több irány lehetséges.

A játék annak ellenére, hogy gyönyörű, jelenleg még iszonyatosan bugos. Néha például a hidakon padlókon átestem, fagyott is alkalomadtán és sok más egyéb apró hiba is kering a rendszerben. Szerencsére folyamatosan dolgoznak rajta, és MMORPG-ként teljesen vállalható, ha a finomhangolás a kiadás után történik, tekintettel az óriási területre, a sok karakterre és a végtelen számú kombinációra. Grafika:
Egy MMORPG legfőbb erénye nem a grafika, de ebben az esetben sikerült egy olyan hátteret adni a játéknak, ami a játék addiktívságán túl is lenyűgözi a játékost. Igaz, hogy erős gép kell hozzá, de évek múltán, amikor még mindig tömegek játszanak majd vele, teljesen vállalható lesz, addig pedig marad a videó beállítások menüben a kompromisszum. A grafika művészeti része mellett sem lehet elmenni, hiszen egy teljesen filmszerű, átélhető világot kapunk. Nincsenek benne idétlen mellényúlások, minden klappol egymáshoz. Gyakorlatilag az eddig látottak alapján már hibátlannak tartom, úgy, hogy a területek nagy részéről még csak olvastam.

Kezelőfelület:
A harcrendszer nagyon érdekes. Hosszú távon valószínűleg nem olyan szórakoztató, mint az első napokban, viszont színt visz a játékba az eszetlen klikkelgetés helyett. Még a hasonló szintű lények ellen is küzdeni kell és nem egyszerűen harcolni. A menük, térképek szintén dicséretet érdemelnek, végre valahol a zsákban külön hely van a küldetéstárgyaknak és a kereskedelmi képességekhez szükséges dolgoknak, nem kell azon stresszelni, hogy nem fér be egy küldetés tárgy és el kell dobni valamit. Sőt, ha teli a puttony és kapunk valami jutalmat, akkor nem kell azonnal átvenni, hanem a következő (max 20) jutalmazásnál is bezsebelhetjük. A játék tele van ilyen apróságokkal, nyilván a készítők is sokat tanultak a korábbi ilyen játékok apró hibáiból. Ügyesek voltak, meg kell vallani.

Játszhatóság:
A játékidőre nyilván nem lehet panasz. Ezt csak az évek múlásával lehet tisztán megítélni, de elsőre azt gondolom, hogy nem kell félni attól, hogy elüresedett szerverek panganak majd 2009-ben. Kiemelném, hogy a WoW meseszerűségével ellentétben ez a játék nagyon is brutális és felnőttes. Az ajánlások a fejlevágások és kivégzések miatt nyilván tartalmaznak valamilyen karikát, de egyébként is a nagyokra lett optimalizálva a világ. Ez persze nem akadályozza meg az idiótább tiniket sem, hogy csatlakozzanak: az általam próbált szerver már tele van hülyékkel, akik remélhetőleg vagy megkomolyodnak vagy kikopnak idővel. Gyakori panasz viszont, hogy a felsőbb szinteken nincs valós tartalom - a fejlesztők valószínűleg arra számítottak, hogy lesz elég idejük ennek pótlására a megjelenés után.

Mesterséges intelligencia, nehézség:
Az AI-t megítélni nem tudtam egyelőre, de kulcsfontosságú, hogy amellett, hogy ránk ront, védekezik és taktikázik is. Persze az észrevesz-megtámad analógia él, ezzel együtt kell élni, nincs kapacitás egyelőre, ami ésszerű AI-t számolna ennyi mob alá. A küldetések nehézsége nyilván attól függ, hogy ki mennyire szalad előre. Nem nagyon kell feleslegesen bolyongani, sok a segítség főként az elején, de nagyon jól skálázható, hogy ki milyen kínokba hajszolja magát. A PvP rész még tartogathat meglepetéseket, de egyelőre úgy tűnik, hogy a magányos farkasok is megtalálják a helyüket, a csapatjátékosokra is gondoltak és a PVP rajongók sem fognak unatkozni.

Hangok és zene:
A zenére igazán nem lehet panasz, mindenféle hangulatra van megoldás, nem találtam benne hibát, sőt élvezetes egyelőre. Pár hónap és nyilván mindenki fülében ott duruzsol majd, mint minden WoW muzsika is sokaknak. Elegendő figyelmet fordítottak arra, hogy azon túl, hogy visszaadja a barbár világ hangulatát a zene, ne legyen idegesítő vagy túlzottan unalmas. A hangoknál viszont sok bugra leltem eddig, és érdekes, hogy a fix egyjátékos küldetéseknél sem mindenhol volt szinkron, csak felirat. Itt talán van némi hiba a dolgokban, de nehéz eldönteni, hogy könnyen javítható bugok játszanak például a hangerő arányokkal vagy egyszerűen ez a gyenge pont. Az effektek belevalóak, a sikolyok velőtrázóak és a vér is undorítóan fröcsög.

Összegzés:
Nehéz átlátni és megítélni egy ennyire komplex játékot. Könnyebb viszont egy ütős WoW után belelátni a gyengeségekbe. Van természetesen, de az előnyök, a hangulat, a szépség és a komplexitás mindenképp piros pontok sokaságát érdemli. A WoW-ot sokan gagyizták, most tessék, itt van egy jóval összetettebb termék, ahol a trade classok is csak magas szinten kapcsolódnak be, sok idegesítő dolog helyett egy továbbgondolt újdonság kecsegtet. Aki megunta a korábbi MMO-kat, akinek sok ideje van, aki imádja a barbár világokat, azoknak mind kötelező darab. A havidíj a szokásos, de három longdrink áráért többet ad még a keveset játszóknak is, mint az képzelnénk. Nem 100%-os, de közelebb van az öt csillag tetejéhez, mint aljához.

Kapcsolódó letöltések:
Videó #1
Videó #2
Videó #3
Videó #4
Videó #5