A kérdés nyilván sokakban felmerül, sokan szidják, sokan elégedetlenek, sokan nem értik, mi értelme van egy a távközlési cég által online önkéntes telefonkönyvnek titulált dolognak. Az ellenérveket hosszan lehetne sorolni, de ehelyett inkább meg kell nézni, hogy mit tud a példaképként emlegetett nemzetközi közösségi szájt, a FaceBook.

Az iWiW-en fél évig tartott megoldani, hogy a fotók rendesen letöltődjenek, de az már túl sok volt, hogy a keresés is működjön. Egy olyan oldal a mi kis közösségi centrumunk, ahol nagy csinnadrattával jelentik be, hogy éppen sikerült biztonságossá tenni a bejelentkezést, vagy éppen azt, hogy hosszú idő után előálltak valamivel, ami megoldja a fiktív regisztrációk kérdését, és végre lehet közösségeket alapítani.

Ezen cikk viszont a céltalan pocskondiázás helyett a konstruktív megoldást választja, így lehetne a címe az is, hogy Miért jó a Facebook? Csakhogy a másfél millió hazai iWiW-felhasználóhoz képest a FaceBook szóra mindössze 20 ezer magyar felhasználóval kapja fel a fejét, ami pici szeletnek is alig nevezhető az összesen közel 60 millió amerikai és egyéb nemzetiségű regisztrálthoz képest. Korábban a T-Online-tól kérdésünkre, miszerint miért nem fejlesztenek szolgáltatásokat az iWiW alá, mint mondjuk a MySpace esetén, azt a választ kaptuk, hogy azért mert inkább a Facebook modellt követik, ahol a lényeg a személyes adatbázis.


A FaceBook alapítója, a 23 éves Mark Zuckerberg a Google-tulajoknál is gyorsabban vált dollármilliárdossá
Időközben a Facebook viszont megváltozott kissé: az 2004 februárjában elindított oldalon kizárólag az amerikai Harvard Egyetem hallgatói regisztrálhattak, egyfajta egyetemi közösségi központként indult tehát az oldal. Később bármely egyetem, majd végülis bárki, aki a fiatal korosztályt erősítette, csatlakozhatott. Most pedig már életkor, lakhely és bárminemű megkötés nélkül bárki regisztrálhat. Az iWiW-vel ellentétben itt nem szükséges meghívó a bekerüléshez, ami azt jelenti, hogy akár teljesen szeparált egyének vagy csoportok is előfordulhatnak, de a megadott adatok alapján szinte biztosan mindenki kötődik majd valakihez. Ahogyan a valóságban sem egyenértékűek az emberi kapcsolatok, úgy itt is több szempont alapján lehet definiálni közösségeket.

A regisztráció után az első kalandja a felhasználónak az lehet, hogy kitölti a profilját, ami jóval részletesebb, mint iWiW-es társa. Az alapadatok között természetesen név, nem, lakhely és szülinap szerepel, illetve meg lehet adni a politikai és vallási irányultságot is. A kontaktoldal viszonylag hasonlít az iWiW megoldásához, telefonszámot, postacímet és azonnali üzenetküldős elérhetőségeket lehet megadni, a kapcsolat menüben pedig az éppen aktuális családi állapotot illetve azt is, hogy új kapcsolatainktól mit várunk, kit keresünk.

Az első igazán szimpatikus rész a személyes infók, ahol felsorolásszerűen bemutathatjuk magunkat hobbik, tevékenységek, kedvenc zenék, filmek, sorozatok, idézetek vagy éppen könyvek alapján. Az érdekes nem is ez, hanem később, ha beírtuk, hogy a kedvenc könyvünk például J. Conradtól A sötétség mélyén, akkor a Facebook profilunkban egy link keletkezik alatta, és szépen kigyűjti nekünk, hogy ki szereti még éppen ezt a könyvet tágabb környezetünkben. Ez a kapcsolati hálóknak egy egészen más dimenziója, hiszen az ismeretség foka valóban lehet akár egy ennyire egyszerű közös tulajdonság is.

A továbbiakban a felhasználó elregélheti még, milyen iskolákban és mit tanult, illetve hol, mit és hogyan dolgozott, mettől meddig. Egész komoly kis önéletrajz kerekedik ki a Facebook oldalból, a különbség annyi, hogy legalább egy közös hálózat tagjának kell ahhoz lenni, hogy ebből bármit is láthasson egy nem-barát illető. Ez ebből a szempontból nem feltétlenül a munkaügyi szakemberek paradicsoma. Saját ismerőseinket viszont könnyen fel lehet térképezni, legalábbis a rendszer képes a saját levelezőnkből (Outlook, Gmail, Yahoo stb.) végignézni az e-mail címeket és kiválogatni, hogy ki van fent. Őket azonnal lehet cimborának jelölni, illetve aki még nincs, azoknak küldhetünk spam-szerűen.

Ennyiben körülbelül ki is merült a közös front az iWiW-vel, mivel az utóbbi a szolgáltatásbeli fejlődésben lefagyott azóta, hogy a T-Online birtokába került. Ezzel szemben a WiW-nél jóval később indult FaceBook folyamatosan pörög, és az online telefonkönyv funkciók mellett a felhasználók profiloldala igazi kis játszótérré alakult.

Egy közösségi oldalnak talán a legfontosabb ismérve, hogy közösségek vannak rajta, mégpedig élő közösségek. Ehhez nem árt, ha az emberek pár nyeszlett fotón és egy adatlapon kívül mást is tudnak nézegetni a másikról, lehetőség van az aktuális információk megjelenítésére, sőt mi több, a legérdekesebb témákban különböző interakciók is lehetségesek. A Facebook ezt mind tudja. Ráadásul nem kell mindenkinek uniformist viselnie, mindenki azokat a kiegészítőket teszi fel profiljának csupasz testére, amelyeket ő is jónak lát.

A Facebook rendszere úgy működik, hogy a felhasználó telepíthet különböző külső/belső alkalmazásokat, melyeket a lap számára írtak és ezek segítségével újabb csatornákat nyit meg a többi felhasználó felé. Amennyiben egyik barátunk lapján egy érdekes funkciót vélünk felfedezni, akkor két kattintás segítségével a sajátunkra is telepíthető, ha pedig mégsem tetszik, ugyanennyi időbe kerül eltávolítani is. Arról nem is beszélve, hogy magát az adatlapot kedvére rendezgetheti mindenki. Ugyan nem lehet komoly dizájnmunkába fogni, mint a MySpace esetén, de legalább nem születnek olyan ízlésficamos borzadályok, mint ott. Film, zene, tere-fere

Az alap alkalmazások közül csak ízelítőnek szeretnék felsoroni néhányat, amelyek beindítják az aktív netes életet, a többi az úgyis jön majd magától. Az első és talán legfontosabb interakciós felület a Fal. Az iWiW-vel ellentétben itt nem egy ömlesztett üzenőfalunk van, ahol látjuk az összes ismerősünk hülyeségét, attól függetlenül, hogy nekünk írta-e vagy sem, hanem éppen fordítva: minden felhasználónak saját fala van, ahol mehetnek a közcsevejek.

Több kiegészítő variáció is van a Falra, melyekkel nem csak szöveget, de képeket, videókat, rajzokat, jókívánságokat, puszit vagy sört is küldhetünk saját vagy ismerőseink falára. Az üzenet megírása után minden esetben kiválaszthatjuk, hogy kiknél jelenjen meg, így ha bulizni akarunk menni, akkor nem kell traktálni vele a nagyszülőket, ha pedig munkaügyben történt valami fontos, akkor pedig az ivócimborák maradhatnak ki. A hely persze igen kedvez az MSN-t is teleszemetelni imádó embereknek, hiszen itt annyi szmájli, animáció, rajz és gyakorlatilag értelmetlen kütyü lelhető fel, amivel a legemósabb és legtrendibb tinik is egy életre ellesznek.

Emellett olyan nagyszerű modulok is vannak, mint a Mozi alkalmazás, ahol amellett, hogy értékelhetjük, kommentálhatjuk a látott filmeket, bejelölhetjük, hogy mit szeretnénk még megnézni. Ezt a barátok látják majd a Falon üzenetként, és akár egy közös mozizás is kisülhet belőle másnap. Ismerkedéskor pedig könnyen leellenőrizhető, hogy az illetővel mennyire egyezik ízlésünk. Ugyanez pepitában a zenei rész, amihez a Last.fm adatainkat publikálhatjuk, így a zenei webkettőn felgyülemlett infó két mozdulattal átvihető a FaceBookra is.

Aki aktívan használja a Last.fm-et, annak nagy öröm lesz, hogy még egy helyen megmutathatja, hogy mit hallgat éppen, de emellett a FaceBookban egy-egy kattintással közzétehetjük, hogy mit csinálunk éppen aktuálisan vagy milyen kedvünk van és miért. Ezt nevezném igazi közösségi funkciónak. Egy baráti, egyetemi vagy éppen munkahelyi közösségnél sokszor fontos lehet, hogy tudjuk, ki merre jár, mit csinál, mi történt vele, számíthatunk-e rá az esti találkán vagy éppen szüksége van-e valamire.

Üzenetek a világnak és neked

Az üzenetkezelés és a fórum is teljesen új értelmet nyer a Facebookban, hiszen az iWiW korlátolt 200 darabos üzenetmegoldásához képest itt egy üzenet elküldésével igazából egy fórumot indítunk. Tételezzük fel, hogy az egyetemista észbe kap, hogy 1 hét múlva szigorlat. Küldd egy üzenetet a kiválasztott csoporttársaknak, segítségkérés, jegyzetcserebere céljából. A kiválasztott címzettek attól függetlenül, hogy ismerik-e egymást, látni fogják egymás válaszait, amelyek nem szeparáltan érkeznek majd, hanem a Gmailből ismerős formában, összefűzve. Így nagyon sok ad hoc beszélgetés futhat egy időben, amik ha kimerülnek, akkor nyugodtan eltűnhetnek.

A sima fórum szerepét a csoportok váltják fel, hiszen bárki létrehozhat egy felhasználói csoportot, ami lehet akár nyitott, akár zárt is. Így mikro vagy éppen nagy közösségek is profi kommunikációt, kapcsolattartást tudnak megvalósítani egyszerűen. Ami az iWiW-nél egy nagy csoda, az a Facebooknál alapértelmezett. A csoportok - vagy nevezzük közösségeknek akár - rendelkeznek egy témával, leírással és adminisztrátorokkal, vezetőkkel, akik egyengetik a csapat életét. A csoport profilja hasonló egy személyéhez: meg lehet hívni tagokat, közös eseményeket lehet bejelenteni és menedzselni. Nagyon jó!


Zombitámadás a profilomon és pillanatkép a Hungary hálózatról - klikk a nagyításhoz
Ennél egy szinttel feljebb vannak a hálózatok, amihez nem csatlakozni kell, hanem - mondjuk úgy - születni. Lakhelyünk, iskolánk vagy munkahelyünk szerint tartozni fogunk bizonyos hálózatokhoz. Magyarként alapból a Hungary hálózat tagjai leszünk, amennyiben itthon lakunk és ezt meg is jelöltük az adatlapon. Itt - hasonlóan a csoportokhoz - hasznos közösségi funkciók kaptak helyet. A közös üzenőfal mellett fontos az eseménynaptár, ami a lakhelyünk szerint ad tippeket, hogy mit csinálnak a többiek, illetve megtudhatjuk, hogy a hálózatunkban lévő emberek mennyien vannak, mi épp a kedvenc online témájuk, mit olvasnak, milyen filmet néznek. De van apróhirdetési rovat, és persze minden oldalbetöltéskor véletlenszerűen kapunk pár ismeretlen felhasználót az arcunkba; tehát hajrá, lehet ismerkedni is.

És mégis mi a baj?

Hiába jó a rendszer, ha nincs ismerős, nincs mire használni az egyébként kiváló szolgáltatást. Olyan, mint egy játszótér ötletes eszközökkel, csak ha nincs sok gyerek, akkor uncsi egyedül lapátolni a homokot vagy csüngeni a mászókán. Szinte minden funkció és kiegészítő arra alapoz, hogy sok-sok ember van körülöttünk. A játékok vagy a mozi kvízek mit érnek, ha pár ismerősünk van csupán? A 20 ezer magyar nagyon kevés, de szerencsére napról-napra gyarapszik a tábor. Ennek a cikknek pedig egyik nem titkolt célja, hogy ehhez a létszámhoz néhány embert hozzáadjunk. Aki unja az iWiW nyugdíjas hangulatát, az mindenképp próbálja ki, bent pedig a cikk születésével egy időben létrehozott SG.hu-olvasók csoportjában oszthatja meg első tapasztalatait.

A másik probléma, hogy a közösségi lap egyelőre csak angol nyelven elérhető, de épp nemrégiben jelentette be a Facebook is lokalizációs törekvéseit. Persze lehetséges, hogy a magyar nyelv nem lesz benne az első 15-ben, de előbb-utóbb ide is elér majd a már most dollármilliárdokat érő rendszer. A legnagyobb hálózat egyébként jelenleg a londoniak gyülekezete, ahol per pillanat 1,6 millió Facebook-felhasználó lézeng. Ha a magyar közösségi szájtok tartalma és minősége nem változik érdemben, akkor elképzelhető, hogy 1-2 éven belül magyarokból is lesz ennyi ott fent.