Az alacsony munkadíjak és a szinkronok romló minősége miatt mától kezdődően háromnapos munkabeszüntetésre szólította fel a szinkronszínészeket a Színházi Dolgozók Szakszervezete. Bár a célok érthetőek és jogosak, az április 10-étől tartó akció megfigyelők szerint több okból sem biztos, hogy sikerrel jár.

Miután a színészek nem munkavállalók, nem is sztrájkolhatnak, de a szinkronok romló minősége és a méltánytalanul alacsony díjak ellen tiltakozva három napon át nem vállalnak munkát a stúdiókban - igazított el Konrád Antal, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Közlése szerint a szinkronstúdiók egy része azonnal elfogadta a színészek kezdeményezését, ugyanis őket is nyomasztja a megrendelések megszerzéséért folytatott gyilkos árverseny.

Az egymás alá ígérés folytán a színészek, hangmérnökök, asszisztensek, gyártásvezetők, rendezők juttatásain kénytelenek spórolni a stúdiók, s csorba esik a munka színvonalán is. A becsület és a szolidaritás azt kívánná, hogy mindenki csatlakozzon, de a szolidaritás mára kiirtódott - összegezte röviden várakozásait Konrád, aki szerint megjósolhatatlan az akció támogatottsága. Hozzátette: az üggyel fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy baj van.

Más oldalról világítja meg a szolidaritás és a munkabeszüntetés várható sikerének kérdését az egyik neves szinkronstúdióban dolgozó, névtelenséget kérő forrásunk. Úgy vélte: a szakmában nincs igazi érdekszövetség, hiszen a színésztársadalom sem a képzettség, sem a tehetség, sem az anyagi helyzet tekintetében nem egységes, így eltérő alkupozícióban is vannak a művészek. A diplomás színészek, a csupán szinkronszínész-végzettséggel rendelkezők, illetve az iskolai bizonyítvány helyett évtizedes gyakorlattal bíró művészek külön halmazt képeznek.

Mindez azt is jelenti, hogy a színészek egyenként állapodnak meg a gázsiban, vagyis elvileg a művész - ha megengedheti magának - bármilyen összeget visszautasíthat, a munkára a stúdió nem tudja rákényszeríteni. Saját anyagi helyzete azonban igen, ráadásul a munkákhoz képest bőséges a színész-túlkínálat.

Konrád Antal szerint be van csapva a közönség, a publikum "télikabát-árban rövidujjú inget kap": a tévécsatornákért és sok DVD-ért úgy fizet, hogy a pénzéért gyenge szinkronminőséghez jut, holott pont a (beszéd)kultúrára gyakorolt hatás miatt a legnézettebb sorozatokat kellene a legjobban megcsinálni. Egy májkrémes konzerven is feltüntetnik, miből készült, de egy DVD borítójára nem írják rá, melyik stúdióban, melyik színésszel vették fel a szinkront, márpedig ez döntő az áru minősége szempontjából - fogalmazott Konrád. Jelenleg a művész csak egyénileg követelheti, hogy tüntessék fel a nevét, de jaj annak, aki ezt meg is teszi. Szerinte ha a szinkronstúdiót és a hangjukat adó színészeket megneveznék a borítón, a közönség egy idő múlva visszatenné a polcra a filmet, ha bizonyos neveket meglátna.

Konrád a díjakkal kapcsolatban elmondta: az elmúlt években történt ugyan emelés, de a megkövetelt munka a többszörösére nőtt. Tíz évvel ezelőtt egy filmet 300-320 tekercsre bontva szinkronizáltak, a színész tekercsenként 100 forintos díjazást kapott, míg ma egy ugyanolyan hosszúságú film már csak 90-100 tekercsből áll, 250 forint körüli átlagos díj mellett. A terhelés nagysága forrásunk szerint stúdiótól függ, ők például odafigyelnek, hogy ne legyenek túl hosszú tekercsek, hiszen a színésznek egyszerre kell olvasnia és figyelnie is. Náluk legfeljebb 30 másodpercesek, de rövid jelenetnél van 5 másodpercesek is - másutt van példa másfél perces tekercsre is.

Informátorunk munkahelyén tehát egy tekercs jellemzően 20-30 másodperces filmrészletet jelent, ennyi szinkronért alaphangon 200-250 forint jár, de van, aki 250-300, sőt 400 forintot is megkereshet. Egy óra alatt informátorunk szerint kb. 30 tekercset lehet felvenni. Az így számított órabér - amit persze számlásan fizetnek ki, azaz a járulék- és adóterhek még elvileg levonandók - tehát 6-12 ezer forint között mozog. Korántsem biztos persze, hogy egy színésznek van egy alkotásban legalább egyórás szerepe, de öt tekercs alatti munkánál 2000-2500 forint az alapdíj. Vannak persze olyan, népszerű színészek is, aki nem tekercsre, hanem az adott munkára kötnek megállapodást a stúdióval, vagyis például egy 4-5 órásra saccolt szinkronizálásért 40-50 ezer forintot kér.

A reklámozás külön kategória: egy rádiószpot 30-60 ezer forintot hoz a színésznek, míg egy tévés munka 50-100 ezer forinttal gyarapítja a kasszáját attól függően, melyik színész mit reklámoz. A legnagyobb kampányok és a legnevesebb színészek esetében azonban milliós gázsiról is hallani. Mindehhez az is hozzá tartozik, hogy a reklámokban csak néhány tíz színész mozog, vagyis a nagy többség kimarad ebből a jól jövedelmező munkából.

Konrád magánvéleménye szerint a szinkronszínész-gázsik 50 százalékos emelésével kellene kezdeni, majd minden évben infláció plusz egy százalékpont lehetne a további rendezési ütem úgy, hogy közben a tekercsek hossza nem nőne tovább. Az elnök úgy véli, szintén gondot jelent, hogy "örökáron" megveszik az ismétlési jogot, vagyis az egyszeri szinkrondíjon túl akkor sem kap több juttatást a színész, ha a művet többször vagy másutt is levetítik. A szakszervezet mindemellett tárgyalna megrendelőkkel arról, hogy emeljék fel a stúdiók vállalási díjait - ebből aztán juthatna több a színészeknek is.

Konrád szomorúnak tartja, hogy egyes stúdiók a munkabeszüntetést tervező színészeket azzal fenyegették meg, hogy leváltják a szerepről. Szerinte ezzel a stúdiók elismerték, hogy valóban nem számít a minőség, hiszen elismerték, az adott szereplő szinkronizálását bárki meg tudja oldani. Más szemszögből, de ezt támasztja alá informátorunk állítása is: olyan sok színész vár munkára, hogy bőven lehet válogatni az alacsonyabb díjjal is megszerezhetőkből, legfeljebb bizonyos szerepekre nem A-kategóriás művészt hívnak, hanem jó lesz oda a B-kategóriás is.

Bár Konrád szerint a munkabeszüntetés nem megoldás, korábban az MTI-nek úgy fogalmazott, hogy ha akciójuknak nem lesz eredménye, készek a folytatásra. Forrásunk szerint ha gyakorivá válnak az ilyen munkabeszüntetések, az a hazai konkurenciánál olcsóbban dolgozó erdélyi és felvidéki stúdiók malmára hajthatja a vizet. A színészek akciója kapcsán ugyanakkor sok stúdió lojálisnak bizonyult és későbbre tette át a kiírt munkákat. Lehet persze, hogy ez a lojalitás részben csak látszólagos, hiszen - forrásunk szerint - három napot simán lehet tolni a határidőn, a megrendelők meg sem érzik. Másrészt - mint arról már szó volt - bőven lesznek olyanok, akik elvállalják a munkát. Nem feltétlenül kell viszont sztrájktörőnek kikiáltani az utóbbiakat: e körbe részben ugyanis olyanok tartoznak, akik nem színházi tagok, ám a járulékokra, megélhetésre kell a pénz, így nemigen van választási lehetőségük.

A szinkron minősége a hazai beszédkultúra színvonala szempontjából is fontos, s a művész felelőssége, hogy a közönség igény- és kulturális szintjét emelje - véli Konrád. A szakszervezeti vezető elismerte, valóban felhígult a szakma, de az is gond, hogy a közönség nem kéri számon a minőséget. Ez alól azért néha van kivétel: emlékezetes volt, amikor a Star Trek rajongóinak felháborodása nyomán a sorozatot sugárzó csatorna visszavitte a szinkront a korábbi, a közönség által elismerten jobb munkát végző stúdióba.