Berta Sándor
Sikeresen tesztelték az UMTS utódját
A Nokia Siemens Network már túl van a Long Term Evolution (LTE) technológia első éles berlini tesztjein. A szakemberek szerint az LTE egy új európai mobil szélessávú technika lehet.
Szimbolikus lépés volt, hogy az első LTE-bázisállomást a berlini Heinrich Hertz Intézet épületének tetején létesítették és eldőlt az is, hogy a további kísérletekre is itt kerül majd sor. A teszt során több önkéntes körözött egy vevőegységgel felszerelt autójával az épület egy kilométeres körzetében. Feladatuk a beérkező jelek vétele és a tapasztalatok gyűjtése volt. Utólag mindannyian jól fogható jelekről és nagy sávszélességről számoltak be.
Az állomás környékén összesen négy úgynevezett Multiple Input Multiple Output (MIMO) antennát szereltek fel, ezek mindegyike egy 120 fokos szögben képes a terület lefedésére. Ez a megoldás és a használt 2,6 GHz-es frekvenciatartomány szintén hasonlított az UMTS-nél alkalmazott eszközökre és az UMTS jellemzőire. Kérdéses azonban, hogy a szakembereknek sikerül-e teljesíteniük azt az elvárást, miszerint a jeleknek a 2,1 GHz-es frekvenciatartományban is ugyanilyen jól foghatók kell majd lenniük. Csak ebben az esetben kezdődhetne meg az olcsó, könnyű és gyors átállás. A terv ugyanis az, hogy az UMTS-antennákat használnák az LTE esetében is, csak más frekvenciatartományban.
A szakembereknek ugyanakkor komoly fejtörést jelentenek a riválisok, azok közül is egy, az Intel, a Cisco, a Samsung és a Google által támogatott WiMAX. A technológiát tesztelték és használják már Indiában, Pakisztánban és Dél-Koreában. Az LTE ezzel szemben csak a Nokiát tudja felmutatni, mint egyetlen komoly támogatót. (Egyébként mind a Long Term Evolution, mind a WiMAX ugyanazon a frekvenciaosztásos multiplexeléses (OFDM) eljáráson alapul.)
A WiMAX mellett szól az is, hogy a szakemberek szintén túl vannak sikeres teszteken. Chicagóban 80 kilométer/órás sebességgel haladó autókban is jó minőségben fogták a jeleket. A WiMAX egy másik támogatója, a Sprint nem véletlenül jelentette be, hogy jövő tavasszal már az első csomagok is elérhetők lesznek az érdeklődők számára. A 2008 tavaszi időpont hátterében az áll, hogy ekkora ígéri az Intel a notebookokhoz készült új, a WLAN-on kívül immár WiMAX-kompatibilisnek is mondható chipsetjeit.
Az LTE ezzel szemben csak 2010-re lehet kiforrott technológia. A munkát mindenképpen hátráltatják az úgynevezett Internet-HSPA (I-HSPA) technikával kapcsolatos fejlesztések. Mindenképpen az LTE mellett szól ugyanakkor, hogy a Nokia mérnökei szerint a technológia segítségével akár 173 megabit/s-os adatátviteli sebesség is elérhető. A meghatározó alighanem az lesz, hogy melyik csapat hoz létre jobb algoritmusokat és eszközöket, illetve, hogy az első termékek mikor jelennek meg a piacon.
Szimbolikus lépés volt, hogy az első LTE-bázisállomást a berlini Heinrich Hertz Intézet épületének tetején létesítették és eldőlt az is, hogy a további kísérletekre is itt kerül majd sor. A teszt során több önkéntes körözött egy vevőegységgel felszerelt autójával az épület egy kilométeres körzetében. Feladatuk a beérkező jelek vétele és a tapasztalatok gyűjtése volt. Utólag mindannyian jól fogható jelekről és nagy sávszélességről számoltak be. Az állomás környékén összesen négy úgynevezett Multiple Input Multiple Output (MIMO) antennát szereltek fel, ezek mindegyike egy 120 fokos szögben képes a terület lefedésére. Ez a megoldás és a használt 2,6 GHz-es frekvenciatartomány szintén hasonlított az UMTS-nél alkalmazott eszközökre és az UMTS jellemzőire. Kérdéses azonban, hogy a szakembereknek sikerül-e teljesíteniük azt az elvárást, miszerint a jeleknek a 2,1 GHz-es frekvenciatartományban is ugyanilyen jól foghatók kell majd lenniük. Csak ebben az esetben kezdődhetne meg az olcsó, könnyű és gyors átállás. A terv ugyanis az, hogy az UMTS-antennákat használnák az LTE esetében is, csak más frekvenciatartományban.
A szakembereknek ugyanakkor komoly fejtörést jelentenek a riválisok, azok közül is egy, az Intel, a Cisco, a Samsung és a Google által támogatott WiMAX. A technológiát tesztelték és használják már Indiában, Pakisztánban és Dél-Koreában. Az LTE ezzel szemben csak a Nokiát tudja felmutatni, mint egyetlen komoly támogatót. (Egyébként mind a Long Term Evolution, mind a WiMAX ugyanazon a frekvenciaosztásos multiplexeléses (OFDM) eljáráson alapul.)
A WiMAX mellett szól az is, hogy a szakemberek szintén túl vannak sikeres teszteken. Chicagóban 80 kilométer/órás sebességgel haladó autókban is jó minőségben fogták a jeleket. A WiMAX egy másik támogatója, a Sprint nem véletlenül jelentette be, hogy jövő tavasszal már az első csomagok is elérhetők lesznek az érdeklődők számára. A 2008 tavaszi időpont hátterében az áll, hogy ekkora ígéri az Intel a notebookokhoz készült új, a WLAN-on kívül immár WiMAX-kompatibilisnek is mondható chipsetjeit.
Az LTE ezzel szemben csak 2010-re lehet kiforrott technológia. A munkát mindenképpen hátráltatják az úgynevezett Internet-HSPA (I-HSPA) technikával kapcsolatos fejlesztések. Mindenképpen az LTE mellett szól ugyanakkor, hogy a Nokia mérnökei szerint a technológia segítségével akár 173 megabit/s-os adatátviteli sebesség is elérhető. A meghatározó alighanem az lesz, hogy melyik csapat hoz létre jobb algoritmusokat és eszközöket, illetve, hogy az első termékek mikor jelennek meg a piacon.