Szekeres Viktor
Arthur és a villangók - Tartsd távol a kisdedeket!
Ezt is megértük. Karácsonyra olyan gyerekfilmet kaptunk, amelyben könnyűdrogok, a pretini szexualitás és a nemi betegségek is főszerephez jutnak.
Luc Besson úgy döntött, hogy legújabb filmjének úgy ad egy kis marketinglöketet, hogy bejelenti biza ez lesz az utolsó, amit rendezni fog (illetve ezt így interpretálták egyes lapok). No erre be is fizethetnénk, de ha értelmes filmet akarunk nézni, akkor inkább valamelyik Besson-produkcióra érdemes költeni (van belőle évi 20-30, pár a nagy számok törvénye alapján biztosan jól sikerül), mert Luc apánk legújabb rendezése valahol nagyon félresiklott.
A nagy francia (pénz)mágus úgy döntött, hogy ezúttal animációba vágja fejszéjét (Golden Axe-remake, az kéne) és megalkot egy csodálatos, "élő és lélegző" álomvilágot, mely segítségével nem csak a filmből, hanem a járulékos termékekből (úgy mint merchandising, mindenféle apró kütyük) is leszakíthatja az őt megillető sápot. Számításai beváltak, hiszen sikerült 1-2 hihetetlenül trendi, de emlékezetes karaktert létrehoznia. Gond már csak egy van: a film, amiben szerepelteti őket elég semmilyen lett.
Hősünket, Arthurt rosszfej szülei, hogy utazgathassanak lepasszolták a Mia Farrow-ra hasonlító nagymamának, hogy ott szegény suhanc fejét a gyászoló öregasszony mindenféle történettel tömje - többek között híres, nagy utazó nagyapjáról, aki egyes afrikai törzsekkel is jó barátságban volt. Az egyik ilyen történet szerint a nagyapa kalandozásai során rátalált egy ismeretlen fajra, a villangókra, akik pár milliméteres nagyságuk (vagy kicsiségük) miatt kevésbé vannak szem előtt, eleddig legalábbis sikerrel elkerülték a kíváncsi emberi tekinteteket. Arthur, mivel nagyanyját hitelezők szorongatják, úgy dönt, hogy megpróbálja előkeríteni a villangókat, mert nagyapja drágaköveit botor módon csak a segítségükkel lehet megtalálni nagyanyó házának kertjében. Először mini Robert Langdonként (Da Vinci-kód) dekódolja az üzenetet, majd fejest ugrik a mesevilágba.
Szerencsére a kissé hosszadalmas és szörnyen közhelyes bevezető után végre kiderül, hogy a villangókról szóló történetek igazak és tényleg léteznek - kár, hogy erre kábé 45 percet kell várni. Hiába no, a költségvetés véges, csak sajnos az efféle kezdet lehet, hogy elveszi pár lelkes mozilátogató kedvét. Amikor a villangók birodalmába kerül, akár azt is mondhatnánk hogy beindul a film, de igazából csak Besson tech-bemutatójában gyönyörködhetünk vagy utálkozhatunk pártállástól függően. A történeti front viszonylag kidolgozatlan, csak a sekélyes a "gonosz elvette - tervet forral - akadályozzuk meg - happy end" mezsgyén mozog a sztori. Sajnos hátteret a világról, motivációkat, FAQ-t nem nagyon kapunk, valószínűleg az időhiánynak (erre is 45 perc jut) köszönhetően, s éppen ezért kissé összecsapottnak hat a Villangók.
Pedig egy mesének hiszem, hogy a történettel is érdemes lenne elbűvölnie a nézőt, de Besson sokkal fontosabbnak tartotta, hogy gyors akciójelenetekkel, trendi módon kinéző karakterekkel és látens szexualitással bombázza gyermekeinket. Modern világban élünk, elhiszem én, hogy Füles mackónak és Pampalininek leáldozott (utóbbi DVD-n még kapható), de jobb, ha odafigyelünk a lurkókra, mert nem biztos, hogy az efféle mesék nem tipornak bele a lelkükbe és nem fognak rémüldözni az olykor ijesztő jófiúk és az általuk véghez vitt cselekmények láttán. Egy előnye persze származhat a gyakorló szülőknek a film megtekintéséből, esetleg idejekorán áteshetnek a kínosnak tartott, a csemetét a szexualitás mibenlétéről felvilágosító diskurzuson. (És emellett valószínűleg a sokszor a női manó fenekére kalandozó operatőrnek köszönhetően is kikerülhetnek a nőnemű fröccsöntött lényeket ábrázoló poszterek a tinisrácok szobáiba, hogy...)
Biztos, hogy egy ilyen filmben, egy gyerekfilmben helye van ennyi szexuális utalásnak? Nem, nem prűdségről és szembehunyásról van szó, de ha a főgonosz azzal érdemelte ki ebbéli státuszát, hogy elkapott egy nemi betegséget, mert félre... lépett - a fajtalankodásáról már nem is beszélve. Vagy a jópofa füves rasztafari kocsmáros tényleg baromi jópofa, de mégiscsak füvezik kétpofára, ami lehet, hogy nem feltétlenül a gyermek célközönségnek való. (Tudom, a híradó meg a való világ itt kopogtat az ajtón, de a mese eddig mese volt.) Az pedig, hogy egy tíz éves kissrác rágerjed egy hasonkorú csajra (ki más, mint Madonna az angol hang), bizonyos keretek között biztos beleférne, de hogy az egész jelenségnek transzgender, afféle fajok közti vonzalmat kéne árasztani (párosodjunk manókkal, mert az jó) az kimeríti a jóízlés fogalmát. Bár a franciáknál az isten tudja hogy működik ez.
Persze mindez csak akkor gond, ha szigorúan gyerekeknek ajánljuk a filmet. Ha nem az ifjoncokból kerül ki a megcélzott közönség, akkor máris könnyen túlléphetünk ezeken a maradinak tűnő aggodalmakon és lehet közhelypatronokhoz nyúlni, miszerint kedves, szórakoztató (de baromi üres) mese az Arthur és a villangók, melyet aranyossága miatt nem érhet sok rossz szó. Mindössze közhelyessége és elcsépeltsége miatt lesz a közepesnél gyengébb, de pár jó ötlettel megáldott mese. Ha viszont gyerekszemmel nézzük, akkor szerintem Besson nagyon mellélőtt vagy valaki nem szólt neki, hogy "Mester, ezt nem kéne, ez így nagyon necces".
Mint mondtam, inkább hagyjuk a korosodó francia animációs próbálkozását - ezúttal az amerikaiak nyertek, válasszuk bármelyik random amerikai animációt Arthurék helyett. Még az idén úgyis itt lesz a Taxi 4, melyet Besson vet szövegszerkesztőbe. Látatlanban is jobban fognak rajta szórakozni felnőttek és gyermekek egyaránt. Bár ennek az előrejelzésnek ellentmondhat, hogy Franciországban még a gigasiker kifejezés sem fejezi ki azt, hogy mekkorát robbantott az Arthur kicsik és nagyok körében, de például idehaza hasassá silányult a nagy lendülettel történő nekibuzdulás. Kinek van igaza?
Luc Besson úgy döntött, hogy legújabb filmjének úgy ad egy kis marketinglöketet, hogy bejelenti biza ez lesz az utolsó, amit rendezni fog (illetve ezt így interpretálták egyes lapok). No erre be is fizethetnénk, de ha értelmes filmet akarunk nézni, akkor inkább valamelyik Besson-produkcióra érdemes költeni (van belőle évi 20-30, pár a nagy számok törvénye alapján biztosan jól sikerül), mert Luc apánk legújabb rendezése valahol nagyon félresiklott.
A nagy francia (pénz)mágus úgy döntött, hogy ezúttal animációba vágja fejszéjét (Golden Axe-remake, az kéne) és megalkot egy csodálatos, "élő és lélegző" álomvilágot, mely segítségével nem csak a filmből, hanem a járulékos termékekből (úgy mint merchandising, mindenféle apró kütyük) is leszakíthatja az őt megillető sápot. Számításai beváltak, hiszen sikerült 1-2 hihetetlenül trendi, de emlékezetes karaktert létrehoznia. Gond már csak egy van: a film, amiben szerepelteti őket elég semmilyen lett.
Hősünket, Arthurt rosszfej szülei, hogy utazgathassanak lepasszolták a Mia Farrow-ra hasonlító nagymamának, hogy ott szegény suhanc fejét a gyászoló öregasszony mindenféle történettel tömje - többek között híres, nagy utazó nagyapjáról, aki egyes afrikai törzsekkel is jó barátságban volt. Az egyik ilyen történet szerint a nagyapa kalandozásai során rátalált egy ismeretlen fajra, a villangókra, akik pár milliméteres nagyságuk (vagy kicsiségük) miatt kevésbé vannak szem előtt, eleddig legalábbis sikerrel elkerülték a kíváncsi emberi tekinteteket. Arthur, mivel nagyanyját hitelezők szorongatják, úgy dönt, hogy megpróbálja előkeríteni a villangókat, mert nagyapja drágaköveit botor módon csak a segítségükkel lehet megtalálni nagyanyó házának kertjében. Először mini Robert Langdonként (Da Vinci-kód) dekódolja az üzenetet, majd fejest ugrik a mesevilágba.
Szerencsére a kissé hosszadalmas és szörnyen közhelyes bevezető után végre kiderül, hogy a villangókról szóló történetek igazak és tényleg léteznek - kár, hogy erre kábé 45 percet kell várni. Hiába no, a költségvetés véges, csak sajnos az efféle kezdet lehet, hogy elveszi pár lelkes mozilátogató kedvét. Amikor a villangók birodalmába kerül, akár azt is mondhatnánk hogy beindul a film, de igazából csak Besson tech-bemutatójában gyönyörködhetünk vagy utálkozhatunk pártállástól függően. A történeti front viszonylag kidolgozatlan, csak a sekélyes a "gonosz elvette - tervet forral - akadályozzuk meg - happy end" mezsgyén mozog a sztori. Sajnos hátteret a világról, motivációkat, FAQ-t nem nagyon kapunk, valószínűleg az időhiánynak (erre is 45 perc jut) köszönhetően, s éppen ezért kissé összecsapottnak hat a Villangók.
Pedig egy mesének hiszem, hogy a történettel is érdemes lenne elbűvölnie a nézőt, de Besson sokkal fontosabbnak tartotta, hogy gyors akciójelenetekkel, trendi módon kinéző karakterekkel és látens szexualitással bombázza gyermekeinket. Modern világban élünk, elhiszem én, hogy Füles mackónak és Pampalininek leáldozott (utóbbi DVD-n még kapható), de jobb, ha odafigyelünk a lurkókra, mert nem biztos, hogy az efféle mesék nem tipornak bele a lelkükbe és nem fognak rémüldözni az olykor ijesztő jófiúk és az általuk véghez vitt cselekmények láttán. Egy előnye persze származhat a gyakorló szülőknek a film megtekintéséből, esetleg idejekorán áteshetnek a kínosnak tartott, a csemetét a szexualitás mibenlétéről felvilágosító diskurzuson. (És emellett valószínűleg a sokszor a női manó fenekére kalandozó operatőrnek köszönhetően is kikerülhetnek a nőnemű fröccsöntött lényeket ábrázoló poszterek a tinisrácok szobáiba, hogy...)
Biztos, hogy egy ilyen filmben, egy gyerekfilmben helye van ennyi szexuális utalásnak? Nem, nem prűdségről és szembehunyásról van szó, de ha a főgonosz azzal érdemelte ki ebbéli státuszát, hogy elkapott egy nemi betegséget, mert félre... lépett - a fajtalankodásáról már nem is beszélve. Vagy a jópofa füves rasztafari kocsmáros tényleg baromi jópofa, de mégiscsak füvezik kétpofára, ami lehet, hogy nem feltétlenül a gyermek célközönségnek való. (Tudom, a híradó meg a való világ itt kopogtat az ajtón, de a mese eddig mese volt.) Az pedig, hogy egy tíz éves kissrác rágerjed egy hasonkorú csajra (ki más, mint Madonna az angol hang), bizonyos keretek között biztos beleférne, de hogy az egész jelenségnek transzgender, afféle fajok közti vonzalmat kéne árasztani (párosodjunk manókkal, mert az jó) az kimeríti a jóízlés fogalmát. Bár a franciáknál az isten tudja hogy működik ez.
Persze mindez csak akkor gond, ha szigorúan gyerekeknek ajánljuk a filmet. Ha nem az ifjoncokból kerül ki a megcélzott közönség, akkor máris könnyen túlléphetünk ezeken a maradinak tűnő aggodalmakon és lehet közhelypatronokhoz nyúlni, miszerint kedves, szórakoztató (de baromi üres) mese az Arthur és a villangók, melyet aranyossága miatt nem érhet sok rossz szó. Mindössze közhelyessége és elcsépeltsége miatt lesz a közepesnél gyengébb, de pár jó ötlettel megáldott mese. Ha viszont gyerekszemmel nézzük, akkor szerintem Besson nagyon mellélőtt vagy valaki nem szólt neki, hogy "Mester, ezt nem kéne, ez így nagyon necces".
Mint mondtam, inkább hagyjuk a korosodó francia animációs próbálkozását - ezúttal az amerikaiak nyertek, válasszuk bármelyik random amerikai animációt Arthurék helyett. Még az idén úgyis itt lesz a Taxi 4, melyet Besson vet szövegszerkesztőbe. Látatlanban is jobban fognak rajta szórakozni felnőttek és gyermekek egyaránt. Bár ennek az előrejelzésnek ellentmondhat, hogy Franciországban még a gigasiker kifejezés sem fejezi ki azt, hogy mekkorát robbantott az Arthur kicsik és nagyok körében, de például idehaza hasassá silányult a nagy lendülettel történő nekibuzdulás. Kinek van igaza?
|
Arthur és a villangók (Arthur et les Minimoys) magyarul beszélő amerikai-francia animációs film, 100 perc, 2006 Rendező: Luc Besson Forgatókönyvíró: Luc Besson, Céline Garcia Operatőr: Thierry Arbogast Producer: Luc Besson Zeneszerző: Eric Serra Szinkronhangok: Kilényi Márk (Arthur) Seszták Szabolcs( Tátombák) Stohl András (Max hangja) Bánsági Ildikó (Arthur nagymamája) Gubás Gabi (Holdviola hercegnő hangja) |
