Dojcsák Dániel
U2 3D - koncertfilm
A világ egyik legnépszerűbb rockbandája, a U2 tavalyelőtti dél-amerikai koncertturnéjára engedte be a 3D kamerákat.
Három dimenziós moziba menni jó dolog, hiszen egy otthon egyelőre nem előállítható élményben lehet részünk. A 11, illetve 14 éves halacska és dinófilm nézése után egy egészen más műfaj bemutatójára került sor múlt héten. Aki kíváncsi Bono ráncaira, szeretne a fülébe nézni fél méterről vagy aki sosem látott még százezres tomboló tömeget felülről szinte élőben, annak mindenképp erősen ajánlott a film.
A koncertfilm jó ideje népszerű műfaj, főként az adott előadó rajongóinak körében, de többnyire mindenki otthon az aprólékosan összeállított házimozi rendszerén szereti újra és újra átélni a koncertek hangulatát. Moziba nem is lenne való ez a kategória, de a teljes 3D élmény felmenti a filmet ezen előítélet alól. A 85 perces alkotás ráadásul a világ első három dimenziós koncertfilmje, ami már garancia az eddig nem látott élményekre.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a U2? Vannak manapság sokkal népszerűbb zenekarok is, sokkal többeket megmozgató muzsikák, viszont az ír énekes vallásos békeszeretete, a lágy, mindenki számára befogadható dallamok és a jól ismert slágerek biztos sikerre számíthatnak a mozipénztáraknál is. A koncertturné tavalyelőtt februárban-márciusban Dél-Amerikában zajlott le, a magyarországi koncertközönség számára ráadásul hihetetlen tömegek jelenlétében. Óriási futball stadionokat töltöttek meg az emberek, az pedig tény, hogy egy koncert negyedmillió emberrel már önmagában legalább olyan érdekes, mint egy űrállomás vagy egy T-Rex. A teljes Vertigo turné során egyébként 131 koncerten 4,6 millió ember váltott jegyet a U2-ra, amivel a zenekar 389 millió zöldhasút kaszált.
A film a készítők szerint több, mint 100 órányi nyersanyagból lett összevágva, ami 7 koncert több kamerával való rögzítését jelenti természetesen, és nem nettó 100 órányi koncertet. Egy teszt felvétel után az első többkamerás felvétel Mexikóvárosban történt, utána Sao Paulo ban vették fel a távoli jeleneteket, Santiagoban pedig a dobost felülről. A közeli felvételekhez a U2 beleegyezett abba, hogy 10 dalt eljátszanak kizárólag a 3D kamerák kedvéért egy teljesen üres helyszínen, mivel bármilyen közönség zavarta volna a kamerákat vagy a kamerák a közönséget. Ez a biankó felvétel egyébként a buenos airesi koncert helyszínén történt, ahol utána két koncertet is tartottak. A felvételek legnagyobb része itt történt, 9 kamerával és egy 140 fős stáb segítségével rögzítették a szuperrendezvényt. Később Melbournben vettek fel még további képeket a közönségről is, de az eredetileg tervezett 92 perc helyett így is csak 85 lett a végleges változat.
Legyen valaki függő U2 rajongó vagy csak simán laikus zenekedvelő, biztosan nem fog csalódni. Nem is kell túlzottan felkészülni, hiszen a Beautiful Day, a Sunday Bloody Sunday, a Pride vagy a With or Without You dallamait a legtöbb ember álmából felkeltve is el tudná dúdolni, hát még ha sok hangfalból üvöltenek ezek a dalok. A koncertfilm 11 dallal kedveskedik, illetve két szám a visszataps. Sorrendben: Vertigo, Beautiful Day, New Year's Day, Sometimes You Can't Make It on Your Own, Love and Peace or Else, Sunday Bloody Sunday, Bullet the Blue Sky, Miss Sarajevo, Pride, Where the Streets Have no Name, One, illetve a The Fly és a With or Without You. A premier előtti előadáskor ráadásul még a mozi WC-jében is U2 szólt, szóval teljes volt a hangulat.
Maga a koreográfia megállja a helyét bármely más koncertfilm mellett, bár a 3D-re tekintettel én el tudtam volna viselni valamivel több képet a közönségről és valamivel kevesebbet a sztárok közelijéről. A lehetetlennek tűnő kameraállások mellett meghökkentő volt az ugráló tömeg térbeli megjelenése, hiszen ezt így, ebben a formában lehetetlen látni, 2D-ben pedig nem az igazi. A hangmérnökök is jól dolgoztak, gyönyörűen szólnak a hangszerek, jó a zene és a közönség visításának az aránya. Már-már megható mikor a tömeg egy emberként énekli némelyik slágert.
Sajnos a hangerő viszont egy szokásos mozi filmhez mérhető inkább, mint egy igazi koncerthez. Épp ezért maradok híve továbbra is a hétköznapi 3D-s koncerteknek, mármint az olyanoknak, amin magunk is ott vagyunk, de a National Geographic által jegyzett térbeli U2 filmet még biztosan megnézném néhányszor. A filmet hazánkban az Aréna Cinema City IMAX termében, illetve A Palace Westendben vetítik.
Három dimenziós moziba menni jó dolog, hiszen egy otthon egyelőre nem előállítható élményben lehet részünk. A 11, illetve 14 éves halacska és dinófilm nézése után egy egészen más műfaj bemutatójára került sor múlt héten. Aki kíváncsi Bono ráncaira, szeretne a fülébe nézni fél méterről vagy aki sosem látott még százezres tomboló tömeget felülről szinte élőben, annak mindenképp erősen ajánlott a film.
A koncertfilm jó ideje népszerű műfaj, főként az adott előadó rajongóinak körében, de többnyire mindenki otthon az aprólékosan összeállított házimozi rendszerén szereti újra és újra átélni a koncertek hangulatát. Moziba nem is lenne való ez a kategória, de a teljes 3D élmény felmenti a filmet ezen előítélet alól. A 85 perces alkotás ráadásul a világ első három dimenziós koncertfilmje, ami már garancia az eddig nem látott élményekre.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a U2? Vannak manapság sokkal népszerűbb zenekarok is, sokkal többeket megmozgató muzsikák, viszont az ír énekes vallásos békeszeretete, a lágy, mindenki számára befogadható dallamok és a jól ismert slágerek biztos sikerre számíthatnak a mozipénztáraknál is. A koncertturné tavalyelőtt februárban-márciusban Dél-Amerikában zajlott le, a magyarországi koncertközönség számára ráadásul hihetetlen tömegek jelenlétében. Óriási futball stadionokat töltöttek meg az emberek, az pedig tény, hogy egy koncert negyedmillió emberrel már önmagában legalább olyan érdekes, mint egy űrállomás vagy egy T-Rex. A teljes Vertigo turné során egyébként 131 koncerten 4,6 millió ember váltott jegyet a U2-ra, amivel a zenekar 389 millió zöldhasút kaszált.
A film a készítők szerint több, mint 100 órányi nyersanyagból lett összevágva, ami 7 koncert több kamerával való rögzítését jelenti természetesen, és nem nettó 100 órányi koncertet. Egy teszt felvétel után az első többkamerás felvétel Mexikóvárosban történt, utána Sao Paulo ban vették fel a távoli jeleneteket, Santiagoban pedig a dobost felülről. A közeli felvételekhez a U2 beleegyezett abba, hogy 10 dalt eljátszanak kizárólag a 3D kamerák kedvéért egy teljesen üres helyszínen, mivel bármilyen közönség zavarta volna a kamerákat vagy a kamerák a közönséget. Ez a biankó felvétel egyébként a buenos airesi koncert helyszínén történt, ahol utána két koncertet is tartottak. A felvételek legnagyobb része itt történt, 9 kamerával és egy 140 fős stáb segítségével rögzítették a szuperrendezvényt. Később Melbournben vettek fel még további képeket a közönségről is, de az eredetileg tervezett 92 perc helyett így is csak 85 lett a végleges változat.
Legyen valaki függő U2 rajongó vagy csak simán laikus zenekedvelő, biztosan nem fog csalódni. Nem is kell túlzottan felkészülni, hiszen a Beautiful Day, a Sunday Bloody Sunday, a Pride vagy a With or Without You dallamait a legtöbb ember álmából felkeltve is el tudná dúdolni, hát még ha sok hangfalból üvöltenek ezek a dalok. A koncertfilm 11 dallal kedveskedik, illetve két szám a visszataps. Sorrendben: Vertigo, Beautiful Day, New Year's Day, Sometimes You Can't Make It on Your Own, Love and Peace or Else, Sunday Bloody Sunday, Bullet the Blue Sky, Miss Sarajevo, Pride, Where the Streets Have no Name, One, illetve a The Fly és a With or Without You. A premier előtti előadáskor ráadásul még a mozi WC-jében is U2 szólt, szóval teljes volt a hangulat.
Maga a koreográfia megállja a helyét bármely más koncertfilm mellett, bár a 3D-re tekintettel én el tudtam volna viselni valamivel több képet a közönségről és valamivel kevesebbet a sztárok közelijéről. A lehetetlennek tűnő kameraállások mellett meghökkentő volt az ugráló tömeg térbeli megjelenése, hiszen ezt így, ebben a formában lehetetlen látni, 2D-ben pedig nem az igazi. A hangmérnökök is jól dolgoztak, gyönyörűen szólnak a hangszerek, jó a zene és a közönség visításának az aránya. Már-már megható mikor a tömeg egy emberként énekli némelyik slágert.
Sajnos a hangerő viszont egy szokásos mozi filmhez mérhető inkább, mint egy igazi koncerthez. Épp ezért maradok híve továbbra is a hétköznapi 3D-s koncerteknek, mármint az olyanoknak, amin magunk is ott vagyunk, de a National Geographic által jegyzett térbeli U2 filmet még biztosan megnézném néhányszor. A filmet hazánkban az Aréna Cinema City IMAX termében, illetve A Palace Westendben vetítik.
|
U2 3D amerikai koncertfilm, 85 perc, 2008 Rendező: Catherine Owens, Mark Pellington Felvételvezető: Peter Anderson (3D), Tom Krueger Producerek: Jon Shapiro, Peter Shapiro, John Modell, Catherine Owens Zene: U2 Bono (saját maga) The Edge (saját maga) Adam Clayton (saját maga) Larry Mullen, Jr. (saját maga) + a tömeg |
Az lesz ám az élmény!!