Dojcsák Dániel
Üres Web kettő kettő szimpózium
Nehéz dolga van annak, aki összefoglalná hogy miről szólt kis hazánk második Webkettes konferenciája a Web 2.2 Symposium. Számos inkompetens előadó, kommentálókba fojtott szó, ismétlés tavalyról, illetve gyakran célzatlan, irreleváns mondanivaló jellemezte az idei rendezvényt.
Leszámítva néhány informatív előadást, a február 28. és március 1. között tartott szimpózium nem hozott újszerűséget a Web 2.0 szcénájában. Először is tisztázatlan, hogy kinek szólt a rendezvény: a nagyközönség számára szinte látens esemény biztosan nem szolgálta azt a célt, hogy a laikus kívülállók számára promótálja a XXI. századi innovációkat. Komoly szakmai rendezvényként sem tudom aposztrofálni, hiszen annak ellenére, hogy olyan neves előadók is megjelentek, mint Simó György, Nyírő András vagy Vityi Péter, előfordult sok lassú, céltalan beszélgetés. Hol azért, mert a moderátor kérdezett hülyeségeket, hol azért, mert mondjuk a hazai portálok képviselői közül némelyik képtelen volt három értelmes mondatban összefoglalni, hogy a saját médiuma hogyan áll hozzá a webkettőhöz. Kicsit hiteltelen az is, mikor az hiper-konzervatív [origo] főszerkesztője Weyer Balázs beszél webkettőről, hiszen éppen ők azok, akik kívülről nézve feszülettel és szenteltvízzel mennek a felhasználók által generált tartalom ellen.
Talán csak a bloggerek számára lehetett egy hasznos lehetőség, hiszen az általuk ritkán gyakorolt közvetlen adatgyűjtés módszerével tudósíthattak a saját világukról, ihatták a blogszcéna, keresőpiac és szolgáltatói terület vezetőinek szavait. Viszont a kapott tartalom és a befizetendő 38 400 Ft-os belépő messze nem áll egyenes arányban, ráadásul a körítés sem volt egetrengető, hogy azzal vigasztalja magát a csalódott résztvevő. Pofavizitnek kissé drága mulatság, bár tény hogy névjegykártya cserélgetésre, csevegésre és ismerkedésre kiváló alkalom volt.
Az egyik érdekesebbnek ígérkező kerekasztal a webkettő, sőt idén már Média 2.0 definiálása volt az első napon. Az egyik fő támogató, a Sanoma képviseletében Szabados Balázs nyilatkozott meg, bár egetrengető felfedezést nem tett, inkább a kérdést ismételte meg kérdőjel nélkül. Szűcs László (UPC) ennél jóval konkrétabban volt képes megragadni a webkettő számukra lényeges aspektusát. Véleménye szerint ez nem egy új tömegmédia típus, csupán egy újfajta médiafogyasztási mód, melyben kiemelt szerepe van a mikrotartalmaknak és a civil tartalmaknak.
Internet-szolgáltatóként nem elsődleges feladatuk a tartalomszolgáltatás és az említett példák szerint az anyaországban is hiába vitték házhoz a set-top-box-ot, az mégsem kellett automatikusan a fogyasztónak. Nyilván egy időnek el kell telnie ahhoz, hogy ez befogadható és elfogadható legyen. A szolgáltató szerepe annyi, hogy képes legyen követni a magatartásváltozást és amennyiben egy műsor helyett, amit 2 millióan néznek meg 200 000 klip kell, amit 10-en néznek meg, akkor fogadják ezt el.
Fülöp Tamás (TV2) szerint viszont csupán divatról van szó, melyet ugyan valóban a fogyasztói igény hozott létre, de ennek ellenére csupán egy újracsomagolásnak tekinti. A tartalom ezentúl is ugyanaz lesz, csak másképp lesz előadva. Fülöp megerősítette azt is, hogy a TV2 sosem fog ingyenesen tartalmat szolgáltatni, mivel ők egy kereskedelmi cég, aminek profitot kell termelnie. Ezért kell SMS-t küldeni, fizetni a netes Megasztár letöltésekért is. Úgy tűnt, hogy nekik van egy kialakult üzleti modelljük a a webkettes jövőre vonatkozóan, ami a mondatok alapján egy közepesen konzervatív modell lesz, de működik.
A média 2 definiáló társaság utoljára megszólaló tagja Tóta W. Árpád (Index) volt, aki a tőle megszokott nyers fogalmazásmóddal és a mindenkiétől eltérő véleményével vonta magára ismét a figyelmet. Szerinte nem kérdés, hogy valaki blogger-e vagy sem, ráadásul az eredeti vitaindító gondolatot (A webkettő lecsapódása a médiára) is megcsáklyázta: a webkettő is média, ezért nem csapódhat önmagába. Tóta szerint a webkettő jelenleg itthon semmi más, mint a fórum újrafeltalálása. Saját blogjával kapcsolatban elmondta, hogy korábban ő is próbálta távol tartani magát a közönségtől, de ez idővel változott. Most jelenleg blogjában egy egész napos talk-show-t valósít meg.
Ami továbbá kiderült a konferencia előadásaiból, hogy itthon a webkettő nem több, mint egy hype, amin pár ember lovagol és ráhúzza bármire, ami a saját szakterületéhez kapcsolódik. Újradefiniálják, rámondják technológiára, ideológiára, üzleti modellre meg minden csodabogárra ami interneten van és újdonság. A bloggerek egyrészt arról beszélnek, hogy mennyire fontos szerepük van a médiában, ők az új hírforrás, közben kiderül, hogy a blogkeresőket itthon naponta alig 1000 ember nézi meg. Leszámítva a húzóblogokat, a többi esetben gyakorlatilag egymást olvassák, egyfajta virtuális játszóteret alkotva. A virtuális játszótérrel semmi baj sincs, csak éppen döntsék el, hogy mi a játék neve.
A blogger a saját értelmezésemben addig blogger, amíg "fun player", kedvtelésből blogol. Ha pénzt kap érte bármilyen formában, akkor már önjelölt újságíró, saját médiummal. Ehhez kapcsolódik, hogy fény derült arra, hogy szinte az összes blogrendszer veszteségesen működik és mindegyik még csak keresi a megfelelő üzleti modellt. A bloggerek meg sírnak, hogy szeretnének részesedni a hirdetési bevételből. Ellenben tény (ld. Techcrunch), hogy néhány blogger tud csupán megélni ebből a műveletből, nekik viszont már professzionális módon kell blogolniuk, gyakorlatilag létrehoznak egy újszerű formátumban egy online újságot. Ugyanez a helyzet itthon is.
Sajnálatosnak tartom, hogy egy ilyen előremutató témában szervezett konferencián még maguk a bloggerek is web 1.0 gondolkodásmóddal kérdeztek, az előadók pedig sokszor csak szajkózták a magukét. Fel kell ismerni, hogy a blog akármennyire tömeges dolog lesz, mégis csak egy rétegnek szól, ami pedig sok olvasót vonz és fontossá válik mint a Homár vagy a Sorozatjunkie, az már nem blog, hanem újság blogbőrben. Valami olyasmi, mint a szeszesital és a pálinka kapcsolata.
A konferencia összességében annyira unalmas és semmitmondó volt, mint amilyenre ez a cikk is sikerült. Szinte ugyanazok az emberek jöttek mint tavaly, az előadók a tavalyi kliséket ismételték meg. Remélhetőleg jövőre nem ez lesz a helyzet. Nem biztos, hogy szerencsés ragaszkodni a komoly szakmai konferenciák forgatókönyvéhez. Ha már forradalmi dolgokról van szó, akkor könnyen elképzelhető lenne egy műhelyhangulat, kis alkotótábor, ötletbörze. Inkább, mint a jelenlegi szituáció, ahol a videomegosztó még mindig a pornóról szól, ahol Vityi Pétertől (Microsoft Magyarország) azt lehet kérdezni, hogy bugos-e a Vista, ahol az Schönléber Zoltán (RTL Klub) arról beszél, hogy nyáron vetítik-e a Barátok Köztöt vagy nem. Én sem tudom már mi pontosan a webkettő, de az biztos hogy nem ez.
Részletesebben az eseményekről: http://web2symp.blog.hu
http://web22symposium.blogter.hu
Leszámítva néhány informatív előadást, a február 28. és március 1. között tartott szimpózium nem hozott újszerűséget a Web 2.0 szcénájában. Először is tisztázatlan, hogy kinek szólt a rendezvény: a nagyközönség számára szinte látens esemény biztosan nem szolgálta azt a célt, hogy a laikus kívülállók számára promótálja a XXI. századi innovációkat. Komoly szakmai rendezvényként sem tudom aposztrofálni, hiszen annak ellenére, hogy olyan neves előadók is megjelentek, mint Simó György, Nyírő András vagy Vityi Péter, előfordult sok lassú, céltalan beszélgetés. Hol azért, mert a moderátor kérdezett hülyeségeket, hol azért, mert mondjuk a hazai portálok képviselői közül némelyik képtelen volt három értelmes mondatban összefoglalni, hogy a saját médiuma hogyan áll hozzá a webkettőhöz. Kicsit hiteltelen az is, mikor az hiper-konzervatív [origo] főszerkesztője Weyer Balázs beszél webkettőről, hiszen éppen ők azok, akik kívülről nézve feszülettel és szenteltvízzel mennek a felhasználók által generált tartalom ellen.
Talán csak a bloggerek számára lehetett egy hasznos lehetőség, hiszen az általuk ritkán gyakorolt közvetlen adatgyűjtés módszerével tudósíthattak a saját világukról, ihatták a blogszcéna, keresőpiac és szolgáltatói terület vezetőinek szavait. Viszont a kapott tartalom és a befizetendő 38 400 Ft-os belépő messze nem áll egyenes arányban, ráadásul a körítés sem volt egetrengető, hogy azzal vigasztalja magát a csalódott résztvevő. Pofavizitnek kissé drága mulatság, bár tény hogy névjegykártya cserélgetésre, csevegésre és ismerkedésre kiváló alkalom volt.
Az egyik érdekesebbnek ígérkező kerekasztal a webkettő, sőt idén már Média 2.0 definiálása volt az első napon. Az egyik fő támogató, a Sanoma képviseletében Szabados Balázs nyilatkozott meg, bár egetrengető felfedezést nem tett, inkább a kérdést ismételte meg kérdőjel nélkül. Szűcs László (UPC) ennél jóval konkrétabban volt képes megragadni a webkettő számukra lényeges aspektusát. Véleménye szerint ez nem egy új tömegmédia típus, csupán egy újfajta médiafogyasztási mód, melyben kiemelt szerepe van a mikrotartalmaknak és a civil tartalmaknak.
Internet-szolgáltatóként nem elsődleges feladatuk a tartalomszolgáltatás és az említett példák szerint az anyaországban is hiába vitték házhoz a set-top-box-ot, az mégsem kellett automatikusan a fogyasztónak. Nyilván egy időnek el kell telnie ahhoz, hogy ez befogadható és elfogadható legyen. A szolgáltató szerepe annyi, hogy képes legyen követni a magatartásváltozást és amennyiben egy műsor helyett, amit 2 millióan néznek meg 200 000 klip kell, amit 10-en néznek meg, akkor fogadják ezt el.
Fülöp Tamás (TV2) szerint viszont csupán divatról van szó, melyet ugyan valóban a fogyasztói igény hozott létre, de ennek ellenére csupán egy újracsomagolásnak tekinti. A tartalom ezentúl is ugyanaz lesz, csak másképp lesz előadva. Fülöp megerősítette azt is, hogy a TV2 sosem fog ingyenesen tartalmat szolgáltatni, mivel ők egy kereskedelmi cég, aminek profitot kell termelnie. Ezért kell SMS-t küldeni, fizetni a netes Megasztár letöltésekért is. Úgy tűnt, hogy nekik van egy kialakult üzleti modelljük a a webkettes jövőre vonatkozóan, ami a mondatok alapján egy közepesen konzervatív modell lesz, de működik.
A média 2 definiáló társaság utoljára megszólaló tagja Tóta W. Árpád (Index) volt, aki a tőle megszokott nyers fogalmazásmóddal és a mindenkiétől eltérő véleményével vonta magára ismét a figyelmet. Szerinte nem kérdés, hogy valaki blogger-e vagy sem, ráadásul az eredeti vitaindító gondolatot (A webkettő lecsapódása a médiára) is megcsáklyázta: a webkettő is média, ezért nem csapódhat önmagába. Tóta szerint a webkettő jelenleg itthon semmi más, mint a fórum újrafeltalálása. Saját blogjával kapcsolatban elmondta, hogy korábban ő is próbálta távol tartani magát a közönségtől, de ez idővel változott. Most jelenleg blogjában egy egész napos talk-show-t valósít meg.
Ami továbbá kiderült a konferencia előadásaiból, hogy itthon a webkettő nem több, mint egy hype, amin pár ember lovagol és ráhúzza bármire, ami a saját szakterületéhez kapcsolódik. Újradefiniálják, rámondják technológiára, ideológiára, üzleti modellre meg minden csodabogárra ami interneten van és újdonság. A bloggerek egyrészt arról beszélnek, hogy mennyire fontos szerepük van a médiában, ők az új hírforrás, közben kiderül, hogy a blogkeresőket itthon naponta alig 1000 ember nézi meg. Leszámítva a húzóblogokat, a többi esetben gyakorlatilag egymást olvassák, egyfajta virtuális játszóteret alkotva. A virtuális játszótérrel semmi baj sincs, csak éppen döntsék el, hogy mi a játék neve.
A blogger a saját értelmezésemben addig blogger, amíg "fun player", kedvtelésből blogol. Ha pénzt kap érte bármilyen formában, akkor már önjelölt újságíró, saját médiummal. Ehhez kapcsolódik, hogy fény derült arra, hogy szinte az összes blogrendszer veszteségesen működik és mindegyik még csak keresi a megfelelő üzleti modellt. A bloggerek meg sírnak, hogy szeretnének részesedni a hirdetési bevételből. Ellenben tény (ld. Techcrunch), hogy néhány blogger tud csupán megélni ebből a műveletből, nekik viszont már professzionális módon kell blogolniuk, gyakorlatilag létrehoznak egy újszerű formátumban egy online újságot. Ugyanez a helyzet itthon is.
Sajnálatosnak tartom, hogy egy ilyen előremutató témában szervezett konferencián még maguk a bloggerek is web 1.0 gondolkodásmóddal kérdeztek, az előadók pedig sokszor csak szajkózták a magukét. Fel kell ismerni, hogy a blog akármennyire tömeges dolog lesz, mégis csak egy rétegnek szól, ami pedig sok olvasót vonz és fontossá válik mint a Homár vagy a Sorozatjunkie, az már nem blog, hanem újság blogbőrben. Valami olyasmi, mint a szeszesital és a pálinka kapcsolata.
A konferencia összességében annyira unalmas és semmitmondó volt, mint amilyenre ez a cikk is sikerült. Szinte ugyanazok az emberek jöttek mint tavaly, az előadók a tavalyi kliséket ismételték meg. Remélhetőleg jövőre nem ez lesz a helyzet. Nem biztos, hogy szerencsés ragaszkodni a komoly szakmai konferenciák forgatókönyvéhez. Ha már forradalmi dolgokról van szó, akkor könnyen elképzelhető lenne egy műhelyhangulat, kis alkotótábor, ötletbörze. Inkább, mint a jelenlegi szituáció, ahol a videomegosztó még mindig a pornóról szól, ahol Vityi Pétertől (Microsoft Magyarország) azt lehet kérdezni, hogy bugos-e a Vista, ahol az Schönléber Zoltán (RTL Klub) arról beszél, hogy nyáron vetítik-e a Barátok Köztöt vagy nem. Én sem tudom már mi pontosan a webkettő, de az biztos hogy nem ez.
Részletesebben az eseményekről:
