Zsellér Máté
Miyazaki ajándéka a világnak: a Vándorló Palota
Újra anime filmet üdvözölhetünk a moziban, amely ezúttal is köröket ver az idei rihi-röhi műkúl állatkák egykaptafás amerikai röhejfesztiváljaira.
Az anime (japán animáció) mellőzése a mozgókép-kedvelő világ első számú szegénységi bizonyítványa, mindig is az volt és ez mostanra sem változott sokat. Főleg akkor gondolja így az ember, ha még él benne a megmosolygósan idealista hit, hogy a "közönséget filmmel ellátni hivatottak" törekednek a legnívósabb darabokat elérhetővé tenni számunkra a mozivásznakon. Minden szerénytelenség nélkül kimondható ugyanis, hogy - ha az utóbbi két év felhozatalát tekintjük (élet az Oscar-díjas Chihiro után) -, az egész estés anime-film fél kézzel ripityára verte a mainstream nem-élőszereplős amerikai mozit.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A Páncélba zárt szellem 2: Ártatlanság (a magyar vásznakon az idei Titanic filmfesztiválon volt látható) rögvest a Fecsegő Tipegők szintjére küld minden egykaptafára készülő Pixar-lelencet, de technikai oldalról közelítve is eleve lejátszott meccs a Final Fantasy VII: Advent Childrent vagy az Appleseedet bármelyik (jó távoli!) amerikai rokonhoz hasonlítani. (Aki nem hiszi, járjon utána.)
Az ignorálás életfogytig kiszabott büntetését töltő anime vétke annyi, hogy nem piacképes érában fogant; a kiválasztás-történetek sablonját elhagyni képtelen, egyre erőtlenebbül vergődő amerikai próbálkozásokkal kizárólag készítéstechnikában hajlandó felvállalni a közösséget. És - fene a pofáját - az elítélt nem hajlandó bűnbánatra sem. Az anime nem hegy, hogy Mohamedhez menjen, nem különösebben érdekli, hogy nyugaton mit gondolnak róla, így ismeretlen marad az itthoni szélesebb közönség számára is. A vigyázó szemét (nehogy kimaradjon valami király cucc) nyugatra vető mozizó biztos infóforrásai (drága előzetes, brutálpromó, szuperkúl!) hallgatnak róluk, mint a sír. A mozizás forgalmazófüggő, a hazai forgalmazó meg hollywood-függő - és a történet itt be is van fejezve.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
"Meg egyébként is milyen nyelven beszélnek már benne?" - kérdezi a konstans mozilátogató az anime-filmet ajánló havertól, majd közli, hogy rohannia kell a Szállító 2-re, amiről tudja hogy szar, de eddig kimaradt. "Hát japánul" - válaszol rá a haver jó mozizást kívánva, és inkább nem kezd el élcelődni a filmválasztási szokásokon. Tudja, hogy valakinek sajna csak az előrágottsággal megy a mozi "számba vétele", (előzetes az Apple-n, ország-költségvetésnyi reklámberuházások) nem akarásnak meg úgyis nyögés a vége.
Előítéletek és ismeretlenség, a hentaival való összemosás és a rajongó tábor marginalizálódása, határtalan műfajgazdagság (az anime az élőszereplős filmekhez hasonlóan műfajokra tagozódik) és óriási látogatottságú internetes fórumokon való kapcsolattartás a rajongók részéről. Mind-mind az anime kultúrkör jellemzői. Igen igen, de azért van itt egy Miyazaki Hayao is...
A Miyazaki Hayao (a japán a vezetéknévvel kezd csakúgy, mint mi) név különleges státuszt takar anime-berkekben, és nem csak azért, mert a rendező Japán legelismertebb animációs műhelyének, a Studio Ghiblinek a társvezetője. Nevét előbb, vagy utóbb kénytelen volt megtanulni kibogarászni a legelvakultabb amerikai tudósító is, ugyanis a Vadon hercegnője (1997) című világrengető fesztiválsikere után a Chihiro szellemországban-nal elnyerte a legjobb animációs film Oscar díját 2003-ban. (Fájdalmasan jegyzi meg az ember, hogy a "mit ér a jó bor cégér nélkül" mondás ezúttal is ül, a Chihiro sikeréhez a Disney gondos puhítómunkájára is szükség volt). Így lett az egyik nagy átjáró a mainstream-díjas Miyazaki a főáram és a mellőzött anime között, s mivel a sors úgy hozta, hogy a szélesebb közönség szinte csak az ő munkáit ismeri, mára akarva-akaratlan szócsöve a stílusnak, muszáj-képviselője tőle homlokegyenest ellentétes megközelítésű animéknek is.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Kötelező penzumként engedtessék megemlíteni a korábbi Miyazaki alkotásokból néhányat - a Cagliosto kastélya (1979), a Nausicaa (1984), a Laputa - kastély a fellegekben (1986) és a Szomszédaim a Totorók (1988) kapcsán ugyanis nem holmi előpróbálkozásokról van szó, hanem egy kiforrott életmű állomásairól, amely a Chihiróban jutott volna nyugvópontra (a film után eredetileg az ősz mester le kívánta tenni a lantot). Mind-mind varázslatos művek ezek, a széles közönség számára nemrég felszínre került kincsek, amelyek hatékony gyógyírt jelentenek a Harry Potter-mérgezéstől fásult nyugati világ számára. (Aki nem hiszi, továbbra is szabad az út az utánajárásnak!)
A Vándorló palota története egy alternatív múltban játszódik, ahol az ipari forradalom vívmányai tökéletes harmóniában élnek a varázslattal. Háborúban áll az ország, büszke katonák masíroznak az utcákon, zsibongó gyermekek kísérik őket a vásártéren, zsebkendők százai lobognak. Sophie egyszerű kalaposleány, az "országpolitikától terhelt" városi közösség tagja, aki mindeddig emberi léptékben élte életét. Egy titokzatos, szép szál idegennel való véletlen találkozás után azonban a jól ismert utcák hirtelen megváltoznak, álomszerű, alaktalan lények bújnak minden sötét zugban, Sophie megszokott világa pillanatok alatt saját szürreális párhuzamos univerzumává dagad. Aminek részesévé vált, az elől többé nem menekülhet - saját boltjában lel rá a végzete, s nincs más választása, minthogy a "fehér nyúl" után eredjen, arra a városon kívüli veszélyes vidékre, amit - a peremvidéken lakó öreg elmondása szerint - csak varázslók és boszorkányok laknak.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Sophie történetét az amerikai kritikusbanda a nyugati mese egyik alappilléréhez, az Alíz Csodaországban-hoz hasonlítja, sőt valami agyament ötlettől vezére "Miyazaki Alíz-trilógiájának" záródarabjaként emlegeti. A Szomszédaim a Totorók és a Chihiro jelentenék az első kettőt a légből kapott kategorizálásban, a műveket ismerő és kedvelő közönség meg azóta is azon vakarja a kobakját, hogy mi teszi az "elragadtatásos alaptörténettől" legtávolabb álló Totorót kezdődarabbá, és miért vetíti előre a jó szándékú tengeren túli elemző, hogy a japán direktor nem töri a fejét többé hasonló stílusú történeten. ("Akarta a fene!" - mondá bölcsen Arany János egy műelemzőnek válaszul, aki egy alkalommal bizton állította, hogy a költő a művével "ezt meg azt akarta mondani.")
Tény, hogy a japán mester a Vándorló palotában több motívummal és rejtett utalással is tiszteleg az Alíz előtt. Az is biztos, hogy míg Lewis Caroll koncentrált, többrétegű mese-varázslatának csíráját sem leli az ember a mai amerikai - elvileg gyerekeknek is, vagy mégsem?, vagy most mi a téma ezzel a megasztár-madagaszkár vonallal?) - készülő rajzfilmben, Miyazaki glóbusz-okító meséi elementáris erővel sugározzák azt.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Miyazaki legnagyobb érdeme, hogy munkáiban egy keleti kultúrkörben érlelődött életbölcselő, emberiség közös nyelvén megszólalni képes, komplex fabuláira lelhetünk. A lassan hatvanötöt betöltő anime-direktor az, mint a magyar népmeséknek Benedek Elek volt; a világnak küldött humanista üzenetei egy-egy történeten keresztül örök igazságok közvetítői. Mindezt azzal toldja meg jelenlegi munkájában, hogy az alaptörténetet még csak nem is honi környezetből meríti. Anime-megközelítése univerzális recept, befogadó készsége határtalan: a Vándorló Palota Dyanna Wayne Jones angol írónő Howl's Moving Castle című könyvét (nem "dolgozza föl" - ezt a kifejezést meghagynánk az utángyártásban és a mesterművekből üres héjak produkálásában jeleskedő - mit tettek szegény Narniával, atyaég! - amerikai stúdióknak) ülteti vászonra.
A Vándorló Palota az első perctől csillámport fúj az ember szemébe és olyan varázslatos utazást kínál, amit mozgóképen ritkán tapasztal, inkább olvasmányélményei által ismer az ember. Az eredőhöz ezúttal a magyar szinkron is csak hozzátesz, a MaFilm Kosztola Tibor szinkronrendezésével kitett magáért, az alakváltó Howl varázsló Scherer Péter hangján szólal meg, a pillanatonként változó korú Sophie hitelessé tételét Illyés Mari és Vadász Bea oldja meg tisztességgel. Mindent összevetve a Vándorló palota kétségtelenül az év utolsó nagy dobása, az a fajta mozi, amely csapásra visszaadja a mozgókép gyógyító erejébe vetett hitet. (Aki nem hiszi, uccu neki, baktasson utána.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az anime (japán animáció) mellőzése a mozgókép-kedvelő világ első számú szegénységi bizonyítványa, mindig is az volt és ez mostanra sem változott sokat. Főleg akkor gondolja így az ember, ha még él benne a megmosolygósan idealista hit, hogy a "közönséget filmmel ellátni hivatottak" törekednek a legnívósabb darabokat elérhetővé tenni számunkra a mozivásznakon. Minden szerénytelenség nélkül kimondható ugyanis, hogy - ha az utóbbi két év felhozatalát tekintjük (élet az Oscar-díjas Chihiro után) -, az egész estés anime-film fél kézzel ripityára verte a mainstream nem-élőszereplős amerikai mozit.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A Páncélba zárt szellem 2: Ártatlanság (a magyar vásznakon az idei Titanic filmfesztiválon volt látható) rögvest a Fecsegő Tipegők szintjére küld minden egykaptafára készülő Pixar-lelencet, de technikai oldalról közelítve is eleve lejátszott meccs a Final Fantasy VII: Advent Childrent vagy az Appleseedet bármelyik (jó távoli!) amerikai rokonhoz hasonlítani. (Aki nem hiszi, járjon utána.)
Az ignorálás életfogytig kiszabott büntetését töltő anime vétke annyi, hogy nem piacképes érában fogant; a kiválasztás-történetek sablonját elhagyni képtelen, egyre erőtlenebbül vergődő amerikai próbálkozásokkal kizárólag készítéstechnikában hajlandó felvállalni a közösséget. És - fene a pofáját - az elítélt nem hajlandó bűnbánatra sem. Az anime nem hegy, hogy Mohamedhez menjen, nem különösebben érdekli, hogy nyugaton mit gondolnak róla, így ismeretlen marad az itthoni szélesebb közönség számára is. A vigyázó szemét (nehogy kimaradjon valami király cucc) nyugatra vető mozizó biztos infóforrásai (drága előzetes, brutálpromó, szuperkúl!) hallgatnak róluk, mint a sír. A mozizás forgalmazófüggő, a hazai forgalmazó meg hollywood-függő - és a történet itt be is van fejezve.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
"Meg egyébként is milyen nyelven beszélnek már benne?" - kérdezi a konstans mozilátogató az anime-filmet ajánló havertól, majd közli, hogy rohannia kell a Szállító 2-re, amiről tudja hogy szar, de eddig kimaradt. "Hát japánul" - válaszol rá a haver jó mozizást kívánva, és inkább nem kezd el élcelődni a filmválasztási szokásokon. Tudja, hogy valakinek sajna csak az előrágottsággal megy a mozi "számba vétele", (előzetes az Apple-n, ország-költségvetésnyi reklámberuházások) nem akarásnak meg úgyis nyögés a vége.
Előítéletek és ismeretlenség, a hentaival való összemosás és a rajongó tábor marginalizálódása, határtalan műfajgazdagság (az anime az élőszereplős filmekhez hasonlóan műfajokra tagozódik) és óriási látogatottságú internetes fórumokon való kapcsolattartás a rajongók részéről. Mind-mind az anime kultúrkör jellemzői. Igen igen, de azért van itt egy Miyazaki Hayao is...
A Miyazaki Hayao (a japán a vezetéknévvel kezd csakúgy, mint mi) név különleges státuszt takar anime-berkekben, és nem csak azért, mert a rendező Japán legelismertebb animációs műhelyének, a Studio Ghiblinek a társvezetője. Nevét előbb, vagy utóbb kénytelen volt megtanulni kibogarászni a legelvakultabb amerikai tudósító is, ugyanis a Vadon hercegnője (1997) című világrengető fesztiválsikere után a Chihiro szellemországban-nal elnyerte a legjobb animációs film Oscar díját 2003-ban. (Fájdalmasan jegyzi meg az ember, hogy a "mit ér a jó bor cégér nélkül" mondás ezúttal is ül, a Chihiro sikeréhez a Disney gondos puhítómunkájára is szükség volt). Így lett az egyik nagy átjáró a mainstream-díjas Miyazaki a főáram és a mellőzött anime között, s mivel a sors úgy hozta, hogy a szélesebb közönség szinte csak az ő munkáit ismeri, mára akarva-akaratlan szócsöve a stílusnak, muszáj-képviselője tőle homlokegyenest ellentétes megközelítésű animéknek is.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Kötelező penzumként engedtessék megemlíteni a korábbi Miyazaki alkotásokból néhányat - a Cagliosto kastélya (1979), a Nausicaa (1984), a Laputa - kastély a fellegekben (1986) és a Szomszédaim a Totorók (1988) kapcsán ugyanis nem holmi előpróbálkozásokról van szó, hanem egy kiforrott életmű állomásairól, amely a Chihiróban jutott volna nyugvópontra (a film után eredetileg az ősz mester le kívánta tenni a lantot). Mind-mind varázslatos művek ezek, a széles közönség számára nemrég felszínre került kincsek, amelyek hatékony gyógyírt jelentenek a Harry Potter-mérgezéstől fásult nyugati világ számára. (Aki nem hiszi, továbbra is szabad az út az utánajárásnak!)
A Vándorló palota története egy alternatív múltban játszódik, ahol az ipari forradalom vívmányai tökéletes harmóniában élnek a varázslattal. Háborúban áll az ország, büszke katonák masíroznak az utcákon, zsibongó gyermekek kísérik őket a vásártéren, zsebkendők százai lobognak. Sophie egyszerű kalaposleány, az "országpolitikától terhelt" városi közösség tagja, aki mindeddig emberi léptékben élte életét. Egy titokzatos, szép szál idegennel való véletlen találkozás után azonban a jól ismert utcák hirtelen megváltoznak, álomszerű, alaktalan lények bújnak minden sötét zugban, Sophie megszokott világa pillanatok alatt saját szürreális párhuzamos univerzumává dagad. Aminek részesévé vált, az elől többé nem menekülhet - saját boltjában lel rá a végzete, s nincs más választása, minthogy a "fehér nyúl" után eredjen, arra a városon kívüli veszélyes vidékre, amit - a peremvidéken lakó öreg elmondása szerint - csak varázslók és boszorkányok laknak.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Sophie történetét az amerikai kritikusbanda a nyugati mese egyik alappilléréhez, az Alíz Csodaországban-hoz hasonlítja, sőt valami agyament ötlettől vezére "Miyazaki Alíz-trilógiájának" záródarabjaként emlegeti. A Szomszédaim a Totorók és a Chihiro jelentenék az első kettőt a légből kapott kategorizálásban, a műveket ismerő és kedvelő közönség meg azóta is azon vakarja a kobakját, hogy mi teszi az "elragadtatásos alaptörténettől" legtávolabb álló Totorót kezdődarabbá, és miért vetíti előre a jó szándékú tengeren túli elemző, hogy a japán direktor nem töri a fejét többé hasonló stílusú történeten. ("Akarta a fene!" - mondá bölcsen Arany János egy műelemzőnek válaszul, aki egy alkalommal bizton állította, hogy a költő a művével "ezt meg azt akarta mondani.")
Tény, hogy a japán mester a Vándorló palotában több motívummal és rejtett utalással is tiszteleg az Alíz előtt. Az is biztos, hogy míg Lewis Caroll koncentrált, többrétegű mese-varázslatának csíráját sem leli az ember a mai amerikai - elvileg gyerekeknek is, vagy mégsem?, vagy most mi a téma ezzel a megasztár-madagaszkár vonallal?) - készülő rajzfilmben, Miyazaki glóbusz-okító meséi elementáris erővel sugározzák azt.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Miyazaki legnagyobb érdeme, hogy munkáiban egy keleti kultúrkörben érlelődött életbölcselő, emberiség közös nyelvén megszólalni képes, komplex fabuláira lelhetünk. A lassan hatvanötöt betöltő anime-direktor az, mint a magyar népmeséknek Benedek Elek volt; a világnak küldött humanista üzenetei egy-egy történeten keresztül örök igazságok közvetítői. Mindezt azzal toldja meg jelenlegi munkájában, hogy az alaptörténetet még csak nem is honi környezetből meríti. Anime-megközelítése univerzális recept, befogadó készsége határtalan: a Vándorló Palota Dyanna Wayne Jones angol írónő Howl's Moving Castle című könyvét (nem "dolgozza föl" - ezt a kifejezést meghagynánk az utángyártásban és a mesterművekből üres héjak produkálásában jeleskedő - mit tettek szegény Narniával, atyaég! - amerikai stúdióknak) ülteti vászonra.
A Vándorló Palota az első perctől csillámport fúj az ember szemébe és olyan varázslatos utazást kínál, amit mozgóképen ritkán tapasztal, inkább olvasmányélményei által ismer az ember. Az eredőhöz ezúttal a magyar szinkron is csak hozzátesz, a MaFilm Kosztola Tibor szinkronrendezésével kitett magáért, az alakváltó Howl varázsló Scherer Péter hangján szólal meg, a pillanatonként változó korú Sophie hitelessé tételét Illyés Mari és Vadász Bea oldja meg tisztességgel. Mindent összevetve a Vándorló palota kétségtelenül az év utolsó nagy dobása, az a fajta mozi, amely csapásra visszaadja a mozgókép gyógyító erejébe vetett hitet. (Aki nem hiszi, uccu neki, baktasson utána.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Vándorló palota (Hauru no ugoko shiro/Howl's Moving Castle) színes szinkronizált japán animációs film, 119 perc, 2004 rendező: Hayao Miyazaki író: Diana Wynne Jones forgatókönyvíró: Hayao Miyazaki zene: Joe Hisaishi, Youmi Kimura vágó: Takeshi Seyama operatőr: Atsushi Okui zene: Joe Hisaishi producer: Rick Dempsey, Ned Lott, Toshio Suzuki |
